-Itt vagyunk.-szólalt meg Diluc, majd kinyitotta a ház ajtaját és felkapcsolta a villanyt. Rám nézett majd elkezdett kuncogni.

-M-Miaz?-kérdeztem kicsit meglepődve.
-Látom fáradt vagy.-kuncogott tovább.
Soha nem hallottam még kuncogni. Ez a pillanat mindent megért.-Gyere feküdjünk le.-tette hozzá. Rajta is látszott a fáradság.

"De...hogy érti azt, hogy "feküdjünk", mármint együtt? Remélem igen. És, ha tényleg úgy érti, hogy együtt, akkor vajon mit akarhat? Bár... nem hiszem, hogy akarna tőllem bármit is, biztos nem vagyok az esete."-Futottak át a gondolatok a fejemen

Felvezetett egy lépcsőn ami után jött egy folyosó. A folyosó végén fekvő hálószobába vezetett.

-D-Diluc, én nem alhatok ebben a ruhámban.-mondtam halkan miközben még mindig Diluc oldalán támaszkodtam.
-Akkor adok egy pólót.-válaszolt miközben elindult egy szekrény felé. Én közben leválltam az oldaláról, hogy ne legyek lábalatt.

Nem sokkal, Diluc hozott nekem egy fehér pólót.

-Ömm... Diluc megtennéd, hogy elfordulsz?-kértem tőle.
-P-persze.-válaszolt, majd elfordult. Felvettem a pólót és levettem a ruháimat. A póló elég nagy volt rám, a lábamon kívül nem látszódott ki semmim.

-Haha, kicsit nagy rád a pólóm.-nevetett fel. Én rá néztem, majd én is elkezdtem nevetni.
-Igen, de van köztünk 30 cm. Még jó, hogy nagy rám.-válaszoltam miközben folytattam a nevetést.

Nem sokkal később Diluc befeküdt az ágyba, nem tudtam, hogy mit csináljak. Feküdjek be mellé, vagy mit tegyek.

-Gyere ide mellém.-mondta kicsit halkabban. Én befeküdtem az ágyba, de egy kicsit felforrósodott a testem és ezt szerintem ő is észlelte. Megfordult és az arcunk között alig 5 cm volt. Mindkettőnk meglepődött, én visszafordultam a fal felé, de ő hirtelen megfogta az arcom és visszafordított maga elé. Én eléggé elpirultam és bár szerencse, hogy nem látszódott de az arcom tiszta piros és forró volt.

Az ablakon beszűrődő holdfény miatt láttam Diluc arcát. Ő teljesen nyogodt volt, míg én teljesen feszült voltam.

-Miért vagy ilyen feszült?-kérdezte nyugodt hangon. Én még mindig elpirulva és értetlenül néztem rá.-Baj van?-kérdezte gondoskodóan, a keze még mindig az arcomon volt. Az arcom átmelegítette az ő kezét. Már kezdtem ellazulni és ezzel a szemeim is egyetértettek. Mikor látta, hogy én mindjárt bealszom akkor kezdte el simogatni az arcom.

Félálomban voltam amikor vettem a bátorságot és megkérdeztem.
-D-Diluc...
-Igen?
-Hozzád bújhatok?-kérdeztem kicsit félve. Nem mertem a szemébe nézni ezért a mellkasát keztem el bámulni.
-Ömm...persze.-válaszolt és odanyomott magához. A meleg kezei a hideg hátamat simították.-De hideg vagy, felmeleghíthetleg, ha benne vagy.-folytatta, én hirtelen lefagytam és a mellkasába nyomtam az arcom és szorosan átöleltem. Kicsivel később ránéztem és bólogattam.

-M-miaz?-Kérdezte kicsit zavarba jőve.
-Sz-szereteném...-mondam majd megint a mellkasa közé nyomtam a fejem.

"Vajon mindig póló nélkül alszik, vagy csak most van póló nélkül? Azt nem néztem meg, hogy alsó van-e rajta alsó. Kiváncsi vagyok, de nem lehet!"-Vitatkoztam önmagammal. Végül arra jutottam, hogy megőrzöm a méltóságom és marad a kezem a helyén.

Diluc keze a hátamon volt, de elkezdte lejjebb csúsztatni a kezét. Végül teljesen leért a derekam alá. A testem hirtelen felforrosódott. Az arcom teljesen vörös lehetett.

-Naire?-szólított a nevemen amit nem szokott. Meglepődtem. Nem szokott a nevemen szólítani, mindig úgy szólít, hogy "darling".
-I-Igen?-kérdeztem vissza félve, hiszen nagyon komolynak tűnt a hangja.
-Nézz rám.-mondta. Én ránéztem. Hirtelen egy olyan érzés fogott el ami még sohasem.

Megcsókolt. Soha nem csókolt meg még senki. És először életemben az az ember akit úgy szeretek mint senki mást. Vajon Ő is engem?

Diluc szemszög

Mikor megcsókoltam... nem tudom elmondani mit éreztem, elmondhatatlan dolgok kavarogtak bennem. Egyszerre boldog voltam, fel voltam tüzelve és ott akartam megérinteni ahol még senki sem. Ahogyan még senkisem. Én akartam lenni neki minden és a semmi is egyszerre. Fel akarom melegíteni őt a karjaimmal és a testemmel egyaránt.

Szeretem Őt mindennél jobban. És ezt a testemmel is ki akarom mutatni.
Megtegyem? Megteszem!

-Naire, figyelj. Nézz rám.-szóltam neki. Az arcán újra láttam az ijedséget. Odahajoltam a füléhez.

-Én...szeretlek!-suttogtam a fülébe.

"Nem bírok magammal meg kell csókolnom mégegyszer. Addig akarom csókolni ameddig meg nem fulladok. Miért...miért érzem ezt?"-futottak át a gondolatok a fejemben.

Végül cselekedtem. Közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam mégegyszer.

Naire szemszög

Mikor Diluc újra megcsókolt, lefagytam. Felültem és felé fordultam. Ő is felült. A lábára ültem és egymásra néztünk. A két lábszára a fenekem alatt volt. Ráfeküdtem a mellkasára. Hallottam ahogyan hevesen ver a szíve. Ránéztem és én is megcsókoltam őt.

Ő folytatta és elkezdünk egyre hevesebben csókolózni. A csókolózás hevében úgy éreztem eggyé válunk.

De ő hirtelen megfogta a vállam és még a szavak nélküli ürességben bámultuk egymást.

"Miért hagytuk abba? Talán elhamarkodottan cselekedtem? Talán nem szeret? Ő talán csak nem érez úgy. Talán csak..."-Foszlottak szét a gondolatok a fejemben amikor megint mélyen a szemembe nézett.

"Nem bírtam magammal, semelyik kérdésre sem akarok választ!"-Hajoltam hozzá közelebb és közelebb. De nem nekem kellett lépnem, Ő megint megcsókolt. A hangulat ismét varázslatossá vált.

Én beletúrtam Diluc kiengedett hosszú hajába Ő pedig benyúlt a pólóm alá és elkezdte kikapcsolni a melltartóm.

Hirtelen meglepődtem, de folytattam, mert végre átéltem azt amit mindig is át akartam élni.

[Sziasztok! Igen-igen! Kicsit késve, de itt a 2.rész is. Remélem ez a rész is tetszett. Nem sokára jön s követező rész.]