"Mostanság egész gyakran érzem, hogy legszívesebben a homlokomra csapnék az ilyen mértékű hülyeségtől.„

A január eleje kellemesen telt. Sokat jártak korcsolyázni, ezalatt én kóborolgattam. Illetve megszállt az ihlet, úgyhogy írtam pár verset (lásd.: fejezet vége, írói megj.) Ezen a héten Enedzs teljesen izgatott volt, ugyanis pénteken (vagyis holnap) átjön a barátnője, és itt is alszik. Ráadásul ez valami "cicafan" -os dolog lesz, ami természetes, ugyanis a barátnőjének is van egy imádott macskája. És mindenki, aki tudja mi az a macska, egyértelműen szeret minket. Ő nem tartozik az Animalion törzsbe, nem tudom, hogy tartozik -e valahová. Annyit tudok, hogy a neve Csat. Esetleg becézve Hajcsat. Öhm.
Ilyenkor csapnék a homlokomra, illetve verném a fejem ritmusra az asztalba. De persze csak ha ember volnék.
- Hahó! Valaki idehozná a lapátot, és segítene összeszedni azt, amit eddig söpörtem? - kiáltozott Enedzs. Kicsit ráizgult erre a látogatásra.
Készségesen a számba fogtam a lapátot, és odavittem neki.
- Köszi! - sóhajtott. - Valaki? Nem segítenétek lapátolni?
Senki sem válaszolt.
- Anya? - nézett rá kétségbeesetten Enedzs.
- Teregetek, most tettem be a következő mosást, és még mosogatni is kell.
Enedzs unottan a falnak döntötte a seprűt, és felment a szobájába.
Amire rá sem ismertem. Majdhogynem.
Megszoktam az eddigi viszonylagos rendet, de ez már túl tett azon. A fehér áttetsző függöny frissen mosva, az ablak letörölve. Íróasztal lapja úgy szintén.
A könyvek betűrendben (!) a tisztára sikált polcon. Rajzok mapákba, dossziékba.
És az én saját kuckóm is takarító szett szagú volt.
Mérgesen odamentem a párnámhoz, tapastam rajta, és Enedzsre fújtattam. Felém fordult.
- Mi az, Macsek? Kimostam, tetszik?
Megráztam a fejem. Odamentem Enedzs párnáihoz. Turkáltam köztük, de semmi. Mindent kimosott?!
Felemelt farokkal sétáltam ki a szobából. Ő meg ott maradt.

🐾🐾🐾

Az utcán sétáltam. Kimentem az egyik sarokra, és felmásztam egy fehér törzsű nyír fára. Az ágak kopaszok voltak, art lehetett rajtuk látni, de valamiért nem vettem észre azt a fehér macskát. Ajj, ugy idegesít! De nem mutattam ki.
- Oh, hállo! - a fura hangnem még mindig megmaradt, és idegesített. És az sem segített sokat, hogy változtatta a beszéd stílusát.
Némán hallgattam.
- Mi az? - kérdezte nyájas hangon. - Valami baj van?
Nem válaszoltam.
- Gyerünk, nekem elmondhatod! - biztatott. Hogy ha nem ilyen stílusban beszélne, akkor megszólalnék. Így viszont marad a csönd és a hallgatás.
- Naa, ki veleee!
Úgy gyűlölöm ezt a nyivákolást.
- Meg fogsz szólalni egyáltalán?
Nem. De nem mondtam ki. És a fejemet se ráztam
- Veled nem lehet szót érteni - váltott át sértett hangra. Végre.
- Szia.
- Ma mi van, megszólaltál? - mondta csípősen. - Már azt hittem, hogy elvitte a cica a nyelved.
Válaszul hunyorítottam, és kiöltöttem a nyelvem, amolyan "letojlak" stílusban.
- Tehát még meg van a nyelved. Akkor miért nem beszélsz?
- Nem tetszik a beszélgetési stílusod - feleltem kimérten.
- Hát jó. Akkor én megyek. Bye bye! - mozgatta ritmusra a farkát. Gyomorforgató.

