LUKE

   A múltkori vitánk óta négy nap telt el. Azóta is úgy érzem, hogy Ashton kicsit pikkel rám, amiért segg részegen beszóltam neki és Faye-nek. Hacsak visszagondolok arra az éjszakára, még most is –totál józanon– rohadtul zavar a rózsaszín hajú csaj jelenléte. Szerencsére azóta, nem jött fel hozzánk. Ha meg igen, akkor valószínűleg úgy rendezték le, hogy én ne legyek jelen. Még most is féltékenységi rohamot kapok, ha csak meghallom a lány nevét, vagy ha az egyetemen meglátom. Legalább ott sem láttam eddig őket együtt enyelegni. Kiráz a hideg is a gondolatától, hogy Ashnek az a cafka kell. Olyan swag-punk-hipster akar lenni ezzel a színes hajjal. Vicces. Jó, nem azt mondom, hogy nem ad egy kis pluszt a külsejéhez. De...
   Az elmúlt napokban sokat agyaltam a viselkedésemen, és persze az érzelmeimen. Még mindig nem jöttem rá teljesen, hogy mi a fasz bajom van. Annyi biztos, rohadtul össze vagyok zavarodva. Egyik pillanatban egy csajjal flörtölök, a másikban meg Ashton izmos hátsójának és bicepszeinek látványától szinte majd' elélvezek. Jézusom. Nem vagyok normális.
   Tehát, a jelenlegi helyzetem nem éppen valami fényes. Nem tudom, mi vált ki belőlem ilyen érzéseket Ash iránt. Azt meg végképp nem tudom, hogy egyáltalán miért érzek ilyesmit iránta? Nem lenne szabad úgy gondolnom rá, ahogy. Főleg, hogy állandóan leblokkolok, a szexi izmai látványától. Hacsak meglátom, teljesen úgy nézhetek ki, mint egy szívszemű emoji. Ami elég vicces és kínos. Hisz nem egyszer buktam már le előtte, ahogy hosszasan bámulom őt.
   Helytelennek és rendkívül furának tartom, hogy róla álmodozok. És még képes vagyok féltékenykedni is. Többször is elkallódik a figyelmem, nem egyszer esett már meg, hogy róla fantáziálgattam. És hát... na. Komolyan kezdem úgy érezni, mintha meleg lennék. Folyton csak Ashtonon jár az eszem, állandóan begerjedek rá, ha épp egy szexisebb ruhát visel. A mosolyától szinte elolvadok, a szemszíne pedig teljesen megőrjít. Látod, Luke? Pont ez az, amiről beszélek. Ilyen gondolatok után nehézkes nem elhinni, hogy tényleg nem buzultam-e be. Jézusom!
   - Hahó, Luke! Merre jársz? – Michael feltelepedett mellém az ablakpárkányra. Még jó, hogy az egyetemen ilyen széles ablakok vannak. Így kényelmesen elférünk egymás mellett.
   - Eh, csak elgondolkodtam. – kezemben forgatni kezdtem a telefonom.
   - Na, mi bánt? – vállamra tette kezét. Eltűnődve néztem zöld szemeibe. Hiába vagyunk nagyon jó barátok, mégsem érzem a késztetést, hogy beavassam ebbe. Egyszerűen nem tudnám rávenni magam, hogy bárkinek is beszéljek erről. Másrészt, meg biztos vagyok benne, hogy simán lebuzizna, és kiröhögne. Majd vicc tárgyává téve szétkürtölné az egész egyetemnek. Ezt pedig nem akarom, hogy mindenki tudjon erről.
  - Semmiség. – motyogtam. Mit sem törődve a valódi problémáimmal.
  - Nekem nem úgy tűnik. Pár napja kissé magadba zárkóztál.
  - Én nem is...
  - Pedig de. Jó, eddig is tudtuk, hogy vannak ilyen pillanataid, mikor magányra vágysz.
  - Valószínűleg, most is ez lehet a helyzet. – a suli folyosóján néztem a sündörgő diákokat.
  - Annak oka van. Ilyet nem csinálsz csak úgy. Szóval, mi van?
