**Zoé Silverman***

Nem sokat aludtam az éjszaka folyamán, mivel egész végig az este történtek jártak a fejemben. Folyamatosan forgolódtam és reggel nyúzottan keltem fel. Rögtön a fürdőbe vettem az irányt, ahol elvégeztem a reggeli rutinomat, majd felöltöztem. Mikor kiléptem szembe találkoztam Daviddal.

-Jó reggelt!-köszönt kómásan.

-Neked is.-válaszoltam semlegesen majd az éjjeliről elvettem a telefonomat.

Ő a fürdőbe bement és én pedig kiléptem a szobából. A konyhába mentem, ahol csak Erica volt.

-Jó reggelt.-köszöntem illedelmesen.

-Jó reggelt.-válaszolt ő is.

Készített nekem egy csésze kávét, amit lassan ittam meg. Közben meg jelent David és az édesapja is.

-Jó reggelt.-köszönt a leendő apósom.-Hogy aludtál?-tette kezét a hátamra.

-Köszönöm, jól. Ön?-kérdeztem rá mosolyogva.

Végig David szavai jártak a fejemben, hogy haldoklik.

-Meg vagyok, köszönöm.-foglalt helyet mellettem.-Fiam, láttam, hogy a kanapén aludtál.-nézett rá rosszallóan.

-Hát igen. Nagyon részeg voltam és nem akartam felkelteni, Zoét.-válaszolt majd a telefonját nyomkodta.

Pár perc múlva valaki hívta és ő kisétált a konyhából. Amikor vissza jött mérges volt.

-Mennem kell.-itta meg a kávéját.

-Baj van fiam?-kérdezte az édesapja.

-Nem sokára kiderül.-válaszolt és el is viharzott.

Minket pedig ott hagyott. Erica kitálalt nekünk és mi csendesen eszegettünk.

-Mi a terved mára?-kérdezte.

-Még nem tudom.-turkáltam az ételemben.-Az utóbbi időben állást kerestem.

-Milyen állást?-ráncolta a homlokát.

-Ügyvédnek tanultam.-mosolyogtam rá.

-De nem kell neked dolgoznod.

-Nem szeretnék David pénzén élősködni.-mondtam.

-Ez nem is élősködés. Ne kutass munka után, majd beszélek a fiammal.-mondta mosolyogva.

-Köszönöm, ez kedves Öntől, de nincs rá szükség.-mosolyogtam.

-Dehogynem.-mosolygott ő is.

A reggeli után a szobába vettem az irányt. Majd a táskámat a kezembe véve elindultam meglátogatni Katyt az óvodába. Az ajtón kilépve kiakartam menni a kapuba fogni egy taxit, de Taylor az utamat állta.

-Az úr azt mondta, hogy mostantól én leszek a maga sofőrje.-mondta udvariasan.

-Remek.-mondtam cseppet se elragadtatva.

Ő kinyitotta nekem a hátsó ajtót és én beszálltam. Lediktáltam neki, hogy hova vigyen. 25 perc alatt oda is értünk. Én kiszálltam az autóból és ő az autóba várt rám. Elsétáltam a főbejárathoz majd egyenesen be az óvodába.

-Szia.-mentem mosolyogva a barátnőmhöz és megöleltem.

-Szia.-mosolygott ő is.-Foglalj helyet.-paskolta meg a mellette lévő széket.

Én le is ültem.

-Hogy vagy?-kérdeztem.

-Én jól, köszönöm. Inkább te mesélj. Hogy vagy? Minden rendben?-szegezte nekem a kérdéseket.

-A helyzethez képest jól vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen.-Kiderült, hogy az apja haldoklik.-mondtam kissé együttérzően.

-Komolyan?-döbbent le.

-Igen. Tegnap részegen mondta el.-idéztem fel az este történteket.

-Úristen.-fogta meg a fejét.-Most mi lesz?

-Nem tudom.-ráztam meg a fejem.-Ettől nem fogok közelebb kerülni hozzá.-nézek rá komolyan.

-Tudom. Ő mit akar?-kérdezett rá.

-Elásni a csatabárdot.-idéztem fel tegnapi szavait.

-Akkor még se annyira gonosz.-mosolyodott el egy picit.

-Dehogynem.

-Szeretnélek egyszer végre boldognak látni.-mosolygott szelíden.

-Sajnos, ha ez a házasság létrejön többé nem leszek boldog.-mondtam szomorúan.

-Mi van, ha megszereted?-kérdezte kíváncsian.

-Olyan nincs.-mosolyogtam rá.

Majd csöngött a telefonom. A kijelzőn David neve állt. Tegnap elmentettem a számát, hogy tudjam mikor ne vegyem fel.

-Ő az?-kérdezte.

Én csak bólintottam és kinyomtam.

-Csak volt.-vigyorogtam majd újra hívni kezdett.

Újra rányomtam a telefont és ez így ment.

-Miért nem veszed fel?-kérdezte Katy már a hatodik hívásnál.

-Össze vagyok vele zárva. Legalább ennyi nyugalmam legyen.-néztem mélyen a szemeibe.

-Mi van, ha valami fontos?

-Ahj..-mondtam és felvettem.

-Végre, hogy felvetted.-mondta David.

-Mit akarsz?-kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-Szállj be az autóba és Taylor elhoz ide.-adta ki a parancsát.

-Dolgom van.-húztam az agyát és hátra dőltem a székben.

-Milyen dolgod?-kérdezte feszülten.

-Találkozóm van.

-Kivel?-kérdezte

-A barátnőmmel.

-15 perced van, hogy ide gyere vagy én megyek el érted.-mondta cseppet se kedvesen.

-Nekem ne parancsolgass.-fújtam ki idegesen a levegőt.

-Jössz?-kérdezte és hallottam a hangján, hogy feszült.

-Nem.-nyomtam rá a telefont.-Ilyen idegesítő férfit.-fogtam a fejem.

-Mi az?-kérdezte kiváncsian.

-Azt akarta oda menjek.

-Miért?

-Fogalmam sincs.

Nem tudom, hogy mit akarhat még ilyenkor is tőlem. Békén hagyhatna erre a kis időre. Örülök, hogy nem látom erre meg ezt csinálja. Megőrjít. Nem gondolja, hogy én összezárva fogom vele az időt tölteni. Miközben örülök, hogy távol vagyok tőle.

Nem sokkal később egy hangos autófékezésre lettünk figyelmesek. Mindketten egymásra kaptuk a fejünket. Éppen indultunk volna ki megnézni mi volt az amikor nyílt az ajtó és ő lépett be.

-Mit keresel itt?-ráncoltam a homlokom.

-Mondtam te jössz vagy én jövök el érted.-mondta vigyorogva.

-Már meg se kérdem honnan tudtad hol vagyok.-forgattam a szemem.

Majd vigyorogva kikerült és barátnőmhöz lépett.

-David Peterson.-nyújtotta barátnőm felé a kezét vigyorogva.

-Katlyn Holmes.-mosolyogva rázta a kezét meg barátnőm.

-Örülök.-mondta David.-Elrabolnám a leendő feleségemet, ha nem baj.-mosolygott Katyre.

Én meg se köpni se nyelni nem tudtam, hogy ő így beszélget. Ez megbolondult. Elkezdtem inteni neki David háta mögül, hogy azt mondja nem.

-Csak nyugodtan.-vigyorgott a drága barátnőm.

Én megölöm. Na várjál csak. Ránéztem bosszúsan, de ő csak elnevette magát. Magához ölelt.

-Mehetünk, kedvesem?-vigyorgott rám David.

Kedvem lett volna ott helyben képen törölni. Megakarta fogni a kezem, de nem sikerült neki, mivel kiviharzottam mellette. Indultam volna a kocsihoz, de már nem állt ott.

-Haza küldtem.-mondta a hátamnak.-A táskádat bent hagytad.-adta át.

-Hová akarsz vinni?-fordultam felé.

-Mutatok neked valamit meg beszélni akarok veled.-vigyorgott.

Kénytelen voltam beszállni az autóba. Kicsit se volt ínyemre. Bekötöttem magam és elindultunk. Egész úton csendben ültünk. Ő a vezetésre koncentrált és én elmerengtem a tájban. Kedvem lett volna itt hagyni ezt az egészet. Eltűnni jó messzire, de nem tehettem meg az öcsém miatt. Nem adhatom egy ilyen ember kezeibe.

-Megjöttünk.-állt meg egy szórakozóhely előtt.

-Meg se lepődőm.-mondtam és kiszálltam az autóból.

Elakartam indulni befelé, de elkapta a kezem.

-Ez valami mániád?-mondtam kicsit hangosan.

-Ez az én klubbom és mindenkinek azt kell hinnie, hogy mi szerelmesek vagyunk.-súgta a fülembe majd összekulcsolta az ujjainkat.-Bírd ki.-súgta újra oda.

-Utállak.-mondtam bosszúsan majd elindultunk.

Négy biztonsági állt az ajtóban, akik elég szépen megbámultak minket.

-Hívjatok össze mindenkit.-nézett rájuk csúnyán David.

Besétáltunk a hatalmas épületbe. Helyet foglaltunk a bárszékeken.

-Mit kérsz?-mosolygott rám David.

-Egy kóla jó lesz.-néztem rá unottan.

-Akkor egy kóla és egy whiskeyt adj, Martin.-szólt oda a pultos srácnak.

-Ilyen korán iszol, drágám?-mondtam gúnyosan.

-Egy italban nincsen semmi.-vigyorgott rám.

Hamar megkaptuk a kért italokat. Nem sokára az egész szórakozóhely személyzete körülöttünk volt.

-Szeretnék nektek bejelenteni valamit.-kezdte David és rám nézett.-Ő itt Zoé Silverman a barátnőm, vasárnaptól a jegyesem.-nézett a szemeimben és kezet csókolt.

Hányingerem lett ettől az egésztől, de muszáj voltam mosolyogni. Mindenki gratulált. Volt, aki beszólt Davidnak, de arra szúrósan rá nézett és már el is hallgatott. Azután az irodájába vezetett és kijelentette, hogy senki se zavarjon minket.

-Foglalj helyet.-mutatott az íróasztal előtt lévő székre.

Majd ő is leült velem szemben. Körülnéztem ebben a nagy helyiségben. Volt egy szekrény tele italokkal, poharak. Az íróasztallal szemben egy nagyobb asztal nyolc darab székkel. A falak sötétkékre voltak mázolva. Biztos itt szokott tárgyalni a piszkos üzleteiről.

-Hallgatlak.-dőltem előre és rá néztem.

-Mondta apa, hogy munkát keresel.-vigyorgott.-Nem fogsz dolgozni.-jelentette ki határozottan.

-Miért?-ráncoltam a szemöldököm.

-Ennyire akarsz dolgozni?-kérdésre kérdéssel felelt.

-Igen.-néztem vele farkasszemet.

-Ügyvédet keresek.-dőlt előre vigyorogva.

Mi? Ez nem lehet igaz. Tuti, hogy ezt csinálja.

-Nem akarok veled dolgozni.-mondtam határozottan és kihúztam magam.

Azt hittem, hogy nyerésre állok.

-Vagy elvállalod vagy nem dolgozol. Nekem mindegy.-dőlt hátra.

-Kihagyom.-mondtam ki bármennyire is akartam dolgozni.

Nem fogok neki behódolni.

-Rendben, ha meggondolod magad szólj.

Én csak bólintottam és tudtam, hogy ezt a kört én nyertem. Valaki kopogott egy Daviddal egy idős srác lépett be.

-Dominic.-vigyorodott el.

-Haver.-kezelt le vele vigyorogva.

Neki vannak barátai? Na ez meglepett.

-Szóval te lennél Zoé.-lépett mellém mosolyogva.-Örülök, hogy megismertelek.-csókolt kezet.

-Én is.-mosolyogtam rá.-Ennek a baromnak lennél a barátja?-utaltam vigyorogva a velem szembe ülőre.

-Igen.-nevette el magát.

