Jungkook feje szinte zsongott a rengeteg alkoholtól, amit megivott. A klubban szebbnél szebb férfiak táncoltak, és hívogató, szinte izzó szemekkel nézték, de egyik sem az a gyönyörű kék szempár volt, amit hetek óta keresett.

Namjoon ebben a klubban vesztette el Jiminnek a nyomát, amit azóta is képtelen volt megbocsájtani neki. Csak azért tűrte meg maga mellett a férfit, mert az minden nap, fáradhatatlanul kereste a szőkét. Persze egyéb előnyei is voltak a démon társaságának.

Ismét nagyot kortyolt az italába. Kiakarta üríteni poharát, és haza indulni, mint minden este mióta Jimin eltűnt. Lassan lecsúszott a székről, és ingatag lépésekkel a kijárat felé vette az irányt. 

- Már mész is? - lépett elé egy ismeretlen sötétbarna hajú férfi. Jungkook mámoros szemeit a világító tekintetre emelte.

- Igen. Várnak otthon. - hazudta szemrebbenés nélkül. A férfi csilingelő kacagásba kezdett.

- Ne viccelj velem! Minden este itt iszol, ha bárki várna otthon, már biztos elhagyott volna. Ennyi részeges hazaérkezés után senki nem bocsájt meg. - mondta mosolyogva, majd Jungkook izmos vállára tette kezét. - Maradj, ismerkedjünk meg kicsit. Én Tae vagyok. - hajolt meg kissé. Jungkook hátra tűrte sötét tincseit, majd alaposan végig mérte az idegent. Valahogy ismerős volt, de nem az arca, vagy a hangja, hanem a kisugárzása.

- Jungkook vagyok. - bólintotta ő is, majd megkerülve a férfit indult tovább. Tae könnyen utolérte lassú, és bizonytalan lépéseit.

- Ennyire nem tetszem? - kérdezte kaján vigyorral. Majd bizalmasan átkarolta, és a fülébe suttogta. - Talán jobb lenne, ha szőke lennék, és égszínkék szemeim lennének?

- Tessék? - fagyott meg Kook.

- Vagy az alacsonyabb fickókat kedveled? Esetleg az a baj, hogy nem Jiminnek hívnak? - mászott bele egészen a fiú arcába.

- Honnan ismered Jimint? - kérdezte  megragadva a másik pólóját.

- Hetek óta bolondít engem. - sóhajtotta fájdalmasan. - Mindent elmesélek, ha meghívsz pár italra. - kacsintott, majd elindult a pult felé. Jungkook nem sokáig gondolkodott, rögtön utána iramodott. Taehyung gyorsan kikért két italt, és mosolyogva figyelte a székre kászálódó fiút. - Talán neked nem kéne többet innod. - jegyezte meg szórakozottan.

- Szerintem sem. - tolta a frissen töltött poharat inkább az újdonsült ismerőse elé, helyette pedig kikért egy nagy adag vizet. - Hallgatlak.

- Úgy teljes a sztori, ha rendesen bemutatkozom. - vette telt ajkai közé a rózsaszín szívószálát. A felesleges csábító gesztusok kezdték bosszantani Jungkookot. - Kim Taehyung vagyok, egy tigris démon. Ennek a negyednek az alfája. A macskadémonok közé tartozom, akár csak az a házi cica. - utalt Jiminre, és arcán egy grimasz jelent meg. - Egy kis falkában élünk, nem messze innen, amit én vezetek. Ehhez csatlakozott Jimin pár hete, nagy sajnálatomra.

- Vezess hozzá. - ütött az öklével az asztalra Jungkook. 

- Sajnálom, nem ilyen egyszerű. - rázta meg a fejét, ismét felvéve a csábos, most már Kook számára határozottan idegesítő mosolyt. - A mi közösségünk nagyon összetartó, és zárkózott. Ha valakit beengedünk, akkor ő a részünk. Jimin pedig annyira benne van, amennyire lehet.

- Ezt, hogy érted? - kérdezte gyanakodva a fiú.

- Hát szépen az ujja köré csavart mindenkit... Kai-val már az első éjszaka lefeküdt. - a tigris élvezettel figyelte, ahogy a másik szemében megcsillan a fájdalom, a bántottság, a düh, és a csalódottság. - Azt hittem azért, mert egy gyenge, gyámoltalan cicus. De képzeld tévedtem. - ivott egy nagy kortyot, miközben figyelte szavai hatását. - Mindannyiunkat legyőzte az elmúlt két hétben. A ranglétránk legtetejére ugrott. Ő lett a jobb kezem, és terveim szerint az új ágyasom. - Jungkook szája vonallá préselődött. A démon minden szava késként hatolt szívébe. - Mondom terveim szerint! Most figyelj! Pusztán élvezetből kacérkodik mindenkivel, de semmi szüksége a főnöke védelmére. - horkantott fel. - Úgy játszik velünk, mint a tűzzel. Egyszerűen a viselkedése mindannyiunkat frusztrálttá tesz. - Kook kérdően nézett rá. - Úgy terveztem, hogy szépen körbe adom, ahogy annak idején Yoongit. Míg végül hozzám fut, hogy megmentsem. De sajnos Jimin meglepően erős démon. - húzta le itala maradékát. - A viselkedése pedig belső viszályt kelt.

- Taehyung, látnom kell! - szólalt meg a beállt csendbe.

- Először hallgass végig. - emelte fel a kezét, majd megköszörülve a torkát folytatta. - Mert tegnap megtudtam, hogy Jimin közben titokban magába bolondította Yoongit is. - csapott az asztalra. - Emiatt az én kis fekete démonom teljesen eltávolodott. Hazajön hozzám, levetkőzik előttem, és mellém fekszik, de egy ujjal sem érhetek hozzá. Az őrületbe kerget.

- Nem értem, mit akarsz tőlem? - kérdezte Jungkook kissé feszülten.

- Azt akarom, hogy találd meg, és szerezd vissza. Azt akarom, hogy vidd el a közelünkből. - dőlt előre. - Csak ő jár a fejembe. Gyűlölöm, és kívánom is. Vissza akarom kapni az életem. - elkapva a másik izmos vállát, közelebb húzta. - Úgy érzed képes vagy rá?

- Semmi másra nem vágyom. - bólintott komolyan Kook. Tae mély levegőt véve tette fel a számára legaggasztóbb kérdést.

- És a farkas? - dőlt hátra. - Sokszor éreztem a szagát a rejtekhelyünk körül. Volt, amikor azt hittem megtalált minket, de nem... Viszont soha nem adta fel. Úgy tudom, volt köztetek valami...

- Moni hibája az egész. - morogta mérgesen elfordítva a fejét. - Ha Jimin hazajön velem, két lábbal fogom kirúgni azt a dögöt. - koppintotta meg ujjával a pultot.

- Rendben. Holnap este lecsábítom szórakozni, és vess be mindent. - állt fel a tigris, és olyan gyorsan eltűnt, hogy Jungkooknak, még elköszönni se volt ideje.

Izgatottan ment haza, először hosszú ideje, habár rengeteg bántó gondolat kavargott a fejében. Le se tagadhatta mennyire zavarta, hogy Jimin másokkal is volt a külön töltött időben, de valójában ő se volt szent. Magáról megfeledkezve rontott be az apró lakásba, és egyenesen a szobájába indult, ám Namjoon az útját állta. Karba tett kézzel az ajtónak dőlt, és szigorú szemekkel nézte az érkezőt.

- Hova ilyen sietősen, gazdám? - kérdezte szinte morogva. - Hányadik este is ez, amikor részegen érkezel haza? Még nem unod? - csillant meg gonoszan sötét szeme.

- Ne bosszants, korcs! - szorult ökölbe Jungkook keze. Hirtelen elfelejtette izgatottsága okát. - Állj el az utamból. - próbálta a nagydarab farkasdémont odébb lökni.

- Nana! - kapta el a fiú csuklóját Namjoon, és közelebb húzta magához. - Halkabban, még felébreszted a nagyikád. - suttogta démoni hangsúllyal.

- Mit akarsz? - kérdezte fogait összeszorítva Kook. Kezdett igazán mérges lenni.

- Már órák óta Jimint kéne keresnem, de ehelyett téged várlak. Táplálkoznom kell, energiára van szükségem, hogy minden erőm betudjam vetni, de ezt pontosan tudod. - mondta a démon továbbra is közel hajolva. Jungkooknál elszakadt a cérna.

- Ne merj engem hibáztatni. Te vagy az oka, hogy elszökött. - rántotta ki a kezét. - Ráadásul olyan szerencsétlen vagy, hogy fogalmad sincs hol keresd. - sziszegte őrületes dühvel a szemeiben. Namjoon lépett egyet előre, ezzel szabad bejutást engedve Jungkooknak. Amikor a szobaajtó becsukódott  a démon ujjai a fiú nyakára fonódtak, és szorosan körbe ölelték.

- Elegem van, hogy mindig oda lyukadunk ki, hogy én vagyok a rossz. Mondd csak, te mit tettél, hogy visszahozd? - erősítette meg még jobban markát. Jungkook arca kezdett egészségtelen színt felvenni. A farkas ijedten engedte el, és megrökönyödve nézett tenyerére. - Sajnálom. - suttogta. A barna köhögve kapott torkához. Világos bőrét piros, ujj formájú foltok tarkították.

- Tűnj el! - mondta rekedtes hangon Kook. Namjoon térdre ereszkedve kapaszkodott gazdája lábába.

- Sajnálom... elragadott a hév. - döntötte fejét Jungkook ölének, miközben lábait ölelte. - Kérlek, bocsáss meg, gazdám. - nézett fájdalmasan éjsötét szemeivel a fiatal fiú arcára. Kook ujjaival a fekete tincsek közé túrt, és erősen megmarkolta azokat.  Másik kezével övét kioldotta, és leengedte a nadrágját, egészen a földig. Kezdődő merevedését Namjoon formás ajkainak nyomta.

- Szopj! - parancsolta fagyos tekintettel.

- Gazdám... megint csak a pia beszél belőled. - hajolt el a démon, de Kook hajától fogva visszarántotta.

- Azt mondtam szopj. - ismételte kicsit erélyesebben.

- Jungkookie... minden este hazajössz részegen. Olyan dolgokat teszünk, amint Jiminnel akarsz, és minden reggel megbánod, és gyűlölsz érte. - mondta ismét elhajolva Namjoon. Kook nem felelt, hanem erőteljesen már kőkemény farkának nyomta a farkast. 

- Elég a szent beszédből. Ez nem a te formád. Tudom, hogy akarod. - A fekete sóhajtott, de többet nem ellenkezett. Ajkai közé vette a másik duzzadó férfiasságát, és benedvesítette, majd az őt irányító kéz akarata szerint, újra, és újra tövig szájába csúsztatta. 

Jungkook élvezetteljesen sóhajtott. Fejében csak Jimin telt puha ajkai jártak, kék ártatlan, mégis kacér szemei, és szőke selymes tincsei. A gondolat, hogy nem sokára újra láthatja, érezheti, elég volt, ahhoz, hogy tele töltse Moni száját vágynedveivel. Ahogy farkát az utolsó gyönyör csepp is elhagyta, egy erőteljes lökéssel a padlóra küldte egykori házi kedvencét, majd sóhajtva ült az ágyra. Mindketten mozdulatlanul pihegtek a sötét szobában, hosszú percekig. Végül Jungkook mély levegőt vett, és mondandójába kezdett.

- Meg van a megoldás. - mondta rekedtes hangon. - Tudom, hogy hozzuk vissza. - szavain érződött, hogy gondterhelt, és fáradt. Namjoon értetlenül figyelte. - Tudom hol lesz holnap este. Elkapom, beszélek vele, és ha kell erőszakkal hozom haza.

- Gazdám... nem akarlak elkeseríteni, de nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne. - mondta kétkedve a fekete, miközben lassan felkelt a padlóról. Fogalma se volt, hogy miért hagyja a fiúnak, hogy megalázza őt. Démoni erejével porrá zúzhatta volna a csontjait. Még is hagyta, hogy a fiú úgy bánjon vele, mint egy szolgával. Egyszerűen függött tőle. Talán ez a szerelem, gondolta. - Jimin soha nem mutatta meg az igazi erejét, se neked, se nekem, de biztos vagyok benne, hogy nálad sokkal erősebb. És ha igazán haragszik, rossz vége lesz...

- Nem tudom mi mást tehetnék. Tudja, hogy szeretem, mégis elhagyott. Időt se hagyott, hogy elmagyarázzam. - dőlt végig az ágyon, ahogy érezte, hogy teste egyre nehezebb a fáradtságtól.

- Tudod, hogy mindkettőnkkel intim viszonyt ápolt. Szerinte, mi, mondhatni elárultuk, azzal, hogy együtt voltunk. - mászott a másik felé Namjoon. Hosszú ujjait finoman a fiú felsője alá csúsztatta, és az izmos hasfalát kezdte simogatni. - Pedig csak ugyan azt tettük, amit ő is. Nem értem miért ilyen érzékeny. - dörgölte kemény farkát Kook combjának.

- Mit csinálsz? - kérdezte Jungkook már félálomba.

- Lehet, hogy te kielégültél, drága gazdám.... - mondta Moni, miközben óvatos csókokkal kényeztette a fiú nyakát. - De én még kanos vagyok. - csúsztatta kezét a másik ölére. Meglepetten tapasztalta, hogy a barna nem mutat semmilyen érdeklődést. Egyenletes szuszogása, pedig arra engedett következtetni, hogy már alszik is. Sóhajtva dobta a takarót a kívánatos félmeztelen testre, és feszülten túrt fekete hajába. Majd felpattanva indult szokásos Jimin kereső körútjára.

Először mindig a környék utcáit járta be. Szemével a világos foltokat figyelte. Jimin lehetett akár ember, akár démon formájában, mindenképpen világított a sötét éjszakába. A levegőbe szippantva kereste az édes illatot, és a csendben a hangos, és szexuális frusztráltsággal teli gondolatokat. De mint minden éjszaka ez is csendes, és sötét volt. Namjoon szorosabban összehúzta a kabátját. Nem tudta, hogy tudná visszaszerezni a fiút, aki ugyanolyan fontos volt neki, mint Jungkook, ha nem fontosabb. A mellkasa szorított, ha a fájdalmasan csillogó kék íriszekre gondolt, és azokra a szavakra, amiket hozzávágott még utoljára. Léptei lelassultak, és mellkasára szorította a kezét. Nem akarta ezt érezni, főleg nem egy macska miatt.

- Jimin, kérlek. - suttogta maga elé. Szavai füstként szálltak a levegőben a hidegtől. - Adj valami jelet magadról! - de továbbra is csend ölelte körbe.

- Még is mit vársz tőlem azok után, ami történt? - hallotta meg a bársonyos, szinte simogató hangot. Namjoon nem hitt a fülének. Fejét felkapva nézett körbe, de sehol se látta a szőkét, mégis az édes illatát halványan érezte. Tudta, nem képzelődött, valahol itt kell legyen. Minden erejét bevetve szimatolta a levegőt. 

- Jimin. - kiáltotta el magát. - Csak egy percet adj. - kérte kétségbe esetten. Ismét csend honolt az éjszakába. - Szeret téged. Csak rólad tud beszélni mióta eltűntél. - folytatta határozott hangon. Ekkor halk dobbanást hallott, nem messze tőle. Egy apró fehér macska ugrott le a háztetőkről, és kék szemeit egyenesen rá függesztette. Lassú megfontolt lépésekkel közeledett, és közben fokozatosan átalakult. A tekintetében már nem volt semmi fájdalom, csak hidegség. Moni mellkasa még jobban lüktetett, ahogy ezekbe a szemekbe nézett.

- Kapsz egy percet. - mondta zsebre dugott kézzel a szőke. 

