Az út lassan telt és kimerített,de szerencsésen megérkeztünk Seattle-be.A város sokkal nagyobb,mint amire számítottam.Forgalmas utak,az emberek egymást tapodják.Teljesen más mint London.Remélem itt sokkal jobban fogom érezni magam,mint otthon.
-Nekem mennem kell,foglalok egy szobát az egyik hotelben,majd holnap haza repülök.Érezd magad jol itt,és vigyázz az emberekkel,ne bizz senkiben,ne keveredj rossz társaságba..
-Ne aggodj tudok magamra vigyázni.Te nyugodtan menj haza és ne idegeskesj miattam.- muszálj anyámat megnyugtatnom,hanem nem fog hagyni élni se.Nem szeretem ha mindig ellenőrizgetnek,nagy lány vagyok,végre egyetemre járhatok,ezen kívül élni fogom az életem és nem kell hogy bele szóljanak.Nézem ahogy anyám elhagyja a kampusz területét és elindúltam felfedezni az új világot.Fel mentem megkeresni a szobámat.
-Szia!-mikor be érek egy vörös hajú lány néz rám vigyorogva.
-Szia!Te leszel a szoba társam?-meghökkentett a látvány,nem számìtottam szoba társra.
-Igen,örülök hogy megismerhetlek,reméltem hogy fog jönni még valaki,akivel eltölthetem unalmas perceimet.-én bánom,hogy osztozkodnom kell még valakivel a cuccaimon.De próbáltam kedves lenni,így viszonoztam kedves mosolyát,lehet túlságosan is ami talán meg is látszódott mert elég komor tekintettel meredt rám.Ebből aztán semmi jó sem fog kisűlni.
-Amugy Hannah Cooper vagyok.
-Én Malia Davis-vágom oda morogva,közben kipakoltam a cuccaimat,és próbáltam megbarátkozni a helyzettel.A szoba nem túl kicsi,megfelelő két ember számára.Az út eléggé kifárasztott,ezért semmi kedvem nem volt csevegni vöröskével,remélem a hátra levő időben csendben marad.
-Szóval milyen messziről jöttél?-utálom a kíváncsi embereket,ahányszor megszólal legszivesebbem hozzá vágnég egy széket,csak sajnálom a széket egy ilyenre.
-Londonból.
-Ahha-néz csodálkozó tekintettel.Komolyan mondom ez a csaj már most az idegeimre megy.Még az is lehet hogy keresek egy lakást a campuson kívül ott legalább senki nem zavar.Az idő hamar eltelt,mielött elaludtam volna be fejeztem a könyvem újabb fejezetét.Tudom nem nézik ki belőlem ,de csak mert annyira nem törődöm a körülöttem lévökkel,attol még szeretek írni.Ahogy másnak is,nekem is két életem van,az amit egyedül én ismerek,és amit ki is mutatok a kűlvilág fele.Nem szeretem ki mutatni az érzéseimet,ennek több oka is van,sose tudod mikor szúrnak hátba.