David csak szúrósan nézett rám.

-Menj nézz körbe, igyál vagy bármi. Most beszédem van Dommal.-mondta a szemeimbe.

-Akkor haza megyek.-álltam fel.

-Nem. Velem jössz haza.-jelentettem ki.

-Utállak.-néztem hátra majd megfordulva újra elindultam.

-Zene füleimnek.-mondta gúnyosan majd kiléptem az ajtón.

Úgy gondoltam, ha haza nem mehetek akkor tényleg körbe nézek. Nem sokáig bolyogtam egyedül, mivel egy csaj mellém szegődött.

-Natasha.-nyújtotta a kezét.-A főnök mondta vezesselek körbe.-mosolygott rám.

-Zoé.-ráztam meg a kezét.-Már meg sem lepődőm. Sehova se mehetek egyedül. -forgattam meg a szemeimet.

-Mert sok az ellensége és félt téged.-simított végig a kezemen és elindultunk.-Ha pedig kiderül, hogy a felesége leszel akkor vége.

-Ezt hogy érted?-húztam fel a szemöldököm.

-Mindenki megakar majd téged ismerni és lesznek olyanok, akik keresztbe akarnak majd neki tenni.

-Értem.-válaszoltam.

Majd elgondolkoztam a szavain. Hogy értette mindezt? Mibe keveredtem bele. Nem elég, hogy egy ilyen emberrel kell egy fedél alatt élnem, de meg ez is.

Gondoltam, hogy vannak ellenségei, de hogy ennyire gáz a helyzet na azt nem. Csak az öcsémnek ne legyen baja. Csak ez a fontos.

Nem élném túl, ha valami történne vele.

Az körbevezetés további részében kerültük ezt a témát. Mesélt magáról és a családjáról. Azt is elmondta, hogy hogyan került ide. Nagyon jóba lettünk és kiderült, hogy egy nagyon aranyos lány. Amikor mindent megmutatott a pulthoz ültünk és kért ki két vodkát.

-Nanananana.-kapta ki a poharat a kezemből David és lehúzta a tartalmát.-Nem azt mondtam, hogy itasd le.-nézett a lányra szúrósan.

-Nem is akart leitatni.-néztem rá csúnyán.

-Látom már ellenem hangolódtatok.-forgatta a szemeit.

-Látod.-vigyorogtam rá.

-El kell mennem van egy kis dolgom.-nézett rám komolyan.-Mindjárt itt van Taylor érted.

-Rendben.

-Meg se puszilod?-kérdezte Natasha miközben valamit megnézett a telefonján.

-Dehogynem.-vigyorgott.-Csak írt Taylor, hogy már itt van.

Egy puszit nyomott a fejem tetejére majd rám mosolygott.

-Este találkozunk, kedvesem.

Én a távolodó alakját figyeltem elképedve.

Natasha kikísért az autóhoz, ott pedig egy öleléssel búcsúztunk el. Kinyitotta nekem az ajtót a sofőr.

-Ne haza vigyen.-szóltam neki.

-Hová vihetem akkor?-nézett rám a visszapillantóból.

-Az öcsém iskolájához.-válaszoltam és hátra dőltem.

Nem sokára végez Mason és haza visszük. Hamar odaértünk az iskolához. Még volt húsz perc kicsengőig. Addig én kiszálltam az autóból és elindultam a bejárathoz.

-Kisasszony!-szólt nekem az öcsém igazgatónője.

-Jó napot!-köszöntem rá kedvesen.

-Tudnánk beszélni?-nézett rám.

-Persze.-válaszoltam majd az irodájához sétáltunk.

Ő lépett be először.

-Foglaljon helyet.-mondta.

Ő is helyet foglalt majd belekezdett.

-Nem tudom, hogy mi történt az utóbbi pár napban, de Mason sokkal jobban odafigyel.-mosolygott rám.

Én pedig meglepődtem szavain. Elsőnek nem is akartam hinni, de amikor meggyőzött hirtelen szavakat sem találtam. Minek köszönhető ez a változás?

Beszélnem kell vele.

