***Pár héttel később***
Július 14.-e. Az esküvő előtt egy nappal vagyunk.
Körülöttem mindenki sürög-forog és én pedig már nem tudom hova kapni a fejemet. Mindenki telefonál és intézkedik.
Mindenki készülődik a holnapi napra én pedig a nappaliba ülve figyelem az eseményeket.
Az elmúlt pár hétben sok mindent történt velem és a körülöttem lévőkkel, de talán egyesével elemezgetem, hogy kicsit észbe kapjak.
A Peterson család tőlünk pár háztömbnyire költözött még június elején. Váratlanul ért minket ez az egész, de David nagyon örült neki.
Én is örültem, mivel az unalmas napjaimon Amanda szórakoztatott engem, sőt még néha James is nálunk volt.
A szülei is mindenben mellettünk álltak és segítettek. Az egész esküvő az ő jóvoltukból alakul ilyen ütemben. 
Hogy fel vagyok-e készülve egy esküvőre? Nem. Egyáltalán nem, de holnap ott fogok az oltár előtt állni vele és igent kell mondanom.
Amanda és az öcsém között nagyon jól alakulnak a dolgok, sőt egypárt alkotnak, de még a szülei nem tudják. Az esküvő után szeretnék elmondani nekik, de nem hiszem, hogy fogják ellenezni. Igaz, hogy fiatalok, de nagyon szeretik egymást és minden egyes nap arra törekednek, hogy láthassák egymást még ha pár percre is. Szívből örülök nekik és annak is, hogy ilyen jól megértik egymást.
Az apósom-nevezhetem már annak, hiszen holnaptól hivatalosan is azzá válik-nagyon sok kezelésen esik át. Elmondta nekem is, amit már alapból tudtam és ha tudok segíteni neki segítek. Rossz látnom, ahogy sokszor szenved. Fájdalmai vannak és néha a gyógyszer nem elég erős. Nagyon jó ember és tényleg megérdemli a boldogságot. Nem is értem, hogy miért vele történik mindez.
Volt olyan alkalom amikor én vittem el az orvoshoz.

******
-Nem muszáj elvinned.-erősködött az ajtóban állva.
-Dehogynem.-mosolyogtam rá.-Szálljon be kérem.
Ő csak sóhajtott egyet és beszálltunk az autóba. Az út a kórházig csendesen telt. Ilyenkor általában mindig belefeledkezik a gondolataiba és nem beszélget.
-Ugye tudod, hogy nagyon jó ember vagy?-fordult felém amikor kiszálltunk.
-Köszönöm, ha így gondolja.-sétáltam mellé.
-A fiamnak nagy szerencséje van veled.-mosolygott rám.
Én csak elmosolyodtam és nem is tudtam, hogy mit is mondhatnék erre.
Besétáltunk a kórházba és megkerestük az orvosát.
******

David mindig próbál vele lenni és időt szakítani rá, de van amikor elég sok dolga van. Általában ő is viszi a kórházba. Tényleg minden percet próbál kihasználni.
Az anyósom is mindenben támogatja és mellette áll mint egy jó feleség. Minden tiszteletem az övé, hogy ilyen kitartóan próbálja megmenteni a férjét és minden óhaját-sóhaját lesi.
Katy már a negyedik hónapba van. Már egyre jobban kezd látszani, hogy egy gyermeket hord a szíve alatt. Az orvosok szerint minden rendben van velük. Josh nagyon izgatott, hogy apa lesz és már nagyon várják, hogy kisfiúk vagy kislányuk lesz. Már én is várom a keresztgyerekemet, de lassan elfog telni az idő és a karomba zárhatom. Szabadidejében szoktunk találkozni. Elmegyünk sétálni vagy egy fagyit megenni és boldogan töltjük el az időt. Ő az egyetlen igaz barátnőm és én tiszta szívemből szeretem.
Na és ugye itt van az életem megkeserítője vagyis már csak félig meddig az. Ahogy telt az idő szépen lassan kicsit megenyhültem én is és már nem olyan haraggal nézek rá. Elég közel kerültünk egymáshoz mint barátok. Soha nem gondoltam volna, de barátként tekintek rá és nem próbálom minden egyes percben fejben elásni valahova. Sok idő kellett mire kicsit feltudtam engedni mellette, de ő végig kitartó volt.

******
-Zoé!-kiabált fel nekem az emeletre.
-Mit akarsz?-szóltam vissza és felálltam az ágyról.
