+18

Jungkook ásítva lépett a lakásba, a vállán Minivel, akik körmeit kabátjába vájva kapaszkodott. A nagyi döbbenten kukucskált ki a konyhából.

- Hát ti meg? - csoszogott eléjük. Moni feszülten ült a konyhában, és sötét szemével méregette a párost.

- Teljesen bedugult a város, mozdulni se lehet. Én pedig miközben álltunk, elaludtam a volán mögött... - mesélte lehúzva cipőjét.

- Mi? - morogta feléjük indulva a farkas.

- Jézus! - sikkantott fel a néni. - De jól vagy? - tapogatta végig drámaian unokáját.

- Nagyi, mondom, miközben álltunk... - sóhajtotta beljebb sétálva. - Fáradt vagyok. - nyújtózkodott továbbra is a ráakaszkodott macskával. - Lefekszem.

- Mi? - állt meg gazdája mellett, majd a levegőbe szippantva eszeveszett vicsorgásba kezdett.

- Nyughass Moni! - parancsolta Jungkook türelmetlenül. A farkas elcsendesedett, de tekintete ugyanolyan fenyegető maradt.

- De mindjárt kész a vacsora. - mutatott a párolt lazacra, és a kimchire az öreg. Jungkook végig nézett az illatozó ételeken, de megrázta a fejét.

- Nem kösz. Majd ha kicsit pihentem, talán utána. Na, gyere Mini, már nincs mitől félned. - próbálta leszedni magáról a macskát, de az erősen kapaszkodott rá, szemmel tartva a feketét. A fiú nagy nehezen megszabadult Minitől, és egy könnyed mozdulattal a kanapéra dobta. - Legyetek jók! - csapta be szobája ajtaját, mielőtt Jimin besurranhatott volna.

- Ezt nem hiszem el! - morogta Namjoon lassan, fenyegetően megközelítve a macskát. - Egy órára se hagytalak magatokra, és leszívtad. Komolyan képes voltál leszívni, és nem csak leszívni, hanem meg is jelölni. - vicsorgott sarokba szorítva a macskát.

- Én... véletlen volt... - remegte a macska.

- Persze, véletlenül átalakultál, és megcsókoltad, miután kiütötted. - lépett hatalmas mancsával, a vékony fehér farkincára. - Remélem baromi jó első csók volt, mert egyben az utolsó is lesz. - nyomta sötét orrát a pici rózsaszín nózihoz. 

- Namjoon, kérlek! - nyávogta fejét elfordítva.

- Moni, hagyd azt a macskát! Nem tudsz szépen játszani? - kocogtatta meg a néni fakanalával az asztalt.

- Ha a nagyi is lefeküdt aludni, akkor lesz okod könyörögni. - vicsorgott rá, majd mintha semmi nem történt volna, Jungkook szobájának ajtajába ült, és szigorú tekintettel figyelte Jimin minden mozdulatát.

Az órák gyorsan pörögtek, túl gyorsan. Jimin végig az öreg nyomában maradt, mert a farkas mérges tekintete, mindenhová követte őt. Tudta, hogy nem lesz egy sétagalopp, de azt remélte Namjoon eléggé megkedvelte ezalatt a pár nap alatt, ahhoz, hogy ne bántsa nagyon. Végülis nem lett semmi baja a fiúnak. A nagyi szemei elnehezedtek a fotelben, amitől a szíve elkezdett gyorsabban verni. Próbálta ébren tartani, de eljött az idő. A néni felállt, öléből lesöpörve őt, és lassú léptekkel elindult a fürdő felé. Jimin kétségbe esett szemekkel keresett védelmet, de épp elindult volna, a farkas már útját is állta.

- Hová-hová? - kérdezte vicsorgó arccal. A macska hátrálni kezdett, és ezer, meg ezer gondolat pörgött a fejében.

- Én, sajnálom Namjoon. Elragadott a hév, és nem tudtam parancsolni az ösztöneimnek. - suttogta háttérbe szorítva az ijesztő gondolatokat. Lehunyva szemét megállt, és várta a büntetést, de ekkor a fürdő ajtaja kinyílt, és a nagyi komótos léptekkel szobájába csoszogott. Ahogy az zár kattant mögötte, Namjoon átalakult, és Jimin is követte. A férfi hatalmas keze vékony nyakára fonódott, és erősen rászorítva, a falnak lökte. Nem engedte el, szorosan ott tartotta, és testével is neki feszült, hogy biztos ne tudjon elszökni.

- Pontosan, mit is tettél cicám? - kérdezte hatalmas szemfogait kivillantva. Jimin próbálta elnyomni az emlékeket, de mintha valaki kutatna a fejében, úgy játszódott végig benne az egész. - Te átkozott! - morogta a farkasdémon. - Remélem nagyon élvezted. - suttogta a szájára, majd hirtelen olyat tett, amire Jimin egyáltalán nem számított. 

Ajkai az övéhez értek, és finoman mozogni kezdtek rajta. Kóstolgatták őt, akár a legfinomabb falatot, miközben a keze egyre szorosabban tartotta a nyakát. Namjoon forró szája Jimin egész testét libabőrössé tette. Ahogy a nyáltól nedves ajkak finoman egymáson csúszkáltak, olyan borzongást okozott neki, ami tudta, hogy ember feletti. Ilyet csak egy másik démon nyújthat. Érezte, hogy egyre nehezebben kap levegőt, a torkát szorongató karra fogott, és próbálta ellökni magától, de a másik sokkal erősebb volt. Vagyis Jimin ezt hitte, ugyanis, ahogy egyre jobban kétségbe esett, démoni ereje egyre elhatalmasodott rajta. Kék szemei égetően a sötétekre villantak, és Namjoon kezét hirtelen olyan könnyedén emelte le magáról, akár egy sálat. Köhögve dőlt a falnak, és kapkodott a levegő után.

- Ezt minek csináltad? - kérdezte a farkasra nézve.

- Mit a csókot, vagy a fojtogatást? - kérdezte Moni keresztbe tett karral.

- A csókot. - sóhajtotta Jimin, ahogy érezte, hogy sérülései kezdenek begyógyulni. 

- Tudni akartam milyen érzés. - lépett hirtelen ismét közelebb, és ujjait végig simította a telt ajkakon. - Jungkook visszacsókolt, és neked adta magát. Tudni akartam, miért vagytok ti olyan mások. - mondta, ismét összeérintve szájukat. 

Jimin hagyta, hogy a démon falja, hiszen, amióta meglátta ember alakban, másra se vágyott. Sőt, mindent akart tőle. Namjoon körbefogta csípőjét, és a kanapéra dobta, majd emberfeletti gyorsasággal már rajta is feküdt, és ismét csókolta. Most már nyelve sem tétlenkedett, végig nyalta a vastag ajkakat, majd finoman becsúszott közéjük. Jimin kezei végig simítottak az izmos karon, ami szorosan tartotta őt, mintha attól félne megszökik. Pedig esze ágába se volt elmenni, vagyis nem a szó-szoros értelemben. Erre a gondolatra csípőjét a másiknak lökte, és a csókba sóhajtott. - Elég. - parancsolt rá Namjoon, és hevesen kapkodva a levegőt, hirtelen a szoba másik sarkában állt már. Jimin értetlen tekintettel nézett a démonra.

- Mi bajod van? - kérdezte idegesen. - Amióta itt vagyok, játszol velem. Majdnem megcsókolsz, majdnem hozzám érsz, majdnem megteszed, amire tudod, hogy vágyom, aztán hirtelen megfutamodsz. - indult a férfi felé, aki ha lehetett volna biztos, hogy még messzebb megy, de nem volt menekvés. Jimin pillanatok alatt előtte állt, és ajkaik ismét egymást falták. A macska a csókba nyögött, amikor megérezte, a fenekét markoló kezeket, és még közelebb simult a farkashoz. - Döntsd el, hogy akarsz-e vagy sem. - lihegte, amikor elváltak.

- Ó a pokolba is... fogalmad sincs mennyire akarlak. - sóhajtotta türelmetlenül Namjoon.

- Akkor nem értelek. - rázta a fejét Jimin. 

- A te, és az én temperamentumom teljesen más. Amíg a macskák a vágyak, és a gyönyörök táncát járják szex közben, addig mi farkasok állatiasak, vadak, és durvák vagyunk. - mondta Moni, ujjaival végig simítva a macskadémon állcsontját. - Neked ez lesz az első. Nem velem kellene, mert én leigázlak, elveszem, amit akarok, keményen, és könyörtelenül. - Mini nyelt egy hatalmasat, majd próbálta leküzdeni a testében végigfutó kíváncsi izgalmat.

- És nem tudnál egy kicsit finomabb lenni? - kérdezte vágytól remegő hangon.

- A szex, egy démonnak nem a hidegvérről, és a megfontoltságról szól. Megígérhetem, de nem biztos, hogy betudnám tartani. - rázta a fejét. A sötét szemek szinte csillagként ragyogtak Jiminre. A szőke sóhajtva lépett hátrébb, és próbálta legyőzni a vágyát, hogy ismét a farkasra másszon. 

- Emiatt próbáltad távol tartani magad tőlem. - suttogta az egyik konyhaszékre ülve. Moni nem felelt, csak bólintott. Látszott, hogy minden erejével azon volt, hogy ne bámulja, a macskadémon, kissé félre csúszott ruházata miatt, előbukkanó izmos mellkasát. - Nem mondtad, hogy szexuális energiával táplálkozom. 

- Később szerettem volna megosztani veled. - dőlt a hideg falnak, hogy lenyugtassa felkorbácsolt vágyait. - Amúgy, nem csak azzal táplálkozol, de a macskadémonoknak a szexualitás a fő jellemzőjük.

- Jungkook azt hiszi, álmodta. - kapargatta meg körmével a konyhapultot.

- Szerencséd volt. De minél előbb el kell kezdenünk gyakorolni, ezért... - gondolkodott el, és hirtelen elmosolyodott. - ...ma este kimegyünk bulizni egyet. - lökte el magát a faltól Namjoon, és az ablakhoz lépett, majd fejét kidugva az apró résen, vonyított egy olyan hangosat, hogy Jimin összerezzent. 

- Ezt miért csináltad? - kérdezte a macska szemöldök ráncolva.

- Van egy barátom, aki segít nekünk észrevétlenül meglógni. - mondta végig nézve a szőkén. Egy szempillantás alatt előtte termett, és finom mozdulatokkal megigazította ruháját, miközben ajkai vészesen közel voltak a másik szájához.

- Namjoon... - sóhajtotta Jimin vágyakozva. Moni lefagyva nézett a kék szemekbe. Mindketten ugyanarra gondoltak, és ugyanarra vágytak. Ekkor ablaküveg kopogás zaja ébresztette vágyaikból őket.

- Remélem nem zavarok. - hallott Jimin egy ismeretlen hangot a fejében. Az ablakban egy mókus ült, és barna szemeit a démon pároson tartotta.

- Hoseok, öreg barátom. - mosolyodott el a farkas, és a vendég felé fordult. - Kerülj beljebb. - A mókus fürgén a földre ugrott, majd rögtön át is alakult, így már egy széles mosolyú férfi állt a nappaliban. Jimin kíváncsi tekintettel nézte, ahogy a két férfi megöleli egymást. - Remélem nem zavartalak meg semmiben.

- Nem különösebben. Miatta hívtál? - nézett Minire, és kíváncsi tekintettel közelítette meg őt. - Azta, még soha nem találkoztam macskadémonnal. - állt meg közvetlenül Jimin előtt, és nagyon közelről nézte a szőkét. - Lenyűgöző...

- Köszönöm... - pirult el Jimin elfordítva a fejét. Hoseok hatalmas vigyorral az arcán nézett Namjoon felé.

- Édes istenem, de cuki. - mondta felvillanyozva. - A legkevésbé sem hasonlít Taehyungra. - rázta a fejét.

- Szóba se hozd nekem azt a démont. - morogta hirtelen Moni. A mókus védekezően feltartotta a kezét.

- Bocs, de  sokat változott ám. - ült a macska mellé továbbra is figyelve őt. - Állítólag van egy társa, egy macskadémon. - szűkítette össze a szemeit. - Csak nem ő... ?

- Nem. Ő itt Jimin. A nagyi fogta be. Mivel semmit nem tud a démonokról, gondoltam szárnyaim alá veszem. - mesélte a farkas.

- Akkor, mire kellek én? - kérdezte a feketére pillantva.

- Ki akarunk menni szórakozni, vadászni. - villant meg Namjoon szeme. - Figyelned kéne az embereket, ha felébrednének, és szólni, hogy visszajöjjünk.

- Tehát a szokásos. - bólintott vidáman a mókusdémon. - Rendben. - állt fel, és az ablak párkányra ült, majd integetve átalakult.

