Macska vagyok. Képzeld, erre már 16 éve rájöttem. Viszont most új életet kezdek. Határozottan új és más életet.
Eddig egy lakótelepi ház emeleti lakásában éltem Doxi -val, a "gazdámmal". Amúgy passz mi volt s neve, de az egyik fajta macska kajának ez a neve, úgyhogy arról neveztem el.
Most pedig nincs többé, meghalt.
Az unokájához és a dédunokáihoz kerültem.
Apa betett egy kosárban az autóba. Rohadt jó. Megpróbáltam úgy elhelyezkedni, hogy lássak is valamit.
Az ablakon át az elsuhanó tájból csak az utcai lámpákat, magas fákat, és magasabb házak tetejét láttam. Aztán meg valamilyen sík tájon haladhattunk át, mert nem láttam az égen kívül semmit sem. Pár tompa kanyar, nagyrészt egyenes út, majd ismét láttam az út szélénél álló fákat.
Megálltunk, és ezúttal nem egy piros lámpánál, mert a motor megállt, és Apa kiszállt.
- Megjöttünk! Isten hozott a 18. kerületben! - mondta nekem.
Isten? Úgyérti, hogy a legfontosabb isten, Básztet? Fura.
Kivette a ketrecem, én meg igyekeztem minnél több érzékszervemet használni. Idegen illatok. Csönd. És keskeny utca, minden háznak nagy kert. Szokatlan, de tetszik.
Becsengetett, elővette a kulcsot, és kinyitotta a kaput. Láttam a bejárati ajtót, de nem arra mentünk, hanem elindultunk a ház mellett kis kőúton.
A házat megkerülve egy hatalmas kertet és teraszt vettem észre. Felmentünk a teraszra. Apa kiengedett a ketrecem, én meg elgémberedett tagjaimat mozgatja nyávogtam egyet.
Kinyílt a teraszajtó, és két szőke kisgyerek jött ki. Egy kisfiú és egy kislány. A lánynak haja a válláig ért, a fiúé pedig dúsan göndörödött.
- Cica! - futott hozzám a lány. -Cukiii cica! Helló!
Nagyon energikus volt. Elneveztem Enedzs -nek.
- Szia - simogatott meg a fiú is óvatosan. Nem tudom, mitől félt. Tőlem, vagy attól, hogy esetleg bánt engem, mert túl erősen ér hozzám? Mindenesetre elneveztem Félix -nek. Szép név, ugye? A ,fél, igéből ered.
Emedzs nagyban dögönyözött, majd megkérdezte Apát a nevemről.
- Nem tudom, hívjuk Cicónak!
Cicó?! Brr. KIZÁRT. Akkor már a ,Cica, is jobb.
- Neee! - ellenkezett Enedzs. (hála az égnek!) - Hívjuk mondjuk Raffaello -nak!
Ezek a nevek förtelmesek. Na, szép. Még csak most kerültem hozzájuk, de már kínoznak.
- Vagy legyen Ferrero! - javasolta Félix. Ferrero?! Az még milyen név?
- Legyen Cica!
- Neee! - szavazták le apát a gyerekek.
- Macsek? - vetette fel Enedzs, még mindig engem simogatva.
Oké, ez nem a legrémesebb.
- Nyááu! (Legyen ez!) - nyávogtam.
- Felőlem - bólintott Félix.
Még sokáig simogattak és ölelgettek. Nyilván nem tudnak betelni velem. Még szép!
A vacsora macska kaja volt, úgyszintén Doxi márkájú.

}•{

Vacsora után találkoztam Anyával is, majd szerencsére egyedül hagytak. Végre felfedezhetem a kertet!
Az utca felé nem volt semmi érdekes. A ház túloldalán volt egy kocsibeálló, és ennyi.
A kert igazi kert volt, cseresznye fával, szőlővel, rózsával és garázzsal. Amit viszont különösnek találtam, az egy nagy vízszintes fekete körlap fém szegéllyel. És ez az egész úgy hetven centi magasan van.

Egyedül maradtam ez est sötétjében.
Csillagok ragyognak felettem az égen.
Holdfény tör át a fák lombján,
Ezüstös fénye megcsillan egy templom tornyán.

Tetszik? Most írtam. Lehet, hogy költő leszek.

Haj, a cica egyedül maradt, nem kergeti tovább az egeret,
De nem kell egér, mert bőséges vacsora után éhínségben nem szenved.
E cica neve Macsek, hősies és bátor,
Szemében az elkötelezettség lángja pislákol.

2 versszak. A címe legyen Cica az estében.

Jó éjt!

Helló! Először csak annyit szeretnék mondani, remélem tetszik. És hogy remélem, szereted a macskákat! 😻😺