  - Nem fontos. – megvontam a vállam. – Két napja nem igazán aludtam ki magam, hisz keményen készülök a közelgő vizsgákra. Csupán ennyi a bajom. – ez részben igaz is volt, mivel az elmúlt két nap alatt alig aludtam hat órát. Illetve, tényleg próbálok jobban a tanulmányaimra koncentrálni. És olykor az éjszakákat is végig"tanulom". Vagyis próbálok odafigyelni, csak valahogy mindig a gondolataimba furakodik az a fránya göndör hajú és zöldes szemű szobatársam.
  - Áh, értem. Calummal mi is belehúztunk a tanulásba. Még pár nap, és jön a vizsgaszezon.
  - Épp ez az. Már most érzem, hogy kegyetlen nagy mennyiségű kávén fogok élni. – halvány mosolyra húztam a szám, ő pedig felnevetett.
  - Amúgy, veletek minden oké?
  - Velünk? – felvontam a szemöldököm.
  - Múltkor hallotta Cal, hogy kissé összekaptatok Ashtonnal. Azt pontosan nem tudta, hogy min. Csak hallotta, hogy picit leüvöltötte a fejed. Így volt ez? – csak bólintottam. – De azért rendeződött?
  - Persze, minden a legnagyobb rendben. – ujjaimmal kocogtattam telefonom képernyőjét.
  - Biztos? Olyan, mintha kerülnétek egymást.
  - Tényleg? Nekem fel sem tűnt.
  - Múltkor nagyban nyomattuk a csocsót, rémlik? És mikor Ash is be akart szállni, te fáradtságra hivatkozva felcaplattál a szobádba.
  - Tényleg fáradt voltam. Mi másért léptem volna le?
  - Mittudomén, Luke. – széttárta karjait. – Eléggé arról árulkodik a viselkedésetek, hogy kerülitek egymást. Vagy te lépsz le, ha Ash megjelenik. Vagy ő szívódik fel, ha te is jelen vagy. – most, hogy így mondja... Tényleg ezt csináljuk. Nem tudok Ashtonnal egy légtérben lenni, amióta ezt érzem iránta. Arról meg nem is beszélve, hogy ez a részegen beszólogatás sem tett jót a helyzetemnek. Ehh, mihamarabb rendezni kéne ezt.
  - Akár a véletlen is így hozhatja.
  - Nem hinném, hogy itt nagy szerepe lenne a véletlennek. Biztos átbeszéltétek a problémátokat? Esetleg segítsünk be?
  - Áh, nem kell. Majd megoldódik. – legyintettem.
  - Tehát, fasírtban vagytok? – nagyot nyelve néztem rá. Mi van, ha nem is a beszólásommal van itt a fő probléma? Mi van, ha Ash érzi rajtam, hogy vonzódom hozzá? És emiatt viselkedik velem ilyen furán... Jézusom.
  - Egy kicsit. – a távolba meredve megpillantottam Ashtont. Épp felénk közeledett. Talpig feketében volt. Hosszú ujjú vékony felsőt viselt, ami szépen rátapadt izmos testére, és bicepszeire. Szűk farmerje kihangsúlyozta izmos combjait. Kegyetlenül szexi teste van.
   Önelégült mosoly ült ki enyhén borostás arcára. Valószínű tetszett neki, hogy minden lány majd' elájul a külsejétől. Főleg azok a csajok, akiknek még egy dögös féloldalas mosolyt is villantott. Örülnék, ha egyszer rám is ilyen mosolyt villantana, mint most arra a szőkés csajra. Jézusom, Luke! Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
  Ahogy beletúrt hajába, jobb kisujján megcsillant a gyűrűje. Automatikusan a piercingembe haraptam, ahogy bámultam őt. Szemem sarkából láttam, hogy Michael értetlenül néz rám, majd válla fölött hátralesett. Aztán még nagyobb kérdőjellel a fején fordult vissza hozzám. Épp megakart szólalni, mikor Ash megállt mellettünk.
  - Mi a helyzet srácok? – mosolygós arca máris jobb kedvre derített. A színes hajúra néztem, hogy ő válaszoljon. Ő még mindig értetlenül meredt rám, aztán Ashre. Most mi van? Utána ismét engem kezdett fürkészni. Én pedig Ash zöld szemeit kezdtem tanulmányozni.
  - Semmi sincs. Velem legalábbis. Viszont – leugrott, aztán átkarolta Ash vállát, és picit felém húzta. – veletek annál inkább. Hagylak beszélgetni titeket. – az én vállam is átkarolta. – Amint látom, nagyon is van mit megdumálnotok. – pont közöttünk állt, így egy mosollyal az arcán, mindkettőnk vállát megpaskolta. Aztán elment. Mi a fenéről beszél? Értetlenül meredtem utána.
  - Luke... - kezdte halkan, így a mellettem ácsorgóra emeltem a tekintetem. Most, hogy ülök, picivel én tűnök alacsonyabbnak. – Szerinted, mire célzott az imént?
  - Lövésem sincs. – amint kimondtam, rájöttem, hogy Michael miért is nézett rám olyan furán. Baszki, hisz a piercingembe harapva stíröltem Asht. Luke vissza kell fognod magad! – Öh, mesélte, hogy Cal hallotta, amint leüvöltöd a fejem. Valószínű erre célozhatott. – próbáltam menteni magam. Összevonta szemöldökét, és egy végigfuttatta rajtam a tekintetét. Nagyszerű, ezek szerint nem hisz nekem. Egy ideig csak az arcomat fürkészte. Én meg próbáltam minél kifejezéstelen arcot vágni, nehogy le tudja olvasni rólam a gondolataimat vagy éppen az érzelmeimet.
  - Nézd, - közelebb lépett, így megcsapott az őrjítő illata. – tudom, hogy kicsit durva voltam veled a múltkor és...
  - Ne, Ash, erre semmi szükség. Tökre érthető, hogy kiakadtál rám. Én voltam a bunkó, hogy ilyeneket vágtam a fejedhez. Ráadásul, totál részegen. Szóval, nehogy már elnézd nekem. – mondandóm végén rámosolyogtam.
  - Örülök, hogy ezt te is belátod.
  - Hatalmas parasztnak kellene lennem ahhoz, hogy erre ne jöjjek rá. – megcirógattam a vállát. Szinte fel se fogtam, mit művelek. De szerencsére csak kedvesen rám mosolygott. – Nem kell most rögtön megbocsájtanod nekem. De azért egyszer majd meg fogsz, ugye?
  - Nem fogom benyomni a durcit. Vagyis már megtettem, de nem utálhatlak ilyenekért. – vigyorogni kezdett. – Nem mondom azt, hogy nem sértettél meg, de...
  - De? – reménykedve néztem szemeibe.
  - De tényleg nem haragudhatok örökké. És tekintettel kéne lennem rád, hisz a szobatársam vagy. Nem sajátíthatom ki az egész blokkot.
  - Jaj, Ash. Nem erről van szó.
  - Hanem? – meglepődve nézett rám. Baszki, megint elszóltam magam.
  - Semmiség. – megvontam a vállam, és leugrottam a párkányról. De hülye döntés volt, hisz így Ashton kissé beszorított az ablakba. Zöld szemei teljesen megbabonáztak, ahogy az illata is. Majd telt ajkait kezdtem bámulni. Luke, ne csináld megint! Hogy elkerüljem a kínos pillanatot, inkább elléptem mellőle. Pár másodperccel később, megragadta a csuklóm.
  - Lukey... - elém állt, de még mindig fogta a csuklóm. – Valamit még meg kéne beszélnünk. Nem gondolod?
  - Mit, Ashton? – szívem gyorsabb ütemre kapcsolt. Ugye nem az előbbit? Nagyot nyelve néztem gyönyörű íriszeibe. Bizseregni kezdett a szám, hisz egyre csak nőtt bennem az érzés, hogy megcsókoljam.
  - Tudod pár napja észrevettem valamit. – kezdett bele és elengedte a kezem. – És jobb lenne, minél előbb megbesz...
  - Helló, srácok! – hatalmas bájvigyorral az arcán lépett hozzánk Faye. Na baszd! Már csak te hiányoztál a napomból. – Szia, Ashy! – egy puszit nyomott az arcára. Máris rácuppant. Hihetetlen. Aztán végigfuttatta ujjait Ashton karján, egészen a nyakáig. Undorodva és irigykedve néztem a lány kezére. Legszívesebben lecsapnám a kezeit Ashről.
  - Szia, Faye! – aranyosan mosolygott rá. – Mi a helyzet?
  - Egész nap téged kereslek. – magyarázta. Rózsaszín haját kivasalta, így vállát verdesi. Szemeit most nem olyan erősen emelte ki, mint a bulin. Ajkai vérvörösen izzottak. Szakadt farmert és lenge pólót viselt. Fején pedig szemüveg díszelgett. – Csak szeretnék kérdezni valamit.
  - Nagyszerű, akkor én nem is zavargok tovább. – elhúztam a szám és arrébb léptem.
  - Luke, nem kell elmenned. – Ash megint elkapta a karom.
  - Tényleg nem akarok zavarni. – rájuk néztem.
  - Jól van. A koleszban pedig feltétlenül beszélnünk kell. Úgyhogy ne merészelj ellógni, rendben?
  - Oké főnök. – bólintottam, aztán ott hagytam őket. Semmi kedvem azt nézni, ahogy ezek egymásra tapadnak. Legalább egy jó is van ebben. Nem most kell színt vallanom neki. De azért bízom benne, hogy nem a bámulásomról lesz szó.
   Suli után az utcákat róttam. Nem akartam hazamenni, nehogy Ash faggatni kezdjen. Egyáltalán nem akarom elmondani neki, hogy miként érzek iránta. Hisz még én sem tudom pontosan mi ez. Úgyhogy ameddig lehet, kerülni fogom a témát, és így egyben őt is.
  Jóval sötétedés után megcsörrent a telefonom. Ashton hív. Túlságosan amatőr lennék, ha nem venném fel? Valószínű igen.
  - Mondjad! – szóltam bele végül.
  - Mégis hol a fenében vagy Luke? Azzal, hogy nem vagy itthon, attól még nem fogsz kibújni a beszélgetés alól. Ugye tudod?
  - Tudom hát. Csak ki kellett szellőztetnem a fejem.
  - Szerintem már így is szellős volt a fejed. Úgyhogy, told ide a képed.
  - Ash...
  - Nem Hemmings, azonnal gyere haza!
  - Jól van. Máris megyek. – szemeimet forgatva nyomtam ki a telefont.

  Alig tíz perccel később már a kollégium folyosóján slattyogtam. Lassan mentem fel a harmadikra. Direkt nem lifteztem, nehogy hamar odaérjek. Még meg is álltam párszor néhány haverral lepacsizni, akik épp a folyosón ácsorogtak. Váltottam velük pár szót, majd mentem tovább.
  Szobánk ajtajához érve, előbányásztam farzsebemből a kulcsaimat, és a zárral kezdtem tökölődni. Nagy levegőt vettem, mikor beléptem rajta. Már el is képzeltem, hogy a kanapén ül, feje mellől rám világító lámpával. Vagy reflektorral. Tőle még ez is kitelik, hogy ilyen „rossz zsarusra" vegye a figurát, ha vallatásról van szó.
  Becsuktam magam mögött az ajtót, de szerencsémre nem ült a kanapén.
  - Csak nem megjöttél? – kiabált a konyhából. Ez örökké a konyhában sündörög?
  - De-de... - hanyagul ledobtam a táskám a nappali közepén, majd a konyhába mentem. A küszöbön megtorpantam, ahogy megláttam a göndört. Lassan felmértem a kissé széles hátát, és a vállait, ahogy szépen feszül rajta a fekete felsője. Majd végigfuttattam a hátán a tekintetem, egészen a fenekéig. Jézusom, milyen markolnivaló az izmos hátsója! Na, meg a szexi combjai? Istenem az a nadrág milyen jól kihangsúlyozza vonalait. Ajh, olyan jó lenne szorosan mögé lépni, és hátulról átölelni. Csak hát...
 - Hahó! Merre jársz? – szemem előtt intett Ash, hogy figyeljek rá.
 - Öh, bocsi. – fel se tűnt, hogy megfordult. – Csak elgondolkodtam, hogy bekulcsoltam-e az ajtót. – füllentettem.
  - Áh, értem. – rám mosolygott.
  - Szóval, miről akarsz beszélni? – elsétáltam mellette, hogy töltsek magamnak kávét, amit az előbb főzött le.
  - A buli estéjéről. – kicsit ledermedtem, mikor egy bögrét akartam elővenni a szekrényből. – Is.
  - Is? – lassan behajtottam a szekrényajtót.
  - Több dologról lenne szó, Lukey. – bakancsa kopogott a padlón, ahogy közelebb jött.
  - Oké. Akkor jobb, ha bele kezdesz. Mert úgy érzem, hosszú éjszakánk lesz. – megtöltöttem a bögrém. Aztán két kockacukrot dobtam bele, és kevergetni kezdtem.
  - Tudod Luke... - szorosan mögém lépett, mellkasát a hátamnak nyomta. Ashton, mi a fenét csinálsz? Pulóveremen keresztül éreztem a belőle áradó hőt. Fejem mellett a szekrényben matatni kezdett egy pohár után. Ja, hogy csak egy bögre kell? – Bocsi. – kuncogott, miután elém tette a bögrét.
  - Megkérhettél volna, hogy vegyek le egyet neked is. – motyogtam vigyorogva. Na, nem mintha ellenem lett volna a dolog. Jézusom. Kicseszett jó érzés, ahogy hozzám préselődik a mellkasa.
  - Gondolom, feltűnt, hogy nem férünk el ketten egymás mellett. – vigyorgott. Még mindig ugyanolyan szorosan állt mögöttem. Tény és való, elég keskeny a konyhánk.
  Felé fordítottam a fejem. Azonnal elvesztem a zöldes tekintetében, és mintha ő is az enyémben. Majd ajkait kezdtem bámulni. Amik csak pár centire voltak az enyémtől. Piercingembe haraptam, mire mélyebb levegőt vett. Így még jobban hozzám nyomódott a mellkasa. Elkapott egy fura vonzó érzés, ami arra késztetett, hogy csókoljam meg. Picit közelebb hajoltam hozzá, és furcsamódon, nem húzódott el.
  Szívem a fülemben kezdett dobolni. Gyomromban megannyi pillangó kelt életre. Ash légzése is szaporább lett. Nagyot nyelve hajoltam közelebb. Ajkaim épphogy súrolták az övét, mire felüvöltött a telefonja.
  - Bassza meg! – morgolódva és kissé zavarodottan húzódott el tőlem. Ez meg mégis mi a fasz volt? Komolyan meg akartam csókolni? Jézusom! – Mondjad Clifford! – szemöldökét mérgesen vonta össze, de szemei zavartságról árulkodtak.
  Megnyaltam a szám, és belekortyoltam a kávéba. Aztán elléptem a konyhapulttól, így Ashtől is.
  - Nehogy azt hidd, hogy ezzel megúsztad, Luke! – suttogta, mellkasához szorította a mobilt. Ujjait finoman végighúzta a hátamon, ahogy átsétált a nappaliba.
   Szinte a levegő is belém fagyott. Ezt meg hogy értsem? Mit nem fogok megúszni? Értetlenül és ledöbbenve meredtem utána. De ami leginkább aggaszt. Ashton miért nem húzódott el? Hagyta volna, hogy megcsókoljam? És mi volt ez a hozzám simulás, vagy a taperolás?
  Számtalan kérdés árasztotta el az agyam. Amikre egyelőre nem tudom a válaszokat. Az előbbi eseten agyalva vonultam a szobámba. Ash a nappali közepén telefonált, és amint észrevett szinte leblokkolva stírölni kezdett. Végigmért, és szemeiben „éhség" csillant. Mi a...? Ash, ez most komoly? Úgy nézel rám, mint aki épp be akarja cserkészni a zsákmányát.
   Sietősen léptem be szobám ajtaján, amit magamra zártam. Szó sincs arról, hogy félek tőle. Csak kissé –nagyon– kínos ez a helyzet. Mi volt ez a nézés? Általában így szokott azokra a csajokra nézni, akit épp fel akar szedni egy numera erejéig. És mi történt volna akkor, ha Mike nem hívja fel? Tényleg megcsókoltam volna? Jézusom...
  Miután letettem a bögrét, elterültem az ágyamon. Tudnom kell, hogy mit gondol erről Ash. Vagy, hogy mit akart megbeszélni velem. Abban már szinte biztos vagyok, hogy tudja, miként érzek iránta. Vagyis érzi, hogy vonzódom hozzá. Lehet, hogy ő jobban tisztában van az érzelmeimmel, mint én magam? Kívülről milyennek tűnhetek, miközben őt bámulom? Nyilván rájött, hogy... Ezt még kimondani is rossz. Nem is értem, miért akartam az előbb megcsókolni. Hiba, kurva nagy hiba lett volna. Hisz a legjobb barátomat mégsem smárolhatom le kedvemre. Nem vonzódhatok hozzá, mert az helytelen lenne.
  Kezdtem túlpörgetni az agyam a rengeteg kérdéssel, és így egyre jobban lefáradtam. És mint vártam, hamar el is nyomott az álom.
 
   - A-ashton... - nyögtem a nevét, miközben ágyékát az enyémhez dörgölte. Ördögi mosoly ült ki arcára, ahogy ismét fölém hajolt. Fedetlen mellkasunk egymáséhoz simult. Bizseregni kezdett a bőröm, ahol csak érintkezett a göndörével.
  Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott meg az ágyon. Átkaroltam a hátát, hogy közelebb vonjam magamhoz. Lassan csodás ajkaira tapasztottam az enyémeket. Ajkaink tökéletesen illettek egymáséra, ahogy mohón falni kezdte az ajkaim. Párszor piercingem kezdte harapdálni. Amitől még inkább begerjedtem. Nyelve befurakodott a számba, és erotikus táncba hívta az enyém.
  Egyre nagyobb és mélyebb lökéseivel sorozatos jóleső nyögéseket váltott ki belőlem. Minden egyes nyögésem után egyre szélesedni kezdett önelégült vigyora.
  Hajába vezettem az ujjaim, és picit meghúztam pár tincsét. Mellyel láthatóan az őrületbe kergettem.
  - Ash... - ismét felnyögtem, mikor a végső élvezet küszöbén álltam. – Gyor-sabban. – nyöszörögtem, ő pedig válaszként csak csókolgatni és harapdálni kezdte a nyakam. Illetve kérésemnek eleget téve gyorsított a tempón.
  Hangosan, nevét nyögve élveztem el. Lökött még párat, majd férfias morgással őt is elérte a gyönyör. Zihálva túrt a hajába, majd legördült rólam. Rávigyorogtam, és nyakára csúsztattam a kezem, hogy közelebb vonjam egy csókra.
  Miután lezárta a csókot átkarolta a vállam és magához húzott. Mellkasába fúrtam a fejem, miközben gyengéden cirógatta a hátam.
  - Ugye nem voltam nagyon durva, Lukey fiú? – becenevem hallatán mosolyra húztam a szám. Kissé erőtlenül pihegtem a karjaiban.
  - Nagyszerű voltál, mint mindig. – mondatom végén csókot nyomtam izmos mellkasára.

  Rémülten és levegő után kapkodva ültem fel az ágyamon. Nyakamról és hátamon folyt az izzadtság. Rendesen vert a víz. Szinte felforrt a vérem is. Olyan, mintha lázam lenne.
  Annak ellenére, hogy rohadtul melegem van, kirázott a hideg. Végignéztem magamon, és ekkor tűnt fel, hogy egy szál boxer van rajtam. Nem emlékszem, mikor vetkőztem le. Habár, éjszaka felkelhettem, hisz nem szokásom farmerban aludni.
   Megvontam a vállam és agyalni kezdtem az álmomon. Mi a fasz van veled, Luke? Kissé remegve túrtam nedvességtől csapzott hajamba. Nem, ez nem normális. Beteges, hogy arról álmodom, miként dug meg Ashton.
   Már csak a gondolatától is szorítani kezdett a boxerem. Ne... Luke, ne gondolj rá! Nem ágaskodhat a cerkád Ashre. Ez... beteges!
  Mélyeket lélegeztem, hogy nyugtassam magam. Letöröltem arcomról az izzadtságot. A hátamon borsódzni kezdett a bőr, ahogy kezdett felszívódni a verejték.
  Mi bajom lehet? Először a bámulás, aztán a fantáziálások. Majd a szerelmet vallós álom. Az esti majdnem csók. Most meg ez az álom, melyben Ash elég szépen döngölt az ágyba.
  Élesen szívtam be a levegőt, ahogy felidéztem a pillanatot. Csak ez járt a fejemben. Mintha végtelenített lejátszásra állítottam volna. Folyamatosan csak ismétlődött a fejemben, amint a haverom magáévá tesz. Ha az életben is ilyen kicseszett jó az ágyban Ash, akkor a lányoknak kurva nagy szerencséjük van, hogy egy ilyen pasi fekteti meg őket. Mi? Ezt most komolyan gondoltam? Jézusom, Lucas!
  Kimásztam a takaró alól, és az ablakhoz sétáltam. Kegyetlen nagy fáradtság lett rajtam urrá. Nyúzottnak éreztem magam. Mintha bármelyik pillanatban összerogyhatna alattam a lábam. Ám valahogy nem ez zavart, leginkább az álmaim és az érzéseim jobban aggasztottak.
  Nem hiszem el, hogy ilyeneket álmodok. De miért? És miért kezdtem el vonzódni ennyire hozzá? Ashről meg nem is beszélve? Komolyan engedte volna, hogy lesmároljam? Mi a fasz? Egyszerűen képtelenség, hogy ez velünk történjen meg. Nem... képtelen vagyok felfogni, hogy titkon arra vágyom, hogy Ash megkú...
  Ajkamba harapva bámultam ki az ablakon. Még sötét volt, de a horizonton már kezdett megjelenni a nap első és halvány sugarai. Idegesen túrtam a hajamba, közben a piercingemet rágtam. Mit ne mondjak? Kurvára össze vagyok zavarodva. A sajátom és Ash viselkedése miatt egyaránt. És ezentúl hogy fogok Ashtonnal egy helyiségben lenni? Mi van, ha nem tudom türtőztetni magam, és bármelyik pillanatban lesmárolhatom? Jézusom. Azzal meg pláne nem tudok mit kezdeni, ahogy tegnap hozzám simult és egy pillanatra összeértek az ajkaink.
  Halkan kopogtatni kezdtek az ajtómon. Baszki, ez biztosan Ash. Én nem akarok beszélni vele. Nem és kész.
  - Lukey, meddig akarsz bezárkózni a szobádba? – Ash hangját kissé tompította az ajtó. – Ha nem tűnt még fel, de átaludtad az egész napot. Ideje lenne, hogy kitold a képed. – hogy mi van? Újból kinéztem az ablakon. És rájöttem, hogy nem most kel fel a nap. Hanem most megy le a nap. – Luke? Élsz még?
  - Öh... persze, mindjárt megyek. – zavartan léptem a szekrényemhez, hogy magamra kapjak pár ruhát.

...................

Wassap you guys? (:

So, meghoztam az újabb részt, ami kissé... hogy is mondjam? Öhh... eléggé köhhöm lett. :D És ikken, úgy éreztem, h ki köll tennem azt a bizonyos korhatárt a cím mögé. :) Remélem, azért így is tetszetős volt a rész, h ilyen kis összecsapott lett az a bizonyos rémálmos jelenet. :DD

And, tiszta öröm és bódottág van nálam már pár napja, hisz Lashton is f.ckin alive lett. Tök cukik, h együtt vannak/ voltak Stockholmban és folyton dobnak fel közös képeket snapre or twitterre... Ajh, nagyon Lashton af vagyok most. :33 Olyan kis cuksik már ezen a képen. Jézusom... 💖💖

And if you liked this chapter, please vote / comment.

Love ya all! ✘✘