Este mindannyian átöltöztünk pizsibe,de Jamesnek be kellett még fejeznie egy kis papírmunkát,ezért a lányokkal leültünk a kanapéra beszélgetni. A szakács közben csinálta a vacsorát. Addig mi megbeszéltük,hogy elmegyünk ruhát venni,a holnapi bulira. Bellát elcsábította Jonas a szobájába,Lola pedig elment fürdeni.

Békésen ültem a kanapén,amikor hirtelen valaki megragadta a kezeimet,összeszorította őket,bekötötte a számat,ledöntött a kanapéra hassal,majd a hátamra ült,hogy ne mozdulhassak el. Hiába kiáltoztam,senki sem hallott.

- Egy szót sem akarok hallani,vagy a dolgok csúnyára fognak fordulni édes!-súgta a fülembe az idegen. Nagyon ismerős volt a hangja,de nem tudom,hogy honnan.

Felálltunk a kanapéról,majd elindultunk az ajtó felé,de ekkor valaki fejbe vágta a fogva tartómat. James!

Fejbe rúgta az ismeretlent,leterítette a földre,majd elém lépett,hogy saját testével védjen. Segített kioldozni a számat,viszont mikor megfordult,már nem volt ott a behatoló.

Szorosan hozzásimultam Jameshez,miközben ő hívta az őrséget,hogy kutassák át a házat. Ezalatt lejött az emeletről Lola,Bella és Jonas is. James leültetett a kanapéra és szorosan átölelt. Betakart és próbált megnyugtatni,de nem tudtam. Nem értettem,hogy miért üldöztek hirtelen ennyien,de nem is biztos,hogy meg akartam tudni.

Egy jó másfél óra múlva felmentünk a szobáinkba és nagyon szorosan bújtam oda Jameshez. Meg tudom védeni magamat,de mellette nem kell,mert úgy érzem,hogy mellette semmi bajom se eshet!