-Csak nem felejtetted el,hogy miért én lettem a vezér? Mert mindig is okosabb-ekkor megláttam Bellát Olivia mögé osonni-ügyesebb és cselesebb voltam nálad!
-Ez nem sokáig lesz így!-mondta mérgesen,majd a fegyvert felém tartotta,de ekkor Bella kiütötte. Amikor már a földön feküdt,Bellával oda álltunk fölé.

-Azt majdnem kihagytam,hogy nekem vannak barátaim,nem úgy mint neked.-jegyeztem meg,majd Olivia elájult. Ezek után felhívtuk a rendőröket és átadtuk nekik. Kicsit félre vonultam és jeleztem a csapatomnak,hogy intézkedjenek. Mikor elküldtem az üzenetet,James lépett oda hozzám és mélyen a szemembe nézett.

-Tudunk egy kicsit beszélni Iza?
-Persze! Mondjad csak!
-Mióta titkolod előlem,hogy kém vagy?
-Amióta megismertelek. Már előtte is az voltam.-felsóhajt,én pedig lesütöm a szememet. Leül az ágyra és a kezeibe temeti az arcát. Mellé ülök és a kezeimet nézem. Egyszer csak kiegyenesedik és megfogja a kezemet,amit éppen gyürködtem.
-Nagyon haragszol rám igaz?-szólalok meg végül.
-Nem haragszom. Viszont csak egy feltétellel bocsáltom meg.
-Mi a feltétel?
-Az,hogy nem titkolózol előlem többet!
-Megígérem,hogy nincs több titok!-mondtam,majd a karjaiba ugrottam és ledőltünk az ágyra. Hamarosan el is nyomott minket az álom.