Csütörtök délután. Egy olyan délután amit már nagyon vártam, mert ilyenkor mehettem be a Mondstadt-i "hivatalba" ahol jelentkezhettem nyári munkára a Dawn Winerybe, ahol Diluc is ott lesz. Csak Diluc miatt csinálom ezt az egészet, hiszen ő a legfontosabb személy az életembe.

-A Nevem Naire Yordir, a Dawn Winery-be szeretnék menni dolgozni.-beadtam egy űrlapot egy hivatal szerűségbe.
-Rendben, pár nap múlva kapja a levelet, hogy felvették-e.-mondta a ránézésre 40 éves őszülő nő.

Kimentem az épületből és elindultam a házam felé. Mikor Mondstadt kapujához értem a szél lefújta a kalapot a fejemről. Lehajoltam, hogy felvegyem és mikor álltam volna fel Diluc állt előttem. A meglepetségtől hátraborultam.

-Segítsek?-nyújtotta a kezét felém. Én hirtelen lefagytam és nem tudtam hova tenni az eseményeket. Azt hittem, hogy a fellegekben járok.

A szépen csillogó piros szemeivel rám nézett, amiben látszódott az enyhe fáradság, amit egy hosszabb nap okoz. A szája szélén enyhe mosoly volt található, amivel próbállt kedveskedni nekem. Az arcát a pirosas-narancssárgás naplemente sugarai simogatták amit ő egy apró hunyorgással díjazott.

Az én szemeimbe látszódott az, hogy oda meg vissza vagyok Dilucért. Egy kicsit tátva is maradt a szám.

-Na? Jösz?-zavarta meg az ábrándozásomat egy hirtelen megszólalással az előbb említett személy.
-J-ja igen. Persze.-megfogtam a kezét majd felhúzott magához, de kicsit túl erősen és amikor felhúzott előre buktam és mindketten elborultunk. Hirtelen arra eszméltem, hogy a mellkasán van a fejem. Ránéztem és látszólag zavarban volt. Ezért gyorsan felálltam. A fejem teljesen vörös volt és nem is láttam teljesen tisztán az eseményektől.

Amikor ráestem éreztem a teste melegét amivel simán áttudna melegíteni egy hideg éjszakán.

-B-bocsánat, hogy itt bénáskodok! Nem-nem akar-
-Semmi baj! Legalább megtudtam, hogy milyen ha egy nő érzékien megérint.-szakított félbe.

Hirtelen lesokkoltam és elkezdtem nagyon furán mosolyogni. Azt éreztem, hogy el kell futnom. Ezért átfutottam a hídon a naplemente kellős közepén ami egy kicsit festői tájat hagyott maga után. A híd végén vissza néztem és láttam ahogy Diluc értetlenül néz maga elé.

Elfutottam egy erdő mellett ahol egyszer felbuktam. Térdre estem, majd hátra néztem és láttam, hogy Kaeya volt, akibe beleütköztem. Biztos túlságosan is futottam és arra koncentráltam, hogy Diluc ne érjen utol, és nem láttam Kaeyat.

Mikor vissza néztem láttam Kaeyat ahogy értetlenül néz rám. A háttérbe meg Diluc láttam ahogy jött utánnam. Hirtelen megrezzentem, megint piros lett az egész fejem, majd felálltam és elkezdtem futni.

-BOCSII!-kiabálltam vissza Kaeyanak, aki ezt egy furcsa nézéssel letudta az egészet, majd sétált tovább egy elégedett mosollyal az arcán. Ezt a tettét nem nagyon értettem, hogy miért kezdett el mosolyogni, de elengedtem és hagytam az egészet.

Elkezdtem begyorsulni és pár perc múlva megint elestem, de ezúttal csak egy kiálló gyökérben buktan fel.

Térdre estem összeszorított szemmel, a vállamon éreztem egy kezet, így kinyitottam a szemem. A tekintetem végig haladt a kezen és a válhoz ért, onnan meg az arcra. Meglepődve néztem rá, megint eltöltöltött az a fajta melegség ami egy pár percel ez előtt is.

-Miért futottál el?-kérdezte egy bársonyosan mély hang. Mire feleszméltem láttam, hogy Diluc áll előttem. Hirtrlen lesokkoltam és nem tudtam, hogy mit válaszoljak. A szívem elkezdett hevesen verni, a testemet elöntötte melegség.

-Öm...hát, ne-nem is tudom.-levetettem a tekintetem és elkezdtem a földet nézni. Vissza néztem rá és láttam, hogy furán néz rám, de ezt próbálta leplezni. Én elkezdtem mosolyogni hátha visszamosolyog rám, de ez a küldetés nem járt sikerrel.

Felém nyújtotta a kezét amibe belekapaszkodtam. Felhúzott, most viszont nem ismédlődött meg a pár percel ezelőtti szituáció.

-Egyébként merre mész?-kérdezte miközbe végigsimitotta a kezét a tarkóján ezek alatt az eget nézegette.
-Umm...haza indultam.-válaszoltam kicsit halkabban, amíg Diluc az eget én a földet néztem és a hajamat a fülem mögé igazítottam.

-Késő van, hogy haza sétálj egyedül...i-inkább aludj n-nállam....persze csak ha szeretnél...-ajánlotta fel.
-IGEN!...mármint ha nem lennék nagy teher a számodra.-vágtam rá egyből ami lehet, hogy egy kicsit fura volt, de ezt nem bántam.

Elkezdtünk sétálni a naplementébe, ami lassan átment az éjszakába. A táj gyönyörű volt, de valahogy közel sem éreztem olyan szépnek a tájat ahoz képpest, hogy Diluc felajánlotta azt, hogy nálla aludhatok.

Egy darabja sétáltunk, es amikor teljesen besötétedett, akkor Diluc megfogta a kezem és maga mellé húzott.

-Este veszélyes, nehogy valami bajod essen.-mondta miközben nézte az utat. Én az oldalára döntöttem a fejem, amit ő nem ellenezett.-Nem fázol?-kérdezte gondoskodóan. Felnéztem rá, ő még mindig az utat nézte, de rámnézett, a tekintetünk találkozott. Gyorsan elnéztem, nehogy kínos legyen.

-Um, nem. Egy picit talán.-feleltem neki.
-Odaadjam a kabátom?-kérdezte udvariasan.
-Nem kell, köszi.-válaszoltam elpirulva. Az volt a szerencsém, hogy este volt így nem nagyon látszódott az, hogy el vagyok pirulva.

A fejemet újra rádöntöttem. Kicsir fáradt voltam ezért a szemeim már kicsit nehezek voltak. Szívesen aludtam volna, de inkább próbálltam minden percét kiélvezni annak, hogy együtt sétálgatharok Diluccak a holdfényes éjszakában.

Sziasztok! Itt egy új történet! Ha még nem tetted volna olvasd el a sztori leírását, ott el van mondva egy csomó minden.
Anyways remélem tetszeni fog ez a kis fanfiction! Ha tetszik akkor kérlek jelezd! A helyesírasi hibákért sry, mindent próbálok (utólag is) javítani.
Na bai bai!<33