-Még a matematikára kell több időt szánnia és akkor biztos, hogy kijavítja a sok egyesét.

-Örömmel hallom.-válaszoltam.

Majd elköszöntünk és én elindultam az autóhoz. Már ott várt Mason.

-Szia, nővérkém!-ölelt át.

-Szia.-adtam neki egy puszit.

-Merre jártál?-kérdezte és közben beszálltunk.

-Az igazgatónőnél.-válaszoltam.

-Mit akart?-kérdezte.

-Mondta, hogy az utóbbi pár napban odafigyelsz. Minek köszönhető?-simítottam meg a kezet kedvesen.

-Nem akarok neked csalódást okozni.-mondta kedvesen.

Szavai meghatottak. Kissé elérzékenyülve válaszoltam.

-Ohh, Mason.-öleltem magamhoz.-Nem okozol nekem csalódást, ne félj.

-Miattam kell egy olyan emberrel élned, akit nem szeretsz.-nézett a szemeimben.

Hirtelen meg se tudtam szólalni. Nem tudtam mit lenne helyes mondani.

-Matekból javítanod kell.-tereltem el a témát.

-Ígérem javítok.-adott egy puszit.

Az út további részében nem igazán beszélgettünk. A házunkhoz érve Mason szállt ki elsőnek majd én mentem utána.

A házban Dorothy fogadott minket mosolyogva.

-Sziasztok!-köszönt.

Mi is vissza köszöntünk. Majd az öcsém felment átöltözni.

-Segítek.-léptem be a konyhába.

-Nem kell. Nyugodtan beszélgessetek.-mosolygott rám.

-Most úgyis öltözik, utána zavarom leckét írni.-mosolyogtam én is.

Spagettit készítettünk közösen. Miután megvacsoráztunk leültem az öcsémmel a matek példákat átvenni. Elég jól megértette, aminek nagyon örültem. A többi időt pedig elbeszélgettük, hogy mi volt az iskolában és társai.

-Ha szépen megkérlek csinálsz palacsintát?-kérdezte kiskutya szemekkel.

-Mennyi baj van veled.-mondtam viccelve és felálltam.

A konyhában Dorothy mosogatott.

-Megcsináltam volna.-mondtam.-Nyugodtan feküdjön le.-simítottam meg a hátát.

Ő bólintott majd jó éjszakát kívánva lefeküdt aludni. Én neki láttam a palacsintának. Úgy voltam vele, hogy nem sokat csinálok, mivel már este van.

Már nem tudom hányadiknál járhattam amikor megszólt ő.

-Nem muszáj neked csinálni.

-Engem kért meg Mason.-fordultam felé.

-Jó.-ült le az asztalhoz.-Sógorkám, gyere csak.-kiabált.

Én vissza fordultam tovább sütögetni.

-Hallom gondod van a matekkal.

-Egy kicsit.

-Holnaptól kapsz egy matek tanárt.

Mikor kimondta azonnal hátra fordultam.

-Nincs rá szükség.-majd gyorsan elzártam a gázt.

-Ne ellenkezz.-nézett rám szigorúan.

-Miért ne ellenkezhetnék?-néztem rá.

-Shhh...-pisszegett le.

-Idegesítő vagy.-forgattam a szemeimet.

-Úgy fog maradni a szemed.-válaszolt röhögve.

Nem foglalkoztam vele utána. Elmosogattam majd megkentem a palacsintákat. Eléjük tettem egy tálcára.

-Nem is gondoltam volna, hogy ilyen ügyes vagy.

-Kösz.-válaszoltam.

Miután mindenki fogyasztott a palacsintából elköszöntem az öcsémtől és haza indultunk.

Zavaróan csendes volt ő is, amin meglepődtem. Mondjuk nem is akartam vele beszélgetni.

Egy gyors zuhany után pizsamába vissza mentem a szobába. Elbarikádoztam magam párnákkal, hogy még véletlen se érjen hozzám.

-Nyugi, nem erőszakollak meg.-nevette el magát.

-Remélem is.-fordultam el tőle a másik irányba és elaludtam.