Minden annyira komor és sötét,akár csak a lelkem.Az otthon se otthon már,az enyém se az már egy jó ideje.Azt hittem,ha haza érek az iskolábol szerető kezek ölelnek majd át,de tévedtem,mint mindenben.Boldogság helyett,most ott álltam pengével a kezemben,könnyáztatta arccal amin ott hevert anyám kéz nyoma.Megnyugtatott,ahogy a vér lecsórdúlt a kezemen beszinezve a kagylót.Mosolyogtam egy pillanatig,de hamar elszállt arcomról ez a mosoly,mikor anyám neki esett a kezemnek ahogy meglátta pulóverem alól kikandikáló zsepkendőt.Apámmal lefogtak,de én csak sírva tiltakoztam.Vergődtem,mint egy őrült,a lelkem fájt,nagyon is.Abban a percben teljesen transzba estem,nem tudtam mit tegyek.Már nem fogtak le,de mikor felnéztem találkozott a tekintetem anyám kétségbeesett arcával.Hogy jutottam idáig 13 évesen?Akár mennyire is utáltam a családom ezt sose akartam,hogy megtörténjen.Mérhetetlenűl nagy fájdalom csapott le rám,ami nem hagyott gondolkozni,lélegezni.Lehajtottam a fejem a párnámra és akkor lejátszódott elöttem az egész életem.Nem éreztem,nem hallodtam,csak feküdtem és probáltam észlelni a körülöttem lévő dolgokat,de semmi,csak az üresség maradt.Minden emlék,minden szőrnyűség amin keresztűl mentem az vezetett idáig.Csak pia,nyugtató,ebből állt az életem.Mostanáig...

Reggel arra lettem figyelmes,hogy a párnámat eláztatták a könnyeim,miket álmomban szereztem.Ez is egy újabb visszatérő álom volt.Ez volt az a nap,amikor végleg eldöntöttem,hogy megszabadulok a démonjaimtol,amik nem hagytak menekülő utat.Leszoktam a nyugtatókról,a késő esti piálásokról.Meg akartam gyógyúlni és hála a kitartásomnak sikerűlt is és építettem egy falat magam köré és felvettem ezt a szívtelen lány szerepet,de már olyan rég volt,hogy össze keveredtek bennem az érzések és teljesen át adtam magam ennek a szerepnek.

Neki kezdtem a készülődésnek,mert késésben voltam.Az utcán az emberek verték le egymást,mindenki rohant,senki nem figyelt a másikra.A kávézóban kikértem a kávém és minden pozitiv gondolattal léptem be az egyetem kapuin.A terem kezdett megtelni,én pedig helyet foglaltam az ablak melletti ülőhelyemen.A tegnapi incidens után muszálj lesz beszélnem a tanárral,nem szeretnék rossz viszonyt ápolni vele.És persze ott van Daniel akitől soha nem fogok bocsánatot kérni,még akkor sem,ha nem volt szép dolog amit mondtam.Ha megtanulná,hogy nálam a nem az nemet jelent akkor talán békében élhetnénk.Egy pillanatig még a padon hevert a könyv amit olvastam,a másikban már a földön kötött ki,mivel annyira megijedtem Daniel testes alakjátol,hogy majd' szívbajt kaptam.Ez a reggel is jol kezdődik.

-Nocsak valaki igen nagyon szeret olvasni.-helyet foglalt mellettem és probált minél közelebb férkőzni hozzám.

-Nem olvastam...csak..át néztem a jegyzeteim.-miközben elhadartam neki hamar elpakoltam mindent a padról,hogy még véletlenűl se kutakodjon. -Amúgy mit keresel itt?Tegnap szépen a tudtodra adtam,hogy nem kérek belőled.-világosítottam fel,nehogy még azt higgye ezzel minden meg fog változni.

-Igen...eléggé dúrván fejezted ki magad,és habár te sértettél meg engem mégis én jöttem bocsánatot kérni.

-Te bocsánatot?Kajak?Mégis mit álmodtál az éjjel,hogy igy rá szántad magad?-cinikusan felröhögtem.

-Csak ne légy ennyire meglepett,most én kérek bocsánatot de egy nap majd te kopogtatsz az ajtómon miután sikerűlt bejutást nyernem az életedbe. -közelebb hajolt nekem pedig a púlzusom az egekbe szökött.Annyira édes ma reggel de mégis annyira őrdögi tud lenni.

-Szóval annyira naivnak és bolondnak hiszel,hogy azt gondolod megosztom veled az életem és minden személyes dolgom?-az óra közben kezdetét vette,a tanár már ki is szúrt minket.Nem akartam figyelni Daniel szavaira,mert annyira bele tudja marni magát a gondolataimba,hogy sose fogom tudni onnan kivakarni.

-Nem,de megfogsz szeretni és én gondoskodni fogok arrol,hogy ki öntsd a lelked.Figyelj én nem akarok rosszat,értem,hogy nem bízol senkiben de sok közös van bennünk és meg tudnálak érteni. -egy pillanatig el gondolkodtam szavain,de én már eldöntöttem.Se ő,se más nem kell,hogy megértsen.

-Nagyon elszántan probálkozol,de ez az egész engem hidegen hagy.Mit nem lehet megérteni azon amiket eddig mondtam?Nem kell,hogy beleszolj az életembe,nem kell a véleményed se a barátságod. -valahol legbelűl talán vonzódom hozzá és ahányszór a közelébe vagyok mindig bizseregni kezd a bőröm.De akkor is a legjobb lesz,ha elfelejt.

-Ismét vissza tért a mogorva Malia,aki nem tudja feldolgozni,ha érdeklődnek iránta.Gratulálok,ezzel a hozzáállással semmire sem fogsz menni,csak azt fogok elérni,hogy mikor tényleg szükséged lenne valakire,mindenki ott fog hagyni pont úgy ahogy te teszed.-na nem ezzel egyáltalán nem fog bűntudatot kellteni bennem.Mért hiszi azt mindenki,hogy meg tud tőrni?

-Fejezd már be ezt és vedd észre,hogy te is pont ezt csinálod,egyáltalán nem vagy jobb nálam,csak annak akarod feltüntetni magad.Szóval megkérlek ne gyere többet az ilyen szarságaiddal,nem vagyok rád kíváncsi.-nem akartam megint kiabálni,de rólam nem árt tudni,ha nagyon felhúznak nem ismerek határokat és olyankor egyáltalán nem gondolkodom.Csak azt akarom,hogy hagyjon békén,nem akarok semmi féle kapcsolatot ápolni vele.Végig futott a szőr a hátamon a tanár rekedt hangjától mikor közeledett felénk.

-Kifelé mindketten,nem tűrök még egy ilyen viselkedést az órámon.-egyikünk se tudott megszólalni,inkább ki mentünk.

-Ezt jól megcsináltad.-förmedt rám Daniel,aki karban tett kézzel,megfeszűlt izmokkal állt elöttem.

-Hogy én?Már megbocsáss de te hozol ki mindig a sodromból,te koslatsz utánnam és te vagy az akit sosem akarok megismerni,nem akarom,hogy az életem része legyél.-egyenesen a képébe üvőltöttem.Annyira utálom ezt az érzést amit iránta érzek,hogy mindennél jobban távol akarom tartani magamtól.Nem hiányzik,hogy tönkre tegyenek.

-Rendben hercegnő,ahogy akarod,de majd ne sírj,ha majd senki nem lesz ott melletted.-lassan közeledett felém,közben mélyen bele nézett a szemembe. -Attol,hogy be zárkózól a zűrzavarral teli világodba nem lesz jobb,félsz a valóságtól,a szeretettől.De mondok valamit Malia.Ez az egész csak a te fejedben létezik,ezt mind ki találtad,hogy meg védd magad,de ez az élet fogadd el.Bánhatsz úgy az emberekkel ahogy akarsz,de én akkor se fogok hátrálni,mert tudom,hogy van még benned élet és ezt felszínre fogom hozni. -ujjai lassan végig siklottak arcomon.Teljesen lefagytam érintésétől,akár mennyire is el akartam futni onnan nem tudtam.Szemét egy pillanatra se vette le rólam,miközben kezével cirógatta hajam.Nem tudtam mit érzek akkor,de jó érzés volt és nem akartam,hogy megszünjön.Nem Malia!Ezt nem szabad,te jobb vagy ennél,ne hagyd,hogy az érzéseid irányítsanak.Mire fel eszméltem volna megéreztem Daniel forró ajkait az enyémen.A lábam földbe gyökerezett,karjaival szorosan tartott nehogy össze essek.Csókja édes volt és tele volt érzéssel.Hamar probáltam össze szedni magam és mihelyt kimásztam karjai közűl már csattant is a kezem az arcán.Nem hagyom,hogy tele beszélje a fejem szarságokkal és elbizonytalanítson.Csak állt meglepett arccal,amin a kezem nyoma szépen tükröződött.

-Neked teljesen elment az eszed!Ide jössz,tele akarod tömni a fejem a hülyeségeiddel majd megcsókolsz?Te tényleg ennyire nem fogtad fel amiket eddig mondtam?-teljesen kikeltem magamból,még akkor is ha jol esett a csók,de én nem ez vagyok én sokkal keményebb vagyok.

