Reggel van. Már egy hete itt vagyok, de még mindig imádnak, úgyhogy szerintem tényleg nem lehet betelni velem.
Már megszoktam a napi rutin is. Reggel valamelyik szülő kijön a teraszra a dobozomhoz, megetet, illetve általában vagy Félix, vagy Enedzs is meglátogat. Aztán délutánig nem látjuk egymást. Ilyenkor először Anya jön haza, megetet, simogat, majd bent a házban tevékenykedik. Aztán elmegy, és a gyerekekkel együtt jön haza.
Arcomat az üveghez nyomva kívánkoztam befelé. Kellemesnek tűnt odabent a légkör. Miért nem mehetek be?
Anya odajött a teraszajtóhoz. Arrébb álltam, nehogy rámnyissa. Kijött, nyomában Eneddzsel.
- Jó reggelt! - futott oda hozzám Enedzs, és megölelgetett. Válaszul éhesen nyávogtam egyet.
- Jó, jó mindjárt kapsz kaját! - csitítgatott Enedzs. - Anya már nyitja a konzervet!
- Miúú! (Siessen!) - nyávogtam sürgetően.
- Tessék. Bon Appetit! - tette le elém Anya a tálkát.
Gyorsan befaltam, majd kéjesen dorombolni kezdtem, hogy még több kaját kicsikarjak.
- Jóóól van, cicamica - gyügyögött nekem Enedzs, és feltöltötte a száraz macskatápos tálkámat.
Ittam egy kicsit, majd odadörgölőztem Anyához.
- Talán még kaphatsz egy kicsit - pillantott oda egy Mini Doxi konzervre.
- Hát persze hogy kaphat még - nyúlt a dobozért Enedzs, és megpróbálta kinyitni. - Anya, segítenél?
- Add csak! Tessék, Macsek!
Igyekeztem hálás pillantást vetni rájuk, majd nekiestem a kajának.
- Szia Macsek! - simogatott Enedzs. -Most mennem kell suliba, de igyekszem haza, délután tali!
Megnyaltam a kezét, mire nevetve még egyszer utoljára megsimogatott, aztán bement.
Nem sokkal később hallottam, hogy kijönnek a bejárati ajtón, és elmennek.
Egyedül maradtam. Nem mintha bántam volna, legalább folytathatom a projektemet, miszerint felderítem a környéket. Mondjuk minimum a háztömböt. A felső határ pedig a csillagos ég.
Lássuk, eddig mit derítettem fel:

1Bal szomszéd:
•Idős néni
•Békés kutya
•Békés kutyának finom kaja
•Veteményes
•Kerti csap

2Hátsó szomszéd:
•Két kisfiú - Nózi és Tózi
•Nózi és Tózianyja
•Nózi és Tózi apja
•Gondozott fű
•Garázs (biciklik)
•Kicsi kerti tó
•Megmászható tulipánfa

3Jobb szomszéd:
•Idős bácsi
•KÉT NAGY KUTYA! (vizsla)
•Gaz

4Bal szomszéd bál szomszédja:
•Tyúkok!
•Nő
Garázs
•SEPRŰ! (amivel megüthetnek)

5Hátsó szomszéd bal szomszédja:
•Két kislány - Tina és Mina (fura kiejtés)
•Szülő (-||-, nem biztos, hogy tudnak magyarul)
•Tuják - más macskák szagával

Hasznos lista, az biztos.
Először is meg kell keresem a többi macskát. Majd követem a szagokat. És sejtésem szerint az 5 -ös háznál háziállatként lakik egy macska. Lássuk!
Hátramententem a garázs mögé, és felugrottam a komposztra, ami segítségével átjutottam az 1 -es szomszédba. Innen gyerekjáték volt átmászni az 5 -ös tujáihoz.
Alig kezdtem el szaglászni, friss nyomot éreztem. Füleltem, és határozottan hallottam valamit. Óvatosan felpillantottam, és egy kivágott fa kertitörpével díszített rönkjén megláttam egy nagy szürke macskát. Illetve macskalányt. Neon szeme élesen meredt rám.
- Hát te meg?!
- Csak erre sétáltam. Üdvözlet, Macsek vagyok, új errefelé - mutatkoztak be illedelmesen (meg kell mutatni, hogy jó környékről származom).
- Látszik hogy új vagy. Bella vagyok.
- Nos, örvendek a találozásnak. És miért mondod, hogy "látszik rajtam"?
- Szent Básztet, Locsinak igaza van. Sajnos. Nem örülök, hogy igaza van, de ez van - fújtatott dühös eleganciával. - Nehéz az élet!
- Már megbocsátss, de miben van igaza? - tudakoltam.
- Abban, hogy nyaligép vagy.
- Ez egy förtelmes sértés! - hagyjuk az udvariasságot, ha egyszer így beszélnek rólam. - Ha Még Egyszer Azt Hallom Hogy Bárki Így Beszél Rólam Annak kitekeremanyakátésszéttépemamáját!
- Ez már normálisan hangnem - jegyezte meg macskian elmosolyodva.
- Nos. Visszavonod vagy visszavonod? - néztem rá szigorúan.
- Visszavonom - sóhajtott. - De nem miattad. Hanem mert nem lehet Locsinak folyton igaza.
- Naná, hogy nem! - nem tudtam, ki az a Locsi, de tutira nincs igaza. - Egyébiránt ki az a Locsi?
- Niskáék macskája.
- És kik azok a Niskáék?
- Tudod, a tyúkosék. És Niskának van egy felesége, Lori.
- Vele már találkoztam - kottyintottam közbe. - Neki van a vasazott seprűje, ugye?
- Igen. Locsit nem bántják, de minket simán elvernek.
- Rémes alakok.
- Azok - helyeselt, és elment.

