3.rész
Arra ébredtem, hogy valami hűvös simul a nyakamhoz.Elgondolkodtam rajta, hogy vajon mi lehet de a felismerés úgy csapott belém mint a villám.A szemeim felpattantak és ekkor vettem észre,hogy velem szemben egy fiú áll,kb.egy idős lehetett velem max egy két év különbség,magaságra lehetet legalább 185cm lehetett,haja sötétbarna és hullámos,a szeme gyönyörű zöld.Azok a gyönyörű smaragdzöld szemek éppen engemet figyeltek,ekkor eszméltem fel ,hogy lehet átváltoztam miután elájultam.Ijedten néztem végig magamon és valamivel nyugodtabban nyugtáztam ,hogy még mindig farkas alakban vagyok.~ -Srácok gyertek le,felébredt a vendégünk.~mondta és amikor oda fordultam láttam meg a gonosz mosolyt az arcán.Túl büszke vagyok ahhoz ,hogy ezt megtorlás nélkül hagyjam ezért rá vicsorogtam és neki ugrottam volna ha nem szúródik az oldalamba valami.Amivel ki vagyok kötve ahogy számoltam el ért volna addig ,hogy pont bele marjak. ~ -Szép próbálkozás haver,de nem gondolod, hogy legalább egy kis tiszteletet érdemelne az alfánk?~mondta egy szöszi a lépcső tetején amit eddig észre se vettem. A szöszi kezében egy fúvócső volt,biztos altatót lőtt belém, mert már kezdtem érezni a hatását,a drága jó szöszi barátom mind a két oldalán két-két fiúval sétált le egy hatalmas vigyorral a lépcsőn,de én ezt már csak homályosan láttam aztán minden sötétségbe borult. Amikor felébredtem hála a jó égnek,még mindig farkas voltam ezzel csak egy probléma van mégpedig az,hogy még jobban ki voltam láncolva.Körbenézve egy pincében lehetek és meglepődve látom ,hogy csak haton vannak,nincs itt az alfájuk nyugtáztam valamivel nyugodtabban.Ekkor szétváltak és köztük felém sétált egy sötétbarna bundájú,vérvörös szemű farkas és hát rá kellett jöjjek ,hogy nem úszom meg olyan könnyen.~ -Utolsó esély,hogy felfed a kiléted kényszer nélkül.~mondta de én reménykedtem,hogy nem hat rám az alfa ereje.Mivel az alkatom szerint bétának nézek ki de nem tudom,hogy mi vagyok még apukám se tudta megmondani.Ezért rettegve de feleltem. ~ -Ti még komolyan nem fogtátok fel azzal a parányi anyatokkal,hogy én előttetek nem fedem fel magam még az életem árán sem?~erre csak gúnyosan mosolyogtak ebből tudtam,hogy semmi jóra nem számithatok.Az alfa mélyen a szemembe nézve szuggerált,hogy változzak vissza,benem pedig valami elkezdett motoszkálni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro