~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Naaaaaa hello hello!! Igen, élek még, nem purcantam ki. Viszont motivációm és ihletem is eltűnt ezzel együtt. Vissza is olvastam amit az előző részben írtam, ahogy írtam és lassan cringelek magamon T-T. És nem is az zavar, ahogy írtam mert az azért sokkal jobb mint pár éve. Hanem ahogy váltogattam E/1 és E/3 között. Lehet jobb lett volna, ha angolul írom meg TnT. Na de mindegy, hálás vagyok aoknak akik még szenvedéseimet végig követik. Lassan lehet felbérelek valakit arra, hogy írja meg ezeket helyettem. Én meg nyugdíjba megyek. (18-at töltöm 4 hónapon belül, már fél lábbal a sírban vagyok. Na de nem is húzom az időt ezzel, remélem az egyek bakikat elnézitek nekem és élvezettel olvassátok az egészet! :DD

U.I: Az egyes karakterek viselkedése eltérhet az eredetihez képest. Túlságosan is korlátozva érzem magam ezért döntöttem így. Remélem így is tetszik :3. (Mellette egyes kedvenc shipjeimre is adok majd utalásokat, nézzük kitaláljátok e. Annak nem ér aki élőben ismer.)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

#(Y/n) szemszöge#

Szemeimet lassan kityitva szinte azonnal vissza is csuktam a fejembe csapó hirtelen fájdalom miatt. Mintha csákánnyal estek volna neki a fejemnek. Egy kis idő elteltével még lassabban nyitottam ki szemeim, hogy lassan de biztosan hozzá szokjanak a környezethez. Ahogy a szemem hozzá szokott ahhoz a kevéske fényhez ami a helyiségben volt. Akkor jól ki tudtam venni a sok sok boros üveget ahogy egymás tetején el voltak helyezve a kis helyükre. Egy kibebaszott boros pince?

Sóhajtva körbe néztem, de nem kellett messzire nézzek, hogy kiszúrjam a tőlem pár lépésre elhelyezkedő hullákat. Grimaszolva elfordultam mire észrevettem, hogy ki vagyok kötve az egyik oszlophoz. Remek. Akkor csak bele keveredtem abba amibe nem akartam.

Hirtelen lépteket hallok jönni tőlem nem messze. Azonnal teljes felkészültségben voltam. Igaz egyik kis kütyüm sincs nálam, ami elég feltűnő ezért a kisebbekre kell támaszkodnom. Na sebaj, azok is odabasznak.

Lassan a látóterembe belépett a kis szöszö, akit még a pékségnél láttam. Helyesbítek, aki majdnem a szerveimet csata ki a testemből amikor annak az ajtónak rúgott. Így máris jobban tetszik.

"Nézd, nézd!! Fent van! Felébredt!!" Sipákolt, az a kis vigyor még mindig az arcán volt. Mintha kicsit csalódott lett volna, mert felébredtem, de nem igazán érdekelt.

"Köszönjük Toga, mi is látjuk. Istenem, miért kellett magammal hozzalak, nem is értem." Szólalt meg egy másik hang, mire a pasas belépett a csaj mellé, vagyis mostmár becses Toga mellé.

Ő volt az. A kis égett pofájú. Minek vagyok itt, egy boros pincében 2 bűnözővel?

A kis égett pofájú rám nézett, egy kis mosollyal az arcán. Egek, azok a szemek. Nem sűrűn csinálom ezt (magyarul sose), de most elbambultam azokba a szép szemekbe. Senkit sem láttam még ilyen szép kék szemekkel. Kis ábránfozásomat a srác hangja törte meg, ahogy lassan felém lépett párat.

"Csipkerózsika végre felkelt. Hogy aludtál, kis hercegem/hercegnőm?" mosolygott, mire tőlem meg kapott kérdő pillantásokat az előbb elhangzott becenévre. Fura egy fazon, az biztos. Csendben figyeltem továbbra is, ahogy engem néz.

"Minek vagyok itt? Mit akartok tőlem? Ha pénz kell, azom nincs. Erőm sincs, egy átlagos kis senki vagyok. Azt se mondom el amit láttam, hallottam, tapasztaltam. Így akkor semmi keresni valóm itt, mehetek is akár?" Hadartam végig az egészet, mire a végére villantottam egy kis mosolyt. Ők csak pislogtak mire a csávó közelebb jött kuncogva.

Mutatóujja és hüvelyujja közé vogta államat, így megemelve a fejem, hogy szemtől szembe nézzek vele. A lélegzetem hirtelen megállt, testem megdermedt a hirtelen tettől, nagyokat pislogva figyeltem a csávót.

"Ha egy nagy senki lennél, akkor nem tartottunk volna meg, hercegnő/herceg. Láttuk a találmányaidat, amiket a biztonság kedvéért kobosztunk el tőled. Van tehetséged meg képességed ezekhez." Mosolyodott el mire azonnal rámtört egy rossz érzés. Nem tetszik ahogyan ez a beszélgetés halad. De nagyon nem.

"És? Ha nem adsz konkrét választ, akkor feleslegesen vagy itt, mert tudod, nem vagyok képes gondolatokat olvasni." Mondtam, miközben összeráncoltam a homlokom, fejemet meg elhúztam. Hozzám semmi és senki ne érjen sose. Volt ötletem viszont, hogy mire kellhetnék nekik, de hallani akarom tőle, hogy a félelmeim bebizonyosodnak e vagy tévedek.

A srác ezen csak kuncogott. Ne kuncogj mert kivágom a nyelved. Na ha ezt hangosan mondtam volna, biztosan halott lennék sepercek alatt. A srác rámnézve szólalt meg újra.

"A képességeidet és tehetségedet az oldalunkra tudnánk fordítani. Értesz a gépekhez. Az nagyon...de nagyon sok dologban megkönnyítené a dolgunkat." A mosolya csak nagyobb lett a mondandója végére. Ahogy gondoltam. Nem hiszem, hogy élve elengednének, ha ellenkeznék, de azért megér egy próbát.

"És ha nemet mondok?" Kérdeztem felvont szemöldökkel.

"Vagy bele egyezel, vagy járhatsz úgy is, ahogy ő." Mutatott a mellettem heverő hullára. Yap- Ahogy gondoltam. Ismét...

Sóhajtva vissza néztem emberünkre, mire megszólaltam.

"Jó, rendben...De csak akkor ha nem leszek itt tartva, sem fogolyként tartva, hanem mint egy normális, élő ember. Ha ezzel nem értünk egyet akor csatlakozom halott haverunkhoz." Mondtam miközben vállat rántottam és reménykedtem, hogy nem ezek voltak az utolsó szavaim halálom előtt.

A srácon láttam ahogy egy kicsit elgondolkodott, mire sóhajtva dajött hozzám. Szintemig lehajolva rám nézett, mire rám nézett és megszólalt.

"Rendben. Beszélek majd a főnökkel, hogy halgassa meg a követeléseidet. De most velem kell jönnöd, kis herceg/hercegnőm." Miközben ezeket mondta, eloldotta kezeimet és lábaimat, majd felállt és hátrébb lépett, nekem teret adva hogy felálljak.

Lassan felállva megdörzsöltem a zsuklóimat mielőtt rájuk néztem volna. Legszívesebben fellöktem volna mind a kettőt és elrohantam volna amilyen gyorsan csak tudtam volna, de mivel tudtam, hogy seperc alatt elkapnának, így nem kockáztattam. Kicsit megugrottam mikor a srác hirtelen csak megszólalt.

"Egyépként, a nevem Dabi. Ez a kis sípoló játék mellettem meg Toga." Mutatott először magára mielőtt a mellette lévőre mutatott. Dabi. Végre egy nevet is tudtam kötni eme becses kinézethez. Bólintottam mire rájöttem, hogy valszeg nekem is be kéne mutatkoznom.

"Oh, amm, örvendek, azt hiszem. Én (Y/n) vagyok." Mutatkoztam be egyszerűen és röviden. Próbálok annyira "rejtélyes" maradni ameddig  csak lehet. Úgy is ki fogom magam jutattni innen mnél hamarabb, ha lehet. Én itt velük nem akarok sok időt eltölteni.

Dabi bólintott ahogy feldolgozta ezt a nagyon de nagyon sovány információt amit kapott, még mielőtt legyintett egyet maga felé és lassan elindult a lépcsősor felé. Toga azonnal előre szaladt, én meg azért lemaradva tőlük kullogtam mögöttük. Miközben haladtunk felfele, ezernyi kérdés cikázott a fejembe, de kétszer annyi ötlet, hogy mivel hogy juthatok ki, ha felmértem a terepet eléggé.

Amint felértünk, Dabi azonnal el is kezdett lemenni az egyik folyosón a sok közül. A pincéből felérve  azonnal folyósókból álló labirintusba lyukadtunk. A folyósókból rengeteg ajtó. viszont ablakokat nem láttam. Érdekes...

Utunkat folytattuk az egyik folyósón mégnem odaértünk egy nagyobb dublaajtókhoz. Csendben és figyelmesen végignéztem ahogy Dabi kinyitja az ajtót, majd félre áll, engem előre engedve. Legalább van modora, de haragszom mert így meghiusította a tervemet, hogy kiszökjen innen. Na se baj, akkor ideje kieszelni egy másik tervet.

Kicsit biccentettem, ezzel megköszönve a tettét, bementem a szobába, ahol ott vo,t az a maszkos alak a pékségből, rajta kívül meg még 3 ember. Oké, ebből  a3-ból csak egynek volt emberi kinézete. A másik valami gyík szerű lény volt, a harmadik meg talán...füst? Köd? A fene se tudja, annyi a lényeg, hogy nem volt emberi kinézetük, az biztos.

"Dabi, végre hogy megjöttél." Szólalt meg hirtelen a kis kékes hajú emberke mire felállt eddigi ülőhelyéből. A gyík csávócsa biccentett egyet, a ködös csávó meg illedelmesen meghajolt. Megvan ki lesz a kedvencem a sok ember körül. A kis kékes hajú előrébb lépett még mielőtt megszólalt volna.

"Üdvözöllek. Már vártuk, hogy normálisan el tudjunk besélgetni." Mondta a kis rekedtes, enyhén mély hangján. A tartása nem igen egyenes, és nem tudom mi ez a sok kéz rajta, de eléggé para, az egyszer biztos. "A nevem Shigaraki Tomura." Folytatta, mire hátrabiccentett a gyík csávóra. "Az övé Spinner, a másik emberé meg Kurogiri." Biccentett a ködös csávóra. Érdekes egy társaság, az egyszer biztos.

"Én (Y/n) vagyok. Örvendek." Mondtam halkabban, ahogy elmerültem az újonnan megismert emberek analizálásában. Egyik se tűnik annyira edzettnek, kivéve az a Spinner vagy kicsoda, de szerintem kicselezhető. Kurogiri nem tudom mit tudhat, de szerintem őt is át lehet verni simán, ahogy Shigarakit is.

"Egyenlőre többet nem terveztünk, de annyit elárulok, hogy mostantól itt fogsz lenni 0-24-ben. Ha megpróbálsz minket átverni, halott vagy. Elszökni, halott vagy. Lényegre törően, ha innen megpróbálsz elmenni, akkor mindenképpen halott vagy. Érthető voltam?" Kérdezte Shigaraki mire egy aprót bólintottam csendben. Szóval, mindenképpen meghalok. Yuhé! Kurva jó.

"De mára ennyi. Majd holnap jobban átbeszéljük a terveinket veled. Dabi, kísérd el a szobájába. Ügyelj rá, hogy ne szökjön el, világos?" A végén lehetett hallani a parancsolós hangsúlyt hangjában, mire az utasított ember csak megforgatta a szemét és sóhajtott.

"Persze persze, nem kell mondani. Nem vagyk hülye." Ezzel mondandóját befejezve felém fordult és az ajtó felé tessékelt csendben, de a szemében láttam a határozottságot és a figyelmeztetést is.

Csendben megfordulva kimentem a szobából a folyósóra, onnan mag Dabi utasítására haladtam a mondott irányba. Egy ideje már mentünk mire végre elhatároztam, hogy megpróbálkozom a szökéssel. Hátha sikerül. Ha nem, Hát...akkor nekem ennyi.

Hirtelen Dabi felé fordultam és megindultam felé nagyobb sebeséggel, mire ő meglepődötten csak hátra lépett egy kicsikét. Ezt kihasználva belöktem az egyik szobába, az ajtót utána beszárva azonnal futásnak eredtem, kicsit kétségbeesetten kijáratért kutatva. Ha az az állat kijön onna, biztos vagyok benne, hogy elevenen feléget a rákba.

Futás közbe benéztem egy-egy szobába benézve folytattam utamat, mire kicsit elnyomott de sietős lépteket hallok meg a távolból. Fejemet kapkodva besietek az egyik szobába az ajtót magam után halkan becsukva, nehogy tudja, hogy elbújhattam. A szobába körbe nézve realizáltam, hogy az egyik legjobb helyre keveredhettem, ahova tudtsm volna menni. Hogy mi ez a helyiség? Konyha. Tele va  olyan dolgokkal, amivel megvédhetem legnemesebb felemet attól, hogy meg legyen égetve.

Azonnal odarohantam a fiókokhoz valami olyan dolgot találni, amivel meg tudom magam védeni. Kutakodásom közben találtam egy nagyobb konyhakést, egy kloffolót, nyujtófát, pár szál gyufát, és...tűket? Na mindegy, így is van elég dolgom, amit használhatok önvédelmi fegyverként.

Hirtelen megint elkezdtem hallani a sietetett lépteket, mire megfogtam a nyujtófát és a kést, majd azonnal bebújtam az egyik nayobb ottani bútor mögé. Egy kis dő elteltével a lépések hangosabbak lettek, majd hirtelen a konyha ajtaja kicsapódott nagy hanggal, majd az utána lévő csendet heves lihegés törte meg. Na bazdmeg. Ezt se lehet olyn könnyen lerázni.

