Reggel szőrnyű fejfájással ébredtem.Ki akartam kelni az ágyból,de mihelyt megemeltem a fejem forogni kezdett velem a szoba.Vissza temettem a párnába és felidéztem magamban az est történéseit.Játszodtunk,ittunk,táncoltam Isaac-el,egy élő barbi baba megpróbált leitatni,majd valahogy haza keveredtem. Csodás éjszaka volt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,de ahogy a lábam földet ért megbicsaklott alattam.Ekkor hasított belém a felismerés,hogy mi történt még az éjjel.Be villant az a kék szemű fiú,aki felelsz vagy mersz közben bámúlt.Ő hozott haza.Miatta ment ki a bokám,mert mig hallgattam a ritka szar poénjait,addig nem figyeltem az útra.Hogy az a....Háborodtam fel a történteken.Csak is azért jöttem vele,mert a drága Isaac,aki tele itta az agyát,nem volt hajlandó hazahozni.Sántítva elbatyogtam a zuhanyig,bele telt egy kis időbe amig oda értem.Mig zuhanyoztam,felidéztem ahogy ott ültem mellette a kocsiba,ahogy rám nézett,azok a csillogó szemek...Jesszus Malia,mi ütött beléd?Hisz az egy idióta.!Nem szabadna rá gondolnom. Hamar megtörölköztem és vissza mentem a szobába,ahol Hannah szétterűlve aludt.A látványtól röhögni kezdtem,vicces képet festett,ahogy a sminkje szétfolyt az arcán.Hamar fel tettem egy hétköznapi sminket és siettem,hogy még nyitva kapjam a kávézót.Mivel ma vasárnap csak reménykedni tudok,hogy nyitva lesz.Felültem az egyetlen buszra,ami ma járatban van.Az idő kellemes,pont megfelelő öltözéket választottam,ami egy rövid short-bol és egy lenge polóból áll.Még vasárnap is rengeteg ember bolyong az utcákon.Be ültem a kávézóba,kikértem a már megszokott tejeskávémat és miközben ültem felhívtam Kaleb-et.

-Szia!-szólt bele álmos hangon.Upsz,nem akartam felébreszteni.

-Szia,ne haragudj,hogy felébresztettelek csak gondoltam felhívlak,rég beszéltünk.-reccsenést hallodtam a háttérből,biztos most kellt ki az ágyból.

-Nincs semmi,örülök,hogy hívtál.Jó hallani a hangod Lia.-csak neki engedem meg,hogy így szólítson.Erre kuncogni kezdtem.

-És mesélj mit a hírek otthon.-tulajdonképpen nem érdekel már,hogy mi van Londonban,már nem köt oda semmi,veszek itt egy lakást és soha többet nem térek oda vissza,de azért kíváncsi vagyok valakinek hiányzom e.

-Tudod,csak a szokásos.-nincs sok minden ami tudna változni három nap alatt.De jobb így,hogy nem érdekel senkit sem a honlétem,nem hiányzik senki se a régi életemből.Kaleb-el még hosszason társalogtunk,elmeséltem mindent neki,elkezdve az első naptól a tegnap estéig.Ellátott némi tanáccsal,amiken nagyokat röhögtem.Nem vágott a szavamba,hagyta,hogy áradozzak az itteni életről.Ő az egyedüli olyan ember aki tényleg tötődik velem,és akinek kimutatom minden érzésem.Idegeneknek nem szeretek beszélni az érzéseimről,ha baj van egyedül intézem el,nem fordulok máshoz.Nem akarom,hogy lássák rajtam azt hogy gyenge vagyok.Kaleb volt az utolsó személy,aki síri látott,annak is már több éve.Azóta senki nem volt képes megsiratni.

Belöktem az utolsó korty kávémat,elbúcsúztam Kaleb-től.Kint a kávézó elött még elidőztem egy darabig,nem tudtam merre indúljak,a kampuszra nem volt kedvem vissza menni.Amig álltam és hagytam,hogy a napsugarak árjárják a testem, hírtelen egy motor vágódott be elömbe,amitől hátra hökköltem.Amikor levette a titkos idegen a sisakot,már láttam magam elött,hogy ez a nap nem fog jól végződni.

-Nocsak,nocsak,kit látnak szemeim.A tébolygó lány.-állt meg elöttem Daniel.Gúnyos pillantásától égnek álltak a hajszálaim.

-Nem tudtál volna arébb menni?Eltakarod a kilátást.-vettem oda mogorván.Ez most mindenhova követ engem?

-Pedig gondoltam nincs nálam szebb kilátás-kacsintott egyett miközben vadúl mosolygott.Micsoda egy egóista vadállat.Egy szexi vadállat.

-Hát hidd el találok jobb időtöltést annál,mint hogy téged bámúljalak egész nap.

-Te mindig ilyen bunko vagy?Mióta ide jöttem egyetemre még nem találkoztam olyan arrogáns nőszeméllyel,mint te.-szám tátva maradt a hallottaktól.Kezem akart volna már csattani az arcán de inkább vissza húztam,nem akartam botrányt.Milyen jó,hogy egy egyetemen fogunk járni mindketten,már előre látom,hogy megfogjuk keseríteni egymás életét.

-Neked teljesen elmentek otthonról.Nem elég,hogy az éjjel is sértegettél,de még a bokam is ki ment miattad,most meg ide jössz és vérig sértesz.Megint!

-Én csak kedves próbáltam lenni veled,de te csak eltaszítasz magadtól.És sajnálom a bokád,legközelebb nézz a lábad elé.-tekintete elhidegűlt,még hogy kedves akar lenni,csak nyomúlni próbál,úgy mint más lányokra.Én nem veszem be az ócska dumáját.

-Na én léptem,nem hallgatom tovább a sületlenségeid,meg kezd unalmassá válni a nyomasztó képed.-még vetettem rá egy haragos pillantást,majd hátat fordítva neki készűltem volna ott hagyni,ám visszarántott a karomnál fogva.

Mit művelsz,ez fáj-üvőltözök,mert annyira megszorította a karom,hogy nyoma maradt a szorításának

-Bocsánat,nem akartam fájdalmat okozni-elengedte a karom,és láttam szemében a sajnálatot amint az elkékülő kezemre pillantott -Én meg akarlak ismerni jobban,de ahányszor mondok valamit,mindig felhúzod az orrod és buftizól mint egy kislány,vagy elrohansz.-kezét az állam alá helyezte és úgy nézett a szemembe.Csak most láttam,hogy milyen szép tengerkék szeme van,ami csak úgy ragyogott a napsütésben.Lábaim kezdtek elgyengülni alattam,valami megmagyarázhatatlan dolog járta át testem minden szegletét.Mégis mi ütött belém?

-Csak hagyd hogy megismerjelek-kérlelt lágy hangon. Nem tudtam mit évő legyek,keztem vissza térni a valóságba.Elkaptam tekintetem rola és hátrébb húzodtam -Ne már akkor csak egy kávét igyál meg velem.-még mindig nem szóltam.-Egész végig ilyen buftis leszel?
-Jo oke egy kávé nem több,de akkor hagyd már abba ezt,hogy folyton követsz,meg gúnyolodsz.-mordúltam rá és fenyegetően felmutattam rá az ujjam.Be akartam menni a kávézóba,de az ajtó zárva volt.

-A francba.-szitkozódtam és rá vágtam az ajtóra.
-Talán elmehetnénk máshova is.-ennyire nem kezdődhet rosszul a napom.

-Én oda fel nem ülök,nem bizom rá az életem egy ilyenre mint te.

-Ahogy akarod kedves,majd találkozunk az egyetemen,ha egyáltalán vissza találsz oda.-tudtam,hogy csak azért csinálja,hogy bosszantson,de mivel nincs más választásom muszálj vele tartanom.Felült a motorjára,közbe még hátra nézett.Ezt még meg fogom bánni.
-Várj.-szóltam mielött elindúlt volna.-Ha elmegyek veled végre le szálsz rólam?-tettem fel ajánlatomat.Megdörzsőlte borostás arcát,és úgy tett mint aki gondolkozik.

-Nézzünk oda,a felbőszűlt vadlány mégis velem akar jönni miután a tudtomra adta,hogy semmit nem akar tőlem.Tele vagy rejtélyekkel Malia.- miközben kimondta a nevem,testemet ismét melegség töltötte be.- Mivel ma elég bunko voltál velem át gondolom. -szóval így állunk.

-Pattanj fel.-ez túl könnyen ment.Kicsitt hezitáltam azon,hogy akkor most vele menjek,de végül be adtam a derekam.Kezembe adta a sisakot,de mikor fel akartam ülni elöbb gurúlt kicsitt.
-Hé te most szórakozól velem?-kiabáltam rá,ő pedig röhögni kezdett.
-Jó érzés felbőszíteni téged-idegesen le tettem a sisakot,és elfordultam.Mégis hogy képzeltem ezt,azt hittem tényleg kedves akar lenni. Idegesen hátat fordítva neki el léptem mellőle -Ne buftizz mint egy kislány,nem áll jol neked-mérgemben azt se tudtam mit szóljak.Még mindig hallodtam ahogy rajtam röhög,majd lépteket hallodtam. 

-Ne haragudj,csak szórakoztam.Gyere velem,elviszlek egy jó helyre.Kérlek-gyengéden megfogta kezem és maga felé fordított.Pupillája kitágúlt,és kérlelő tekintettem nézett rám.Hogy lehet valaki egyszerre szexi és ördögi??Végül beleegyeztem,mert máshogy nem tudok vissza jutni a kampuszra és állhatnék itt estig.Ezuttal megengedte,hogy felüljek mögé.Szorosan kapaszkodtam kabátjába,de a kezem a pólója alá csúsztatta,mert úgy kényelmesebb neki.Kezemmel éreztem ahogy izmai megfeszűlnek érintésemtől.Fejem vörösödni kezdett és ahogy hátra pillantott hasában éreztem kuncogását.
Nagyon jó érzés volt,ahogy a szél belekapott hajamba,csodáltam a várost,ami gyönyörűen pompázott kora összel.Rá hajtottam a fejem Daniel hátára és úgy figyeltem,ahogy elhaladnak mellettünk az autók.Fura érzés fogott el,amit nem tudtam megmagyarázni:egyszerre akartam távol maradni tőle,de mégis valami a közelében akart tartani.Nem történhet ez meg újra,többet nem.
Megérkeztünk a helyszínre,ami egy kocsma féleség volt.

-Mért jöttünk ide?

-Mert ez az egyetlen hely ami még nyitva van,és itt nagyon finom a kávé.-mikor beléptünk a helyíségbe,lágy muzsika szólt a rádióbol.Le ültünk egy asztalhoz,majd jött egy mini szoknyás lány,aki vígan mosolygott Daniel-re.Ki kértük a kávékat,majd eltipegett platformos magassarkújában.

-Nos mesélj,mért jöttél ide Londonból?-megint a szokásos kérdés,amire annyira gyűlölök válaszolni.

-Meguntam az otthoni körülményeket,kellett a változás.-bele kortyóltam a kávémba,ami tényleg nagyon finom volt.-És téged mi szél hozott ide?

-Családi okok miatt,apám ivott,minden este részegen jött haza.Néhányszor hozzá ütött anyámhoz.Egyik este otthon voltam,apám berontott a házba és üvőltözni kezdett.Mikor le akartam állítani,ütni kezdett,még most is ott van a szemem elött anyám kétségbeesett arca.Anyámat megfogtam és elvittem egy rokonunkhoz,nem hagyhattam ott azzal az állattal.Reggel mire haza mentünk,a ház felvolt dúlva,senki nem volt ott.Attol a naptól fogva nem láttam apámat.Anyám küldött erre az egyetemre,úgy gondolta itt jobb életem lehet messze a régi emlékektől.-végig hallgatva Daniel történetét nyomasztó érzést éreztem a mellkasomban,talán mert nekem is hasonló emlékem van apámról.Sokszor hozzám is ütött,molesztált.Miközben zuhanyoztam kukkolt engem.Nem mertem elmondani senkinek se,féltem,hogy elítélnének.

-Valami komoly dolog történhetett,amitől ennyire lobbanékony és goromba vagy.-nem fogom kiteregetni az életemet neki,értékelem,hogy őszinte,de én erre nem vagyok képes.

-Biztos öröklődött a családban.-megvontam a vállam,és probáltam a lehető legmeggyőzöbben mosolyogni.

-Áá azt nem hinném,tele vagy titkokkal és ez tetszik,de megfogom fejteni őket.-csillogó tekintetét mélyen az enyémbe fúrta,és csak vigyorgott mint egy kíváncsi kisgyerek.Tetszett a látvány,bár igaz,hogy még most sem kedvelem,de ezzel a kisfiús mosollyal bárki szívét meglágyítja.Elmeséltem a saját sztorimat apámról.Nem voltam hajlandó mást elmondani,így maradtam ennél a történetnél.Elég ha ennyit tud rolam.Csendben végig hallgatta minden szavamat.Nehezemre esett egy idegennel megosztani mind ezt,de megkönnyebbűltebbnek éreztem magam.