Megindultam felé, de nem számítottam arra, hogy már felért ezért a mellkasának ütköztem.
-Hoztam fagyit.-emelte fel a dobozban rejlő édességet, ami már az ingjén is volt már.
-Nem kell.-fordultam meg és leültem az ágyra.
-Ne légy ilyen ellenséges.-jött utánam.
-Nem vagyok az.-mondtam rá sem nézve.
-Kérlek.-ült le.-Szeretném, ha barátok lennénk.
-Mi?-nevettem fel.
-Igen.-válaszolt.-Persze csak lépésről lépésre.
-Kihagyom.-dőltem hátra az ágyon.
-Ne már.-biggyesztette le az ajkait.
Én felültem és kikaptam a kezéből a fagylaltos dobozt. Elmosolyodott, mert azt hitte ezzel megnyert. Kicsit megkavartam az elolvadt jéghideg fagyit és a nyakába borítottam. A szemei kikerekedtek és úgy nézett rám.
-Így már sokkal jobb.-nevettem fel hangosan.
-Igen?-nézett rám miközben az egész fején végig folyt. -Te se maradj ki.-későn kapcsoltam és elkapta a derekamat.
Bárhogy próbáltam ellenkezni magához húzott és szorosan megölelt. Mindenem ragadt, de én csak elnevettem magamat.
-Utállak.-mondtam, de még mindig nevettem.
-Akkor barátok?-nyújtotta a kisujját mint egy kisgyerek vigyorogva.
-Talán.-vigyorogtam én is és felé nyújtottam a kisujjamat.
Ő csak továbbra is vigyorgott.
******

Ez volt az a pont amikor egy icipicit nyitottam felé. Barátokká váltunk, amit még mindig furcsa elhinnem. Valahogy egyszerűen nehéz, hogy akivel kényszerből kell lennem és szívből gyűlöltem most mégis azt mondom rá, hogy a barátom lett.
Lehet, hogy kellett ez a lépés, mivel mintha kevesebb lenne a gond a nyakamon.
Még az öcsémék kapcsolatát is elfogadta. Igaz az elején még nem akarta engedni, de hát belement. Időközben elvállaltam a munkát a klubbjában is, de kijelentettem, hogy nem kérek érte pénz.
Nagy boldogsággal töltötte el és még akkor is zaklat, hogy menjek be amikor semmi munka sincs. Már néha leütném, amikor felhív és kér, hogy látogassam meg.
Valamelyik nap is így történt.

******
-Mi az?-szóltam bele ingerülten a telefonba.
-Baj van. Gyere be azonnal.
-Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Unatkozom.-nevette el magát.
-Most komolyan?-kérdeztem döbbenten.
-Nem. Tényleg van valami, amiről szeretnék veled beszélgetni.
-Fontos?
-Életbevágó.
-Sietek.-nyomtam ki és siettem az autómhoz ezzel a konyhába hagyva Ericat.
Nem mentem gyorsan, de igyekeztem, hogy odaérjek minél előbb és megtudjam mi történt. Hamar odaértem és egyenesen az irodájába mentem.
-Gyors voltál.-állt fel a székből.
-Na? Mi történt?-tértem a lényegre.
-Nem bántasz érte?
-Mondjad már!-kiáltottam rá.
-Semmi. Csak nem volt társaságom.
-Te idióta vagy.-hűltem el.-Te ennyire hülye vagy?-emeltem fel a hangomat és pofon vágtam.
-Most miért?-nézett ártatlanul.
-Azt mondtad, hogy életvágó dologról van szó.-kiabáltam rá.
-Ez az is.-mosolygott ártatlanul.
-Menj a francba.-néztem a szemébe és megfordulva faképnél hagytam.
******

Minden féle ostoba indokkal próbált hívni, hogy menjek már. Legtöbb esetben még a telefont se vettem fel. Volt olyan is amikor azt hittem, hogy viccel, de tényleg kellett neki a segítségem. Az volt az a pont, hogy megfogadta, hogy tényleg őszinte lesz és elmondja mindig miért hív. Elsőnek azt hittem, hogy ez is valami hülyeség, de később kiderült, hogy betartotta a szavát.
Szóval egyedül David volt eltűnve a házban, de nem sokáig.
-Elgondolkoztál.-ült le velem szemben.
-A holnapon meg a többin.
-Miken?-nézett rám.
Én csak körbe mutattam, hogy mindenki mennyire elfoglalt és lefoglalja az esküvő. Ő csak felnevetett majd egy perc múlva elkomorult az arca.
-Félsz?-nézett aggódva.
-Nem, hanem szokatlan ez az egész meg fura.
-Nyugi.-ült le mellém a kanapéra és magához húzva fél kézzel átkarolt.
-Nem vagyunk ilyen jóba.-húzódtam el, hogy a szemébe nézzek.-Bár most jól esik.
Felnevetett és újra magához húzott.
-Az esküvő után csend lesz.
-Remélem.-sóhajtottam.
-Elrabollak ebből a forgatagból.-húzott fel a kezemet megfogva.
-Hová megyünk?-eresztettem le magam mellé mind a két kezemet.
-Eszünk meg szétnézünk.-válaszolt.
-Jó.-egyeztem bele.
Kinyitotta nekem az ajtót majd megvárta még beszállok és be is zárta. Átsietett a másik oldalra és már indulhattunk is.
-Este ne rúgj be annyira.-nevettem el magam.-Nincs kedvem egy másnapos vőlegényhez.
-Nem esek annyira túlzásba.
-Remélem.-forgattam meg a szememet.
-Mi van, ha te leszel a részeg?-kacagott fel.
-Én nem szoktam részeg lenni.
-Aha.-nevette el magát.
-Most mi van?-néztem rá értetlenül.
-Emlékszel arra amikor a húgommal..-kezdte el, de én közbe is vágtam.
-Egyszeri alkalom volt és ne emlegesd többet.
-Oké.-nevetett még mindig.
Tudom, hogy azért emlegeti azt az alkalmat, mert még táncoltam is vele és elég közel voltam hozzá. Tetszett neki, de engem az nem érdekel. Ne emlegesse többet.
Lassan megérkeztünk egy kisebb étteremhez. Kiszálltunk és elindultunk be. Az egyik leghátsó asztalhoz ültünk le és már azonnal hívta is a pincérhölgyet.
Ő hamburgert rendelt magának sültkrumplival, én pedig gyrost kértem. Miközben felvette a rendelést a nő folyamatosan flörtölt Daviddal.
Nem zavart kicsit sem, de túl feltűnően csinálta és kajámat nem hozta.
-Tudnál egy kicsit sietni?-kérdezte a csajtól. -Még a menyasszonyommal van dolgunk.
-Jó.-mondta bunkón és mint egy mérges pulyka elsietett.
Én csak hangosan felkacagtam.
-Már éhen halok és ez a kiscsaj leáll flörtölni.
-Féltékeny vagy?-vigyorodott el.
-Nem. Csak éhes.-fogtam meg a hasamat.
-Akkor vennem kell egy éttermet neked, hogy ne legyél éhes.
-Mi?-kaptam fel a fejemet.-Szerinted sokat eszem?
-Nem.-vigyorgott.
-Most már hagyjál. Nem érdekel.-fontam keresztbe a kezemet a mellem előtt.
-Oké.-nevetett.
Nem sokára kihozták a rendelésünket, de nem az előbbi lány tette. Én jóízűen elkezdtem enni és ő is hozzá látott. Folyamatosan éreztem magamon a tekintetét.
-Muszáj bámulnod?-kérdeztem rá sem nézve.
-Igen.
Csak megforgattam a szemeimet és folytattam az evést.
-Desszertet kérsz?-kérdezte.-Meg se szólalj.-nevetett rám
Szólt az egyik srácnak, hogy két somlóit kérnénk. Én pedig boldogan fogyasztottam el. Miután jól laktunk kimentünk és elkezdtünk sétálni az üzletek között.  Majd megállt egy fehérnemű bolt előtt és perverzen vigyorgott.
-Nem megyünk ide be.-emeltem fel a mutatóujjamat.
-Szerintem kéne neked.-vigyorgott.
-Nincs szükségem rá.
Én elindultam előre, de láttam, hogy nem indult el.
-Jössz már?-kiáltottam oda.
-Muszáj?-kérdezett rá.
Én csak bólintottam és ő végre elindult. Még egy kicsit csavarogtunk, de utána kapott egy telefonhívást. Elsőnek engem haza szállított majd ment is tovább. A házban már csend volt, aminek nagyon örültem. Leültem a kanapéra és a telefonomon kezdtem el babrálni.
-Hozzak egy csésze kávét?-kérdezte Erica.
-Nem kérek, köszönöm.-mosolyogtam rá.
Csengettek és ő nyitott ajtót. Amanda sietett be vigyorogva.
-Szia.-ölelt meg.
-Szia.-mosolyogtam rá és én is megöleltem.
-Kezdj el készülődni.-huppant le mellém.
-Mikor indulunk?-kérdeztem rá.
Az órájára pillantott és úgy válaszolt.
-1 óra múlva, de annyi a kérésem, hogy csípd ki magadat.-vigyorgott rám.
-Mennyire?-néztem rá.
-Nagyon.-vigyorgott még mindig.
-Mit szerveztél már?-néztem rá össze ráncolt szemöldökkel.
-Majd nem sokára meglátod.
-Kezdek félni.-nevettem fel.
-Nem kell.-ölelt át.-Éjfélre haza érünk, mert pihenni is kell. Reggel korán kelünk.-mosolygott rám.
Kissé görcsbe rándult a gyomrom, ha a holnapi napra gondoltam. Annyi ember és a javát nem is fogom ismerni és azt kell mutatnom, hogy én szerelmes vagyok. Hosszú nap lesz.
Felálltam a kanapéról és az emeletre mentem. Elsőnek is a fürdőbe, hogy fürödjek. A kádat tele engedtem vízzel és habfürdőt öntöttem bele. Nagyjából fél órát töltöttem a szobába, mivel Amanda kopogtatni kezdett, hogy öltözzek, mivel lassan indulunk.
Megtörölköztem majd egy köntöst magamra vettem és úgy mentem ki.
-Most pedig választunk ruhát.-mosolygott rám.
A hatalmas gardróbbá kialakított helyiségbe mentünk és elkezdett kutakodni benne. Pár perc után előre húzott egy vörös miniruhát, ami meg kell hagyni dögös volt nagyon. Én még választottam hozzá fehérneműt majd ő kiment és a szobába várakozott.
Nem sokáig kellett rám várnia, mivel egy-kettő magamra kaptam. Vettem hozzá fel egy magassarkút majd befújtam magamat parfümmel.
-Ha nem gond én is át öltözőm.-vigyorgott rám és lesietett.
Gondolom haza ment addig, hiszen nem messze laknak innen. Gondoltam, hogy addig lesétálok és a nappaliban megvárom, de útközben összefutottam Daviddal.
-Azta..-képedt el a lépcsőn állva.
-Mi az?-nevettem el magam.
-Gyönyörű vagy.-nézett végig rajtam tetőtől talpig.
-Köszönöm.-mosolyogtam.-Hogy hogy itthon vagy?
-Jöttem átöltözni és utána már megyek is.-indult el felfelé majd megállt mellettem.
-Rendben van.-indult el én le és ő pedig fel.
Az eredeti tervbe vett helyemen várakoztam mire ideért. Nem sokat kellett várnom.
-Nagyon jól nézel ki.-nevettem rá.
-Te mondod?-vigyorgott.
Csak elnevettük magunkat és megölelt.
-Itthon van David.-mondtam neki.
-Gondolom öltözik.-nevette el magát.
-Aha.-nevettem én is majd az említett baktatott le a lépcsőn.
-Lányok, ti kértétek a limuzint?-figyelt ránk és én Amyre kaptam a fejemet.
Egy limuzin? Hány főt tervezett ez a lány?
-Igazából csak én.-vigyorgott a húga.-Meglepi.-fordult felém.
-Az igen.-nevette el magát.-Mi nem bulizunk ennyire.-húzta ki magát.
-Csak egy kis italozás, magángéppel való utazás Las Vegasba és néhány night club meglátogatása.-soroltam fel neki.
Ő hirtelen azt se tudta, hogy köpjön vagy nyeljen.
-Ki mesélte el ezeket?-nézett döbbenten.
-Legyen az én kis titkom.-vigyorogtam rá. Igazából Dominic elmesélte Maya pedig nekem, mivel elég jóba lettünk.
-Nem durvulunk annyira.-nézett rám nevetve.
-Annyira.-ismételtem meg.
-Na menjünk.-ragadta meg a karomat Amanda.-A lányok már a kocsiban várnak minket.-kezdett húzni.
-Jó szórakozást!-kiáltott utánunk.
-Meg lesz.-állt meg egy pillanatra az engem vonszoló lány.-Főleg, ha megérkeznek a fiúk.-fordult a bátyja felé és rá kacsintott.
A fiút mintha hidegzuhany érte volna.
-Erről nem volt szó.-nézett csúnyán ránk.
-Mindent előre elterveztem.-vigyorgott a húga és elindultunk ki.
-Hékás.-indult el utánunk, de mi már az udvaron jártunk.
