Érzi ez az utolsó esélye, hogy cselekedjen.

"Kérlek ne menj. Szeretném befejezni azt amit elkezdtem,mielőtt megzavartak." 

Ismét megfogja Kookie remegő kezeit. Szemébe nézve, megnyugszik és megkönnyebbül. 

"Nem is tudom, hogy kezdjek bele ebbe az egészbe...Legyen az első nap-szorítja meg kezeit.-Akkor, azon a napon úgy gondoltam, hogy nagyon jó barátok leszünk és nézd!Azok lettünk.Megnyíltam neked és meghallgattál. Ezután mindig melegség lepte el a mellkasomat, mert tudtam, hogy jól érzem veled magam, ekkor még nem értettem semmit...Mikor hazakísértelek és elmentem , úgy hagytalak ott, mint akit cserben hagytak. Valamire vágytam csak nem tudtam mire. Távolságtartó voltál velem,néha úgy éreztem, hogy nem szeretnéd, hogy itt legyek.Nehezemre esik ezt mondani, próbáltam átgondolni az egész helyzetet, .....de szerintem én érzek irántad valamit."