🐾🐾🐾

Éjjel Anyáéknál aludtam, ugyanis Enedzs szobájában tömény takarító szer szag van. Nem tudom mi ütött belé, de tuti nem egészséges.
Most alszik, de valószínűleg azért, hogy mindjárt kelhet fel. Ami egyet jelent az extra takarítással.
Mivel kezdtem megérteni a számokat (közel se olyan nehéz, mint a betűket), ezért le tudtam olvasni a digitális számlapról az időt. 6:28
Egyébként nem is olyan nehezek a számok. Tudom őket nagyjából 59 -ig. De később már könnyebb, mivel csak a szó eleje váltotik.
Megszólalt az ébresztő. Pár másodpercig szólt a beállított zenerészlet, majd Anya végre kinyomta.
Kimászott az ágyból, én pedig hozzá dörgölődztem. Rám nézett, mosolygott, majd megrázta a fejét, és elindult a fürdőszoba felé.
- Mindjárt, Macsek, csak legalább félig elkészülök.
Vártam, majd mikor úgy tizenöt perc múlva kijött lezuhanyozva és megfésülködve, leszaladtam előre a lépcsőn, Anya pedig követett.
Kinyitotta nekem a konzervet, aztán neki állt virslit főzni. Furcsa lehetek, mivel a konzerves műkaját megeszem, a virsli műhúsát viszont nem. Bár persze máshogyan is van elkészítve.
Hét óra hét perckor Enedzs is lejött. Haja kócos volt, de legalább már felöltözött. Az asztalra ugyan rá se nézett, de valószínűleg megérezte a virsli-ketchup-kígyóuborka illatot, mivel gyorsan vett magának egy tányért.
Nemsokára Félix is lejött, de ő fele annyira se volt elkészülve, mint a nővére. Egy ideig együtt ettek, majd Félix felment felöltözni, Enedzs pedig a földszinti fürdőszobában fésülködött. Haját befonta, ami így épp hogy a háta tetejéig ért.
Aztán Félix is elkészült, úgyhogy indultak.

🐾🐾🐾

Semmi kedvem nem volt sétálni, mivel féltem, hogy belebotlok abba a bizonyos fehér egyedbe. Úgyhogy maradt az alvás, de előtte még kinézek a kertbe.
Apa szerelt a bejárati ajtóra egy macskaajtót, amin át könnyen tudtam közlekedni.
Sétáltam a füvön, és néztem a napot. Épp hogy elhagyta a délben elfoglalt helyét. Tehát úgy délután 1 óra körül jár most az idő.
Ez az időjárás nem éppen a kedvencem. Tél van, hideg, és köd, de hó nincs, hogy valaki látná értelmét kijönni. Mármint engem nem igazán zavar, én tök jól meg vagyok hó nélkül.
Fölültem a trambulin szélére, mikor hangokat hallottam a hátam mögül. És ehgez macska szag is keveredett. Egy olyan macskáé, akit bármikor felismerek.
- Good afternoon! - tehát ma angolos kedvéven van. Honnan veszi, hogy értem?
- In Hungarian? - néztem rá unottan.
- Szörnyű vagy.
- Te meg dög - vágtam rá.
- Sorry, but I am Princess.
- Haggy fel légy oly szíves a mindenféle nem magyar nyelveken történő beszéddel! És közlöm veled, hogy egyáltalán nem vagy hercegnő.
- Nem úgy értettem - húzta ki magát sértetten. - Nekem a nevem Princess.
- Te jó ég - mostanság egész gyakran érzem, hogy legszívesebben a homlokomra csapnék az ilyen mértékű hülyeségtől. De csak ha ember lennék.
- Tényleg az a nevem.
- Jó, elhiszem. De nem mennél el innen?
- Ugyan miért?
- Mert zavarsz, és én innen nem fogok elmenni. Elvégre ez a saját kertem - amint kimondtam, rögtön meg is bántam. Az egy dolog, hogy egy törzstársadnak elmondod a lakhelyed, de egy valószínű ellenfélnek, aki ráadásul idegtépőn veszi még a levegőt is, nem túl tanácsos.
- Itt laksz? - nézett rám éles, sötét tekintetével.
- Hát, lakni ugyan nem, de ez az én területem - próbáltam menteni a (nem) menthetőt.
Elfintorodott.
- Kutyásodsz?
- Dehogy, mégis mit képzelsz rólam? - játszottam meg egy macskavigyort (ami teljesen más mint az emberi). Básztet, Básztet, Básztet, vegye be! - Hatalmas hadsereget szervezek, hogy leigázzam a környékbeli törzseket - mondam halkabban, bizalmasan. Majd végigmértem.
- Nincs kedved csatlakozni?
- Hát... - kezdte bizonytalanul. Tehát nem része egy törzsnek. Vagy éppen ezért habozik?
- Tökmindegy, úgy sincs szükségem a hozzád hasonló dögökre, Princess.
Kiosontam a kapun, és elfutottam. Hadd gondolja, hogy tényleg nem lakok itt.