- Vissza kell jönnöd. Jungkook teljesen kikészült. Minden nap részegen jön haza. Kispadra küldték a csapatában. Már semmi sem érdekli. Csak téged sirat. - sorolta egyre közelebb sétálva a másik apró és illatos testéhez. Képtelen volt ellenállni, azonnal karjaiba zárta őt. - Bocsáss meg neki. Engem gyűlölj inkább.

- Gyűlöllek is. - hangzott a válasz szinte robot hangon. Namjoon a viszonzatlan ölelésből elengedte Jimint, és inkább hátra lépett, hogy ismét a jeges tekintetbe vesszen. Keresett valamit, valami melegséget, érzelmet. - Idejössz, és azzal áltatsz, hogy szeret. Miközben ontod magadból a szexuális feszültségének illatát. Azt hazudod csak engem sirat, mikor szinte minden este a te seggedet tömi. - a szőke szinte köpte a szavakat. - Ide jössz, és könyörögsz, miközben más se jár a fejedben, minthogy megint alattad nyögjek. - a macska szemei hirtelen izzani kezdtek. - Sokat tanultam mióta elköszöntünk. Taehyung és a többi macska nagyon jó mestereim. Megtanítottak, hogy lássak át másokon, és hogy parancsoljak a saját érzéseimnek.

- Kérlek... értsd meg, mi csak... - a szőke felemelte karját, és Moni arca elé tartotta. Gyűrűsujját egy fényes gyűrű díszítette, melynek közepén egy hatalmas tigris szem volt. A farkas elkapta a kezét, és jól szemügyre vette az ékszert. - Együtt is vagy vele, mint Yoongi? - kérdezte megrökönyödve.

- Semmi közöd hozzá. És azt hiszem bőven lejárt az egy perc. Viszlát farkas. - fordult el, és elindult abba az irányba, amiből jött.

- Tönkre fog tenni. - mondta halkan a fekete, de tudta, hogy Jimin hallja.

- Te már tönkre tettél. - felelte a macska megtorpanva, de nem nézett hátra.

- Mini! És ha azt mondom, hogy nekem kellessz? Ha azt mondom, hogy szeretlek, és megőrülök a hiányodtól? - kérdezte elkapva a másik apró csuklóját. Jimin hirtelen fordult meg, és egyenesen a sötét szemekbe nézett. Tekintete már nem volt fagyos, csak megfejthetetlen.

- Viszlát Namjoon. - mondta végül, és egy nagy ugrással ismét a tetőn volt, már macska alakjában. A farkas nem ment utána. Felesleges lett volna, csak állt a hidegben, és várta, hogy a finom édes illat teljesen eltűnjön a szélben. 

***

Jimin háromszor kerülte meg a diszkót, míg megbizonyosodott, hogy a farkas nem követte. Ritkán szokott esti sétákat tenni, de képtelen volt egyedül elaludni. Kai pedig még nem ért haza az éjszakai portyából. Hát úgy döntött jár egyet, pont mint régen, csak ő és az éjszaka. 

Sok szép emlék jutott eszébe, az általa követett emberek, és életek. Pár régi ismerőst megnézett magának, még Jin után is leskelődött kicsit. Jó érzés volt a sötét hajú Adoniszt újból látni. Épp indult volna tovább, amikor megérezte azt a jellegzetes illatot a levegőben. Jungkook ellenállhatatlan szexuális energiájának íncsiklandó aromáját. Képtelen volt ellenállni a kísértésnek, úgy döntött meglesi a fiút. Óvatosan ereszkedett egyre lejjebb a háztetőkön, majd döbbenten állt meg a tornácon. Ugyanis nem Jungkook volt az illat forrása, hanem Namjoon. Jimin gúnyosan felkacagott magába. Hát együtt vannak, gondolta. Habár a farkas nem tűnt túl vidámnak. Lépései, és tartása is melankolikus volt. Összehúzta magán a kabátot, majd mellkasára szorította a kezét, mintha fájna. A macska csendben figyelte őt egy darabig, majd úgy döntött tovább halad. Ekkor a fekete hajú megszólalt, és kitudja miért ő válaszolt neki. Még le is ment hozzá. Hiba volt... 

A szőke feszülten vágott át a táncoló tömegen, majd elindult a hosszú járatban, vissza otthonába. Fogalma se volt, miért érintette olyan érzékenyen, az, hogy a férfi szerelmet vallott neki, de határozottan összezavarta.

- Bajban vagy. - hallotta meg társa idegesítő hangját, amikor beért a bungalóba.

- Mert? - kérdezte ledobva a ruháit. Kai ismét úgy nézte meztelen testét, mint egy kiéhezett vadállat. Túl könnyű préda volt a szőkének. 

- Taehyung keresett, és úgy tűnt ideges. - mondta közelebb lépve. Nem is próbálta tagadni milyen szándékkal.

- Kösz. Átnézek hozzá. Már ne várj vissza. - intette, és gyorsan átalakult macskává. A bungalók között puha léptekkel futott át, és már csak Tae otthonában változott vissza. - Kerestél? - kérdezte teljesen meztelenül. A tigris démon nem volt egyedül. Épp Yoongi kényeztette őt ajkaival. A fekete macska arca teljesen elpirult, ahogy a másik hangját meghallotta, de egy pillanatra se hagyta abba a szájmunkát.

- Igeen... - lehelte a vezér szemeit lehunyva. Már minden feszültsége elmúlt, amit Jimin okozott. Tudta, hogy másnap megoldódnak a gondjai, és örült, hogy Yoongi ismét beadta a derekát. Ideje volt előkészíteni az ördögi tervét. - Gondoltam szeretnéd jelenteni, miért nem portyázol soha Kai-val? - morogta gyönyörrel telve, miközben kezét finoman az előtte térdelő fenekére simította, és lassan nyílásába csúsztatta egyik ujját. Jimin szenvtelenül tűrte a vizuális ingerlést. 

- Összefutottam Namjoonnal. - terelte a témát, miközben magára terített egy lepedőt, és helyet foglalt. - Próbált meggyőzni, hogy ő és Jungkook is szerelmesek belém. - vágott a közepébe.

- Tudom. De nem ezt kérdeztem. - húzta Yoongi fenekét magához, és finoman farkába ültette őt. A fekete macska láthatóan kellemetlenül érezte magát, de ez a vezért egyáltalán nem izgatta.- Az érdekel, miért nem veszed ki a részed a falka életéből?

- Nem értelek. - ráncolta a szemöldökét Jimin.

- Nem jössz velünk vadászni, nem fekszel le velünk, nem iszol, és bulizol velünk. Ki se mozdulsz a birtokról. - mondta el-el szoruló hangon. - Ez az cicám, nagyon jó vagy! - nyögte mámorosan végig simítva Yoongi hátán. Jimin arca egy kissé kipirult, és elfordította a tekintetét. Elgondolkodott Tae szavain.

- Ezentúl elkísérem Kait a portyáira. - bólintott végül. 

- Rendben, holnap kezdheted. Portya, és aztán buli, hát ha megismersz valakit. - mosolyodott el. Láthatóan nagyon élvezte a másik két férfi zavarát, és a tervei is jól alakultak.

- Rendben. De rajtatok kívül nincs szükségem másra. - szögezte le határozottan.

- Miért? Szórakozz kicsit. Mondjuk egyszer kipróbálhatnád a csoportos szexet. - csillant meg a tigris szeme. - Tudod mit, gyere, csatlakozz! - parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon.

Visszatértem, ráadásul két fejezettel! Ne haragudjatok, hogy úgy eltűntem, de sűrű lett az élet. Vizsgákon túl vagyok. Műtéten túl vagyok, éééés kedvem is van írni. Viszont, valamit megfogadtam, többet nem kezdek el egyszerre két könyvet, mert nehéz mindkettőre fókuszálni. Ha ezt befejeztem, a másikat is lezárom, és akkor szavazhattok két könyvből melyiket szeretnétek, ha feltölteném. Próbálok igyekezni! Köszönöm a türelmet!