Mikor felkeltem,az ágy üres volt mellettem. Gondolom elment dolgozni vagy az irodájában van. Gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem,majd elindultam megkeresni Jamest.

Benyitottam a dolgozójába és ott ült az asztalánál. Éppen valamilyen fontosnak tűnő papírt olvasgatott,amikor egyszer csak felnézett rám.

- Jó reggelt!-mondta egy komoly kifejezéssel az arcán.
- Jó reggelt!
- Gyere ülj le! Beszélnünk kell!
- Megint? Ugye most nem az fog kiderülni,hogy nevet kell változtatnom és kiköltözni az országból?
- Nem!-kicsit felnevetett azon,amit mondtam,de utána megint elkomolyodott- Ma nagyon fontos férfiak fognak jönni hozzánk ebédre! Megebédelünk és utána feljövünk tárgyalni! Ők viszont nem tudhatják meg,hogy ki vagy és azt,hogy a menyasszonyom leszel,ezért azt szeretném,ha eljátszanád a titkárnőmet! Nekem nincs,de ők ezt nem tudják! Itt a ruha,amit felvehetsz! 13:00-kor pontosan itt találkozunk és azt ajánlom,hogy jól viselkedj,tisztelettudó legyél és semmi féle képpen,ne mond el a nevedet! Ez nagyon fontos!-mondta szigorúan és a kezembe nyomott egy szatyrot,amiben benne volt,a tárgyalásra tervezett ruhám.

Azt aztán várhatja,hogy én ezt felvegyem! Majd én találok ki magamnak valami más szettet! Amikor végre találtam egy normális ruhát,lementem Jameshez és nem igazán örült annak,hogy ebben lát.

A vendégei még nem voltak itt,ezért megragadta a kezemet,eléggé idegesen és felrángatott a szobánkba.

- Áu! James! Engedj el! Ez fáj!
- Miért nem az a ruha van rajtad,amit adtam? Teljesen megbolondultál? Azonnal takarodj és vedd azt fel!
- Azt várhatod!
- Ide figyelj! Te csak egy lány vagy a sokból! Tudod,hogy mennyivel jobb csajok térdelnek a lábaim előtt és lesik,minden kívánságomat? Menj és vedd fel azt a rohadt ruhát! Érthető voltam?
- Igen...-ezek után azt lesheti, hogy azt csinálom,amit mond.

Bementem a gardróbba és úgy tettem,mint aki éppen keresi a ruhát,majd amíg nem figyelt,gyorsan magamra zártam az ajtót. Hallottam,ahogyan az öklével üti,teljes erejéből és könyörög nekem,hogy engedjem be. Ez egy jó óráig folyt,majd mondta,hogy hogyha az ajtó előtt állok,akkor álljak félre! Jézus! Ez be fogja törni az ajtót! Ki vagyok ilyen esetekre képezve,de én szeretem Jamest és most rohadtul meg voltam ijedve tőle! Pillanatokon belül,már nem volt a helyén az ajtó és James szemeiben égett a tűz,mintha szemmel ölni tudna.

- Izabella! Mi a faszomat képzeltél? Te utolsó ribanc!-mondta,miközben megragadta a kezeimet,a falhoz nyomta és meg akart ütni,de én reflexből hasba rúgtam,majd a földön kötöttünk ki,mind a ketten. Összehúzódtam a sarokban,miközben ő lesokkolódva felállt és felém indult el. Előttem megállt és megmozdította a kezét. Nem tőle féltem,hanem egy olyan házban nőttem fel,ahol,ha visszabeszéltem,vagy bármi rosszat tettem,akkor belöktek a sarokba és addig ütöttek,amíg nem vérzett szinte mindenem.

-Ne! Kérlek ne!-mondtam,miközben,amennyire csak lehetett összehúztam magamat. James nagyon meglepődött a viselkedésemen.
-Te félsz tőlem?