🐾🐾🐾

Óvatosan lopództam be a 4 -es szomszédba. Lorit sehol sem láttam, úgyhogy seprűtámadás valószínűleg nem lesz.
- Kot kot - kotkodácsoltak a tyúkok. Hogy megfojtanám őket! De most nem ezért jöttem. Térjünk hát a tárgyra.
- Locsi! Locsi! Én Macsek vagyok, az új macska a környéken! És szólok, hogy Nem Vagyok Nyaligép! Ha még egyszer ilyet terjesztesz rólam, Básztetre esküszöm, hogy nem állok jót magamért!
- Itt vagyok - sétált el előttem egy fekete macska. (nem mintha ebben a tekintetben babonás lennék)
- Helló, Macsek vagyok.
- Tud. És valószínűleg te is tudod, hogy én Locsi vagyok. Ne szólj közbe! - folytatta belém a szót, mielőtt még bármit is kinyöghettem volna. - Merem állítani, hogy ebben a háztömbben én vagyok a legjólértesültebb macska. Tehát. Miért jöttél hozzám?
- Először is: le akartam ordítani a fejed. másodszor: újoncként szeretnék minnél több mindenről tudni. És azért hozzád jöttem, mert Bella egyedül téged említett meg.
- Valóban? - nézett rám élesen.
- Igen, miért? - kérdeztem. Ám mielőtt Locsi válaszolhatott volna, hangokat hallottunk.
- Sicc, te cica, te rondaság, te korcs! Tűnt el azonnal Locsi közeléből, vagy...
- Szerintem én megyek.
- Jó - bólintott Locsi.
- Hát akkor... tudod hol érhetsz el - köszöntem el egy kicsit félszegen, és elosontam.

🐾🐾🐾

Délután Anya fél három körül jött, megetetett, kicsit körülnézett a házban, hogy minden rendben van -e, söpört egy kicsit (nem a horror seprűvel), majd elment a gyerekekért suliba.
- Macsek! - ugrott lelkesen a nyakamba Félix. Hozzádörgölőztem, és megszaglásztam. Sima Félix illata volt, nem volt nála kaja.
- Miú-ú? (Mizujs?)
- Képzeld, ma a suliban mi történt velem! - mesélte nekem lelkesen. Félix valami "kettedikes", vagy valami ilyesmi, Enedzs pedig "negyedikes".
- És akkor észrevettük, hogy mozog valami a tábla mögött - folytatta Félix zavaratlanul. -, és egy kicsike barna egér futott ki mögüle.
Hékás! Én itt éhezem, erre ő meg finom egerekről beszél. Hangosan megkordult a gyomrom.
- Bocsi - szabadkozott Félix. - Talán nem kéne ilyenekről beszélnem. Megyek, és hozok egy konzervet.
Nyávogva helyeseltem.

🐾🐾🐾

Október vége lévén ötkor kicsit csípősen, kellemesen hűvös volt, és kezdett lassan sötétedni. Enedzs és Félix a hetven centi magasan lévő nagy fekete körön ugrált, mint megtudtam, a neve trambulin. Felugrottam a trambulin mellett álló székre, és éppen ugrottam volna, mikor Félix észrevette, mire készülök, ijedten odaszökkent hozzám, és megfogott.
- Ne, cicus, nem szabad! Gyere le! - leemelt a székről, és simogatni kezdett. Enedzs még tovább ugrált, meg futkározott, meg terpeszugrott, úgyhogy Félix kitalálta, hogy játsszunk valamit ketten. Elfutott, majd pár pillanat múlva visszatért egy kb. pinponglabda nagyságú kék labdával.
- Figyelj. Én eldobom, te meg visszahozod. Jó?
Most idomítani akar? Hah. Próbálja csak meg.
A fejemet ingatva hátráltam, bár sejtettem, hogy elég hülyén nézek ki.
- Na de gyere! - nyúlt értem, hogy megsimogasson, de fújtatva meredtem rá, aztán egyszerűen csak elmentem.
- Enedzs, Félix, gyertek vacsorázni! - Anya állt a teraszon, és miután beterelte a gyerekeket, kibontott nekem egy Mini Doxi -t.
- Jó éjt! - suttogta nekem, és bement.

💚🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾🐾💚

HELLÓ!
Megírtam ezt a részt is, örömmel az iránt, hogy alkotok valamit, örömmel a story iránt.
Remélem tetszik, mindenkinek szép napot! 💚