Mától megismerem a fősuli legnehezebb időszakát,amit nem csak móka és kacagás övez. Az elmúlt három napban minden egyéb dolog elvonta a figyelmem arról,hogy mért is vagyok itt.Ott van Mr. Önteltképű Daniel,aki a lehető legjobban befészkelte magát a fejembe az elmúlt két napban és nem tehetek ellene semmit,csak remélni tudom,hogy az egyetemen nem fog egésznap ólálkodni utánnam.Mindig mindenhol ott van,ami kezd az agyamra menni,főleg az a gúnyos vigyora...de be kell látnom,hogy az este nagyon jól éreztem magam,főleg amikor felvitt arra a dombra,és megmutatta a kilátást.Azt hiszem az lesz a kedvenc helyem ezentúl,még akkor is,ha vele voltam ott.Amikor a bárban voltunk és mesélni kezdett az apjáról egy pillanatra sajnálatot éreztem ,mert én is hasonló dolgon mentem keresztűl,de hamar elszált ez az érzés,még én is meglepődtem,hogy képes voltam erre.Tizenöt éves korom óta senki iránt nem éreztem sajnálatot mostanáig,azóta mindig megvetem az embereket,át nézek rajtuk,mert így látom helyesnek.Sose akartam szörnyeteggé válni,de ha az élet rá kényszerít már nem lehet ellene tenni.Mindig ott fog matatni a füledben az a kis szörny,ami önzőséget,gyűlöletet,szívtelenséget sugall,de a másikban meg ott van a szeretet,tőrődés,emberiség.De igazábol ez a kettö minden emberben ott van,csak mindenki maga dönti el melyiket eteti.Én az elsőt válaszottam,mert bennem több a gyűlölet,mint a szeretet,ezt tették velem az emberek,a szerelem,a családom,azok akikben vakon megbíztam,akiket barátoknak neveztem,mind lelépett vagy a legutolsó percekben vissza éltek az őszinteségemmel és porig aláztak,mert az emberek ezt teszik egymással.Néha jobb egyedül vívni saját harcunkat,mint valaki kezébe adni a kést,hogy késöbb hátba szúrjon vele.

Csak álltam a tükör elött,miközben leperegtek elöttem fájdalmas életem minden percei.Ritkán emlékeztem vissza ezekre,mert mihamarabb túl akartam lenni ezeken.Miközben fésültem hosszú gesztenyebarna hajam,megpillantottam az órát,ami fél hetet mutatott.Hamar össze pakoltam és mentem is buszra,még az órák elött be akarok ugrani a kávézóba.Hannah-nak biztos késöbb kezdődnek az órái,így nem ébreztettem fel.A városban nagy volt a nyüzsgés már kora reggel.A busz nagyot fékezett a kávézó elött,amitől elé estem a sofőr mellé.Bocsánatkérő pillantására csak mordultam egyett azzal ott hagyva busszal együtt.A kávézóban alig volt pár lélek,akik hozzám hasonlóan inkább itt szeretnek időzni,mint a saját ágyukban.A pincérnő kihozta a kávém és miközben ücsörögtem le csekkoltam az instát.Volt három új követőm,kettöt nem ismertem a harmadik ki más lett volna,mint Daniel.Visszonoztam kérelmét és egyszer csak azon kaptam magam,hogy nézegetem a képeit,amik vadítóan dögösek.Egy pár képen félmeztelenül feszített,amitől önkéntelenül is beleharaptam az ajkamba.Hírtelen bevillant az a pillanat,amikor a pólója alá csúsztatta kezem és érezem megfeszült izmait.Hmm...Még pár percig elvoltam a képekkel,mikor Isaac kizökkentett gondolatmenetelemből,és az ijedtségtől ki esett a kezemböl a telefon.

-Szia Lia,jó újra látni,ne haragudj,amiért a buli óta nem jelentkeztem,elfoglalt voltam.-ült le velem szembe egyik hódolóm.

-Szia,én is örülök,hogy látlak.Nincs semmi gond,de egy sms-nek azért örültem volna -könyököltem fel az asztalra szomorú pillantást vetve rá.

-Hogy értél vissza a buliból?-meglepett a kérdése,azt hittem annyira ki üti magát,hogy arra sem fog emlékezni hogy vele mentem el.Egy darabig gondolkoztam,hogy mit mondjak,nem akartam elmondani kivel jöttem el.

-Egy haverom hozott el,hamar össze barátkoztam ezzel azzal-ez volt a lehető legrosszabb hazugságom amit valaha mondtam.Még hogy én össze barátkozzak ezzel azzal,ugyan már.