"Esküszöm, ha megtalálom..." A végét elmormogta így nem tudtam kivenni, mit mondott,majd lassan elkezdett beljebb és beljebb sétálni. Szorosan fogva a nálam lévő tárgyakat lélegzet visszafolytva hallgattam, ahogy egyre közelebb és özelebb ér a búvóhelyemhez.

Idegesen kapkodtam a fejem, lehetséges kiútért keresve, mire az eddigi legrosszabb döntésemet hoztam meg. Hirtelen felkelve elkezdtem az ajtó felé rohanni, reménykedve, hogy elérem azt még mielőtt az égett arcú ér el előbb engem. De pachemre hirtelen letepert a földre, teljes testével rám nehezedve, amivel az összes levegőt kipréselte a tüdőmből.

Fájdalmasan lesütöttem szemeimet és próbáltam az állatot letolni magamról, de minf hiába való próbálkozás volt. Megfogta a kezeimet erősen és mire felnéztem, egy pár dühös tekintettel találkoztam. Nagyot nyelve figyeltem a kis égetett, várva sorsomat.

Kezeimet szorosan lefogta fejem mellett, miközben teljes alsó testével fogta le a lábaimat, ezzel minden lehetséges utat elzárva attól, hogy akárhogy is ki tudjak szabadulni szorításából. Remek. Pedig szerintem már majdnem kint voltam.

"Most meg kéne öljelek...de még terveim vannak veled a későbbiekben, így most élve hagylak." Miközben ezt mondta a tekintete alig észrevehtően végigsiklott a testemen, mielőtt visszanézett volna az arcomra. "Így, légy jó fiú!kislány, kövess a szobádig és ne, ismétlem ne merj elszökni. Világosan fogalmaztam?" Kérdezte kicsit idegesebb hangnemmel, mire szótlanu csak bólintottam egy aprót.

Nem tetszett ahogy az előbb végignézett. Még mielőtt gondolat menetemet tudtam volna folytatni, hirtelen felrántott a fölfről, olyan könnyedséggel, mintha egy tollpihe lennék. A karomat erősen fogva indultunk el újra a leendő szobám felá, elég gyors léptekkel. Többször is majdnem elestem, de Dabi erősen tartott mindig, így épségben elértük a szobámat.

Kinyitva az ajtót előre tessékelt, belökött inkább de mindegy, majd felé fordítva fejemet felegyenesedtem. Kis idő után megszólalt egy szigorú és rideg hangnemmel.

"Bezárom az ajtódat, csak akkor jöhetsz ki, hanagyon nyomós okos van rá, vagy Shigaraki hivat. Azon kívül semmi máskor. Az én szobám azonnel a veled szembeni, így rajtad tudom tartani a szemem. Fürdőd van, kaját is kapsz majd, ruhákat csak holnap kapsz, de alvósód van az ágyon. Ha legközelebb rajtakaplak, hogy megpróbálsz elszökni, azt megemlegeted." A szemein láttam, hogy egyáltalán nem viccel. Gyorsan bólogattam mire hátat fordított nekem. Még utoljára vissza nézett rám még mielőtt kimennt a szobából, maga után bezárva az ajtót.

Nagyot sóhajtva körbe néztem a szobában. Nem volt annyira nagy, de annál komfortosabb. Az ajtó mellett volt a gardrób, az előtt egy francia ágy. Az ágy előtt volt egy nagyobb faláda, a ládával szemben pedig egy íróasztal. Közvetlen az íróasztal mellett volt egy nagy kakukkos óra. Szeretem az ilyen régi dolgokat. Az ágy mind a két oldalán volt egy egy kis éjjeli szekrény, az egyiknek a tetején pár könyv. Az óra mellett volt egy másik ajtó. Fogadni merek, hogy az a fürdő. Na mindegy, ha már itt vagyok, gyorsan letusolok és alszok egyet.

Ezekkel az utolsó gondolatokkal megfogtam az alvós ruhámat az ágyról, majd a fürdőbe menve gyorsan letusoltam, a ruhát magamra kaptam és visszamentem a szobámba. Fáradtan bedőltem az ágyba, amimeglepő módon kurvára kényelmes volt. Magamra húzva a takarót lassan el is nyomott az álom, sok sok kusza gondolattal együtt. Kíváncsi leszek, a holnap mit takar.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Huha, na ez is meg van! Majdnem 2100 szó...ez csak majdnem 1000-el több az előzőnél XD. De ez legalább bővebb volt, ahogy terveztem és továbbra is így tervezem!! További jó olvasást drágalátos olvasóm. <333333333333

Én, ahogy majd nézem hány ember olvasta el a 18+-os részt amit hamarosan tervezek: