ASHTON

   Már másfél hete, hogy itthon vagyunk Nashville-ben. Igaz, kicsit elszoktam a hidegtől, de azért klassz volt hógolyózni, és hóembert építeni a tesóimmal. Kegyetlenül hiányoztak már, ahogy anya is persze. Karácsonyt is négyesben töltöttük. És ez így volt nagyszerű. Még kisebb ajándékokat is kaptam tőlük. Ahogy persze én is megajándékoztam őket pár aprósággal. Anya felvetette, hogy akár a barátaimat is áthívhatnánk egyik este. De valahogy most csak velük szerettem volna lenni. A másik három mamlaszt úgyis napi szinten látom, hisz össze vagyok zárva velük.
   Annak örülök, hogy legalább mind a négyünknek elsőre sikerültek a záró vizsgáink. Így együtt tudtunk hazautazni. Luke rábeszélt minket a repülőre, igaz, Mikey kicsit parázott a havazás miatt. Végül ő is beleegyezett. Kettesével ültünk, én Luke-kal, Cal pedig a kékeszöld hajúval. Viszont, az utazás óta csak telefonon beszéltem velük. Nem is nagyon találkoztunk. Ez van, ha négyen, négy felé lakunk ebben a nagy városban. De talán jobb is, hogy picit külön vagyunk. Főleg Luke-tól.
   Hát mit ne mondjak? Utóbbi időben kétszer is smároltam a szöszkével. Vagyis, suli utolsó előtti hetén, meg az azt megelőző hetén. Ettől eléggé macerás lett köztünk minden. Nem tudom, hogy miért van ez. Vagyis de, nagyon is jól tudom, hogy miért. Viszont még próbálom magamba fojtani, és nem megemlíteni neki.
   Azt pontosan nem tudom, hogy Lucas miként is érez irántam. Képtelen vagyok elhinni, hogy... tényleg engem akar. Pont ő, akinek ilyen megnyerő külseje van? Elég csak egy pillantás, és lányok milliói borulnak a lábai elé. Biztos vagyok benne, hogy Luke most csak össze van zavarodva, és... Nem gondolta komolyan a múltkor mondottakat.
   Ugyan néha látszik is rajta, hogy többet érezhet szimpla haverságnál. Olykor el-elkallódik a figyelme, és tökre úgy fest, mint egy... egy szerelmes tini lány, aki a hercegéről álmodozik. Meg kell hagyni, irtó cuki ilyenkor. Jóó, beismerem. Luke mindig is kibaszott aranyos srác volt. Bármilyen körülmények között képes cukiskodni. A nevetése, a mosolya, a kissé csámpás lábaival meg aztán pláne. A mozdulatai, meg, ahogy integet. Na, és a rengeteg hülye és cuki grimasza, amitől mindenkinek jobb kedve lesz. A pingvin imádatáról már nem is beszélve, a koli szobája is tele van pingvin plüssökkel. Melyek negyedét tőlünk kapott.
   De emellett tud szexi is lenni, ha akar. Fura, de eddig csak nagyon ritkán voltak ilyen gondolataim róla. Most viszont egyre többször kapom azon magam, hogy a szösziről fantáziálok. Mióta megcsókoltam, azóta epekedek a csókjai után. Telt ajkai az őrületbe kergetnek. Olyannyira, ha meglátom, csak arra tudok gondolni, hogy mihamarabb megízlelhessem őket. Imádom, ahogy csók közben ajkamba nyomódik az a hűvös kis karikája. Hosszú, vékony és formás lábai láttán csak ajkamba harapva bámulom őt. És azon gondolkodom, hogy a fenébe képes ilyen rohadt szűk farmerekben flangálni. Némelyik darab kicseszettül „ráolvad", még jobban kihangsúlyozva formás lábait, és kerek fenekét. Már a gondolatától is kezd fellobbanni bennem a tűz.
   És, hogy miért is? Múltkor, mikor megvigasztaltam, és rajtam aludt el. Az éjszaka folyamán elgondolkodtam picit. Fura, hogy nem jöttem rá korábban. De már régebben is birizgálta a fantáziám Luke. Csak figyelmen kívül hagytam, mert... kissé betegesnek gondoltam, hogy egy fiú látványától begerjedtem. Ezzel együtt, a hozzá fűződő mindenféle érzelmemet elnyomtam magamban. Aminek –valljuk be őszintén– nem minden esetben lett jó vége. Azzal, hogy elnyomtam igaz valóm, egy olyan „énemet" szabadította fel, ami... hogy is mondjam? Eléggé uralkodóbb, telhetetlenebb, perverzebb és főként dominánsabb, mint amilyen alapjáraton vagyok. Erre már csak azt mondják, „Apuci"... Pedig valójában, „csak" biszex vagyok. És, hogy erre mikor jöttem rá? Leginkább csak pár hete. Talán ezért is hagytam, hogy Luke megcsókoljon. Kíváncsi voltam, hogy mit vált ki belőlem. Hát ezt...
   Hiába vagyok „együtt" Faye-el, attól még Luke-on kattog az agyam. Jó, hivatalosan még nem járunk. És az is lehet, hogy csak egy dolog miatt vagyok vele. Mert baromira tetszik a teste, viszont nem érzek különösebben többet iránta. A gáz viszont az, hogy ő kezd belém zúgni...
   Kezemben levő telefonom rezgése ragadott ki a gondolataimból. A képernyőn Luke neve és képe villant fel. Szívem hevesebben kezdett verni. Majd gondolkodás nélkül felvettem.
   - Szia, Lukey, mi a helyzet?
   - Hey, Ashton... - vidám volt a hangja. Ezek szerint, neki is jót tett, hogy a családjával van. – Rég beszéltünk már.
   - Tényleg elég régen.
   - Öh, izé... arra gondoltam, hogy hamarosan itt a szilveszter. És még nem dumáltuk meg, hol és mikor bulizunk. Szóval, te mire gondolsz, Ashy? – hadarta.
   - Nem is tudom. – akaratlanul is mosolyra húztam a szám becenevem hallatán. Olyan aranyosan mondja.
   - Mit szólnál, ha átugranék... esetleg, te hozzánk, és... megbeszélnénk? – kissé zavarba jött. Kis édes.
   - Mikor mehetek?
   - Akár már most is. – kuncogott.
   - Máris indulok. Szia! – ezzel ki is nyomtam a hívást. Izgatottan kaptam magamra egy kapucnis pulóvert. Az egyik kedvencem, amin Clash felirat áll, egy csillag közepén. A tükör elé lépve megigazítottam a hajam, picit a homlokomba fésültem. Majd a szemüvegemet is feltettem. Farzsebembe csúsztattam a telefonom. Lecaplattam a szobámból, egyenesen a nappaliba, ahol tesóim ücsörögtek. Harry a kandalló előtt épp az új tabletjével játszott, amit tőlem kapott. Lauren a fotelben ülve a lábkörmeit lakkozta.
   - Halihó! – köszöntem rájuk. Harry csak hátrafordult, és szélesen rám vigyorgott.
   - Jé, Ash téged is lehet látni? – vigyorgott húgi.
   - Néha megmutatkozom a földiek előtt is. – nevettem.
   - Tán készülsz valahova? – szemüvegem felé bökött a lakk ecsetjével.
   - Ühüm, Luke-hoz. – fura mosoly jelent meg az arcán, amit most nem tudtam hova tenni.
   - Hogy hova mész? – lépett be anya a konyhából. Rózsaszín kötényéből, és lisztes arcából ítélve éppen süt valamit.
   - Átugrok Luke-hoz.
   - Oh, nagyszerű. Puszilom Lizt. – vigyorgott, és már vissza is sietett a konyhába.
   - Öh, nem tudom, mikor jövök. Majd érkezek, oké? – Lauren csak bólintott egyet. A levegőben dobtam felé egy puszit, majd Harryhez lépve, összeborzoltam a haját. – Szia, öcskös!
   - Juj, képzeld, új rekordom van! – nevetve fordította felém, valamelyik autós játékával játszott éppen.
   - Ügyes vagy. – rámosolyogtam. Aztán az ajtónál felvettem az egyik fekete bakancsom és a vastagabb bőrkabátom. Az utcára lépve megcsapott a tél hűvös szele. Fejembe húztam a kapucnim. Ugyan, nincs valami hatalmas hó, de az utak mégis jegesek. A hideg ellenére sétálni akartam. Fülembe dugtam a fülhallgatóm, és elindítottam egy tetszőleges számot.
   Nagyjából egy jó fél órás séta után elértem a hatalmas Hemmings házhoz. Azt azért tudni kell, hogy négyünk családja közül, ők a tehetősebbek, és flancosabbak. Ettől függetlenül, Luke nem lett valami elkényeztetett kis pöcs. Szerencsére. Sosem nagyzolt, vagy nézett le minket. Sőt...
   Az ajtóhoz lépve, leállítottam a zenét és becsengettem. Hamarosan neszezés hallatszott az ajtó túloldaláról. Majd Luke széles mosolyával találtam szembe magam.
   - Szia... Ez gyors volt. – vigyorgott.
   - Mondtam, hogy máris indulok. – rákacsintottam.
   - Gyere beljebb. – kitárta az ajtót, hogy elférjek mellette. De vállam így is súrolta a mellkasát. Levettem a kabátom és kiléptem a bakancsomból. Luke mutatta, hogy menjek előre. Ő pedig szorosan a nyomomban követett. Hátamon éreztem a tekintetét. Biztosan a piercingjét harapdálja, mint általában. Halvány mosolyra húztam a szám.
   - Nahát, Ashton, micsoda meglepetés! – mosolyogva lépett elénk Luke anyukája. – Nagyon régen láttalak.
   - Én is téged. – mosolyogva öleltem át.
   - Azért jól meg vagy, ugye?
   - Persze, minden oké. Ja, és anya puszil.
   - Én is őt. – összevigyorogtunk.
   - Szerintem... - mögém lépett Luke. – Menjünk fel, mielőtt a bátyáim is betámadnának. – nevetett. Majd megragadta a karom, és maga után húzott.
   - Jól van, fiam, sajátítsd ki Ashtont. – nevetett Liz. Oké, ez irtó furán jött ki.
   - Szóval, ki akarsz sajátítani? – vigyorogtam rá, miután becsukta mögöttem az ajtót.
   - Hát... - halvány pír szökött az arcába.
   - Lehet róla szó. – rákacsintottam, amitől még jobban elvörösödött. – Hogyhogy csak engem hívtál? – körbenéztem a szobában. Ami még mindig úgy nézett ki, mint régen. Mindenféle punk-rock bandás poszterrel tapétázta ki a szobáját. Cuki pingvin plüsseit szépen elhelyezte a szekrényein.
   - Majd velük később egyeztetünk. – gyanús vagy te nekem.
   - Ahogy gondolod.
   - Szóval, itt vagy San Franciscóban bulizunk?
   - Szerintem itt is jó lesz. Két nap múlva szilveszter. Nem kéne már utazgatni. Nem így van?
   - Tényleg logikusabb. – elhúzta száját.
   - Fhu, hogy is hívják, azt a klubot, ahova gimis években rengetegszer jártunk? – elgondolkodva néztünk egymásra.
   - Nem valami alagút volt a neve? – pár perces agyalás után megszólalt.
   - De olyasmi. Szerintem, most is mehetnénk oda. Hm?
   - Jó ötlet. – bólintott. – Öh, olyan, nyolc felé már találkozhatnánk. Közben felszedhetnénk a többieket is.
   - Remek terv. – elnéztem a feje mellett, és megakadt a szemem egy régi fotónkon. – Jézusom, ez még meg van? – közelebb léptem a falhoz. Mind a négyen rajta vagyunk, talán 16-17 évesek lehettünk. Én Luke hátán csimpaszkodtam, szélesen vigyorogva, ő pedig a combjaimat markolászta. Mike meg átkarolta Calum vállát.
   - Klassz volt az a nap. – vigyorogva lépett mellém.
   - Tényleg az volt. Mondjuk, a mai napig nem tudom, miért ugrottam a hátadra.
   - Engem nem zavart.
   - Engem sem. – összenéztünk. Mielőtt kínosabbá vált volna a helyzet, az ablakához léptem. Vizslatni kezdtem a felhőktől szürkének ható házakat. Majd apró fehér pöttyöket pillantottam meg. Esik a hó... megint.
   - Ashton... beszélnünk kell még valamiről. – szólt halkan.
   - Hm? – megfordultam. Az előbbi vidámságnak nyoma sem volt az arcán. – Mi a baj? – közelebb léptem hozzá.
   - Gondolkodtam a múltkorin, és... - lehajtotta a fejét.
   - Lukey... - álla alá nyúltam, és megemeltem a buksiját. – Ha a csók zavar...
   - Nemcsak az. – hiába emeltem meg a fejét, akkor sem nézett a szemembe.
   - Luke, nézz rám. – tarkójára csúsztattam a kezem és picit cirógatni kezdtem.
   - Ash, ne csináld, kérlek. – végre rám nézett. Óceán kék szemeiben kavarogtak az érzelmek.
   - Mit ne csináljak? – értetlenül felvontam a szemöldököm.
   - Ezt... - megfogta tarkóját simogató kezem. – Nem tudom ezeket nem félreérteni. Vagy, amiket néha kétértelműen mondasz. – közelebb léptem, így mellkasunk majdnem egymáséhoz ért.
   - Kérdezhetek valamit? – aprót bólintott. – Mit érzel irántam? De őszintén... - ismét elpirult.
   - Muszáj rá válaszolnom?
   - Igen, ha kérhetném. – ujjaimat lassan végighúztam a nyakán, majd az állkapcsán. Frissen van borotválva. Így megint kölyökképe lett, és nagyon nem néz ki 19-nek. Halkan sóhajtott. Ajkába harapva merült el szemeimben. Ezt ne csináld, mert megőrülök...
   - Múltkori csókunk után, olyan csalódottnak tűntél. Jól láttam?
   - Ne akarj kibújni a válaszadás alól. – rámosolyogtam.
   - Csak akkor válaszolok, ha te is.
   - Nem tudom, Luke, miért láthattad így.
   - Nekem nagyon úgy tűnt, hogy nem tetszett, amit mondtam. Meg, hogy megszakítottam a csókot...
   - Figyelj, Lucas, ez tényleg bonyolult. – hajamba túrva elfordultam tőle.
