-Jó reggelt.-suttogta a fülembe és a hátamnak préselődött.
-Jó reggelt.-fordultam meg a karjaiba.
-Hogy aludtál, szerelmem?-simított ki egy tincset az arcomból.
-Jól.-mosolyogtam rá.-Te?
-A lehető legjobban.-mosolygott rám.
Mélyen a szemeimbe nézett és megcsókolt. Elsőnek csak lassan majd egyre szenvedélyesebben. Az egyik kezemet a hajába vezettem a másik kezemet a mellkasára vezettem. A derekamnál fogva húzott magához közelebb majd fölém került. Az egyik kezével az oldalamon simított végig.
Majd csörgött a telefonja. Zihálva figyelt engem. Egyik kezével elkezdte a telefonját kutatni.
Felém mutatta a telefont  és legurult rólam. Én csak elnevettem magamat és felültem. Ő közben fogadta a videóhívást.
-Sziasztok.-hallottam csilingelő hangját.
-Szia.-integettem Amandanak.
-Húgi, hogy te mindig a legjobbkor hívsz.-mondta idegességet tetetve.
-Ohh..-mondta a húga.
-Ne gondolj semmire.-emeltem fel nevetve a mutatóujjam.
-Lányom, mondtam ne zavard őket.-hallottam anyósom hangját.
-De anya.-nézett az anyjára.-Csak 10 percet beszélek velük.
Közelebb sétált a telefonhoz majd integetett nekünk.
-Jó reggelt.-köszöntem mosolyogva.
-Jó reggelt, anya.-köszönt a mellettem fekvő.-Minden rendben.
-Persze.-mosolygott.-Megyek nem zavarlak titeket.
-Nem zavar.-szólaltam meg.
-Nászúton vagytok.-mosolygott.-Te pedig.-fordult a lánya felé.-Van 5 perced.-mondta és elsétált.
Én csak felnevettem.
-Megyek a szobámba.-suttogta.
-Nem normális a húgom.-nézett rám.
-Mindent hallok.-szólalt meg az említett. 
-Nem baj.-nevetett fel majd rám pillantott.
Gyönyörű zöld íriszemei az enyéimbe mélyedtek. Teljesen elvesztem bennük. A lelkemig hatolt és nyitott könyv voltam számára. Közelebb húzódott és megcsókolt.
-Khm..-hallottunk egy torokköszörülést a vonal másik végéről. Egy pillanatra el is felejtettem, hogy hívta.-Igaza van anyának, hogy nem kellett volna titeket zaklatnom.-nevetett fel.
A mellettem ülő vigyorogva karolt át.
-Mesélj.-szólaltam meg.
-Ja, igen.-nevetett.-Megengedték.-vigyorgott boldogan.
-Tényleg?-csillantak fel a szemeim. Ő csak hevesen bólogatott.-Annyira örülök és gratulálok.-mondtam őszintén.
-Én is gratulálok.-szólalt meg a férjem.
-Alig várom, hogy végre haza gyertek.-mondta vidáman.
-Még csak tegnap jöttünk el.-nevetett fel a mellettem fekvő.
-Nem is te hiányzol.-nyújtotta rá a nyelvét.
-Ez igen.-tetetett megsértődöttséget.
-Szeretlek.-mondtam a lánynak.
-Én is szeretlek, sógornőm.-vigyorgott.-Na és amúgy remélem a keresztgyerekemmel érkeztek vissza.
Én csak hangosan felkacagtam.
-Ha nem zavartál volna meg lehet már úton lenne.
-Ohh..akkor letegyem?-kérdezett rá
-Igen.
-Nem.-mondtuk egyidőben.
-Leteszem. Majd úgyis nem sokára találkozunk.-mosolygott.-Te pedig-nézett a bátyja felé.-Most az egyszer legyél ügyes.-nevetett fel.
-Ez két dolgon múlik, az egyik az, hogy ne zavarj.-nevetett fel.-A másik Zoé.-vigyorgott rám.
-Na jól van.-kacagott fel.-Jók legyetek. Sziasztok.
-Szia.-mondtuk egyszerre.
Majd kinyomta a hívást és az éjjelire tette le.
-Hol is tartottunk?-fordult felém vigyorogva.
-Ott, hogy éhes vagyok.-nevettem fel.
-Ne már.-nézett rám szomorúan.
-Ez van.-pattantam ki az ágyból és a szekrényhez léptem.
A hátam mögé állt és hátulról magához húzott majd a fülemhez hajolt.
-Én tényleg szeretnék tőled gyereket.-súgta és a hasamra simított.
-Igazán?-fordultam meg a karjaiba.
-Igen.-húzott még közelebb magához.
-Nem is egy kisbabát szeretnék.
-Akkor mennyit?-nevettem rá.
-Minimum kettőt.-puszilta meg a homlokomat.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
Megszüntette a kis távolságot is és megcsókolt.
-Ha kész vagy mehetünk enni.-nyomott egy puszit a számra és el lépett mellőlem.
Én a fürdőbe mentem és gyorsan felöltöztem meg elvégeztem a napi rutinomat is. Még rá várakoztam leültem az ágyra.
Felhúzott az ágyról majd kézen fogva indultunk el. Az étterembe leérve az egyik hatalmas ablakhoz ültünk le.  A nap gyönyörűen világította be az egész teret.
-Olyan távol vannak ezek a székek egymástól.-röhögött majd közelebb csusszant.
-Tényleg?-nevettem fel.-Szerintem még kicsi is a távolság.
-Ez gonosz volt.-fogta meg az egyik kezemet, ami az asztalon pihent.
-Ez hozzám tartozik.
-Pedig elvileg én vagyok a rosszfiú.-ráncolta a homlokát.
-Mellettem nem.
-Mert melletted önmagam vagyok meg persze szerelmes.
-Van egy ilyen mondás vagy idézet féleség amúgy.-kacagtam fel.
-Milyen?-nevetett ő is.
-,,...és a jó útra tért rosszfiúkból lesz a legjobb férj.”-vigyorodtam el.
-Én a férjed is vagyok és rossz is vagyok.-gondolkodott hangosan.
-Hamarosan pedig jó útra térsz.
-Hát az nem olyan könnyű.-húzta el a száját.
-Apukádnak is sikerült.
-A családja előtt, illetve miattunk. Közben meg amikor elhagyta a házat..-folytatni akarta, de belé fojtottam a szót.
-Ne folytasd.-szorítottam meg a kezét.
-Zoé, ezt te is tudod, hogy egy örökös körforgás, de mindent megteszek majd miattad.
-Köszönöm. Ne beszéljünk erről. Jó?
-Jó.-nyomott egy csókot a kézfejemre.-Hol van már a pincér?-nézett körbe. 
-Ott-mutattam az egyik asztal felé. 
David csak intett egyet és már jött is. Kiválasztottuk az étlapról, hogy mit kérünk és nem sokára már hozta is. Miután megreggeliztünk a szobába felmentünk és kitaláltuk, hogy menjünk le a tengerhez kicsit. Minden szükséges holminkat összeszedtük és úgy indultunk el.
-Segítsek átvenni a bikinit?-vigyorgott perverzen.
-Nem.-nyújtottam rá a nyelvem és tovább sétáltam az öltözők irányába.
-Biztos?-állt meg az ajtóban.
-Tuti.-csaptam be az orra előtt.
Nem sok időmbe telt mire átvettem és kimehettem. Ő már ott várt rám fürdőnadrágban.
-Erre nem voltam felkészülve.-nézett végig rajtam.-Direkt pakoltak ilyen cuccokat neked.
-Hát most na.-nevettem el magam.
Magához húzva egy gyors csókot adott. Majd a kezemet megragadva húzott a vízbe be.
-Sokkal jobb.-mosolygott.
Csak lefröcsköltem vízzel, amit vissza is adott. Majd egymást kergettük a vízbe és úszkáltunk.
-Feladom.-mondtam nevetve.
-Helyes.-kapta el a derekamat.
A tarkójánál keresztbe fontam karjaimat és így néztünk egymás szemeibe. A szemeim és a szám között cikázott a tekintete majd lecsapott az ajkaimra. Megemelt és derekánál összekulcsoltam a lábaimat. A fenekemnél fogva tartott majd belemarkolt mire egy halk sóhaj hagyta el a számat.
-Beindítasz.-döntötte homlokát az enyémnek. -Innen elég jó a belátás amúgy.-mondta a melleimmel szemben.
-Idióta.-morogtam majd leakartam szállni az öléből, de nem engedett.
-Nem eresztelek.-vigyorgott.
Én csak elmosolyodtam. Pár perc után letett, de még a derekamnál tartott közel magához. Farkasszemet néztünk percekig.
-Megyek iszok valamit.-léptem picit arrébb.
-Mindjárt megyek én is.-köszörülte meg a torkát.
Egy puszit nyomtam az arcára és elnevettem magam.
-Azért siess.-nevettem még mindig majd el úsztam tőle.
Egyenesek kimentem a partra, ahol az egyik italos bódét vettem célja és kértem ananászlét.
Az egyik asztalnál álltam meg vele egyedül, de pár perc múlva valakik mellém léptek.
-Szia.-köszönt a két fiú szinte egyszerre.
-Sziasztok.-köszöntem nekik majd beleittam az innivalómba. 
-Én Daniel vagyok a haverom pedig Ian.-mosolygott rám a szőke
-Zoé.-mutatkoztam én is be.
Tovább fogyasztottam az italomat azzal a reménnyel hátha tovább állnak.
-Gyönyörű vagy-mondta Daniel, de nem mondtam rá neki semmit.
A víz felé néztem, hogy megtaláljam Davidot, de nem sikerült.
-A barátnődet keresed?-fordult felém vigyorogva Ian.
-A férjét kereste.-szólalt meg a hang mögülem. Majd közelebb lépett és a derekamra tette az egyik kezét.-David Peterson.-mutatkozott be.A két fiú a név hallatán kicsit megtántorodott.-Ő pedig Zoé Peterson, a feleségem.-húzta ki magát és mellkasa a hátamnak csapódott.
-A fiúk már menni készültek.-mondtam neki háttal.
-Igen.-értett egyet velem a barna és megfordulva el is mentek.
-Nem szeretem mikor legyeskednek körülötted.-puszilt a nyakamba, amitől felkuncogtam.-Csak nem csikis vagy?-mosolygott a nyakhajlatomba.
-Nem.-vigyorogtam rá.
-Hát persze.-lépett elém.-Nekem nem kértél semmit?
-Nem.-kortyoltam bele a pohárba.
Ő megindult a bódé felé és én elkaptam a karját.
-Mi az?-vigyorgott
-Ha mersz vele flörtölni..-kezdtem
-Akkor mi lesz?-vágott a szavamba vigyorogva.
-Kikaparom a gyönyörű szemeidet.-mosolyogtam aranyosan rá.
-Majd én is beszélgetek vele mint te a két kisfiúval.-kacsintott.
-Nem is beszélgettem velük.-háborodtam fel.
-Attól én még beszélgethetek. Nem?-vigyorgott.
-Te tudod.-forgattam a szemeimet és távolabb léptem.
Jól látható szögből figyeltem minden lépését. Végig engem figyelt miközben vásárolt és jött is vissza. Én úgy csináltam mint, aki észre sem vette volna.
-Nem vagy jó színész.-állt meg mellettem.
-Miért?-ráncoltam a homlokomat.
-Feltűnően bámultál.
-Megtehetem.
-Igazán?-húzott vigyorogva közelebb. Én csak hevesen bólogattam. -Szeretlek.-suttogta az ajkaimra, de mielőtt megcsókolhatott volna egy hangos torokköszörülésre lettünk figyelmesek.
Egy fiatal srác állt meg mellettünk. Davidtól talán egy fél fejjel lehetett alacsonyabb. Széles mosolyra húzta a száját. Napbarnított bőre volt és kimondottan izmos teste. A fekete haja csak kuszán állt a feje tetején.
-Hát szerbusz, haver.-vigyorgott az engem tartó férfira.
-Szia.-engedett el és mosolyogva kezet fogott vele.-Rég láttalak.
-Már elég rég.-mosolygott ő is.-Barátnőd?-biccentett felém.
-Bemutatom neked a feleségemet, Zoé Petersont.-húzta ki magát David.-Kedvesem, neked pedig bemutatom az egyik haveromat, akivel még anno egy iskolába jártunk.
-George Grey vagyok.-nyújtotta a kezét.
Én kezet ráztam vele.
-Örvendek.-nyújtottam a kezemet.
-Nem is tudtam, hogy megnősültél.-vigyorgott férjemre.
-Komolyan?
-Azt hallottam eljegyzés lesz, de azt hittem csak viccelnek velem.-mondta komolyan.-Úgy látszik tévedtem.-nevetett fel.
-Pedig szívesen láttalak volna ott jelen.
-Lekéstem, de gratulálok.-fogott vele kezet.-Ahhoz is gratulálok, hogy ilyen gyönyörű nővel vagy.-nézett végig rajtam.
-Köszönöm, haver.-húzta ki magát büszkén.
-Ha van kedvetek este akkor eljöhetnétek hozzám. Kicsit elbeszélgetnék.
-Ez egy jó ötlet.
A címet egyeztette a két férfi és mi sétáltunk egyet a parton. Még a vízben is voltunk majd vissza én lefeküdtem az egyik nyugágyra napozni. Majd egy kis idő múlva felhívtam Masont.
-Szia, öcskös.-szóltam bele.
-Szia.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Hogy vagy? Minden rendben?-kérdeztem.
-Jól vagyok és minden rendben van. Na és te hogy vagy?
-Én is jól vagyok.-válaszoltam és a szememmel megkerestem Davidot.-Hívott Amanda és elmesélte megengedték, hogy együtt legyetek.
-Igen. Mindjárt itt lesz és megyünk fagyizni.
-Akkor nem is zavarlak benneteket.-mosolyogtam.
-Nem zavarsz.
-Nem baj. Jók legyetek.-vigyorogtam.
-Mindig az vagyok.
-Enyhe túlzás.-nevettem el magam.-Szia.
-Szia.-majd bontottam a vonalat.
Hosszú idők óta most először érzem azt, hogy minden a helyén van és boldog vagyok. Félek attól, hogy nem sokáig fog ez a boldogság tartani és valami történik. Mindig így szokott lenni. Boldog vagy majd jön valami és el is múlt a boldogságod és átveszi a szomorúság, de most az egyszer reménykedem abban, hogy nem így lesz.
Valljuk be azért ezt nehézkes elhinni. Főleg amiatt, hogy a maffiának a vezérének vagyok a felesége és beleszerettem. Ezzel is célponttá váltam az ellenségei és minden rosszakarója számára. Rajtam keresztül akarják majd támadni és ettől félek a legjobban. Tudom, hogy erős, de nem tudom meddig bírná. Nem szeretnék ebbe még belegondolni se, mert félek, hogy bevonzom a bajt.
Már a nap lemenőbe volt amikor elindultunk a szálloda felé. A napot kémleltem az autóból is, ahogy éppen lenyugszik. Gyönyörű volt.
David megfogta a kezem majd a szájához emelve puszit nyomott rá.
-Jól érezted magad?-fürkészte az arcomat.
-Nagyon.-vigyorogtam.-Te?
-Én is.-mosolygott rám.
Közben a rádióból szóltak a dalok halkan. A kezemet még akkor se engedte el amikor váltani akart. A szívemet melegség járta át a közelségétől és attól, hogy tudom szeret engem.
A szálloda előtt megállt. Az egyik fiatalember vitte is a helyére leparkolni. Elsőnek a szobánkba vettük az irányt és átöltöztünk majd lementünk vacsorázni. Azután írt a haverjának, hogy mikor menjünk, mivel a két észlény ezt a kis információt elfelejtette egyeztetni.
-Azt mondta kb fél óra.
-Addig mit csináljunk?-ültem le az ágyra.
-Nekem lenne ötletem.-vigyorgott.
-Na és mi?-húztam fel a szemöldököm.
-Hát hozathatok neked édességet, vagy elmehetünk sétálni, aludthatunk, filmezhetünk..-sorolta még mindig.
-Jó, elég.-kacagtam fel hangosan.-Induljunk el lassan.-nevettem.
-Na te.-csapott a homlokára nevetve.-Akkor menjünk.-mondta még mindig ülve.
-Oké.-álltam fel és felé fordultam.
-Húzz fel, kérlek.-nézett rám kedvesen.
-Ahj..-kezemet felé nyújtottam.
Ő ahelyett, hogy felállt volna inkább magára rántott.
-Hupsz.-mondta ártatlanul.
-Idióta.-forgattam a szemem és felkönyököltem a mellkasán.
-Igaz nem jó a helyzet.-mondta és fordult egyet.
-Így jobban érzed magad?-nevettem fel alatta.
-Sokkal.-nyomott egy csókot a számra.-Na menjünk.-szállt le rólam és engem is felhúzott.
Elindultunk Georg felé. A gps-be beütötte a címet és elindulhattunk az úticélunk felé. Kb olyan 20 perc autózás után odaértünk.
-Írok neki.-vette elő a telefonját. Pár másodperc múlva érkezett is válasz.-Kiment a boltba mindjárt itt van.
-Rendben.
-Ha vége a nászútnak és otthon nem lesz semmi akkor elmegyünk ketten valahová.
-Hová?-kíváncsiskodtam.
-Majd közösen kitaláljuk.
-Nem muszáj amúgy sehova se mennünk.
-Én szeretnék.
Pár perc múlva láttunk egy autót parkolni le a ház előtt és kiszállt belőle ő és fiatal lány. Kiszálltunk és feléjük sétáltunk.
Két szatyorral a kezükben sétáltak a házhoz. Persze velünk együtt. Bent bemutatta a barátnőjét Kiarát.
A fiúk a nappaliba telepedtek le és a egyedül ment be a konyhába Kiara.
-Segítsek valamiben?-mentem utána
-Nem szükséges.-mosolygott rám
Én azért mégis segítettem nemi közben pedig elég jól elbeszélgettünk. Elmesélte, hogy kiskorától itt él a családjával azt is elsorolta, hogy hogyan ismerkedtek meg és még sorolhatnám.
Egy idő utána csatlakoztunk a két kacagó férfihoz és vittünk nekik nassolni valót, illetve innivalót is.
Az idő csak úgy pergett a társaságukban. Nagyon jól szórakoztunk végig és sokat nevettünk. Előjöttek a régi sztorik is.
Olyan tíz óra felé járhatott az idő amikor elindultunk haza.
Megismertem a két fiatalt és nagyon szerethetőek és kedvesek is. Jó a társaságuk és tényleg felszabadultak.
Kiara tőlem nem sokkal magasabb. Hosszú barna haja van és gyönyörű arca. Összeillenek nagyon ez egyszer fix.
Még az autóban is nevettünk és hülyéskedtünk. A szállodába lassan egymást karolva sétáltunk be.
-Enyém elsőnek a fürdő.-vigyorogtam rá és kielőzve őt besiettem
-Hamarosan együtt fogunk fürödni.-hallottam a hangját
Nem foglalkoztam vele csak ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam a zuhany alá. Nem akartam sokáig húzni az időt, mivel már nagyon álmos volt.
Felöltöztem és elkészültem lefekvéshez majd kisétáltam. A ruhákat behajtottam a szekrénybe és befeküdtem az ágyba.
Még láttam amikor David bement a fürdőbe, de már erőm nem volt megvárni, mert elnyomott az álom.

******
Sziasztok!
Elsőnek is szeretnék megköszönni, hogy annak ellenére, hogy már régen volt rész rengetegen olvastátok a történetemet, amiért nagyon hálas vagyok nektek. Szeretlek titeket és köszönöm szépen, hogy ilyen kitartóak vagytok mellettem.😽❤

A második dolog, amiről szeretnék beszélni az az, hogy nem azért nem volt rész, mert nem volt kedvem és ihletem írni. Egyáltalán nem emiatt nem volt. A nagy harci helyzet, hogy azért volt már régen rész, mivel akadt egy kis egészségügyi problémám, amivel az utóbbi időben küzdök és sokszor örülök annak, hogy megtudom fogni minimum a telefonomat. Ígérem, hogy mihint tudom írom is a következő részt.

A harmadik és egyben az utolsó dolog, amiről szeretnék beszélni azaz, hogy a történetem 1 a kényszer kategóriában. Ezt el sem tudjátok képzelni, hogy mekkora örömmel töltöttem el amikor én megláttam ezt. Majd' kicsattantam a boldogságtól. Eszméletlenül boldog vagyok, illetve hálás nektek.

Tényleg köszönök nektek mindent!❤
Jó olvasást kívánok a részhez és megígérem mihint tudom írom is a következő részt.
********