Adam

Három nap telt el mióta felajánlottam a nősténynek az ajánlatom. Igazán kételkedtem benne, hogy ennyire könnyen bele fog menni az egyeségbe.  Amint bele ment az ajánlatomba kapott egy külön szobát, ruhákat és minden mást amire szügsége volt.  Az ablakom mögül néztem ahogyan lassan kezd felkelni a nap, viszont ekkor a semmiből megéreztem egy illatot, amelyet azelőtt  még soha, emlékeztet a nyári eső utáni friss virágzó mező illatára, egyszerre volt furcsa és idegen ennek ellenére megis oly közel állt a szívemhez. Elhataroztam, hogy megyek és utána járok mégis honnan jöhet ez a mennyei illat.  Kiléptem szobámból majd az illat után eredve neki vágtam a hosszú folyosonak mely le a lépcsön majd a földszinti konyhába vezetett.  Amint beléptem a helyiségbe körülnéztem honnan is származhat ez a mennyei illat viszont a konyhában semmi sem volt amitől az illat szarmazhatna, mindeközben megpillantottam az asztal mellet ülve a nőstényfarkasunkat. Ahogyan elindultam felé érzékeltem hogy minél közelebb érek hozzá úgy fokozatosan erösödik az illat is. Amikor már szinte mellé léphettem volna akkor felállt és felnézett rám ekkor összeakadt a tekintetünk és úgy éreztem, hogy a szívem kihagy egy ütemet. Életemben most először féltem attól, hogy valaki bevésödhet nekem, és ez a valalaki pont ő, pont ez a nőstény aki sosem halgat rám.