- Mehetünk. - nézett a csendben figyelő szőkére. - De előtte... - túrt a göndör, szőke fürtök közé, majd végig simított a selymes cica füleken. - Ezeket tüntesd el. - Jimin elpirulva fordult el, és erősen koncentrált, hogy ismét teljes emberi alakját vegye fel.

***

Amint kiértek a friss levegőre, hevesen dobogni kezdett a szíve. A rengeteg szag, ember, mind hívogatta, és csalogatta őt. A vállának csapódott egy illatos meleg test, ezért izzó kék tekintete az ember szembe nézett.

- Bocsánat. - jött teljesen zavarba a fiatal lány. Olyan rövid ruha volt rajta, hogy az már botrányos, de Jimint nem a ruhája érdekelte, hanem az a szexuális vágy, ami a lány testében kigyulladt, amikor ránézett.

- Semmi gond. - mondta halványan elmosolyodva, mire a préda kuncogni kezdett.

- Én... - kezdte, de ekkor Namjoon a szőke elé lépett.

- Húzz el, amíg szépen mondom, ribanc. - nézett fagyosan a lányra, aki elkomolyodva indult tovább. - Jimin... óvatosabbnak kell lenned.

- De nem csináltam semmit... - forgatta a szemét a macska.

- Ne nézz senkinek a szemébe, amíg nem beszéltük meg ki lesz az áldozatod. Ez itt már a tigris területe, óvatosnak kell lennünk, hogy ne vegyen észre minket.

- De egykor a tiéd volt, nem? - kérdezte Jimin kíváncsian.

- Igen... - bólintotta a farkas. - Van egy szórakozó hely a sarkon. Oda megyünk. - mutatott a villódzó fények felé. Jimin érezte, ahogy gerincén végig fut a borzongás. - Férfit fogunk választani. Nekik több a szexuális energiájuk. Én fogom kijelölni, hogy ki legyen. Nem a külsőre megyek, hanem arra, hogy dúljon benne a felesleges energia. Mert ha nem, félek, hogy azelőtt leszívod, hogy megállítalak.

- Értem. - bólintott a macska, és csendben követte a farkast. A szórakozóhely körül még több ember volt, így egyre nehezebben tudta türtőztetni magát. Néha elcsípett egy-egy gondolat foszlányt, és nyögve tapasztalta, hogy mindenkinek az esze, csak a szexen járt.

- Jól vagy. - nézett rá Moni. A macskadémon ráemelte szemeit, és lábujjhegyre állva összeérintette ajkaikat. Hirtelen, mintha lelassult volna körülöttük az idő, úgy érezte, mintha a zaj, ami kezdte kifordítani önmagából, teljesen elhalkult volna. Csak a farkasdémon heves szívverését hallotta, és a fenekét egyre szorosabban markoló kezeket érezte. Lassan elengedte a feketét, és lehunyt szemmel bújt a férfi mellkasába.

- Most már igen. - felelte felpillantva. Namjoon tekintete kiismerhetetlen volt, és kezei még mindig erősen tartották.

- Tudod cica fiú... komolyan próbára teszed a türelmem. - sóhajtotta elengedve.

- Ne haragudj, túl sok hang volt a fejembe. - pirult el zavartan, eszébe jutva mit mondott korábban neki a démon.

- Na gyere... - ragadta meg csuklóját az idősebb, és gyors léptekkel húzta a bárpulthoz. - Mit iszol?

- Nem tudom. Soha nem ittam még alkoholt. - rázta a fejét a macska. Namjoon elnevette magát.

- Komolyan, mintha még kamasz lennél. - borzolta össze a szőke tincseket. - Akkor nekem lesz egy Kamikaze, neked pedig egy Pinacolada. - nézett a pultosra. - Szerintem szeretni fogod, tejes.

- Uh, akkor biztos finom. - csillantak fel Jimin szemei.

- Igen, de csak egyet iszunk. Segít elnyomni a hangokat, és még nem annyira üt be, hogy ne tudj arra figyelni, amire kell. - magyarázta szemeit az embereken tartva. - Hunyd le a szemed, és szippants a levegőbe. - utasította Minit, amikor megkapták az italokat. - Érzel valami csábító illatot?

- Nagyon sok csábító illatot érzek. - suttogta átszellemülve Jimin.

- Az erősebbekre koncentrálj. Keresd a legerősebb illatot. - suttogta a fülébe a farkas, amitől az izgalom végig futott a testén, és szemei kipattantak. 

- Arra, a sarokban. - mutatott egy férfire, akinek szép arcát, már messziről is felismerte. - Jin. - suttogta.

- Ismered? - kérdezte Namjoon meglepetten.

- Igen, gondoskodott rólam, ha meglátogattam. Adott enni, és... - Jimin nem tudta folytatni, mert torka összeszorult a vágytól, hogy megkóstolhassa a férfit. - A néni akkor kapott el, amikor tőle jöttem. 

- Hát, akkor elég nagy esély volt rá, hogy összefutunk vele. - itta ki a maradék italát Namjoon. - Talán jobb is így, ha kötődsz hozzá, jobban megbírod fékezni magad. Idd meg, aztán óvatosan becserkésszük. - Jimin mohón kortyolt az italba, hátha az enyhíti a torka szárazságát.- Lassabban. - szólt rá mosolyogva a farkas. Jimin alaposan körbe nyalta a száját, amikor befejezte az ivást. Igazán finomnak találta a nedűt.

- Jin nem meleg. - mondta lerakva az üres poharat.

- És? A démonoknál nem számítanak a nemek. - rázta a fejét. - Hidd el jobban fog kívánni, mint bármelyik nőt. - Jimin feszülten ment közelebb a férfihoz, de mielőtt odaért volna, Namjoon elkapta a kezét, és magához rántotta. - Táncolj! - parancsolta. 

- Tessék? - kérdezte döbbenten Mini.

- Innen tökéletesen lát téged. Táncolj, olyan csábítóan, ahogy csak tudsz. - villantak rá a sötét szemek. Jimin lehunyta a pilláit, és próbált a zenére figyelni. Lassan megmozdította a csípőjét, és mikor ismét felnézett, egy tüzes tekintetű farkasdémonnal találta szembe magát. 

Próbált olyan szenvedélyes lenni, ahogy csak tudott. Hirtelen megszűnt a két démon között a távolság, és Namjoon a szőke nyakára hajolva, finom csókkal korbácsolta fel, még jobban a macska vágyait. 

- Moni... - nyögte Jimin hátra hajtva a fejét. Namjoon nem tudott már parancsolni démoni vágyának. 

- Ne haragudj... - mondta, és éles fogait kiengedve, a szőkébe harapott, majd finoman lenyalta az édes kibuggyanó vérét. A macska erősen kapaszkodott az izmos karokba, és próbálta csendben tűrni a fájdalmat, amit a másik okozott. A farkas lassan engedte el, és habár a macskadémon nyaka azonnal begyógyult, tekintetében, még mindig ott égett a sértettség. - Menj, kapd el! - utasította fagyosan, mielőtt a szőke kérdőre vonhatta volna. Jimin nem mozdult, de nem is kellett, mert Jin már ott állt mellette. A farkasdémon pedig eltűnt a táncoló tömegben.

- Nem ismerjük egymást? - kérdezte mosolyogva a préda. Minit, ahogy a levegőbe szippantott, átjárta a mérhetetlen vágy, hogy a férfinak essen.

- Nem, de örülnék, ha megismernénk. - mosolyodott el, kék szemeit ráemelve. Jin elpirulva sütötte le barna tekintetét. - Jimin. - mutatkozott be picit meghajolva, és próbálta leplezni meglepettségét. Soha nem gondolta, hogy vonzalma a barna iránt, egyszer viszonzásra talál.

- Jin. - lépett közelebb a másik, pedig így is zavarba ejtően közel volt. - Nincs kedved...

- Táncolni? - kérdezte Jimin, szinte felfalva szemeivel a magasabb férfit. A barna bólintott. A macskadémon kezét kinyújtotta, és várt. Várta, hogy az ember maga érintse meg. Jin nem is tétovázott, hosszú ujjait az apró kézbe csúsztatta, és hagyta, hogy a démon maga után húzza. Olyan közel táncoltak egymáshoz, hogy újból, és újból véletlenül egymáshoz simult testük. Jimin érezte, hogy Jin vágya folyamatosan erősödik. Amíg végül, már annyira hívogatta a férfi illata, hogy képtelen volt tovább várni. - Nincs kedved kijönni velem a mosdóba? - kérdezte szemeit a férfi barna tekintetébe mélyesztve.

- Másra se vágyom. - sóhajtotta Jin. Jimin gyors léptekkel szelte át a táncparkettet, nyomában áldozatával. A mosdó üres volt, és tudta Namjoon gondoskodik róla, hogy az is maradjon. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Jin úgy esett neki, mint akinek az élete múlik rajta, hogy megcsókolja őt. A telt, formás ajkak, amikről annyiszor álmodott, fáradhatatlanul falták. A préda az ajtónak nyomta, és remegő kézzel oldani kezdte nadrágját.

- Biztos ezt akarod? - kérdezte Jimin egy pillanatra megállítva. Jin tekintete ködös volt, a vágytól, amit a macskadémon keltett benne.

- Nagyon akarom, még semmit se akartam így. - nyögte a férfi. Ekkor energia központjai rózsaszín fénnyel világítani kezdtek. Jimin pedig nem várt tovább, ajkaikat ismét összeérintve elkezdte fokozatosan leszívni a férfit. Jin eközben már saját merevedésére markolt, és gyors ütemben verni kezdte magát. Megszakítva a csókot letérdelt Jimin előtt. Még egyszer a kék szemekbe nézett, mielőtt ajkai közé vette a szőke férfiasságát. 

- El se hiszem... - sóhajtotta Jimin. - pont azt teszed, amire vágyom. - markolt a barna tincsek közé. Fenomenális érzés volt, ahogy a farkán keresztül áramlott belé az energia. Az ajtón hirtelen kopogtak. 

- Elég lesz. - hallotta Namjoon hangját elméjében. Mini erősen koncentrált. Próbálta leállítani magát, de az energia csak töltődött, és töltődött belé. 

- Elég... - sóhajtotta magának. Nagyon kellett koncentrálnia, és ebben a helyzetben nem volt könnyű. 

- Ha nem fejezed be nagyon gyorsan, Jin elkezd fáradni, majd gyengülni, és végül holtan esik össze. - figyelmeztette Moni, egész elméjét betöltő régi emlékekkel. Eszébe jutott Jin, ahogy kedvesen mosolyogva fogadta, ahogy ételt, és otthont adott neki éjszakára. Hirtelen mintha lelassult volna körülötte a levegő, és az energia egyre kevésbé töltötte el, míg végül megszűnt a rózsaszín fonal közte, és a barna között. Megkönnyebbülve sóhajtott fel. 

Végre tudott az őt kényeztető ajkakra figyelni. Háta ívben megfeszült az élvezettől, és nyögdécselve hagyta, hogy Jin egyre közelebb juttassa gyönyöre csúcsához. Megfeszült minden izma, ahogy megérezte a férfi fürge nyelvét makkja végén, és a szájába élvezett. Lihegve nézte a plafont, és nyögve szorította össze a fogát, amikor Jin kilőtte magából gyönyöre cseppjeit, és vele a hatalmas energia töltetet. 

- Úristen. - sóhajtotta lihegve a barna, miközben lassan felállt. - Ez csodálatos volt. - mosolygott kissé bágyadtan.

- Nekem is. - vigyorodott el őszintén Jimin. 

- Szeretlek! - csókolta meg szenvedélyesen a barna, amire Jimin döbbenten húzódott hátra. 

- Namjoon, valami nem kóser. - üzent kétségbeesetten a démonnak. Jin továbbra is bágyadtan mosolyogva bámult rá, és csak mozdulatlanul állt. Moni feszülten nézett be. - Azt mondta szeret. - fordult ijedten a farkas felé, mire az elmosolyodott. Alaposan szemügyre vette a zombiként viselkedő férfit. 

- Ez csak a bűbájod. Mond neki, hogy menjen vissza, és érezze jól magát. - nyitotta ki az ajtót.

- Jin. Menj vissza a buliba, és érezd jól magad. - mondta Jimin kissé döbbenten.

- Rendben szerelmem. - gombolkozott be a férfi, és indult is kifelé, ahogy a démon kérte.

- Mi volt ez az egész? - kérdezte Jimin is rendbe rakva ruháját.

- Én is pont ezt akartam kérdezni... - hallottak egy morcos hangot maguk mögül. Namjoon tekintete az eddigieknél is zordabb lett, amikor megfordult. Mini érdeklődve nézte a barna hajú férfit, aki kezében egy fekete macskával figyelte őket.