3.fejezet
Reggel úgy döntöttem,hogy mivel ma szombat van, így elmegyek város nézésre.Figyelmen kívűl hagyom drága szobatársam és elballagok a közös zuhanyig.A folyósó kong az ürességtől,vagy én keltem túl korán vagy mindenki valahol fetreng a hányásában.Én se vagyok jobb,sőt nem fogom kihagyni a következő bulit hiszen most vagyok fősulis.Régebb is jártam bulizni,van pár jó részeges emlékem.14 voltam amikor apám elhagyott engem és anyámat.Talált magának egy szipírtyót akivel éli boldog életét valahol a tengerentúl.Akkoriban nagyon megviselt ez,de egy idő után már csak gyűlölet maradt.
Az idő kellemes,a bőröm csak úgy sugárzik a napon.Máris felfrissűltebben érzem magam.A napot sose szoktam kávé nélkül kezdeni,még szerencse jövet útba esett a Starbucks,ez az egyettlen hely amit eddig ismerek.Be kapcsoltam a gps-t és kerestem egy éttermet ahol nyugodtan kajálhatok.Eddig nagyon tetszik Seattle,máris otthon érzem magam itt,csak vennem kell egy autót mihamarabb.Az étterem nem túl zsúfolt,az étel kiváló.Nem érzem magam magányosan egyedül,jól esik egyedül bolyongani az utcákon.Eddig biztos felébredt vörös hajú szobatársam.Ha akkor kelt volna amikor én biztos kierőltette volna,hogy velem jöhessen.
Miközben az utolsó falatoknál tartottam,megcsörrent a telefonom anyám nevével a kijelzőn.
-Szia drágám,jól érzed magad??Be tudtál illeszkedni?-még fel se vettem a telefont ,de anyám már kérdésekkel bombáz.
-Hello!Igen nagyon jól érzem magam,jelenleg itt ülök egy étterembe.-lelkesen fogadtam anyám kérdéseit,higgye csak azt hogy jól meg vagyok.
-Annak örülök.A gépem 1 óra múlva indúl,csak szerettem volna tudni,hogy vagy.Kaleb érdeklődött utánad,üdvözől.
-Én is őt,mond meg neki,hogy már most hiányzik és hivjon fel amikor tud.-Kaleb a legeslegjobb fiú haverom.Ő az aki mindig mellettem áll,bármikor számíthatok rá.Ő ott volt,mikor más nem,mindig segített felállni a padlóról.
Váltottam még pár szót anyámmal majd útnak indúltam.Még csak egy óra,van időm nézelődni a környéken.
-Hé!!Nézz már a lábad elé!-hírtelen valaki nekem jött,a nagy sietségben nem is figyeltem ki az.Ekkor kék íriszével bocsánatkérően nézett rám.
-Ne haragudj,nem figyeltem-rekedt hangján érződött a kedvesség.Minő férfias kisugárzás.
-Nem gond,de legközelebb ne a csajok fenekét pásztázd hanem az utat.-világosítottam fel szerencsétlent,aki elsőre azt se tudta mit hablatyolok,aztán leesett és égő vörös fejjel lesütötte szemét.Én pedig nevetésben tőrtem ki,majd ő is követte cselekedetem.
-Bocsánat mégegyszer.Isaak vagyok.Isaac Layne.És nekem kihez van szerencsém?-Gesztenyebarna haján megcsillantak a napsugarak,teljesen ámulatba ejtett.
-Malia Davis-mutatkoztam be tartva a szemkontaktust.
-Micsoda bájos név,csak úgy mint a gazdája.-ha most azt hiszi,hogy ezzel a szar dumával le vehet a lábamról,akkor már most el kellene húznia innen.Nem vagyok egy romantikus fajta,és engem nem lehet csak úgy elcsábítani.
-Szeretnélek meghívni egy kávéra bocsánatom jeléül.
-Rendben,még úgy se ismerem a várost.
-No problem!-vágja oda vicces hangon,amitől elröhögöm magam.-Majd szivesen körbe vezetlek.-kedves srácnak tűnik,de csak annak tűnik.Attól még ő is egy a többi közül.
-Itt jársz egyetemre?
-Igen,valószínüleg itt is fogok lakni ha találok egy normális lakást.
-Valaki nagyon megunhatta az otthoni körülményeket.Apropó honnan is jöttél?
-Londonból-már kezdtem volna megkedvelni,de hát én mindenben találok némi okot,hogy ne tudjam megkedvelni.
-Jártam már ott,kellemes kis hely.
-Mindenkinek kellemes,aki nem ott lakik.
-Valami komoly ok miatt hagyhattad ott a várost-mintha neked bármi közöd is lenne ehez.Túl sok kérdés mindenhol.Pedig kezdtem szeretni ezt a helyet.
-Nem,egyszerűen túl nyomasztó volt a levegő ott.-az út további részében még beszélgettünk,próbáltam terelni a magamról a témát.Végül vissza értünk a kampuszra.
-Este tartunk egy hatalmas bulit,el kéne jönnöd.-ideje lenne egy kicsitt kikapcsolódni,így igent mondtam.
-De hogy fogok eljutni oda??
-Elveszlek,7-kor várlak.-kacsint rám majd elhuzza a csíkot.Végülis jól telt a nap,szereztem egy újabb ismerőst.Nem mintha bírtam volna a csórót,de jó kis társaság volt.
Felmentem a szobámba ahol néma csend telepedett.Vöröske biztos próbál minél távolabb lenni tőlem,amit nem is bánok.
Elkezdtem a készülődést,lezuhanyoztam,ki sminkeltem magam.Mire végeztem le mentem ahol egy fekete Nissan 370z várt rám.Azt hiszem csodás estének nézek elébe.
Sziasztok! Remélem eddig tetszik a történet,tudom még elég uncsinak tűnik,de a következőkben érdekesebbre tervezem.Szeretném ha le írnátok véleményeteket kommentbe,és hogy szeretnétek e,hogy folytassam.Valamit saját ötletekkel is előállhattok,és ha tetszik bele írom a történetbe.😁❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro