Jimin idegesen nézte a fali órát, a percek csak teltek, de se Jungkook se az öreg nem jöttek haza. Óvatosan a kanapén heverő férfire nézett. Pólója felcsúszott, így tökéletesen látszott feszes hasizma. A fehér macska összerezzent, amint meghallotta a mély hangját.

- Alakulj már át, az isten szerelmére. Nem foglak bántani, de unatkozom. - sóhajtotta fáradtan. Mini nem figyelt rá, csak az órára fókuszált, mintha azzal felgyorsíthatná az időt. - Muszáj kitennem téged a kísértésnek, hogy megtanuld kezelni. - vette egy gyors mozdulattal kezébe a macskát. Jimin kapálózva próbált elmenekülni, de már késő volt. Hirtelen, Namjoon izmos combján találta magát, és a férfi máris, úgy simogatta, akár kis kedvencét. - Ha megtanulsz parancsolni magadnak, megtanítalak enni, és amíg végzem az oktatásoddal, addig talán osztozom Jungkookon is veled. De Jimin, vissza kell fognod magad, ha azt mondom. - emelte fel a már doromboló cicát. - Úgy érzed menni fog? - nézett a szemébe. Mini, igazából bármire rábólintott volna, csak eressze el a férfi. Gondolatai kezdtek ismét rossz irányt venni, és ez ismét zavarba hozta. - Jó cicus! - kezdte el, a bolyhos fehér hason jártatni a kezét. Jimin feladta az erőlködést, és ebben a pillanatban felvette emberi formáját. Továbbra is Namjoon ölében ült, és a férfi keze alhasát cirógatta. Kék szemei lecsukódtak az érzésre, és kiengedett egy sóhajt. - Ej, Jimin, már megint mi jár az eszedbe? Kezdenünk kell, ezzel a kiéhezettséggel valamit,  mert, így nem lehet tanulni. - húzta szorosan magához. Jimin pirosló arccal bámulta a földet. Namjoon orrával megcirógatta a nyakát, és apró puszit adott fülcimpájára. - Érintsd meg magad! - mondta mosolyogva, olyan közelről, hogy minden egyes szó megcirógatta Jimin fülét. A szőke gerincén végig futott a borzongás, és legszívesebben, azonnal megtette volna, de még is a démon ott ült mögötte, és szorosan ölelte a derekát. Egyszerűen, túl zavarba ejtő lett volna.

- Nem. - mondta halkan Jimin.

- Cica fiú, nem kérés volt. A gondolataid olyanok, mint egy véget nem érő pornó film. Izgalmas, de most már kezd engem is frusztrálni. - nyalta végig a finom bőrt a nyakán. - Azt mondtam, nyúlj magadhoz. - morogta kissé fenyegetően. Jimin érezte a kísértést, de még sem mozdult. Moni egyik kezével elkezdte kioldani a macskadémon nadrágját, de nem nyúlt a keményen kikandikáló merevedéshez.

- Mi lesz, ha nagyi haza jön? - kérdezte Jimin, erősen markolva térdét.

- Én inkább attól tartanék, mi lesz, ha Jungkook haza jön, és meglát téged, álló farokkal, ahogy magadat kényezteted. - suttogta mosolyogva. Mininek vége volt. Kezét nadrágjába csúsztatta, és elkezdte simogatni merevedését. - Csak lassan, nem akarjuk, hogy túl hamar elélvezz. - szólt rá, lefogva a gyorsan járó kart. Jimin ujjait körkörösen végig simította nedves makkján, majd erősen rámarkolt, egészen merevedése tövéig húzta a kezét, és nagyon lassan vissza, pont, ahogy a farkasdémon parancsolta. - Jó fiú. - nézte éhes szemekkel Namjoon a szőkét. Halk nyöszörgő hangocskája zene volt füleinek. Jimin, nem tudta kiverni a fejéből Jungkookot, azt kívánta bár belépne, meglátná, és kisegítené őt. - Micsoda csúnya gondolatok. - harapott fülcimpájára Namjoon. Jimin felnyögött, mert érezte el fogja veszíteni fegyelmezettségét. Keze fokozatosan kezdett gyorsulni, és már csípőjét is mozgatta előre hátra. - Áh, ezt ne csináld! - sóhajtotta Moni, ahogy újra, és újra végig dörzsölte ölét a formás fenék. - Jimin-ah! - szólt rá még egyszer, de már sokkal gyengédebben.

- Namjoon, én, ez annyira jó! - nyögte a szőke egyre hangosabban. Élvezte a fenekét simogató kemény merevedést, és élvezte a férfiasságát érő intenzív ingereket, már képtelen volt higgadtságot erőltetni magára. Ekkor Namjoon lefogta egyre hevesebben járó csípőjét, és lihegve tarkójának támasztotta a fejét.

- Akkor süsd el magad! - mondta rekedtes hangon. Továbbra is szorosan tartva őt. Jiminnek nem kellett kétszer mondani. Szenvedélyesen simogatta végig újra, és újra, egyre gyorsabban merevedését, és pillanatok múlva meg is feszültek a kéjtől az izmai. Száját, az eddigieknél is élvezet teljesebb nyögés hagyta el, ahogy a gyönyör végig hullámzott a testén. Lihegve dőlt az őt tartó karba. A farkasdémon türelmesen várta, hogy lecsillapodjon a szőke szívverése, majd elengedte őt. Jimin nem érezte a szoros ölelés hiányát, csak a tökéletes nyugalmat, amit a beteljesülés okozott. - Úgy sejtem, most már képes leszel rám figyelni. - köszörülte meg a torkát a fekete.

- Igen! - válaszolta Jimin felállva a másik öléből. Namjoon mosolyogva nézett végig csapzott külsején.

- Először is, vegyél egy zuhanyt. - mondta az órára pillantva. - A nagyi, kb. egy óra múlva ér haza. Mert ilyenkor, nem csak a boltba megy, hanem pletykálkodik is a többi vénasszonnyal. Szóval van időd, de utánad én is menni akarok, ezért húzz bele. - mondta ismét végig fekve a kanapén. Jimin bizonytalan lépésekkel ment a fürdő felé. Megnyugodott, mikor látta, hogy akárcsak Jungkook szobája, ez is fel volt újítva, modern, és régi illattól mentes volt. Ledobta ruháit a földre, és beállt a kellemes vízsugár alá. Macskaként kínosan odafigyelt, hogy fehér bundája mindig tiszta maradjon, de emberként nem sokszor volt lehetősége fürdeni. Most jól esett, ahogy hófehér bőrét simogatta a víz. Nyomott egy keveset Jungkook tusfürdőjéből, és meglepődve szippantott a levegőbe. A fiú erős illatának egy kis részét, ott őrizte magában a kék folyadék. Alaposan végig kente a teste minden porcikáját, és a hideg csempének támaszkodva várta, hogy lemossa a zuhanyrózsa bőréről a habot. Gondolatai az előbbi események körül forogtak. Nem értette Namjoont. A férfi folyton kínozta, de soha nem nyúlt hozzá. Még csak meg se csókolta, pedig annyira vágyott azokra a formás, forró ajkakra, amik érintették nyakát, vagy fülét. Néha, úgy érezte, a férfi tényleg csak önuralomra akarja tanítani. Máskor meg, látszott a farkason, hogy saját higgadtságát is nehezen őrzi meg a macskadémon közelében.

- Nem tudok rajta kiigazodni. - sóhajtotta lemondóan. Ekkor kopogás hallatszott az ajtó túloldaláról.

- Kész vagy már, cica fiú? - hallotta tompán a férfi hangját.

- Pillanat! - kiáltotta Jimin, és elzárta a vizet. Kilépve, magához vette az első törülközőt, amit meglátott, és maga köré tekerte. - Gyere... majd kint megszárítkozom. - nyitotta ki az ajtót. Namjoon nem felelt, csak sötét szemeivel tetőtől talpig végig nézte. Egyik szemöldöke kicsit megemelkedett, majd egyenesen a kék íriszekre fordította, az ő sötéteit. Jimin elpirult a tekintetétől, tudta már mire mondják, hogy farkaséhség.

- Akkor beengedsz? - kérdezte kissé türelmetlenül a fekete. Jimin zavartan állt el az ajtóból, hogy Moni betudjon menni. Durcásan ült le a kanapéra, nem értette, miért csinál a férfi közelében mindig bolondot magából. Ekkor megkordult a gyomra. A reggelije még mindig ott várta, ahova Jungkook tette. Ahogy sejtette, olcsó macskatáp, még a szagától is felfordult a gyomra. Inkább a hűtőhöz sétált, és alaposan szemügyre vette. A tegnapi lazac, még mindig várta, hogy elkészítsék. Az illata íncsiklandó volt, de nem mert hozzá nyúlni engedély nélkül. Hosszan kifújta a levegőt, mielőtt bekopogott a fürdőajtón.

- Namjoon. - kiáltotta, mikor nem érkezett válasz. - Moni... - kopogott, még egyszer, bizonytalanul. - Jól vagy? - kérdezte, de még mindig nem jött felelet, így óvatosan benyitott. A farkasdémon a vízsugár alatt állt, kezét a falnak támasztva, és lehunyt szemekkel, hevesen kapkodta a levegőt. - Jól vagy? - lépett közelebb. Namjoon fekete szemei rávillantak.

- Kopogni luxus? - kérdezte feszülten, majd nem zavartatva magát, folytatta a fürdést.

- Én kopogtam, de nem érkezett válasz, ezért megnéztem, hogy jól vagy-e. - fordult el zavartan Jimin. 

- Most már jól. Akarsz is valamit a szexen kívül? - vigyorgott szemtelenül a farkas.

- Szállj ki a fejemből! - fújtatott hirtelen megfordulva.

- Türtőztesd a gondolataidat. - vicsorgott Namjoon. Ahogy a két izzó tekintet találkozott, Jimin, egy pillanatra hallotta a farkast, és elmosolyodva tette karba a kezét.

- Lám-lám... - mondta, pont olyan hangon, ahogy a farkas szokta. - Neked sem ártana, egy kis hidegvér. Ha jól hallom, eddig nem a zuhanyzással foglalkoztál idebent.

- Neked, ahhoz semmi közöd. Takarodj. - fordult el a fekete. Jimin sértődötten nézte az izmos hátat.

- Rendben. - mondta becsapva maga után az ajtót. Egyenesen a hűtőhöz ment. Már nem kellett neki engedély. Főleg nem egy ilyen álszent démontól. Kivett egy nagy szelet lazacot, és gondolkodás nélkül megette. A macskák dorombolva simultak hozzá, amikor ismét leült a kanapéra. - Értem már, miért utáljátok... - morogta az orra alatt. - Elviselhetetlen, kéjenc, parancsolgató kis korcs.

- Kicsit szigorú vagy, nem gondolod? - kérdezte kilépve a fürdőből Namjoon. Jimin nem nézett rá, csak a macskákkal foglalkozott. A farkasdémon a néni szobájába ment, és a ruhásszekrény aljáról kivett pár ruhát. - Ezek Jungkook kinőtt cuccai. - dobta a kanapéra. - Próbálj fel párat. Az a foltos gönc, ami rajtad volt, jobb, ha a kukában végzi. - Jimin nem vitatkozott. Valóban régóta viselte ugyanazt a ruhát, de mivel, amúgy is macska alakban volt, ez eddig nem zavarta. Jungkook régi ruháit átjárta a fiú kellemes illata, így szívesen bújt beléjük. Még a méret is talált rá.

- Ez jó lesz. - mondta a másik szobában várakozó farkasnak.

- Remek. Akkor most picit beszélgessünk. - állt meg előtte Namjoon. - Azért vagy itt, hogy tanítsalak. Szeretném, ha ehhez is tartanád magad. Ha pedig végeztünk, segítek megszökni.

- Miért akarsz tanítani? - kérdezte Jimin karba tett kézzel.

- Mert baromi veszélyes vagy, és nem is tudsz róla. - mondta komolyan Moni. - Előbb utóbb még lebuktatod a fajtánkat. - Mini komolyan hümmögött egyet, és a kanapéra ült, gondolataiba merülve.

- Miért vagyok olyan veszélyes? - szólalt meg kis idő után. Namjoon az órára pillantott. Láthatóan hezitált, ami nem tetszett a macskadémonnak. - Moni? - kérdezte szigorúan.

- A macskadémonok, valójában nagyon erősek. Nem véletlenül tisztelik, olyan sok kultúrában a macskákat. Nektek, olyan erős bűbájotok van, ami ellen tehetetlenek az emberek. - ült mellé a farkas. - Soha nem gondolkoztál, miért van az, hogy az egész családod ember feletti szépséggel van megáldva?

- Nem... - rázta a fejét a szőke.

- Jimin, a te bűbájod az ellenállhatatlanság. Neked nem kell vadásznod, mint a legtöbb démonnak. Az emberek hozzád mennek, szinte felkínálják magukat. Maguktól érintenek meg, vesznek az ölükbe. Kiszolgáltatják magukat neked. - magyarázta Namjoon. - Tulajdonképp, azt teszel velük, amit csak akarsz. Az ujjad köré csavarhatod őket. Olyan szexuális energiákkal rendelkezel, amik hívják a másikét, hogy elszívhasd tőlük. Ha ember alakban végig mennél az utcán, mindenki megfordulna utánad. - mondta komolyan.

- Ez baj? - kérdezte Jimin szemöldök ráncolva.

- Baj. Annyira baj, hogy te magad is menekülsz előle. Macskaként éled az életed, mert ember alakban képtelen vagy magadnak parancsolni. Macskaként könnyen átslisszolsz a legkisebb réseken, csak akkor találkozol emberrel, ha nagyon muszáj, mert te magad is érzed, hogy az ösztöneid legyőznek. - húzódott közelebb. - Elárulom, le fognak győzni, és akkor olyan leszel, mint egy sorozat gyilkos.

- Kizárt. - pattant fel Jimin, habár minden porcikájában érezte, hogy a másiknak igaza van.

- Remélem neked lesz igazad, de ha mégis tévednél. Szeretném, ha lenne annyi fegyelmezettséged, hogy ne hagyj magad után hullákat, amerre csak jársz. - állt fel Namjoon is. Jimin hatalmasat sóhajtott. 

- Értem, rendben, mindent megteszek. - bólintott. Moni a bejárat felé pillantott.

- Jön. Jimin... egy kérdésemre válaszolj. Te miért maradtál? Miért akarsz tanulni? - kérdezte álla alá nyúlva, és kényszerítve a kék szemeket, hogy rá nézzenek.

- Mert butának érzem magam, hogy semmit se tudok. - felelte nemes egyszerűséggel. Az ajtóba kulcs zörgött, és a macska rögtön át is változott. Namjoon megrázta a fejét, és csak utána követte. Nem erre a válaszra számított, de most ennyivel is megelégedett. A nagyi hatalmas csomagokkal lépett a lakásba. Dalolászva ment a konyhába, és kezdett el a hűtőbe pakolni. Jimin a pultra ülve figyelte a nénit. Most már nem volt annyira unszimpatikus neki, mint legelőször.

- Mi a helyzet Mini? - kérdezte a macskára pillantva. - Jobb kedved van? - mosolygott.

- Igen. - nyávogta a macska. A nagyi az etető tálakra nézett, majd a fehér cicára.

- Nem ettél semmit... - mondta lebiggyesztve ajkait, majd a telefonhoz sétált, és komoly arccal várakozott. - Doktor, örülök, hogy hallom a hangját. Képzelje, befogadtam még egy cicát. - mesélte vidáman a vonal túloldalán figyelő orvosnak. - Szeretném, ha megvizsgálná, habár egészségesnek látszik, szerintem semmilyen oltást nem kapott, és nem eszik, nem játszik. - sóhajtotta szomorúan. - Ó, már ma? Szuper, az unokám elviszi, ha hazaért az edzésről! Jaj, igen nagyon ügyesen játszik! Folyton nyerik a mérkőzéseket. - kacagta. Jimin ijedten hallgatta a beszélgetést, majd az őt figyelő Monira nézett.

- El se hiszem, egy napig se bírtad. - nevette teli torokból a farkas. - A doki ki fog csinálni. - nézett, a szinte remegő macskára.

- Én nem megyek orvoshoz. - mászott be az egyik szekrény mögé. 

- Jaj, ne butáskodj már. Én is túlélem, meg ezek is. - mutatott a macskákra. - Akkor te is túl fogod.

- Nem... nem akarom. - húzódott egészen a falhoz. Moni elegáns léptekkel közelítette meg, majd orrát bedugva a résbe, megnyalta a remegő macskát.

- Szedd össze magad. - sóhajtotta. - Jungkook nem fogja hagyni, hogy bántson. - ült le várakozva, de Jimin nem jött ki. 

A nap hátra levő részében, a rejtekhelyén maradt. Hiába volt gyomorszorongatóan éhes, semmivel nem tudta az öreg kicsalogatni. Kook vidám hangja, pedig nem kicsalta, hanem még jobban megijesztette.

- Megjöttem! - kiáltotta a fiú, ahogy belépett a lakásba. - Szia, Moni! - kuncogta, amikor a farkas vidáman körbeugrálta. A macskák óvatosan közelebb mentek hozzá, hogy mindegyik kapjon egy kis fej simit a barnától. - Merre van a kis beteg? - kérdezte nagyiját megölelve.

- Nagyon okos cica. Miután beszéltem a dokival eltűnt. Moni mutatta meg, hogy hol van, de nem tudtam előcsalni. - mutatott a szekrényre. - Talán neked elő bújik, az első perctől nagyon kedvelt téged.

- Hát megteszem, ami tőlem telik. - lépett a szekrényhez Kook. - Szia Mini, hallom nem akarsz dokihoz menni... - mosolygott a résen bekukkantva.

- Nem... - nyávogta a macska sértődötten. Namjoon forgatta a szemét.

- Pedig végre lehetnénk kettesben. Kicsit jobban megismernénk egymást. - öntött egy kis macskafüvet a tenyerébe, majd betartva kezét a résen. - Gyere cicus... cicc, cicc, cicc, cicc! - mondta kedvesen. Jimin érezte a macskafű illatát, és vonzotta is. A fiú illatával keveredve, pedig ellenállhatatlan aromát alkotott. Végül engedett a kísértésnek, és kicsit kijjebb mászott, épp annyira, hogy Jungkook elérte őt. A barna abban a pillanatban, erősen körbefogta, és kiemelte onnan. - Megvagy! - kiáltotta fel vidáman. Namjoonnak kacagnia kellett, amikor meglátta a macska durcás arcát.

- Sok sikert, cica fiú! - vakkantott vidáman, csillogó tekintettel. Jungkook kezében a macskával indult is, és már csak a kocsiban rakta le. Jimin nagy kék szemekkel nézett rá.

- Ne nézz, így rám! Nem lesz semmi baj, ígérem. - indította a kocsit Kook. Jiminben csak most tudatosult, hogy a fiú illata, mennyire erőteljes az autó apró belsőterében. Feszülten préselődött az ülésbe, és próbált ismét az orvosi vizsgálatra gondolni, de Namjoonnak igaza volt, képtelen volt megőrizni hidegvérét. Ösztönei azt súgták, hogy érintse meg a fiút. - A francba, megint bedugult a város. - morogta Jungkook. Jimin nem bírt tovább várni, a fiú ölébe ült, és dorombolva hozzádörgölőzött. - Hízelegsz, mi? Hátha megúszod. - mosolygott Jungkook, és óvatosan simogatni kezdte a macska selymes bundáját. Jimin kék szemei szinte világítottak, ahogy a fiúra emelte őket. Érezte, hogy gerincén végig hullámzik az izgalom. Táplálkozni akart, csillapítani az éhségét. Két mellső lábával Kook mellkasára állt, és rózsaszín orrát a fiúéhoz érintette. Jungkook döbbenten nézte a macska hirtelen, nagyon barátságos viselkedését. - Mini, hát te milyen nagyon aranyos vagy. - mondta megvakargatva a cica fülét. A macskadémon halványan még érezte, a Namjoon által hagyott nyomot, de ez nem akadályozta meg tervében.

- Nem, te vagy aranyos, dögös, szexi, kedves, és finoom! - sóhajtotta a fehér, ahogy hirtelen a fiú csakrái világítani kezdtek. Az arany fonalak Jungkook kezén keresztül áramlottak Jimin testébe. Az érzés mámorító volt, akár az orgazmus. - Ez az igen! - sóhajtotta. Ekkor furcsa dolog történt. Jungkook öle hirtelen megkeményedett, és sóhajtozni kezdett.

- Áh, ez mi a franc... - nyögte ajkára harapva. Jimin megbabonázottan nézte a barna szemeket. - Igen.. igen... - nyögte Kook fejét hátra döntve. A démon hirtelen megvilágosodott. Ezért nem akarta Namjoon, hogy táplálkozzon Jungkookból, mert ő nem egyszerű energiával táplálkozik. Ezért érezte, úgy, amikor Jungkook elélvezett, hogy olyan, mintha az éhség marná a torkát. 

- A szexuális energia... - nyögte döbbenten. Jungkook ijedten nézett rá, ahogy meghallotta a szavakat, és megérezte a nehezebb súlyt ölében.

- Mini? - kérdezte döbbenten, ahogy a macskafüles szőke fiút nézte. Jimin ijedten bámult a barnára. Nem tudott jó magyarázatot arra, miért lett hirtelen ember. Zavartan fészkelődött, ám ekkor merevedésük hirtelen egymásnak feszült, és mindketten felsóhajtottak. Rögtön egy nagyobb energia töltet érte Jimint, ami olyan mámorítóan édes volt, hogy még többet akart. Újra előre lökte csípőjét, és sóhajtott. Jungkook lehunyva a szemét, hátra hajtotta fejét. - Biztos álmodom... - sóhajtotta. Ismét a szőke kék szemére pillantott, és finoman végig húzta a fiú vastag ajkain ujját. - Egy eszméletlenül gyönyörű férfi ül az ölemben... ez csak is álom lehet. - mosolygott, majd nyögve húzta közelebb a szőke csípőjét.

 Jimin elveszett az élvezetek tengerében, egyszerre kínozta a kéj, és a belé áramló finom energia. Minden mozgással egyre közelebb, és közelebb került a teljes beteljesüléshez. Jungkook pedig nem, hogy megállította volna, még segített is neki. Nyögéseik betöltötték az autót, és a köztük felforrósodott levegő bepárásította az ablak üvegét.

 - Az enyém vagy! - suttogta Jimin, a szép ajkakra hajolva. Az első csókja volt, de tökéletesebb nem is lehetett volna. Ahogy megízlelte a forró ajkakat, többet, és többet akart belőle. Kook pedig egyáltalán nem ellenkezett, sőt nyelvét finoman átcsúsztatva, táncba hívta a macskát. Hevesen falták egymást, miközben nadrágjuk, újból, és újból egymásnak feszült.

- A tiéd vagyok! - sóhajtotta Jungkook, amint elváltak. Izmai megfeszülve adták meg magukat a gyönyörnek, és ezzel robbanásszerű energiahullám áradt ki testéből. Jimin, amint megérezte a testébe cikázó rengeteg szexuális energiát, rögtön elélvezett. Lihegve dőlt a barna mellkasára, szíve hevesen kapált a rengeteg izgalomtól. Szemei arany fénnyel világítottak. Lassan, félve, ismét Jungkook arcára pillantott, aki kipirulva, és eszméletlenül ült az ülésben.

- Jungkook! - szólította meg feszülten a fiút. - Kook! - rázta meg finoman. - Kookie!! - csapkodta meg kicsit a szép arcot. Ekkor a barna kicsit megmozdult, és lassan kinyitva szemeit, a fehér macska ijedt tekintetével találta szembe magát.

- Mini! - mosolyodott el, majd zavartan nézett körbe, álmosan pislogva. - Azt hiszem, elaludtam. - tette át a macskát a másik ülésre. - Oh, és nagyon szép álmom volt. - nézett az ölére. - Te is benne voltál, csak, mint ember. - mosolyodott el fáradtan. Jimin bűnbánó tekintettel nézte a fiút.  - Szerintem, kihagyjuk most az orvost, túl nagy a dugó, és én is nagyon fáradt vagyok. - gyújtotta be ismét a motort, és megfordulva indult vissza. A macskadémon csendben figyelte őt, de belül gondolatok ezrei száguldottak. Főleg arról, hogy mit fog vele tenni Namjoon, amikor hazaérnek...