   - Tisztázhatnánk most... - megfogta a karom, és visszafordított. – Hogyan is érzünk egymás iránt. Mert kicseszett furák ezek a csókok. A semmiből nem kezd két haver csak úgy smárolni. Nem igaz? – megnyaltam a szám, és a fekete Blinkes pólóját kezdtem tanulmányozni. – Plusz komolyan gondoltad azt, amit mondtál? Hogy ilyesmiket vált ki belőled... a szám látványa? – megint elvörösödött. De aranyos.
   - Luke... nem is tudom.
   - Ashton, most én kérek őszinte választ.
   - Hisz még te sem válaszoltál az enyémre.
   - Majd utána fogok. – még mindig karomba csimpaszkodott. – Szóval? Tényleg komolyan gondoltad azokat?
   - Luke... - szemei hihetetlenül kéken izzottak. Teljesen rabul ejt, mintha az óceánba néznék. Majd ajkára vándorolt tekintetem. Olyan szép rózsaszín, és még puhának is látszik, akár egy párna. Kegyetlenül vonz, hogy megcsókoljam. Hogy lassan ízlelgessem telt ajkait. Érezni akarom, ahogy ajkamba nyomódik a karikája. Még a gondolatába is beleborzongok.
   Közelebb léptem hozzá, és finoman végighúztam alsóajkán az ujjaimat. Élesen szívta be a levegőt. Szemei és ajkai között cikázott a tekintetem. Alig bírom megállni, hogy ne csókoljam meg.
   Jobb keze feljebb csúszott a karomon, majd derekamon állapodott meg. Nagyot nyelve néztünk egymás szemébe. Nem, Luke... nem csókolhatlak meg. És nem is szabadna engednem, vagy viszonoznom. De annyira vonzanak a csodás ajkaid. Nem tudok ellenállni neki... neked.
   Lassan közelebb hajoltam hozzá. Ajkaink épphogy finoman súrolták egymásét, máris végigfutott rajtam egy bizsergető érzés. Nem bírom tovább, szükségem van a csókjára! Gyengéd puszit nyomtam ajkaira, mire automatikusan visszacsókolt. Szívem hatalmasat dobbant. A vágyaim elöntötték a testem. Így egyre többet akartam kapni ebből a szöszkéből.
   Szenvedélyesen kezdtük falni egymás ajkait. Nyakam köré fonta kezeit, én pedig átkaroltam a derekát. Hihetetlenül jó érzés telt ajkait az enyémeken érezni. Hűvös piercingje még jobban feltüzeli a vágyaimat. Így párszor finoman ráharaptam, amitől Luke belenyögött a csókba. Nyelvemmel lassan befurakodtam a szájába, és szenvedélyes táncra hívtam az övét.
   Jobb kezemet derekáról fenekére csúsztattam, és erősen megmarkoltam. Mire Luke felszisszent. Aztán ismét ajkaimra tapadt. Ujjait hajamba vezette, és picit meg is húzkodott pár tincset. Most én nyögtem bele a csókba.
   Közelebb húztam magamhoz, miközben egyre hevesebben és követelőzően csókoltam. A vágyaimnak és elképesztő csókjainak köszönhetően, kezdett rosszabbodni odalent a helyzet. Eléggé feszült már a boxerem, ami azt jelezte, egyre inkább kívántam őt.
   Ám mielőtt teljesen egymásba feledkeztünk volna, hirtelen megszakítottam a csókot. A vágyaim hiába akarták folytatni ezt, de az agyam nem engedett a kísértésnek.
   - Ezt nem lenne szabad folytatnunk. – motyogtam. – Nem szívesen mondom... - füléhez hajoltam. – De tényleg nem kéne, Lukey fiú. – ajkaim fülcimpáját súrolták. Luke halkan nyöszörgött.
   - Miért nem? – kékségeiben értetlenség és pici csalódottság csillant.
   - Mert bárki beléphet, butus. – egy apró csókot nyomtam ajkára. – Igazából, nem csak ezért. – elhajoltam tőle.
   - Tudom, nem érzel irántam semmit. – csalódottan lehajtotta a fejét. – De akkor, miért...? – elharapta mondata végét. Most kéne elmondanom, hogy mit miért csinálok. De... képtelen vagyok rá.
   - Luke... - megfogtam a kezét, de ő elhúzódott.
   - Tudod, Ashton, kurvára idegesítesz már ezekkel a hangulatingadozásaiddal. Egyik pillanatban, flörtölsz velem és lesmárolsz. Utána meg ellöksz magadtól és rám se hederítesz. Nem tudlak követni. Teljesen összezavarsz. Élvezed, hogy játszadozhatsz velem? – hadarta. Szemei könnybe lábadtak.
   - Nem akarok játszadozni veled. – pedig de. Vagyis, nem az érzelmeivel, hanem... vele. – Nem tudom, mi késztet arra, hogy megcsókoljalak. Elég ijesztő, nem gondolod? – csak beleegyezően bólintott. – Figyelj, kis pingvin... - beletúrtam a hajamba. – Sokkal komolyabb dolgokról van itt szó. Tényleg elég fura, hogy így rámozdultunk egymásra. Pláne ennyi év haverság után. De én...
   - Bármit is akarsz mondani. Nem érdekel! – bukott ki belőle hirtelen.
   - Mi van? – értetlenül néztem szemeibe.
   - Jobb, ha nem tudom, miket hozol fel „mentségedre". Inkább... menj el, kérlek.
   - Luke, ne csináld ezt. – megint megragadtam a kezét.
   - Ashton... menj el. – szaporábban vette a levegőt. Kék szemei könnyektől csillogtak, melyben fájdalom tükröződött. – Hagyj magamra, kérlek... - mutatott az ajtó felé.
   - Lukey... - nem szólt semmit, csak elfordult. – Ha ezt akarod. Hamarosan találkozunk. – vetettem még egy pillantást rá, majd lassan kisétáltam a szobájából.

LUKE

   December 31-e, késő délután van. Már két napja nem is beszéltem Ashtonnal. Ahogy a másik két lükét is hanyagoltam. Magányra volt szükségem. Így többnyire egyedül kucorogtam a szobámban. Általában az ágyamon beburkolóztam a takarómba, vagy az ablak kis bemélyedésében ücsörögtem ugyanígy. És onnan bámultam a havazást. A telefonomon kikapcsoltam mindenféle értesítőt, hogy még csak véletlenül se lássam, ha írnak nekem.
   Folyton csak zenét hallgattam, és az érzéseimen töprengtem. Meg azon, hogy Ashtont, miért csókoltam meg legelőször. Ha akkor nem smárolom le, sokkal könnyebb lenne az életem. És nem kéne azon „szomorkodnom", hogy Ashton miért nem viszonozza az érzéseimet. Valljuk be őszintén, lövésem sincs, hogy egyáltalán mit érzek iránta... Na jó, tudom mit. Enyhén szólva is beleszerettem. Ah, kimondani még rosszabb, mint érezni. Viszont abban biztos vagyok, hogy ő nincs tudatában annak, hogy éppen mit is csinál.
  A szüleim és a bátyáim csak egy töredékét látták a kedvtelenségemből. Nekik azért próbáltam mutatni a vidám Luke-ot. Szerencsére holnap már megyek is vissza San Franciscóba. Legszívesebben már ma elrepülnék, de anya nem enged, mert elvileg viharokat mondanak. Hja, persze...
   Mivel meguntam a hóesés bámulását, így a falnak támasztott gitáromra tévedt a tekintetem. Karácsonyra kaptam Jacktől. Egy szép metálkék elektromos gitár. Kibújtam a takaró alól, és lekászálódtam az ablakpárkányról. Felvettem a gitárt, és úgy nézegettem a fényezését. Egyszerűen gyönyörű. Anya szerint, megy a szememhez. Mondjuk, nem is értem, miért kaptam gitárt. Hisz az utóbbi időben alig játszom. Valahogy már nem köt le annyira, mint a gimis éveimben. Vagy csak nincs rá időm? Fene se tudja.
   Átvetettem magamon a szíjat, és visszaültem az ablakba. Mivel még új, így nem árt behangolni. Finoman pengetni kezdtem a szintén kék pengetővel, melyen a monogramom állt.
   Szinte oda se figyeltem, hogy épp mit játszom. Csak az érzelmeimre összpontosítottam. Így adtam ki magamból a dühöt és fájdalmat, amik az elmúlt hetek alatt felgyülemlettek bennem.
   Nagyjából húsz percig nyúztam az új gitárom, néha körbe-körbe pattogtam, mint egy „rock sztár". Majd miután úgy gondoltam, hogy jól szól, így lefektettem az ágyra. Most valahogy megjött a gitározáshoz a kedvem. Így az ezeréves, ütött-kopott első akusztikusomat vettem fel. Ezt még nagyjából tíz évesen kaptam. Amolyan „elfeledett" darab lett, miután 15 évesen, saját pénzből megvettem a második akusztikusom. Ami most épp a koleszban pihenget.
   A padlóra ülve kezdtem el pengetni. Szinte gondolkodás nélkül, a refrénbe kezdtem neki.
   - „I mean it's all pretend
       And the game should end
       I guess nobody wins
      
       Won't you let me know?
       How do I get away?
       When you're begging me to stay
       What do you need me to say
       You're anything but ordinary
      
       What do you want me to do?
       I've given it all to you
       I wish you would
       Return the favor".

    Ezután, belekezdtem egy rég elfeledett dalba. Jó, nem is olyan régi, de... Amikor megvolt a bandánk, amit mellesleg a nyárról neveztünk el... Édes istenem, Mikey valószínűleg Scrabble-el játszhatott, mikor a banda nevén agyaltunk. Mivel, 5 Seconds Of Summerre kereszteltük. Csak hát mégsem jött össze a zenélés. Viszont! Mikor még működni látszott a dolog, írtunk pár számot. Nem sokat, és nem is lettek valami jók. De azért próbálkoztunk. Talán ha picivel komolyabban vettük volna, lehet, hogy ment is volna a dolog.
    Valahonnan, az agyam leghátsóbb részéből előrekúszott az egyik dalunk, ami a Vapor címet kapta. Ismét pengetni kezdtem a leharcolt gitáron, majd énekkel is bekapcsolódtam. Azt hiszem ezt a dalt közösen írtuk Ashtonnal. Nyilván ezért is elevenedett fel bennem eme dalunk szövege.
   - „I wanna breathe you in like a vapor
       I want to be the one you remember
       I want to feel your love like the weather
       All over me, all over me
       I want to print our hands in the pavement
       Savor your words, I won't ever waste them
       Look in your eyes and know just what you miss

       So lie to me, just lie to me
       Make it sound so sweet
       When you lie to me
       Make it sound so sweet
      When you lie to me".

    Lehet, hogy ezt valamelyikünk akkori exünkről írtuk. De most valamiért úgy érzem, hogy szólhatna a jelenlegi helyzetünkről. Fura gondolat, tudom. De... Mióta ilyen érzéseim vannak felé, azóta minden átértelmeződött a fejemben.
   Asszem, tényleg belezúgtam Ashbe, és... és mivel ő folyamat ellök magától, illetve hazudik is, így okkal érzem azt, hogy ez rólunk szól. Valamiért sokszor olyan érzésem van, hogy titkol előlem valamit. Csak nem tudom mit.
    Miután a Vapor végére értem, pont akkor csörrent meg a telefonom. Még csak rá se kell néznem, tudom, hogy ki hív. Két napja Ashton rengeteg üzenettel és hívással bombáz. Arra is volt már példa, hogy Cal telefonjáról írt, hátha akkor reagálok rá. De nem tettem, tudtam, hogy ő az. A múltkor hiába dobtam ki, attól még mindig gyengéd érzelmeim vannak felé. Hiába is akarom elfelejteni, vagy változtatni ezen. Egyszerűen nem megy. Nem bírom ki, ha nem lehet a közelében. Az üzenetei láttán, meg jó párszor úgy kellett magamra parancsolni, hogy ne olvassam el őket. Hisz elvileg haragszom rá. De az érzelmeim sokkal erősebbek ennél.
   Felpattantam a padlóról, és felvettem az ágyról a mobilt. Arrébb toltam a gitárom, és lefeküdtem az ágyra. Visszalapoztam az üzenetek elejére, és végigolvastam őket. Rengetegszer kért bocsánatot, szinte már esedezett nekem. Istenem, ilyenkor olyan édes. Egy csomó hang és videó üzenetet is küldött. Amint megpillantottam őt, a szívem hevesebben kezdett verni. A mosolyától majd' elolvadtam. Gyomromban pedig milliónyi pillangó kelt életre. Jézusom... kicseszettül belezúgtam Ashtonba.
   Csak két napra tűntem el, és ennyi mindent küldött nekem. És ha több napig dobom be a durcit, akkor mit csinál? Hihetetlenül aranyos és törődő.
   Az egyik üzenetében említi, ha még mindig megyek bulizni, akkor változott a terv. Ugyanis Mikey összetalálkozott egy volt osztálytársunkkal, akivel ténylegesen jóban is voltunk. Így Stefan meghívott minket a házibulijába. Hohh, ingyen buli.
   Miután mindent végigolvastam és néztem, töprengeni kezdtem. Tényleg elakarok menni ebbe a buliba? Tényleg látni akarom Ashtont? Tényleg vele akarok bulizni?
   Egy újabb üzenet zavart meg az elmélkedésben.
   - Látlak ám, Luke. Attól, hogy nem írsz, attól még látom, hogy láttad. :) – automatikusan mosolyra húztam a szám. – Lukey... kérlek, ne haragudj rám. :'(
   - Kicsit felbasztad az agyam. Ugye tudod?
   - Na, végre, hogy megmukkansz. És tudom, hogy felbasztam az agyad. De... tudd, hogy nem szándékos volt. Csak...
   - Csak?
   - Csak én is össze vagyok zavarodva. Nem csak te.
   - Feltűnt, baszki. Képtelenség téged követni. Egyszer engeded, hogy... utána meg ellöksz magadtól. Baromira félrevezetsz.
   - Sajnálom, Luke. Rendeznem kell magamban a dolgokat.
   - Ha kérhetném minél előbb. Mert... ennek nem lesz jó vége.
   - Hm, most befenyítettél nekem, Lukey fiú?
   - Igen, mondhatni.
   - Na, csak kapjalak el este a bulin.
   - Még nem is mondtam, hogy megyek. O.o
   - Pedig eljössz. Úgy érzem.
   - Akkor rosszul érzed, Ashy.
   - Tudom, hogy látni akarsz, Pingvinem. – szívem őrülten dobogott a fülemben. A döbbenettől nem tudtam mit válaszolni. De honnan tudja, hogy látni akarom?
   - Öhh...
   - Menjek érted, vagy majd meglepi vendégként bukkansz fel?
   - Meglepiként? :O
   - Engem mindenképp meg fogsz lepni a jelenléteddel. – jól érzem, hogy megint flörtöl velem?
   - Hát, örülök neki... - ha most látna, biztosan kinevetne, amiért hót vörös az arcom.
    Ezután még egy darabig elbeszélgettünk. Közben folyamatosan flörtölt velem. És néha úgy éreztem, hogy az „Apuci" énje is megmutatkozott. Hát mit ne mondjak? Elég beteges...
  

   Zuhanyozás után a szobámban készülődtem a bulira. Fél kilenc van, nem akarok túl korán oda érni. Úgyhogy szép lassan öltöztem fel. Fekete inget, alá pedig fehér pólót vettem fel. Plusz az egyik nagyon feszülős fekete farmerom. Az egyetemen, mikor ebben a nadrágban vonultam végig, párszor elcsíptem, ahogy összesúgnak mögöttem. Nem tudják elhinni, hogy tudtam ebbe a szűk farmerbe belepréselni a golyóimat. Hát úgy, hogy csak feszül, de nem olyan kibaszott szűk. Csalóka. Néhány lány már látványosan aggódott a leendő gyerekeim miatt. „Mert hát, elszorítom őket, és, jaaaj, miért nem gondolok rájuk?" Pff, hagyjuk inkább.
   A fürdőben a tükör előtt állva belőttem a hajam. Igaz, megint lusta voltam, és csak lelapítva hagytam. Most nincs kedvem ezzel tökölni. Meg amúgy sem akarom, hogy rám tapadjanak a csajok. Így meg talán hagynak. Főleg, hogy még borostás is vagyok.
   Negyed tíz múlott. Ideje lenne elindulni. Felvettem a fekete csizmám és a télikabátom. Majd elköszöntem szüleimtől. Tudják, hogy a haverokkal ünneplem az újévet, úgyhogy nem fognak hazavárni.
   Az utcára lépve megcsapott az esti hideg. Összébb húztam magamon a kabátot, és elindultam Stefanék háza felé. Elég közel laknak. Pontosabban három utcányira, pár házzal Caluméktól.
   Már az utca felétől hallani lehetett a dübörgő zenét. Megálltam az ajtóban, és becsengettem. Hamarosan, a házigazda nyitott nekem ajtót. Ugyanolyan, mint volt. Max talán kicsit husisabb. Barna haja viszont ugyanolyan kócosan áll össze-vissza, mint régen. Sötétzöld szemei most is mosolygósak.
   - Hello... - végigmért. – Jézusom, Luke, de megváltoztál! – vigyorgott rám, és miután beléptem, meg is ölelt.
   - Már azt hittem, meg sem ismersz. – nevettem.
   - Baszki, hol az a menő séró? És mi ez a borosta?
   - Hát, az a haj, már lejárt lemez. Jó, néha ha van hozzá kedvem, megcsinálom. De...
   - Gyúrsz, vagy mi?
   - Ne viccelj. – felnevettem. – Ha a hajammal nem tökölök. Szerinted gyúráshoz lenne kedvem? – átkarolta a vállam, és úgy haladtunk beljebb. Közben egy sörrel teli piros poharat nyomott a kezembe.
   - Igaz-igaz. – röhögött. – Ja, a többiek is megérkeztek ám. – magyarázta.- Ahogy elnézem, – körbepillantottam, és rengeteg ismerős arcot vettem ki a tömegben. – meghívtad az egész évfolyamot?
   - Ja, nagyjából. De pár ember el sem akart jönni, illetve direkt nem hívtam meg néhányat. – gonoszan felnevetett.
   - Még mindig utálod Bethanyt?
   - Hja, mert a kis ribanc, nem engedte, hogy meghúzzam. – elnyomott egy fintort. – Bezzeg Mitchyvel lefeküdt.
   - Várj, azóta is haragban vagy Mitchyvel? – meglepődve kortyoltam a sörből.
   - Jó, már nem annyira, de néha eszembe jut.
   - Jézusom, Stef. Ennek már lassan másfél éve. – hangosan kiröhögtem. Csak megvonta a vállát.
   - És te, szingliként nyomatod, vagy...?
   - Három hónapja dobtam a csajom.
   - Oh, hát ez szörnyű. De azért meg vagy?
   - Persze, hamar kihevertem.
   - Hát, ha jól tudom, Alexis szabad. – rám kacsintott.
   - Nem, köszi. Nem akarom összeszűrni a levet a gimis szerelmemmel. Hagyj.
   - Nem tudod, mit hagysz ki. Most, hogy simán megkaphatnád, nem kell?
   - Pontosan... meg nem azért jöttem, hogy bárkit is felcsípjek.
   - Ingyen pia, mi? – nevetve meglapogatta a hátam. – Na, de hagylak, hátha mégis becserkésznél valami szépséget. – vigyorgott. – Örülök, hogy eljöttél. – biccentettem, aztán elment.
   Elgondolkodva húztam le a maradék söröm. Aztán kerestem egy újabbat. Egy asztalnál máris magamhoz vettem egy újabb poharat. Miközben leálltam beszélgetni pár volt osztálytársammal.
   Néha még a tömegbe is befurakodtam „táncolni". Ahol néhány csaj a nyakamba akasztott színes szalagokat. Ahogy elnézem, sokak flangálnak ilyennel a nyakukba. Vagy éppen parókával, és vicces kalapokkal a fejükön.
   Amint elfogyott a söröm, rögtön egy másikra vágytam. Most is ez már vagy a nyolcadik pohár, amit épp magamhoz vettem. Megéreztem, hogy valaki iszonyúan stíröli a seggem. Hátrafordultam, és a szoba túlsó felén Ashtont pillantottam meg. Amint „éhesen" legelteti rajtam a szemeit. Mi a fene? Zavartan rámosolyogtam. Ám én is végigmértem. Meg kell hagyni, kibaszott jól néz ki ebben a rövid ujjú cipzáras pulcsiban. Plusz ő is fekete csőszárú farmert vett fel. Haját a homlokába fésülte, így megint olyan kis cuki feje lett, mint régen. Hacsak rápillantok, máris hevesebben kezd verni a szívem. És bízom abban, hogy nem harapdálom a piercingem, miközben őt bámulom.
   Mire odamehettem volna hozzá, hirtelen eltűnt a tömegben. Hát biztosan... Megvontam a vállam, és egy szuszra lehúztam a poharam tartalmát. Majd átsétáltam a konyhába, egy újabb adag piáért. És ez így ment egészen éjfélig. Akkor már kezdtem megérezni, hogy sokat ittam. De azért még nem voltam seggrészeg, mint az itt levők fele.
   Legalább a hangulattal nem volt baj. Talán azért is éreztem jól magam, mert Ashtonnal csak messziről szemeztünk párszor. Néha ajkába harapva vizslatott, amit rendszerint félreértettem. Tényleg nem értem, miért csinálja ezt, ha neki nincsenek hasonló érzései irántam... Nagyon ritkán kerültünk egymás mellé, de akkor is csak rám kacsintott, de különösebben nem zavartatta magát.
   Aztán hamarosan eljött az éjfél. Megkerestem a három haverom, hogy velük együtt koccintsak az újévre. Szinte egyszerre robbantak le a pezsgős kupakok. Teli pezsgőspohárral koccintottunk egymással. Trombitaszó, füttyentés, petárdák és éljenzés hallatszott. Sőt, még pár perces tűzijáték is volt. Hát, Stef megint kitett magáért. Mindig is értett a házibulik szervezéséhez. Úgy látszik, ebben még mindig jó.
   Miután az utolsó tűzijátékot is fellőtték, ismét dübörögni kezdett a zene. Mindenki folytatta a táncolást és piálást. Egy újabb pezsgőt töltöttem magamnak, mikor egy ismerős illat csapta meg az orrom. Majd egy hatalmas tenyeret éreztem a derekamon.
   - Boldog újévet, Lukey. – kissé rekedtes hangon a fülembe súgott. Oké Ash, ezt nyilván azért csinálod, mert a hangzavartól nem hallanám, amit mondasz. – Remélem, jól szórakoztál. – suttogta tovább. Majd a fülem mögötti kis mélyedésbe puszilt. Megrezzentem az érintésétől. Na, ez már biztosan nem a hangzavar miatt volt.
   - Öh... igen, azt hiszem. – próbáltam elhúzódni tőle, de az asztalhoz szorított.
   - Mondanom kell valamit. – ismét fülembe súgta. – Gyere utánam. – elhajolt tőlem, és hátamon végighúzta a kezét. Oké, ez ijesztő. Utána meredtem. Majd elindultam. Mégis mit akar mondani?

................................

Hey everyone!

Meghoztam az újabb részt. Nincs mit hozzá fűznöm ... Na jó, talán annyit, h nem itt akartam abba hagyni. De ha azt is beleteszem, amire gondoltam, irtó hosszú lett volna ez a fejezet. Így is elég hosszú. És tudom, sokan gyűlölnek 3 oldalnál többet olvasni. So most csak ilyen kis izé lett ez a fejezet. :) A lényeg a következőben jön. :P

If ya liked this chapter, please vote / comment.

Love y'all! ✘ ✘