🐾🐾🐾

Kényelmesen hevertem a kanapén, mikor kulcs zörrenést hallottam. Nagyszerű, megjöttek.
Elindultam a bejárat felé, de félúton megtorpantam. Miért is mennék ki, kicsoda nekem Enedzs ismeretlen barátnője? Inkább megyek vissza pihenni.
Az előszoba felől nevetést, beszélgetést hallottam, sőt némi sutyorgást is. Nagyszerű. És ráadásul megéreztem Csatt jellegzetes szagát. Nem volt büdös, egyszerűen csak meg voltam nélküle is.
Enedzs ofafutott hozzám, megölelt, majd lehuppant mellém a kanapéra. Enedzs barátnője követte őt.
- Nézd, Evelin, ő Macsek. Nem cuki?
- De, nagyon - mosolygott Evelin. - De Csatnál nem cukibb!
- Azért ne túlozz! - nevetett Enedzs. - Macsek, ő itt a barátnőm, Evelin. Viseljedj vele rendesen, és hidd el, jófej.
Bólogattam, Evelin nevetett, Ebedzs vele nevetett, Evelin megjegyezte, hogy okos vagyok. Csodás, most már ezen is túl vagyok.
Lemásztam a kanapéról, és kicsit nyújtóztam. Macska vagyok, megszokhattam, hogy imádnak. Egyébként hol van Csat?
Mintegy erre feleletként, egy fehér macska jött be. Határozottan hasonlított Princessre. Ez egyre jobb. Magyarul: rosszabb. Annyi különbség volt köztük, hogy Csat teljesen fehér volt.
- Hajcsat! - futottak oda hozzá a lányok. Hé, és az én rajongói táborom?
Szúrós szemmel néztem Csatra. Ezt Princess -től tanultam. Ő élesen nézett vissza rám. Széth üssön belé, miért neki megy jobban? 1:0 oda.
- Felmegyünk a szobámba? - kérdezte Enedzs csillogó szemekkel.
- Persze. A cicusok?
- Ellesznek - legyintett Enedzs, és karon fogta Evelint.
Ennyit arról, hogy cicabarát szövetséget alkotnak. Haragszom rájuk.

🐾🐾🐾

Vacsoránál Csat automatikusan ült volna az asztalhoz, Evelin ölébe. Amit még nekem se szabad!
Enedzs megengedte volna (pedig ha én ilyet tennék, akkor elsőként szólna rám!), de Anya szigorúan szólt, hogy nem szabad.
- Még a végén Macsek is erre szokna rá - tette hozzá, amitől azonnal kiakadtam. Mi az hogy neki mindent szabad?! Ha én nem lennék itt, akkor fel ülhetett volna Evelin ölébe, ahonnan csak egy lépés az íncsiklandó ételekkel megrakott asztal! Csak azért nem engedték fel, nehogy nekem is meg kéne engedniük! Mitől félnek? Hogy megeszem előlük a vacsorát vagy egyebet? Meg se fordult a fejemben! Mármint... hagyjuk! Igazán bízhatnának bennem!
Neki meg szabad, mi? Ő nem eszi meg? Oké, én ebből kiszáltam. Miért imádja mindenki ennyire a fehér macskákat?

Ezen az éjjelen is Anyáéknál aludtam.

Fehér minden, az egész táj.
Fehér az ég, és fehér a föld.
Minek a hó, csupa latyak! mondák,
És nem érzik a havas örömöt.

Fut a szán le a dombról,
Az alján koppan, és felfordul.
De kit zavar, mikor itt a hó, a csodás hó?
Majd elolvad, élvezzük amíg látjuk.

1395 szó (+vers)

😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻
Helló!
Én úgy gondolom, ez nem lett egy hűdejó rész, úgyhogy folytatom, de így se ígérek semmit. Majd jön.
Ééés... Sikerült alig pár szó alatt vastagbetűznőm! 😋
Aliz💚💚