-Te is ugyan úgy élvezted mint én,le se tagadhatod.-miközben rajtam röhögött egyik kezével súrolta sajgó arcát.
-Te csak ne akard eldönteni helyettem,hogy mit élvezzek és mit ne.Nem vagyunk egymáshoz valók,még csak nem is tartozunk egy súlycsoportba.Amig azt probálod,hogy hozd helyre más életét,addig a saját életedet kéne rendbe tenned,mert úgy látszik nem csak én vagyok itt zavaros.-nem akartam vele vitázni az udvar kellős közepén,így ott hagytam.A fejemben kavarogtak a gondolatok.A csókja ízét még éreztem ajkaimon és a rágója mentolos íze betöltötte szám.Annyira elveszettnek éreztem magam a karjai között,olyan jó érés fogott el amilyet már nagyon rég nem éreztem.
Csak mentem amig végül a kávézónál kötöttem ki.Annyira unom már,hogy gyalogolnom kell muszáj elmennem autót nézni minél elöbb.Talán megkérem Isaak-et,hogy kísérjen el a héten.A kávézóba csend volt,pont amilyenre jelenleg vágytam.Mig ki hozták a kávét felhívtam anyámat,aki a harmadik csöngésre már fel is vette.Hangja tele volt vidámsággal és egy cseppett sem volt ideges amiért nem hivtam eddig.Elmeséltem napjaimat,persze kihagytam  a Daniel- el való incidensünket.Mikor rá kérdeztem az otthoni helyzetekre feszülté vált,mint aki nem szivesen akar tályékoztatni ezekről,bár igy is meg vannak a gondjaim,nincs kedvem máséval is foglalkozni.

Az idő lassan telt a kávézóban,csak bámúltam ki az ablakon és töprengtem az elmúlt napok eseményein.Soha nem hittem volna,hogy ilyen pocsékúl fogom kezdeni az egyetemet,de hát mindenhol van egy személy,aki elrontja a hangulatot.Ez az egész kész katasztrófa,bár sose ismertem volna meg azt a seggfejt.Mivel nem volt mit csinálnom vissza mentem az utolsó három órámra.Volt időm felfedezni az egyetemet,megnéztem minden lehető zugát amit eddig nem láttam.Legalább ez eltereli a figyelmem minden gondrol.

A szobába érve Hannah épp valami lányos katalógust (vagy mit)olvasott és mikor meglátott ismét a lapokra szegezte tekintetét.Unottan ki pakoltam az ágyamra,ahol a szanaszét hevert ruhákat csak ledobáltam a földre.

-Hé azok az enyémek!-ugrott fel az ágyról Hannah.

-Ne pakold a cuccaidat az ágyamra.Amúgy is ki veszen fel ilyen ruhát?-mutattam a kezében lévő rakott szoknyára.-Ebből is látszik,hogy egy kis lúzer vagy,csak nézz tükörbe.

-Lehet nem vagyok szép,de sokkal kedvesebb vagyok nálad és jobban is szeretnek.Kár hogy a tükör csak a kűlsőnket mutatja,eddig eltört volna,ha látta volna milyen is vagy valójában.

-Ezzel most felszabadítottál?-kiabáltam utánna,mikor elhagyta a szobát.Micsoda egy lúzer.A nap további részében olvasgattam,filmet néztem amit hamar ki is kapcsoltam,mert egy csókos résznél eszembe jutott Daniel-el a csókunk és ahányszor csak arra gondolok mindig bizseregni kezd a testem.A telefonom rezgésére lettem figyelmes és mikor felvettem Isaac mély hangjátol ki rázott a hideg.

-Hogy vagy csajszi?Rég beszéltünk.

-Tökéletesen vagyok kössz a kérdést.Amúgy mért hívtál?

-Gondoltam megkérdezem nem lenne-e kedved velem tölteni a délutánt? -kicsitt hezitáltam,de végül igent mondtam.Nem szeretnék itt gubbasztani a szobába és mivel jó pasiról van szó miért is ne.

-Zsír,akkor egy óra múlva a kampusz elött.-le tette a telefont én pedig neki láttam készülődni.Hajamat begöndörítettem,ki sminkeltem magam és egy csíkos nadrágot meg egy fekete krop toppot vettem fel.Teljesen meg voltam elégedve magammal és remélem Isaac is oda lesz érte.Amig fel alá járkáltam a szobába megpillantottam egy bordó ruhát Hannah ágyán.Ujjam közé vettem a selymes anyagot és miközben fogtam kézbe vettem egy ollót.

A kampusz elött álltam,mikor megjelent Isaac egy csokor rózsával a kezében.Megköszöntem a virágot és beszálltam a kocsijába.Egy elegáns de szolid ing volt rajta,ami szépen ki mutatta izmos testét.Elmentünk kajálni,majd furikáztunk még a városba közbe rengeteget röhögtünk.Aztán ki találta azt,hogy menjünk el hozzá és igyunk meg pár felest,persze rögtön igent mondtam erre,hisz nem árt nekem se egy kis kikapcsolódás.Már a második üveg Jack is elfogyott,közben még le került rólunk egy-két ruhadarab.Mesélt magárol,szóba került Daniel,akivel régen jó haverok voltak,de egy éjszaka csúnyán össze kaptak és azóta se beszélnek.Az éjszaka kezdett elvadúlni,elő került még egy üveg whiskey,amit fenékig ki ürítettünk.Sikerült ki vernem Daniel-t a fejemből,hála Isaac-nek,aki mindent megtett azért,hogy egy tökéletes éjszakát tölthessünk el.