-Nem is vagyunk annyira külömbözőek mi ketten Malia.-hajolt kicsitt közelebb.

-Talán nem,de ez még nem jelenti azt,hogy valaha kedvelni is foglak.-utánoztam mozdulatát,így jobban bele láttam égkék szemébe.

-Bármi megtörénhet.Na gyere!-hírtelen fel állt az asztal mellől,és kiviharzott a helyiségből.

-Hova?-követtem,mire ki értem ő már a motron ült.

-Még egy helyre el akarlak vinni,ígérem nem fogod megbánni.-felültem mögé szorosan kapaszkodva.Az út nem volt hosszú,egy erdei úton mentünk végig.Az út végén megálltunk,és feltólta a motrát egy kissebb dombra.Mikor felértünk csodálatos látvány tárúlt elém.Innen látni lehetett az egész várost,és mivel esteledett felkapcsolódtak a fények,még szebbé téve ezt.

-Tetszik?-állt mögém és bájosan legeltette rajtam a szemeit.Úgy tűnik neki jobban tetszett a reakcióm mint maga a látvány.

-Tökéletes,egyszerűen nem jutok szóhoz.-volt ott egy pad,amire leülve csendben elmélyűltünk a látványban.Nem tudom mennyi ideje ültünk ott,de nagyon fázni kezdtem.Daniel észre vette ezt és rám adta kabátját,bár hiába tíltakoztam ellene,szerinte nekem nagyobb szükségem van rá.

-Lassan mennünk kell.-jelentette ki megigazítva haját,mert a szél felborzolta fürtjeit.Csodálatos volt éjszaka szágúldozni az üres utcákon.Valahol mélyen legbelűl éreztem,hogy ezt a napot sose fogom elfelejteni,még akkor se,ha ezzel a szexi vadállattal töltöttem.Iszonyúan kifáradtam,már majdnem elaludtam,amikor Daniel szólt,hogy megérkeztünk a kampuszra.

-Nagyon jól éreztem magam ma veled.

-Én is,de ne feledd csak azért voltam veled,hogy lekopj rólam.-emlékeztettem,hogy még véletlenül se higgye azt,hogy megkedveltem.

-Úgy is megfoglak törni Malia Davis-kiabállta,én pedig elmosolyodtam ezen.Oda vettem neki a kabátját,még egy utólsót szemeztünk végül be léptem az épületbe.Egészen a szobámig fülig ért a mosolyom,de hamar levakartam onnan mikor megpillantottam Hannah-t az ágyon.Mikor észre vett kíváncsi tekintettel meredt rám.

-Te meg hol jártál,a buli óta nem beszéltünk

-Várost nézni-nem volt kedvem megosztani vele az életem,így unottan letelepedtem az ágyamra és lecsekkoltam az insta oldalam még mielött aludni mennék.

-Csak nem megint Isaac-el voltál?-úgy báműlt,mintha olyan nagy dolog lenne,de mégha vele lettem volna se mondanám el. 

-Nem,egy régi ismerősömmel voltam. Mivel látta,hogy jelenleg nem fog tudni sokat kiszedni belőlem,így csak megvonta a vállát és csendben végezte eddigi feladatát. Holnap végre megkezdődnek az órák,muszálj lesz felkészülnöm rájuk,de az várhat.Miközben készüködtem a lefekvéshez át futottak az agyamon a mai nap emlékei.Mikor eszembe jutott az a pillanat,amikor Daniel nem engedte hogy felüljek mögé a motorra,elnevettem magam.Úgy is megfoglak törni Malia Davis vízhangzottak szavai a fülemben.Na azt majd meglátjuk,hogy fog megtörni.Vissza mentem a szobába és csodálkoztam,hogy már nem is fáj a bokám.Kezembe vettem a Stephen King Ragyogás című könyvét.Mióta ide jöttem,nem volt időm az olvasásra se a könyvemre,majd muszálj lesz folytatnom azt is.Probáltam koncentrálni a könyvre,kevés sikerrel mert Daniel befészkelte magát a fejem legtávolabbi zugába,ahonnan képtelen voltam kiszedni. Bár sosem  ismerkedtem volna meg vele...