-Jössz az egyetemre?Gondoltam mehetnénk együtt ma.

-Miért ne,egyedül ugy is fura lenne megjelenni.-Isaac ragaszkodott ahoz,hogy kifizesse a kávém,így hagytam neki.Kint a már jól ismert fuvarom várt.Isaac kinyitotta udvariasan az ajtót ő pedig megkerülve az autót és behuppant mellém.Nem volt messze az egyetem így hamar oda értünk.Miután leparkolt elindultunk a nagy épület felé.

-Mi lesz az első órád?-kérdezte.

-Irodalom-válaszolom,mig elhaladunk egy kisebb tömeg mellett.Minden lány haragos pillantást mért rám a tömegből,aminek a közepén egy ismerős arcot pillantottam meg.Daniel neki volt támaszkodva a fának és mihelyt eszre vett komor tekintettel nézett hol engem,hol pedig a kísérőm.Arcán nem sok érzelmet véltem felfedezni,de biztos voltam benne,hogy féltékeny lett.Elkaptam a tekintetem,nem akartam az első nap vele foglalkozni,bár tudom,hogy „kellemes" kis éveink lesznek együtt.

-Az szuper,akkor ott találkozunk-elindúlt egy kisebb társaság fele,én pedig még hamar be szaladtam a mosdóba,majd be mentem a terembe én is,nem akartam az első nap késni.Mikor be mentem találkozott a tekintetem Danielé-vel.Direkt jött be hamarabb,hogy szem elött tartson.Volt egy szabad hely elötte két padsorral oda telepedtem le.Éreztem magamon szúrós tekintetét,de igyekeztem elterelni gondolataimat róla.Miközben lapozgattam a jegyzet füzetemet,valaki nagy lendülettel helyet foglalt mellettem.Megéreztem az ismerős férfi parfüm illatot,amitől szédelegni kezdtem.

-Mért ültél ide?-kérdeztem Daniel-t rá se nézve.

-Mért voltál vele?-tudtam kire gondol.

-Mért érdekel ez téged?Azt mondtad le szálsz rólam.-immár bele néztem vadító kék szemébe,amiben nyugalmat véltem felfedezni.

-Tudom jól,hogy te se akarod,hogy lekopjak,csak még magadnak se mered bevallani-száját lágy mosolyra húzta végig tartva a szemkontaktust.Azt akarom,hogy eltűnjön az életemből,az ég adta világon semmit nem akarok tőle. Tényleg ezt akarom?

-Nagyon is tévedsz,egyáltalán nem akarom hogy a közelembe legyél.-elhallgattam,mert a tanár épp akkor lépett be a terembe.El kezdődött az óra,én pedig próbáltam nyugodt maradni és nem törődve a mellettem ülővel.

-Mért lógsz Isaac-el?-szólalt meg egy idő után.

-Mint mondtam semmi közöd hozzá,nem te fogod megmondani,hogy kivel lógjak s kivel ne-adtam a tudtára,remélem ezek után végre felfogja szavaimat.

-Nem rendes srác,minden csajjal ki kezd,nem kéne vele lenned,csak ki használ-az ajtó kinyílott és az emlegetett szamár lépett be rajta.Elnézést kért és helyet foglalt tőlem két méterre.Szúrós pillantást vetett Daniel-re,akinek megfeszűltek izmai,szint úgy mint Isaac-nek.Úgy tűnik nem csípik egymást.Ajjaj mibe keveredtem bele.Rám emelte tekintetét és halvány mosolyt villantott.Daniel mellettem gyorsan vette a levegőt,mint aki mindjárt felrobbanni készül.

-Ne lógj vele,nem hozzád való-sziszegte idegesen.A tanár ránk nézett,észre vette,hogy beszélünk,én csak egy bocsánatkérő mosollyal jutalmaztam.

-Na ide figyelj,nem tudom mit képzelsz magadról,de áljál már le,azzal haverkodom akivel akarok ne szólj bele.-fordultam felé,hogy jobban a szemébe tudjak nézni.

-Te pedig vegyél vissza hercegnő,én csak jót akarok ismerem azt a trógert nem akar tőled az ég világon semmit.

-És te miből gondolod,hogy én akarok tőle bármit is?-már annyira ideges voltam,hogy hangosabban beszéltem a kelleténél.

-Valami gond van ott hátul?-szólt ránk a tanár.Nem mertem szólni,mindenki minket nézett.Kicsitt lejebb húzodtam a széken,és figyelni akartam az anyagra,de ez mellett a barom mellett lehetetlen.Mindketten csendbe voltunk egy ideig,aztán megint elfajultak a dolgok.

-Ide figyelj hercegnő,nem bánhatsz úgy az emberekkel,ahogy kedved tartja,csak mert neked nincsenek érzéseid,attól még másnak vannak.-aucs,ez most szíven ütőtt –Isaac-et meg kerűld el.-szavai mélyen belémarták magukat a szívembe,most éreztem olyat,amit sose akartam érezni.Bűntudatot.Ahogy néztem a szemébe,elgyengűltnek éreztem magam,megsebzetnek,legyőzve.Nem hagyhatom,hogy azt higgye szavaival a földbe tud tiporni,így egy szempillantás alatt visszanyertem erőmet és tudtam nem hagyhatom magam legyőzni.

-Te semmit nem tudsz rólam,úgy hogy ne gyere nekem ezzel a szarsággal.Úgy bánok az emberekkel,ahogy azt megérdemlik,nem kell nekem az,hogy ki oktass,egyáltalán nem érdekel a véleményed.Azt hiszed te jobb vagy,de pontosan olyan vagy,mint bárki más,keménynek hiszed magad,olyannak akinek semmi sem fáj,de belül sebzett vagy és összetört.Ha azt hitted,hogy ha be adod a múltaddal való témát majd megsajnállak és kedvelni foglak,de nem.Már jóval korábban elmondtam,hogy szálj le rólam,még nem volt időd felfogni? –a végét kicsitt hangosan mondtam,amitől az egész terem minket bámúlt és a tanár is ránk kapta haragos tekintetét.Nem hittem,hogy így fog kezdődni az első napom.Az idegtől éreztem,ahogy a vér dübörög a fülemben,a szívem csak úgy ki akar szökni a helyéről.

-Ha valami problémájuk van egymással,megkérem hagyják el a termet és kint folytassát civakodásukat –a termet betöltötte a tanár mély hangja.Kicsitt megborzongtam és legszívesebben elhúztam volna innen,de maradtam a helyemen,nem akartam problémát.Daniel csak nézett nyugodt tekintettel,szemében megvetést fedeztem fel.Talán kicsitt dúrva voltam,nem akartam felhozni a múltját,de annyira felidegesedtem,hogy már nem bírtam magam visszafogni.Fel állt mellőlem és még egy utolsó sajnálkozó pillantást szánva rám kiviharzott a teremből.Nem volt szép tőlem,hogy ilyet mondtam,mert nekem is hasonló történetem van,de már nem csinálhatom vissza.Ezek után biztos távol marad tőlem.Az utolsó néhány perc hamar elrepűlt.Kint az ajtónál Isaac rám várt,de én csak simán kikerültem őt.

-Hé Malia! Mi volt ez az egész odabent? Ismeritek egymást?

-Most nincs kedvem erről dumálni.-azzal ott hagytam a folyosón.Kerestem Daniel-t,hogy bocsánatot kérjek tőle,de nem jártam sikerrel.A nap további része nehezen eltelt,még szerencse,hogy csak öt tantárgyat vettem fel mára.A kávézóba menet mind végig Daniel-en járt az agyam.Kicsitt bűntudatom van ettől az egésztől.Miért van az,hogy egyedűl ő képes ezt kihozni belőlem?Ez az egész annyira zavaros.Kikértem a kávém és elfoglaltam egy asztalt.Nem volt kedvem semmihez se,csak ültem csendben szűrcsőlve a kávét.

-Sziia!-na jó még csak ez hiányzott.Hannah ült le velem szemben.Mivel nem vagyok mókás kedvemben,így oda vettem valami köszönés félét.

-Valami gond van?Miért ülsz itt egyedül,gyere lógj velünk kicsitt,legalább össze barátkozhatunk.-mutatott a háta mögötti két lányra.Még csak az hiányozna,hogy velük lógjak.

-Nincs kedvem most semmihez.

-Pedig olyan jó barátnők lehetünk,el mehetnénk mindenhová,bulizhatunk meg...-akarta volna folytatni áradozását,de közbe szóltam.

-Nem akarok veled lógni,se bulizni,semmit.Tegyél meg egy szívességet és hagyj békén,ha nem vetted volna észre nem akarok a barátod lenni-hangomon érezhető volt a megvetés,és a harag.Nem tudom mért érzek így iránta,de valamiért ki nem állhatom.Gondolom vette a célzást,ha eddig nem.

-Nem kell bunkóskodni,én csak meg akarlak ismerni,de úgy látszik veled még beszélni sem érdemes,te csak magaddal tudsz törődni.Néha magadba kéne száljál.Ezek után már én se akarok a barátod lenni –nagyon helyes.Felállt és eltiplizett a barátnőivel.Ha most azt gondolta,hogy a szavai a szívemig hatolnak,akkor jobb ha tudja,hogy még csak meg se közelítette azt.Komolyen mért akar mindenki megismerni?Én egyáltalán nem akarom,hogy megismerjenek,nem akarom ki önteni a szívem senkinek se,tökéletesen megvagyok egyedül is.Nem kellenek barátok.

Még elidőztem kicsitt a kávézóban,amig vártam a buszt.Az emberek nyüzsögni kezdtek oda kint,a kávézó megtelt lélekkel.Az órára pillantva már kettö volt az idő.Kifizettem a kávét,és ki mentem a buszmegállóba.Mikor megjött vártam,hogy mindenki más felüljön,a végén nem tudtam mit csináljak,nem akartam vissza menni a kampuszra.Álltam ott szemezve a buszsoförrel,aki totál hülyének nézett. Megfordultam és elballagtam a másik irányba.Kell egy kis egyedüllét,így csak lézengtem az utcán,nem tudtam merre megyek,de valahol csak ki kötök.Ki akartam szellőztetni a fejem,ez a Daniel-es ügy teljesen kikészít,bár sajnálom amit mondtam neki,de azért örülök,hogy nem keres.Ott van Isaac,akivel nem tudom mit csináljak,Daniel szerint nem hozzám való,mintha ő jobban tudná,hogy ki illik hozzám és ki nem. „Csak mert neked nincsenek érzéseid,attól még másnak vannak" Hangzottak Daniel szavai a fejemben.Ő nem tudja mért vagyok ilyen,és más se kell megtudja,nem hiányzik,hogy még ennél is jobban elítéljenek.Mindig is erősnek hittem magam,de jelenleg nem tudom hol állok,valahol mélyen mardosnak a gondolatok,de ezeket nem akarom felszínre hozni,inkább csak elnyomom őket más gondolatokkal.Nem akarok szembe nézni velük.Túlságosan is megviselnének.Mikor kezdene minden rendben jönni,pont olyankor történik ez,mindig akkor törnek fel belőlem az érzések,és én akármennyire is probálom elnyomni őket,ott csücsülnek a szívemen,és várják mikor törhetnek ki onnan... A francba az egésszel.Már nagyon elegem van ebből az egészből.Szívtelen vagyok?Ez van senkinek se tartozom magyarázattal.Eddig is bírtam a fájdalmat,most meg mikor kezdenének felszínre tőrni itt siránkozom,ahelyett,hogy elhúznék innen és elfelejtsem ezt a sok szarságot.Térj észhez Malia! Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a buszmegállóba és vártam a következő járatot.Nem hagyom,hogy a földbe tiporjanak,megint nem hagyom,hogy más szavai bűntudatot keltsenek bennem,én ennél sokkal erősebb vagyok,eddig is kiálltam a vihart most is ki fogom,bárki bármit mond az engem hidegen hagy.

A buszmegállóba ülve,vártam mikor toppan be a busz,de semmi.Talán ma már nem lesz több busz.Inkább elindúltam egyenesen.Az idő hűvősebb lett,pont mint a szívem.Már nem is tudom milyen a szeretet,milyen érzés,annyira össze kavarodtak bennem az érzések,hogy csapdába ejtettek,és már képtelen vagyok érezni. Mivel ismerősek voltak az utcák hamar vissza jutottam a kampuszra.A szobámba síri csend uralkodott,szerencsére Hannah vette a lapot és úgy döntött inkább megvárja mig alszom,addig erre fele sem fog jönni.Ez után a zavaros nap után semmi másra nem vágytam,mint hogy lezuhanyozzak és le tegyem a fejem a párnára.Miután lezuhanyoztam,elintéztem a többi szokásos rutinomat.Mikor belenéztem a párás tükörbe,savanyú képemet látva hányni lett volna kedvem.Ennyire szarúl is már rég néztem ki.Be szárítottam a hajam és mivel rég olvastam így kezembe vettem kedvenc Stephen King könyvemet.Így telt a hétfő estém,egyedül rostokolok a szobába egy könyvel a kezembe,mig mások élik víg életüket.Álmosság lett urrá rajtam,letettem a könyvet és még sokáig meredtem a plafonra a semmin töprengve.Néha bevillant Daniel bájos arca,vagy Isaac kék szeme,de egy pillanat híve volt az egész.Egy idő után már nem volt min gondolkozzak,így mély álomba szenderűltem.