A limuzin már csak ránk várt. Sötétített üvegek takarták el a benne ülőket.
-Nem érünk rá, bátyus.-vigyorgott.
-Nem lehet semmi fiú.-mondta és utolért minket.
Én csak röhögve figyeltem az eseményeket.
-Miért nem?-néztem rá ártatlanul.
-Nem érhet hozzád senki.
-Akkor te sem.-vigyorogtam.
-Rajtam kívül senki.-nézett a szemembe
Mielőtt bármit szólhattam volna a jármű ablaka lehúzódott. Natasha feje bukkant elő és vidáman integetni kezdett majd megszólalt.
-Főnök, mi megyünk.-vigyorgott Davidra.
Mi pedig elindultunk az autóhoz és beszálltunk. Ott volt Katy is és még jó pár ismerős, akik hivatalosak az esküvőre is.
Mindenki üdvözölt minket és elindulhattunk az úticélunk felé, ami nem tudom hol volt. Nem osztották meg velem a részleteket, sőt semmit csak annyit, hogy ma van a lánybúcsúm és kötelező. Nem fogadnak el tőlem semmi nemleges választ. 
Egy pezsgőt nyomtak a kezembe és a feltekerték a hangerőt. Mindenki jól szórakozott és kacagott egész úton. 
Nagyjából háromnegyed órát utaztunk mikor megállt a kocsi.
-Kiszállás.-kiáltotta el magát Amanda vidáman.
Mindenki hamar kiszállt és egy hatalmas szórakozóhely előtt álltunk.
-Ez mára csak a miénk.-karolt át Natasha mosolyogva.
Együtt sétáltunk be. Gyönyörűen volt elrendezve és tágas volt nagyon. A VIP részhez sétáltunk, ahol sok hely volt és oda ültünk le. Az asztalokon mindenféle ital és étel megtalálható volt.
Ezeken kívül még volt egy asztal, amin ajándékok voltak.
Elsőnek az ajándékokat adták át. Volt olyan, aki fehérneműt vett nekem. Állítása szerint a nászéjszakán kiváló lesz. Én csak elnevettem magamat.
Azután elkezdtünk enni és inni. Folyamatosan szórakoztunk és nevettünk. A zene max hangerőn szólt. A pincérfiúk körülöttünk ugráltak és minden kívánságunkat lesték.
-Jól érzed magad?-bújt hozzám Katy.
-Igen.-mosolyogtam rá.-Na és ti?-utaltam rá és a babára.
Már igencsak látszott a pocakja a ruhán keresztül is.
-Mi is.-ölelt magához.-Remélem boldog leszel.-súgta.
-Remélem.-mosolyogtam rá.
-Tudom, hogy tetszik neked.-súgta a fülembe.
-Ki?-kérdeztem és rá pillantottam.
-A leendő férjed.-vigyorgott.
-Ne butáskodj.-válaszoltam.
-Én szóltam előre.-emelte fel a kezét védekezésképpen mosolygva.
Nem szóltam neki semmit csak megforgattam a szememet és tovább társalogtunk más témáról. A lányok megkérdezték, hogy mennyire izgulok, amire alig tudtam választ adni.
Hangulatos volt az egész este. Valamikor az est felénél megjelent néhány táncosfiú.
Nekem külön kihelyeztek egy széket és engem szórakoztattak. Volt amikor vigyorogtam, de volt amikor nagyon zavarba hoztak. A lányok nyálcsorgatva figyelték őket. Közben hangosan kacarásztak és tapsoltak, hol sikítottak. A fiúk egyre több ruhától váltak meg és már nem csak engem szórakoztattak, hanem a többi társamat is.
Hangosan nevetve érezte magát mindenki jól. Nem ittam sokat, mivel reggel korán kelek, de attól függetlenül alkohol nélkül is remek volt a hangulatom. Senki se itta magát részegre, de mégis elvoltunk.
Már éjfél fele járhatott amikor elindultunk haza, mert hatkor érkezik a fodrász hozzám. A vissza vezető út is tőlünk volt hangos. Az utcán lézengő fiatalok minket hallgattak és voltak, akik csak végig mosolyogtak ránk.
Elsőnek engem tettek ki otthon. Mindenkitől sorra elbúcsúztam és kiszálltam az autóból.
A magassarkút lekapva indultam el a bejárati ajtóhoz. Csendesen sétáltam fel az emeletre, de még nem volt otthon David.
Gyorsan átöltöztem majd befeküdtem az ágyba. Boldogan, mosolyogva aludtam el egyedül.