Az este nagyon jól telt. Sokat megtudtam a fiúkról. És a legjobb, hogy önszántuktól meséltek vicces történeteket.

Megtanítottak biliárdozni, mert azt nem tudtam, de dartsban megvertem őket. Még középiskolás koromban, sokat jártam a barátaimmal a törzshelyünkre, ahol már családtagként üdvözöltek minket.

Amikor aztán már kiszórakoztuk magunkat és rájöttek, semmi esélyük ellenem, ittunk még egy keveset és hazamentünk.

Ricsi azon az egy poháron kívül többet nem ivott, mert neki még vezetnie kellett. A dartsba már ő is beszállt, illetve beszélgetésbe kezdett Jae Jinnel, aminek nagyon örültem.

Reggel aztán egy kis fejfájással keltem a 12 pohár sörtől. Töltöttem magamnak egy pohár vizet és bevettem vele egy fájdalomcsillapítót.

- Jó reggelt – köszöntött a konyhában Ricsi. – Hogy vagy?

- Meglepően jól – ültem fel a konyhapultra, onnan nézve, ahogy kávét főz magának. – Köszönöm, hogy az este beszélgettél legalább az egyikükkel.

- Ugyan már – keverte meg a kávéját, nekitámaszkodva a pultnak. – Kellemes társaság.

- Igen, szerintem is – kezdtem el piszkálni a pizsama nadrágom madzagját. – Ma megyünk várost nézni. Délben idejönnek, hogy együtt menjünk.

- Rendben – lökte el magát, majd bevonult a szobájába.

Gondterhelten néztem az órámra. Addig volt még két óránk. Persze tudtam, hogy nem ártana minél előbb elkészülnöm, így miután megittam még egy pohár vizet, elmentem letusolni.

Kellemes málna illat volt a levegőben mikor kiléptem a zuhany alól. Magam köré csavartam egy törülközőt, majd bevonultam a szobámba, hogy kiválasszam a ruhát, akit felveszek.

Ismételten nem vittem túlzásba. Egy egyszerű póló, sötét farmer és egy pulcsi, hozzá a tornacipőm.

Miután felöltöztem, leültem az ágyam szélére és kicsit nézelődtem a közösségi oldalaimon. Próbáltam minden kérdésre válaszolni, amit feltettek nekem, reagáltam az egyszerű kérdésekre, majd megnéztem a fiúk oldalait is. Jae Jin már fent volt, így gyorsan írtam neki, hogy áll-e még a mai nap. Szinte azonnal, hogy elküldtem az üzenetet, megcsörrent a telefonom.

- Jó reggelt, Jae Jin! – köszöntem.

- Szia! Figyelj, a többiek még eléggé ki vannak. Csak én meg Min Hwan vagyunk fent. Nem lenne gond, ha eljönnétek hozzánk? Aztán délután megyünk, ígérem!

- Persze, semmi gond! Írd meg, hogy hová menjünk. Ricsi is kész van már szerintem, szóval azonnal indulunk!

Miután letettük, elküldte a címet és kicammogtam a nappaliba, ahol Ricsi várt, készen.

- Jae Jin most hívott. Nekünk kell elmennünk hozzájuk!

- Akkor induljunk – állt fel.

Bezártuk magunk után az ajtót, beszálltunk a kocsiba és elindultunk az FT Island lakásához.

Kissé izgatott voltam. Gondoltam, hogy el fogok oda jutni, de azt nem, hogy már második nap! Zakatolt a szívem és zavarban is voltam. Főleg, hogy csak ketten voltak fent, a többiek még aludtak.

Odaérve, csengettünk és már ki is tárult az ajtó.

Egy vigyorgó Min Hwan köszöntött minket.

- Sziasztok – köszöntem, belépve a házba. Levettem a cipőmet és felvettem az elém rakott vendégpapucsba. – Mizujs?

- Még mindig aludnak – húzta el a száját Jae Jin. – De nem baj, megyek, felkeltem őket.

- Á, nem kell! – szóltam közbe. – Aludjanak csak!

- Nem nem! – intett a fiú. – Min Hwan, te keltsd fel Jong Hoont. Én majd felkeltem Seung Hyunt!

- És Hong Ki? – kérdeztem felvonva a szemöldökömet.

- Hozzá mind a ketten kellünk – mosolyodott el Min Hwan kelletlenül.

A fejemet rázva ültem le a kanapéra. A folyosó felöl meghallottam a fáradt nyögdécseléseket, amire még jobban elmosolyodtam. Lassan kicammogtak ők is, majd kijött a két alapból ébren lévő fiú is.

- Oké, Hong Kit még hagyjuk. Majdnem megölt minket – nevetett fel Jae Jin.

- Megpróbálhatom? – kérdeztem, megpróbálva elrejteni a mosolyomat.

- Sok sikert – engedett utamra a két fiú. – Második ajtó!

Elcsoszogtam a nagy papucsomban Hong Ki ajtajához, majd óvatosan benyitottam.

A roló le volt húzva, így sötét volt a szobában, de így is tisztán kivettem a hasán alvó énekes fiút.

Odaosontam hozzá, majd kicsit megbámultam, ahogy lassan veszi a levegőt.

Kopottas lila haja kócosan terült el a szatén párnán. A takaró szinte csak a csípőjén volt, így megtekinthettem kicsit húsosabb, de izmos karját és széles vállát.

Szája kissé nyitva volt, mégis nyugodt volt az arca. Mélyen aludt.

A fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet és beharapva a számat simítottam meg a karját.

- Hong Ki – suttogtam. – Kelj fel, hasadra süt a nap.

Válaszul csak morcos arccal mocorogni kezdett, de nem nyitotta ki a szemeit.

- Hong Ki – szólítottam meg ismét.

- Hagyj – válaszolt, fejére húzva a takarót.

Csípőre tett kézzel hajoltam még mindig felette.

- Ejnye!

Lerántottam a fejéről a takarót, mire ő reflexből megfogta a karomat és berántott maga mellé.

Hihetetlenül zavarban voltam, ahogy mellette feküdtem és még mindig nem eresztett. Próbáltam nyugodt maradni, de nagyon nehezen ment. Zihálva vettem levegőt és próbáltam kiszabadulni, kevés sikerrel.

- Hong Ki, eressz – nyögtem.

- Bűnhődnöd kell, amiért megpróbáltál felkelteni – motyogta félálomban.

- Ígérem, többet nem teszem, csak engedj. Aludhatsz még, csak kérlek...

Válaszul csak még szorosabban fogott és közelebb is húzott magához.

- A rajongóm vagy... így tudod jól, hogy ha valaki tetszik, az egyenes utat választom...

Kikerekedett szemekkel néztem rá. Ő még mindig csukott szemekkel volt felém arccal.

- Tehát ez egy nyílt titok, hogy tetszel – folytatta mondandóját.

- Hong Ki... - kezdtem, de nem folytattam, mert ő tovább aludt békésen.

Az ajtó hirtelen kitárult és Jae Jin szólalt meg:

- Hé, hát itt meg mi folyik?

- Ments... meg... - suttogtam alig hallhatóan.

Azonnal a segítségemre sietett. Lehámozta rólam a szorító karokat és felsegített az ágyról.

Behozott magával egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót, hátha kellett volna másnapos barátjának, de ahelyett, hogy megitatta volna vele, egyszerűen fogta és ráöntötte.

- Te idióta – fűzte hozzá, majd karon fogott és kivezetett a szobából.

- Mi történt? – kérdezte Seung Hyun, mikor kiértünk a nappaliba.

Jae Jin idegesen nézett a társaságra.

- Az a barom berántotta maga mellé az ágyba Kittit!

- Nincs semmi baj! – kezdtem zavartan. – Persze, kicsit zavarba jöttem. Meg zakatolt a szívem. De ez normális! Kérlek, ne legyetek rá mérgesek!

- Mondott valamit, igaz? – kérdezte azonnal Min Hwan.

- Igen, de nem lé...

- Mit?

A papucsom orrát kezdtem el zavaromban nézni. Nem akartam rá válaszolni, mert ezzel csak Hong Kinak tettem volna rosszat.

- Bármit is mondott, ne vedd komolyan! Félálomban tiszta hülyeségeket beszél!

- Ó, rendben – bólintottam.

- Ez rohadtul nem volt fer! – jött ki hozzánk kiabálva Hong Ki. – Gyűlöllek titeket ilyenkor!

- Legalább felkeltél! Öltözz fel! Megyünk körbevezetni Kittiéket a városban!

Azzal mindenki fogta magát és elment készülődni. Ricsi megint kávét ivott... én meg még mindig zakatoló szívvel vártam, hogy végre elinduljunk és vége legyen a napnak... lehetőleg minél hamarabb.