[Side note: dirty smutty *smirks*]

ASHTON

Lassan nyitottam ki szemeimet, hogy szoktassam őket a fehér függönyökön beáramló éles napsugarakhoz. Amint megpillantottam a karjaimban szunnyadó szőke fiú gyönyörű szeplős vállát, egyből széles mosoly terült szét arcomon. Dereka körül szorosabbra fontam – ha még lehetséges egyáltalán – és még jobban magamhoz húztam. Ezzel csupasz háta fedetlen mellkasomhoz préselődött, nagyszerű érzés bőrömön érezni Luke puha és meleg bőrét. Ekkor vettem észre, hogy ujjaink össze vannak fűzve, így hüvelykujjammal megcirógattam a kézfejét. Imádom, ahogy keze elveszik az enyémben, de mégis tökéletesen passzolnak egymásba.

Gyengéd puszit nyomtam Luke tarkójára, szőke kócos fürtjei kissé csiklandozták az orrom, ahogy arcomat belefúrtam a tincsei mélyére. Beszívtam haja csodás illatát, ahogy még szorosabban öleltem magamhoz.

– Szeretlek, Luke. – alig hallhatóan suttogtam a hajába, majd ismét megcsókoltam a fejét. Csókjaimmal lejjebb haladtam a tarkóján, majd áttértem a nyakára, végül a szeplős vállára. Lapockájára nyomtam egy hosszabb csókot, ezzel magamba szívtam bőre enyhe rózsás illatát. Rózsa? Ez mintha új tusfürdő lenne, abban biztos vagyok, hogy eddig nem rózsaillatú volt. De ez kimondottan passzol hozzá, hiába csajos egy picit.

Luke mocorogni kezdett a karjaimban, míg szembe nem fordult velem. Egyik karjával szorosan ölelte át a hátam, tenyere és ujjbegyei kissé hűvösnek hatottak bőrömön. Szemei még mindig le voltak hunyva, ahogy arcát a nyakamba fúrta. Puha ajkai és cuki tündérkés nózija kulcscsontomhoz nyomódtak. Bőrömön éreztem langyos leheletét, amitől karjaimon végigfutott a hideg, libabőrt képezve rajta. Ujjaimat végig futtattam a hajában, majd tarkóján finoman rámarkoltam a szőke fürtjeire. Imádom, hogy ilyen hosszú a haja. Régen el se tudtam volna képzelni ilyen nagy és göndör lobonccal. Most viszont ez tökéletesen passzol az új stílusához. Igaz, régen azt sem tudtam volna elképzelni, hogy megcsókoljam, nemhogy lefeküdni vele. Arról meg pláne nem mertem még csak álmodni sem, hogy belezúgjak. Még mindig hihetetlen a számomra, hogy beleszerettem a legjobb barátomba.

Picit elhúzódtam, hogy szemügyre vehessem gyönyörű arcát. Nózija körül szétterülő szeplői egy bájos összképet ad arcának, ellensúlyozva határozott és erős vonalú állkapcsát. Telt ajkainak látványa csókra csábítják az embert. Ívelt szemöldöke olyan, mintha csak rajzolták volna, akárcsak szempillái hossza is lenyűgöző. Eddig nem is nagyon tűnt fel, de most így ez a hosszú haj kissé lányos szépséget kölcsönöz neki, ami valljuk be őszintén, megőrjít.

- Hihetetlenül gyönyörű vagy, Lu. – suttogtam, majd néhány apró csókot nyomtam az arcára. Hajával kezdtem babrálni, miközben megpusziltam az orrát is, mire felhúzott orral grimaszolt. Aztán megint arcára nyomtam pár puszit, amitől halkan felkacagott. Istenem, annyira kis édes.

- Ashtonnn... - magas és vékony hangon nevetni kezdett, imádom, mikor így picsog. Mosolyogva gyönyörködtem benne, szívemet átjárta az iránta érzett szeretet, és ha lehet még inkább felerősödött bennem, hogy mennyire szeretem őt. Főleg, hogy nagyon régen láttam már ennyire boldognak. És a tudat, hogy én teszem ilyen boldoggá, engem is azzá tesz. Halántékára nyomtam néhány lágy puszit. Elmondhatatlanul szerelmes vagyok belé. Tudom, marhára nyálasnak tűnik ez az egész, de... Luke jelenti számomra a világot, ő életem értelme, ő az akiért bármit megtennék, csakhogy tudjam, boldog.

Miután alább hagyott a nagy nevetéssel, kinyitotta szemeit és kékségeit egyenesen enyémbe fúrta. – Szia! – egy édes mosoly terült szét arcán, némi halvány pírral együtt.

- Jó reggelt, baby. – hasonló szélességű mosolyt villantottam rá, mielőtt közelebb hajoltam volna hozzá egy csókért. Ajkai finoman tapadtak az enyémhez, majd lassan szinkronban kezdtek mozogni egymáson. Imádom csókolni őt, főleg, ilyen lassan és érzelmesen. Ha szavakkal még nem is, de így próbálom a tudtára adni mennyire szeretem őt. Bár, ha úgy vesszük tegnap már bevallottam neki, végre. Jó, ez nem azt jelenti, hogy soha nem fogom kimondani azt a néhány jelentőségteljes szót, de egyelőre nem merem. Pláne addig nem, míg Wesleyvel él.

- Ash... hahó? – kezei közé vette az arcom. – Itt vagy még? – mindvégig bájosan mosolygott.

- Nem igazán... A szépséged túlságosan magával ragad. – most viszont ő blokkolt le, majd azonnal elpirult. Látszott rajta, hogy hirtelen azt se tudja mit mondjon, vagy hogyan reagáljon rá. Csak halkan elmotyogott egy köszönömöt és arcomra nyomott egy hosszabb puszit. – Hogy aludtál? – tincseivel babrálva kérdeztem.

- Remekül, hála neked, babe. – mosolya még mindig levakarhatatlan volt arcáról. – Szeretnék minden egyes nap karjaidban elaludni, és melletted ébredni. Így biztosan nem küszködnék az álmatlansággal. – sóhajtott. – Kissé már röhejes, hogy minden nyavalyámra te vagy a gyógyír, nem? Te vagy aki boldoggá tesz, te vagy életem szerelme, ha velem vagy nyugodt vagyok, és jobbá teszed az alvászavarom. Nincsenek rémálmaim, nem vagdosom magam, depresszió gondolata még csak meg sem fordul a fejemben... és a legfőbb dolog, nincs öngyilkossági hajlamom, ha velem vagy. – valljuk be őszintén, eléggé meghatott ezzel a vallomással, főleg az utóbbi mondatával még könnyeket is csalt a szemembe. Így tarkójánál beletúrtam a hajába és úgy vontam magamhoz egy hosszú, szenvedélyesen érzelmes csókra.

- Szóhoz sem jutok, Lu. – egy ideig csak némán bámultunk egymás könnyektől csillogó szemeibe. – Tudod, amit most elmondtál, engem is boldoggá tesz a tudat, hogy már nincsenek öngyilkos hajlamod. Remélhetőleg ez így is fog maradni, bárhogy is alakuljon a „kapcsolatunk" a jövőben. – megfogtam a kezét és ajkamhoz emelve, kézfejére nyomtam egy csókot. – Nem akarlak elveszíteni, ez is épp elég nagy kihívás, hogy... hogy egy másik sráccal élsz, és őt csókolod, helyettem. De ezen még túltesszük magunkat valahogy. – sóhajtottam. – Érted, amit mondok? – hevesen bólogatott, és elsuttogott egy sajnálomot.

- De tudod, hogy ezen könnyen segíthetünk.

- Nem Luke, előbb át kellene gondolnod, és a helyes döntést kell meghoznod.

- Szerintem, eléggé nyilvánvaló és egyértelmű, hogy miképp akarok dönteni. Téged akarlak Ashton, veled akarok lenni... ne lökj el magadtól megint, pláne ne a most együtt töltött csodálatos éjszaka után.

- Nem akarlak ellökni, ezt te is tu...

- És ha... és ha, mondjuk, – hirtelen szavamba vágott. – mi lenne, ha titokban mi ketten...

- Azt akarod, hogy titokban randizzunk? – most én vágtam a szavába. Először azt hittem, nem fog válaszolni, majd bólogatni kezdett.

- Igen... megpróbálhatnánk, nem?

- Várj, te tényleg azt akarod, hogy titokban randizzunk, és ténylegesen összejöjjünk, míg Wesley-t továbbra is beeteted, hogy kedveled őt?

- Igen, ezt szeretném. – megint bólintott és közelebb bújt hozzám. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem döbbentett meg ez az egész. Ajkaimra nyomta az övéit, ajkai puhán érintették az enyémeket.

- Te most totál komolyan gondolod ezt? – értetlenül néztem rá a csók után.

- Igen, Ash, belehalok, hogy nem lehetek a tiéd, én ezt már nem bírom tovább... és... úgy érzem, jelenleg ez lenne a legjobb döntés.

- Luke... baby... - megráztam a fejem, miközben hátamra fordultam, magammal húztam Lut is, így fölém kerekedve, felsőteste az enyémhez simult, kezei pedig mellkasomon támasztották ki a testét. – Alaposan átgondoltad ezt? – hevesen bólogatott. – Baby, ez sokkal komolyabb, mint ahogy gondolod. Ez nem csak szexről szól, hanem valós érzelmekről. Így már nemcsak azt kell titkolnunk, hogy alkalomadtán kufircolunk, hanem azt, hogy ténylegesen együtt vagyunk, hogy ténylegesen egy párt alkotunk és érzelmeink vannak egymás iránt, és nemcsak holmi szexuális vágy az egész. – hadartam egy szuszra.

- Igen, Ashton, tisztában vagyok ezzel, és az ezzel járó következményekkel és felelősséggel. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de úgy érzem, készen állok arra, hogy randizzak veled. Ha egyelőre csak titokban, de... De ez egy hatalmas előrelépés. Főleg azok után, amit megszenvedtünk.

- Luke, ne felejtsd el, hogy ez még nehezebb lesz, mint eddig. Csak akkor csókolhatlak meg, vagy érinthetlek meg amolyan szerelmesen, ha kettesben vagyunk. Mindezt nemcsak Wesley előtt kell eljátszanunk, és fenntartani a látszatot, hogy őt szereted és hogy az övé vagy, hanem a barátaink, családjaink és az egész világ előtt. A külvilág előtt el kell fojtanunk az érzelmeinket, még jobban, mint eddig. Túl sok lesz a veszítenivalónk.

- Igen, tudom, Ash. Megértem az aggodalmad, de eddig sem érintkeztünk a külvilág előtt úgy, illetve én nagyon sokáig elfojtottam az érzéseimet irántad, és így kétlem, hogy ezután probléma lenne ebből.

- Már hogy ne lenne probléma? Luke, nem bántásból vagy valami, de szerintem kettőnk közül pont, hogy te vagy az, aki alig tudja visszafogni magát nehogy szívszemekkel bámuljon. Igen, bevallom, hogy én pedig sokszor elragadtatom magam és az utcán sétálva ölelgetlek, vagy puszilgatlak... De jobban oda kell ezekre figyelnünk, és kordában kell tartanunk a vágyainkat és egymás iránti érzelmeinket. – megint bólogatott. – Nos, hát ezeket mind mellőznünk kell. Kerülnünk kell a félreérthető szituációkat, vagy testbeszédet, meg miegymást.

- Tudom Ash, hogy mi ennek az ára és próbálom is magam ehhez tartani. Mindaddig míg ki nem agyalom miként és mikor is vessek véget Wesleyvel való kapcsolatomnak. – ismét ajkaimra lehelt egy gyengéd csókot. – Feltéve, ha akarod-e egyáltalán úgy is, hogy Wes a képben van?

- Menni fog, hisz egész éjjel még csak a gondolata sem fordult meg a fejünkben, szóval...

- De Ash, őszintén, akarod ezt egyáltalán? Mármint, te is bele akarsz ugrani ebbe a titkos kapcsolatba? Vagy várjunk, míg lezárom a másik kapcsolatom? – pár pillanat erejéig elgondolkodtam, amíg ülő helyzetbe húztam fel magam, persze Lu továbbra is rajtam feküdt. Egyik kezemmel végigsimítottam az állkapcsán, majd füle mögé tűrtem arcába hulló göndör tincsét. Hüvelykujjammal továbbra is állkapcsát cirógattam. Gyönyörű vonásait tanulmányoztam, a rengeteg apró szeplőit, ajkai teltségét, szemöldökének ívét, cuki tündérkés nóziját, szemei körvonalát és hihetetlen kék íriszeit.

Tarkójánál fogva húztam közelebb a fejét és hosszasan megcsókoltam, mondanom se kell, Luke automatikusan visszacsókolt. Ajkaink gyengéden és összhangban mozogtak egymásén.

- Igen, Babe, mindennél jobban akarlak. – suttogtam, de ő tökéletesen hallotta. Arcán azonnal egy hatalmas mosoly terült szét, annyira édes így. Szinte a nyakamba vetette magát, ahogy karjait nyakam köré fonva bújt hozzám.

- Igen, igen, igen, igen! – vidáman ismételgette, érezhető, ahogy majd' kicsattan a boldogságtól. Mellkasomat melegség tölti el, szívem pedig túlcsordult az iránta érzett szerelemmel, ahogy ilyen boldognak látnom őt. Annak ellenére, hogy mindketten tudjuk, milyen kemény és nehéz fába vágtuk a fejszénket. Borzasztó nehéz és hosszú útnak nézünk elébe. De ahogy ő is mondja, szétvet az ideg, ha nem lehet az enyém. Azt még nem tudom, hogy miként fog elsülni ez, illetve mennyit fogunk szenvedni miatta, na meg persze én hogyan fogok viszonyulni ehhez az egész kapcsolathoz. Főleg, hogy titokban kell tartanunk mindenki előtt. Illetve a legnagyobb bökkenő, hogy Luke egyszerre két kapcsolatban van. Nem tudom, miként fogja ezt megoldani, és mekkora hatással lesz a mi románcunkra, hogy ő igazából Wesleyvel jár, és folyamatosan megcsalja őt és hazudik neki. Illetve, mondjuk ki őszintén, kicsit fájó és keserédes, hogy miközben mi is randizunk, addig Wesley is ugyanúgy birtokba veszi a testét és.... A gondolattól, hogy Wesley is taperolni és csókolgatni fogja Lut, hirtelen a hideg is kirázott. Brr... borzasztó, inkább nem is akarok belegondolni.

Azt már előre tudom, hogy még így is félek kimondani, hogy szeretem őt, ténylegesen megijeszt a dolog. De ettől függetlenül tényleg akarom ezt az egészet, tényleg azt akarom, hogy a pasijának szólítson. Igaz, hogy mindezt titokban kell tennünk, de nem bírok már várni rá. És tudom, hogy ő is türelmetlen tovább várni rám.

Picit eltoltam magamtól, hogy ajkaimat az övéire tapasszam. Mosolyogva csókolt vissza, én pedig szorosan öleltem magamhoz, olyannyira, hogy tökéletesen éreztem, ahogy szíve eszeveszetten kalapál a mellkasában. Egyik kezemmel beletúrtam puha és hosszú hajába, majd amint ujjaim finoman érintették a tarkóját, kuncogni kezdett. Oldalán végig húztam a kezem és kuncogásából nevetés lett, ami persze engem is mosolygásra késztetett.

- Lu, ha folyton nevetsz nem tudlak normálisan megcsókolni. – csak nevetett tovább. Széles mosolyát látva, ha lehet még boldogabbá tett. Ilyen önfeledten boldognak már nagyon régen láttam. Szinte már ténylegesen ragyogóbb, mint a nap vagy egy gyémánt.

- Bocsi. – édesen felhúzta nóziját, ahogy közelebb hajolt hozzám. – Ash, ezt mind csak te váltod ki belőlem. – suttogta, majd arcomra nyomott egy hosszabb csókot. Amint puha és meleg ajkai bőrömet érintették, végig futott rajtam egy bizsergető érzés, mintha csak áramütés ért volna. Halkan sóhajtottam, majd ujjaimat végig húztam csupasz hátán, hogy közelebb vonjam egy csókra. Lassan és szenvedélyesen csókolt vissza, mellkasa teljesen az enyémhez simult. Egy apróbb csókkal zárta a gyengéd csókolózást, majd nyakhajlatomba fúrta arcát. – Nem maradhatnánk így örökké?

- Meztelenül ölelkezve egy hotelszobában? – kuncogva cirógattam a hátát.

- Eh... nem éppen egy hotelszobában, mondjuk ha meztelenül ölelkeznénk az nem lenne ellenemre – mosolygott. – de leginkább így összebújva. – lágy puszikat nyomott a mellkasomra.

- Maradha... - ebben a pillanatban megszólalt a telefonja ébresztője. Hosszasan felmordult, gondolom eszébe jutott, hogy hamarosan vissza kell mennie a luxusvillába, a pasijához.

- Aj, ne már. – lebiggyesztett ajakkal húzódott el tőlem.

- Annyira édes vagy, mikor ezt csinálod. – kuncogva vontam magamhoz, hogy megcsókolhassam lebiggyesztett ajkait. Csókomtól egyből mosolyogni kezdett, nyelve hegyét fogai közé vette, ahogy szélesen mosolygott rám. Mindig is szerettem ezt a mosolyát, annyira édes így. Szemei gyönyörű kéken ragyogtak, melyek színtiszta szerelmet sugárzottak. Teljesen lerí róla mennyire szerelmes belém, ez pedig megmelengeti a szívemet, és ráébreszt, hogy én is totálisan belé vagyok zúgva.

- Szöktess meg, Ash. – suttogta, én pedig meglepődve néztem kék szemeibe. – Komolyan. Szökjünk meg, hagyjunk itt mindent, és kezdjük újra együtt. – arca ragyogott az ötlettől, szemeiben pedig a remény csillogott. Talán egy percig gyönyörködtem benne, amíg próbáltam összeszedni a gondolataimat, nehogy megsértsem a mondandómmal.

- Baby, tudod, hogy mennyire akarom ezt én is, de... nem léphetünk le csak úgy. – szája sarka picit megrándult. Így megcirógattam az állát és fülénél beletúrtam a hajába. – Nem lenne fair senkivel szemben sem. Főleg nem úgy, hogy a szüleid és bátyáid mit sem tudnak az egészről. És mivel tudom mennyire fontosak neked, így nem hinném, hogy ez lenne a legjobb döntés, hogy csak úgy fogjuk magunkat és lelépünk. Lu, anyukád halálra aggódná magát, ha egyik napról a másikra eltűnnél. Te sem szeretnéd ezt, hogy belerokkanjon a köddé válásunk miatt. – kissé megbánóan lesütötte szemeit.

- Oké, értettem. – még mindig nem nézett rám.

- Babe, félre ne érts, nem azért mondtam ezt, mert nem akarnék veled megszökni. Ha tehetném, most azonnal megszöktetnélek, és felülnénk az első Sydney-i járatra, hogy ténylegesen új és gondtalan életet kezdhessek veled, immár egy párként. – rám szegezte a tekintetét.

- Té-tényleg m-megtennéd ezt, Ash?

- Igen, mindenképp! – gondolkodás nélkül vágtam rá a választ, hisz ez az igazság. – Most viszont ezt nem tehetjük meg. Legalábbis addig nem, míg be nem avatjuk a családjainkat, hogy a fiúk a gyengéid, illetve, nekem pedig mindkét nem.

- Te mikor tervezed elmondani nekik?

- Valamikor a vizsgák lezárása után. Te?

- Igazából én még mindig rettegek emiatt. Úgy érzem, hogy ők nem fogadnák olyan könnyedén és lazán, ahogy Cal és Mike. Apa tuti ki fog akadni és csalódott lesz, tán még ki is tagad. Anya biztos ejteni fog pár könnycseppet, hogy a harmadik fia meleg. Kudarcnak fogják venni, hogy valamit elrontottak a nevelésemkor. A bátyáim meg, nyilván el fognak távolodni tőlem és elítélnek majd.

- Ajj, ugyan már, Luke, ezt te sem gondolhatod komolyan. – fel-le simogattam a hátát.

- Pedig komolyan ezt gondolom.

- Lu, baby. – közelebb vontam magamhoz. – Biztos vagyok benne, hogy továbbra is ugyanazt a Luke-ot fogják látni benned, akit megismertek. Ugyanúgy fognak szeretni, mint eddig. Sőt mi több, támogatni fognak ebben, és kiállnak majd melletted. Megígérem, Lu. – szipogni kezdett, így megpusziltam a halántékát.

- Köszönöm, bár továbbra sem hiszem el. – megvonta a vállát és könnyes szemeit rám szegezte.

- Ha hiszed, ha nem, egy biztos... én itt leszek neked, és támogatni foglak mindenben. – rámosolyogtam mielőtt megcsókoltam volna. – Ne aggódj, nem fognak elítélni, ugyanúgy fognak szeretni, ahogy eddig. – néhány apró puszit nyomtam az arcára, majd hozzám bújva fúrta arcát a nyakamba. Néhány finoman lágy csókkal halmozta el a mellkasom. Lehunytam a szemeim, hogy jobban átérezzem, ahogy puha és telt ajkai bőrömhöz nyomódnak. Amint nyelve egy nedves ösvényt hagyott maga után a bőrömön, a vágy egyből elöntötte a testem. Egy halk sóhaj hagyta el a szám. Csókjaival egyre lejjebb haladt a mellkasomon, légzésem pedig szaporábbá vált. Kétoldalt közrefogtam a derekát és az ölembe húztam a gyönyörű szőke fiút -a fiúm-. Nyakam köré fonta karjait, miközben ártatlanul mosolygott rám, így még lehengerlően gyönyörűbbnek tűnt, akárcsak egy angyal.

Csodás ajkaira nyomtam az enyém, és azonnal elmélyítettem a csókot. Amint lehetett nyelvemet bejuttattam a szájába, és egy forró táncra hívtam az övét. Tenyereimet felfuttattam az oldalán, melytől orrán át élesen szívta be a levegőt. Csókjaimmal áttértem a nyakára, és gyengepontján picit megszívtam a bőrét, remélve, hogy később ez szép pirosas nyomot hagy maga után. Majd mellkasára nyomtam néhány csókot. Szempilláimon át vetettem rá egy pillantást, kék szemeiben izzott a vágy tüze. Egy remegő nyögés hagyta el ajkait, mikor csókolgatni kezdtem mellbimbóját. Nyaldosni és finoman szívni kezdtem, tudom, hogy ezzel teljesen az őrületbe kergetem. És mint ahogy vártam is, hangosabban kezdett nyöszörögni, illetve egész testében megremegett. Egyik kezét hajamba vezette és erősen rámarkolt tincseimre, miközben én nyelvemmel kényeztettem tovább a mellbimbóit. Mondanom se kell, mindketten elég szépen begerjedtünk, így Lu merevedése az enyémhez dörzsölődött. Mindkettőnkből egy jóleső nyögést váltva ki.

- Ash... kérlek... - sóhajtozott, hangja vékonyabb volt a szokásosnál. Hűvös levegőt fújtam egyik nyálamtól csillogó mellbimbójára, az élvezettől hátrahanyatlott a feje, miközben egy nyüszítő hangot hallatott. Imádom, mikor ilyen hatással vagyok rá. Tarkójára csúsztattam a kezem, hogy magam felé fordítsam a fejét. Arca kipirult, ajkai picit megduzzadtak a heves csókoktól, megnagyobbodott pupilláitól kissé sötétnek tűntek íriszei.

- Gyönyörű vagy, Baby. – ha lehet még jobban elpirult, és egy édes mosoly kíséretében elsuttogott egy köszönömöt. Aztán közelebb hajolt hozzám és szenvedélyesen, de mégis gyengéden csókolt meg. Csókjaival lejjebb kezdett haladni rajtam. Mellkasomon elidőzött egy darabig, majd hasamtól egészen a V-vonalamig végignyalt a bőrömön, melytől szaporábban vettem a levegőt. Néhány helyen jobban megszívta a bőröm, ezzel megjelölve engem. Picit hátrébb csúszott tőlem, és sarkaira ülve nézett fel rám a szempilláin át. – Lu... baby. – élesen szívtam be a levegőt, amint kissé remegő kezekkel rámarkolt a farkamra. Szemeiben csak úgy izzott a vágy, beleharapott alsóajkába, ahogy közelebb hajolt a markában tartott meredező hímtagomhoz. Azonnal tudtam min jár az esze, úgy helyezkedtem, hogy könnyedén hozzám férhessen.

Tekintetét férfiasságomra szegezte, majd szexin megnyalta ajkát, nekem pedig egy önelégült mosoly ült ki a fejemre. Nem tudom miért, de úgy érzem, Lu nagyon is szereti szájával kényeztetni a fiúkat odalent, hisz nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nincs ellenére ezt megtenni, sőt mi több, látszik rajta, hogy ő is élvezi ezt. Illetve, elképesztően jól végzi a dolgát, mint egy igazi alsó. Ez pedig egyre inkább beindít, hogy ennyire kimutatkozik rajta, hogy ő egy gyönyörű alsótípusú twink.

Torkomon akadt a levegő, mikor Luke egy hosszabb csókot nyomott hímtagomra. Szempilláin át nézett fel rám, ajkaimon még mindig egy önelégült féloldalas mosoly játszott. Bólintottam, jelezvén, hogy tegye a dolgát és ne várakozzon tovább. Ártatlanul mosolygott rám, majd előbb végig nyalt hosszomon, utána mindenféle jelzés nélkül szájába vette, egy visszafojtott nyögéssel jeleztem, hogy mennyire tetszik. Lassan mozgatni kezdte rajtam a fejét, kezével kényeztette tovább farkam azon részét, ami már nem fért a szájába.

Egy darabig csodálattal néztem, miként is ügyködik rajtam. Mondanom se kell, mennyire élvezem, amit csinál. Hihetetlenül jó még ebben is. Hajába vezettem az egyik kezem és erősen rámarkoltam szőke fürtjeire, hogy kissé átvegyem az irányítást. Pár másodperc múlva éreztem, hogy farkam üti torka hátsó falát, így kissé fuldokolni kezdett. Nem tehetek róla, de ez is baszottul tetszik, és teljesen felajz. Mikor éreztem, hogy már nem bírja tovább köhögés nélkül, elengedtem a haját és farkamat kihúztam a szájából. Arcát könyökhajlatába fúrta, hogy köhögjön párat. Könnyes szemeit rám szegezte, én pedig csak féloldalasan vigyorogtam. Tudom kissé már beteges, hogy ez a látvány is fényezi az egómat, de... Baromira imponáló tud lenni, hogy a szeretett fiúd a farkadon fuldokol, míg téged ezzel közelebb visz a gyönyör eléréséhez.

Tarkójára csúsztattam a kezem és közelebb húztam egy hosszabb csókra. Amint lehunyta szemeit arcán végig folytak a könnyei.

- H-had pr-próbáljak m-meg valam-mit. – kissé rekedtessé vált a hangja a torka megerőltetésétől, illetve zavarában és félénksége miatt dadogni kezdett. Értetlenül néztem rá, nem tudom mire értette az előbbit. Megköszörülte a torkát, majd nagyot nyelve nézett a még mindig meredező hímtagomra. – Mélyebbre megyek. – suttogta, és máris elkezdte kezét fel-le mozgatni a farkamon. Ezzel egy újabb nyögést váltva ki belőlem.

- Ah... Babe, Lu... nem muszáj. – suttogtam néhány mély sóhaj között. – Nem akarom, hogy megsérülj. – folytattam, mielőtt újból megcsókoltam volna.

- Ash, megakarom tenni. – beharapta ajkát, hogy enyhítse a benne áramló feszültséget. Csak bólintottam. Széles mosolyt villantott rám, majd négykézláb helyezkedett. Megnyalta ajkát miközben farkamhoz hajolt. Néhány szexi nedves csókot nyomott a hegyére, szinte már játszadozott vele, mintha csak tényleg egy nyalókát ízlelgetne. Ettől is képes lettem volna már most elélvezni, de még vissza kell fognom magam.

Picit elhajolt a farkamtól, hogy egy mélyebb levegőt vegyen. Aztán máris szájába vette a férfiasságom. Kezével segített magának még mélyebbre haladni a hosszomon. A férfiasságom felénél megállt, hogy lazítson állkapcsán és arcizmain, majd folytatta tovább. Kezeit csípőmre helyezte és úgy támasztotta meg magát. Szinte leesett állal figyeltem a mozdulatait, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre halad rajtam, míg a teljes hosszom el nem tűnt szája és torka mélyén, orra a medencecsontomat érintette.

- Baszki, Luke. – zihálva nyöszörögtem. Ezt még soha senki nem tette meg velem és Luke teljesen lenyűgöz még ezzel is. Mégis, hogy képes erre? Wow, tényleg nem jutok szóhoz. – Kibaszott dögös vagy így, Baby. – kicseszettül tetszik, ahogy egész hosszom eltűnik a szájában, annyira szexi ez a látvány. Beletúrtam a hajába, miközben ő lassan mozgatni kezdte rajtam a fejét, melytől hosszabb és mélyebb nyögés tört fel belőlem.

Váratlanul kihúzta szájából a farkam, ajkai nyála és az előváladékom keverékétől csillogtak, amit kézfejével törölte le. Ujjait hímtagom köré fonta és mozgatni kezdte rajta a kezét. Könnyes szemekkel nézett rám, gondolom, ismét megerőltette magát, majd megköszörülte a torkát. Egy féloldalas mosolyra húzta duzzadt ajkait, és ismét farkamhoz hajolva ellepte nedves csókokkal azt. Aztán ténylegesen szopni a hegyét, fogait finoman végighúzta rajta. Aztán megint szájába vette egész hosszomat. Ajkamba harapva próbáltam visszafojtani a nyögéseimet, persze sikertelenül, mivel totálisan kikészített. Erősebben markoltam rá szőke fürtjeire, melytől farkammal a szájában nyögött egyet. Farkamon át a vibráció végigáramlott egész testemen, ami egy újabb löketet adott nekem. Éreztem, hogy nagyon közel vagyok már a gyönyörhöz.

- Oh bassza meg. – suttogva szitkozódtam, mikor a szőkeség többször is megismételte, ahogy ledugja torkán a hímtagom. – Luke... - hangom megremegett, éreztem, hogy mindjárt eldurranok. Fejét hajánál fogva húztam hátrébb, hogy farkamat kihúzzam a szájából. Majd szabad kezemmel rámarkoltam még mindig kőkemény hímtagomra és gyorsan fel-le mozgattam rajta a kezem. Luke tettre készen térdelt előttem a lábaim között, nyitott szájjal figyelte a mozdulataimat. Tekintetünk találkozott, szemeiben vágy és „éhség" tükröződött.

Egy hangos nyögés keretében értem el a várva várt gyönyört. Élvezetem pedig beterítette Luke mellkasát, picit ajkait és az állát is. Ő pedig ujjaival törölte le a mellkasát, amit megduzzadt élénk rózsaszín ajkaihoz emelt. Bekapta ujjait és szenvedélyesen szopta le róla a fehér váladékot. Ismét halkan káromkodtam, mert kibaszott szexin csinálta.

- Jó fiú. – suttogva hajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. Közben rámarkoltam meredező férfiasságára és gyors mozdulatokkal próbáltam őt is eljuttatni a gyönyörhöz. Párszor belenyögött a csókba. Szabad kezemmel átkaroltam a derekát és könnyedén az ölembe húztam, akárcsak egy rongybabát. Csókjaimmal áttértem a nyakára, a gyengepontjánál meg is harapdáltam a bőrét. Majd ezt követően ismét mellbimbóját kezdtem nyelvemmel kényeztetni. Tudom mennyire imádja, ha ezt művelem vele. A várt hatás most sem maradt el, az élvezettől vékony hangon nyüszítve hanyatlott hátra a feje. Hüvelykujjammal végigsimítottam farka hegyén, ami megadta a végső lökést neki, így nevemet hangosabban nyögve élvezett el a markomban. Ám élvezete egy része így is hasára fröccsent. Kezemet ajkaihoz emeltem, ő pedig engedelmesen lenyalta saját élvezetét a tenyeremről. A látványtól ismét felnyögtem, majd közelebb hajoltam egy hosszabb csókért, ajkain jól érezhető volt még mindkettőnk élvezete.

Aztán lassan végig csókolgattam, harapdáltam és szívtam a bőrét, míg a hasához nem értem, hogy lenyaljam róla fehéredő élvezetét. Luke mindvégig remegett, zihált és szabálytalanul nyöszörgött. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem indít be a látvány, vagy hogy nem farkalnám-e meg most rögtön.

Kissé zihálva bújt hozzám, én pedig karjaimat háta köré fonva öleltem magamhoz. Mindketten még kicsit a felhők felett jártunk, teljesen lefárasztott minket ez a gyönyör.

- Isteni voltál, Luke. – suttogtam a fülébe, amin erőtlenül kuncogott. Ám hangján így is hallatszott mennyire megviselte torkát, hogy ennyire mélyre hatoltam benne. Néhány apró csókot nyomtam a halántékára. Egy picit elhúzódott tőlem, hogy ajkait az enyémre tapassza. Lassan és szenvedélyesen csókolóztunk, kiélvezve egymás gyengéd érintését. Érezhetően mindketten erre a gyengédségre vágytunk, így nem is vált hevessé a csók. Ajkaink szinkronban mozogtak egymásén, illetve nyelveink is csak néha találkoztak, de ez sem volt heves vagy vad.

Miután egy apró csókkal lezárta a hosszas csókolózást, arcát nyakamba fúrva bújt hozzám, bőrömet csiklandozta meleg lehelete, ahogy szorosan magamhoz öleltem.

- Köszönöm Ashton, ezt a csodás éjszakát. Igazán hálás vagyok, amit tettél értem. – mélyet lélegzett, hangja rekedt volt és megviseltnek hallatszott. – Sosem gondoltam volna, hogy egyszer meglepsz egy hotel szobafoglalással, csak azért, hogy kimutasd az érzéseidet irántam, és hogy kettesben lehessünk. – megköszörülte a torkát. Érezhető, hogy kicsit küszködik a beszéléssel. – Ráadásul még szerenádoztál is, ami marha gyönyörű volt, és... és a legfontosabb – csak annyira húzódott el, hogy a szemeimbe tudjon nézi. – Az enyém vagy, én pedig a tiéd. – édesen elnevette magát. – El se hiszem, hogy végre kimondhatom: a fiúm vagy, Ashton. – megint nevetgélt, én meg csak csodálva néztem őt egy mosollyal az arcomon.

- Kibaszott édes vagy ilyenkor. – magamhoz vontam egy újabb hosszú csókra. Majd homlokomat az övéhez nyomtam és így néztem szerelemtől és boldogságtól ragyogó kék szemeibe. – Én is alig hiszem el, hogy tényleg megpróbáljuk még akadályok árán is.

- Szeretlek, Ash. – suttogta, válaszként ismét szenvedélyesen csókoltam meg, éreztetve vele, hogy én is elmondhatatlanul szeretem őt. Attól, hogy nem merem még kimondani azt a pár jelentőségteljes szót, attól még szerelmes vagyok belé, és inkább tettel és csókokkal akarom a tudtára adni.

- Te jelented számomra az egész világot, Luke. – ismét megcsókoltam. Mikor elhajoltam tőle, szemei bekönnyeztek, így elkapta rólam a tekintetét, és inkább a mellkasomat tanulmányozta. Szaporábban kezdte venni a levegőt, mélyeket sóhajtott, hogy nyugtassa magát. Érzem, hogy a sírás határán áll, így próbáltam nyugtatóan az oldalát cirógatni. De lehet, hogy ez inkább csak rondított a helyzeten, mert arcát sietősen tenyereibe temette. Ekkor már szabadjára engedte a könnyeit. Szorosabban fontam köré a karjaimat és édes kis semmiségeket suttogtam a fülébe, miközben ő halkan sírni kezdett. Szívszorító így látni őt. – Lu... baby. Ne sírj, édesem. – egyik karommal magamhoz öleltem amennyire csak tudtam, a másik kezemmel fejét óvatosan húztam a vállamhoz, hogy ott sírhassa ki magát. Vállai rázkódni kezdtek, ahogy néha-néha halk hüppögő hangot adott, miközben párszor szipogott is.

Nem igazán tudom pontosan, hogy most mitől tört ki belőle a sírás. Habár van néhány tippem. Tán tudatosult benne, hogy megcsalta a pasiját? Vagy, hogy úgy ugrott bele egy új kapcsolatba, hogy közben hónapok óta jár valakivel? Ráadásul a velem való új románcát titokban is kell tartania és lehet ez még inkább zavarja? Vagy... esetleg arra gondol, hogy kilátástalan a helyzetünk és sosem fogunk tudni megoldást találni erre? Vagy nem tetszik neki, hogy továbbra sem mondom ki, hogy szeretem őt? Vagy mindez egyszerre szakadt rá?

- Lu... - picit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Szemei vörösek voltak a sírástól. – Mi a baj? – arcáról letöröltem a könnyeit.

- Én... - megrázta a fejét és látszott rajta, hogy küszködik a könnyeivel. – Csak... - szipogott egyet. – Csak szeretnék ténylegesen összejönni veled. Mindenféle akadály és titkolózás nélkül. Ash, nem akarok visszamenni hozzá. Veled akarok lenni, örökké.

- Baby, tudod jól, hogy én is ezt akarom, és hidd el, ennek hamarosan el is jön az ideje. Csak türelmeseknek kell lennünk. Tudom, hogy marha nehéz lesz belevágni, de... - mindkét kezét a kezeim közé vettem és összekulcsoltam az ujjainkat. – De együtt megbirkózunk vele, oké? – hevesen bólintott. – Én itt leszek neked, együtt kitaláljuk hogyan tovább, és miként szakíts Wesleyvel. Rendben? – megint bólintott.

- Legszívesebben már ma szakítanék vele.

- Mondtam már Baby, ez túl feltűnő lenne. Szépen lassan kell haladni, hogy minél kevesebb figyelmet fordítsunk magunk felé. Nagyon óvatosnak kell lennünk. Nem szabad rögtön az elején lebuknunk. És most jobban oda kell figyelni, nehogy Michael megint gyanakodni kezdjen. – ismét bólogatott.

- Pedig biztos, hogy ő lesz az első, aki kiszúr valamit. Tudod, hogy mennyire kiéleződöttek az érzékei velünk kapcsolatban.

- Tudom hát. A sírba visz vele. – megforgattam a szemeim. Közelebb vontam magamhoz, hogy egy hosszabb puszit nyomjak az arcára. – Minden rendbe jön. Megígérem. – suttogtam mielőtt még egy puszit nyomtam volna az arcára, majd a cuki tündérke nózijára. – Na, gyere, kászálódjunk ki az ágyból. – átkaroltam a derekát és kicsit előrébb csúsztam az ágyon, majd egy laza mozdulattal a vállamra dobtam őt. Luke hangosan felnevetett, és próbált minél erősebben megkapaszkodni belém, hogy még véletlenül se pottyanjon le. Mivel kerek fene pont állkapcsomnál volt így finoman megpaskoltam azt, ettől pedig félig-meddig egy nevetés és sikoly keverékét hallatta. A szobából nyíló fürdőszobába cipeltem őt, aztán amint beléptem, lábaira állítottam, hogy behúzhassam őt a zuhanykabinba.

Miután megnyitottam a vizet, kabinban állva magamhoz húztam egy hosszú és érzelmes csókra. Átkarolta a derekamat és úgy simult hozzám, akár egy cica. Vizes fürtjeibe vezettem a kezem, ő pedig belemosolygott a csókba. Picit elhúzódott tőlem, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Íriszei gyönyörű kéken ragyogtak, melyben a szerelem tükröződött. Mosolyogni kezdtem, hisz már csak Lu látványa boldoggá tesz. Arról nem is beszélve, ahogy szerelemittasan néz rám, melegséggel tölti el a mellkasom.

Még egy darabig ölelkezve csókolóztunk a zuhany alatt, majd a habbal kezdtünk játszadozni. Luke jókedvű nevetése betöltötte az egész fürdőszobát, szívem pedig túlcsordult az iránta érzett szerelemtől. Hihetetlenül édes ez a fiú. Derekánál fogva öleltem magamhoz és a fülébe suttogtam, mennyire imádnivaló a nevetése és mennyire hiányzott ezt hallani. Lu válaszként hosszasan tapadt ajkaimra.

Miután kiszórakoztuk magunkat a zuhanyzóban, egy törölközőt tekertem Luke dögös teste köré, majd a saját csípőm köré is. Miközben a haját szárította, mögé lépve öleltem át a derekát, és szeplős vállát kezdtem el csókolgatni. A tükörben egymásra talált a tekintetünk, Lu csini pofiján egy édes és büszke mosoly terült szét, amit én is egy széles mosollyal viszonoztam. Ismét egy hosszabb csókot nyomtam a vállára, mikor Luke lehunyta szemeit, hogy jobban átérezze a pillanatot. Én pedig szorosabban fontam köré a karjaimat. Épp ekkor kapcsolta le a hajszárítót, majd visszaakasztotta a helyére.

- Hihetetlenül gyönyörű vagy, Baby. – motyogtam finom illatú bőrébe, mielőtt arcomat a vállába fúrtam volna. Luke kacagni kezdett, ahogy enyhe borostám csiklandozta a bőrét.

- Inkább az a hihetetlen, ami ebben a röpke néhány órában történt velünk. – úgy fordítottam a fejem, hogy a tükörben lássam az arcát. – Még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg bevállaljuk ezt. – szembe fordult velem és kezeit mellkasomra téve cirógatta a nyakamat és kulcscsontomat.

- Én sem. – ajkaimat az övéire tapasztottam egy édes csók erejéig. – Tényleg akarod ezt, Baby? Tényleg bele akarunk ebbe vágni?

- Igen, mindennél jobban akarom. – bólintott, és most ő nyomott ajkaimra egy rövidke csókot.

- Oké, egy próbát megér, nem igaz? – hevesen bólogatott. – Ha tényleg nehéz lesz neked két kapcsolatot fenntartani, és ha közben jól meg vagy Wesleyvel, és ha már tényleg nem bírjuk így, akkor megígéred, hogy szüneteltetjük, és majd akkor folytatjuk, ha már szabad a pálya? – egy picit elgondolkodva nézett szemeimbe.

- Igen, megígérem. Ha nem bírjuk tovább, akkor szüneteltetjük. De – felemelte a kezét. – te is ígérd meg, hogy nem mondasz le rólam, a kapcsolatunkról, ha netán neccesebbé válik a helyzet, oké?

- Nem fogok lemondani kettőnkről, harcolni fogok érted, Luke. – homlokomat az övének támasztottam. – Te vagy a mindenem, Baby. – suttogva tettem hozzá.

- Szeretlek, Ashton. – alig hallhatóan suttogta, mielőtt hosszasan tapadt volna ajkaimra.

Mielőtt túlságosan belefeledkeztünk volna a csókba, elhúzódott tőlem és arcomra nyomott egy édes puszit.

- Sajnos mennem kell. – hangján nagyon érződött, hogy nem szívesen teszi ezt. Még egy csókot leheltem ajkaira, én is képtelen vagyok elengedni őt. Halkan nevetni kezdett, miközben próbált elhúzódni tőlem, de egyre szorosabban öleltem át a derekát. – Babe, tényleg mennem kéne, hacsak nem akarunk lebukni. – mosolyogni kezdtem a becenevet hallva.

- „Babe", háh? – fel-le mozgattam a szemöldököm, és egy ördögi mosoly ült ki arcomra. Luke azonnal elvörösödött, és kezével próbálta takarni az arcát. Nevetni kezdtem, ahogy arcáról lefejtettem a kezét és összekulcsoltam ujjainkat. – Ilyenkor annyira édes vagy. – tündéri nózijára nyomtam egy enyhe kis puszit. Göndör fürtjeit a füle mögé simítottam. – Tetszik, ha babe-nek szólítasz. – rákacsintottam, majd arcára nyomtam egy puszit. – Na, gyere, menjünk. – felöltöztünk, és összeszedtük a holminkat, hogy elhagyjuk a szobát. Gyorsan kicsekkoltunk, majd az utcára lépve átkaroltam Luke derekát és picit közelebb vontam magamhoz. A szöszke csak meglepődve nézett rám, és zavart mosolyra húzta ajkait.

Wesley villája felé vezető úton párszor Luke halántékára vagy éppen az arcára nyomtam egy gyengéd puszit. Ettől Lu pedig mindig elvörösödött, olyan édes ilyenkor. Néha pedig hátára csúsztattam a kezem és úgy támogattam őt. Mikor megálltunk egy kereszteződésnél, és vártuk, hogy zöldre váltson a jelzőlámpa, megfogtam a kezét és lazán összefontam az ujjainkat. Luke arca egyből felragyogott, mintha csak egy régóta vágyott álma teljesült volna.

- Szeretem, ha ezt csinálod. – kezünkre pillantott. – Főleg, ha nyilvánosság előtt vagyunk. – motyogta, gondolom, azt hitte, hogy nem hallom meg, pedig kristálytisztán hallottam a szavait. Majd hirtelen komorrá vált az arca. Értetlenül meredtem rá, hisz az előbb még láthatóan boldog volt. Nem értem ezt a gyors hangulatváltozást.

- Babe, mi a baj? – szembefordultam vele, így a másik kezét is megfogtam. Az sem érdekel, hogy már rég zöldre váltott a lámpa, én tudni akarom, mi jár a buksijában.

- Tudod... - sóhajtva lehajtotta a fejét, látszott rajta, hogy erősen tanakodik, elmerje-e mondani vagy sem. – Tudod, Wesley sosem fogja meg a kezem, ha nyilvánosság előtt vagyunk. Sőt, szabályosan elutasít és inkább zsebre dugja a kezeit, és úgy megyünk egymás mellett mintha csak barátok lennénk.

- Oh, Lu. – egyik karomat dereka köré fontam, hogy magamhoz húzzam egy ölelésre.

- Lehet túl nyálasnak hangzik, de még annak ellenére is, hogy nem vállaltam fel a melegségem, még így is szeretném, ha a fiúm séta közben fogná a kezem. – picit megremegett a hangja.

- Mint mondjuk most? – homlokomat az övéhez nyomtam, így találkozott a tekintetünk.

- Igen, mint most. – alig hallhatóan suttogta. Gondolom, teljesen meghatotta a közelségem és ez az extra személyes pillanat. Lassan megszüntettem a kettőnk közti távolságot és finoman ajkaira nyomtam az enyém. Egy ideig bent tartotta a levegőt és félénken csókolt vissza. Valószínű alig hiszi el, hogy tényleg az utcán – néhány járókelő szeme láttára – csókoltam meg.

- Ebben nem lesz hiányod, ha kettesben megyünk valamerre. – rámosolyogtam. – Akárcsak abban, hogy megkapd a neked járó figyelmet és szeretetet. Mert te a világot is megérdemled, Baby. – szemei felragyogtak, látszott rajta, hogy örömében legszívesebben majd' kiugrana a bőréből.

- Köszönöm, Ashton, te egy igazi herceg vagy. – nevetgélve puszilta meg az arcom. – El nem tudod képzelni, hogy mennyit jelent ez nekem. – éppenséggel el tudom képzelni. – Tudom, nekem is kéne tennem ez ügyben valamit, például, bevallhatnám mindenkinek, hogy meleg vagyok. De nem tudom, egyszerűen nem tudom erre még rávenni magam. – mély levegőt vett. – Viszont, amit még nem értek Wesleyvel kapcsolatban, hogy mikor kettesben vagyunk, ráadásul egy olyan helyen, ahol senki sem ismer minket, akkor sem viselkedünk úgy, mint egy igazi pár. Te is ugyanígy tennéd?

- Jelenleg sem tűnik úgy. Itt rójuk ezt a kissé forgalmas utcát és én mégis büszkén fogom a kezed és büszkén csókollak meg a járókelők szeme láttára. Mert én tényleg szeretném mindenkinek a tudtára adni, milyen gyönyörű fiúval hozott össze a sors. – most ő tapadt ajkaimra. Megint elsuttogott egy köszönömöt, szemei is csak úgy ragyogtak.

- Már az is megfordult a fejemben, hogy Wesley egyáltalán nem akarja felvállalni a kapcsolatunkat, mert talán szégyell? – mondata kérdésként hatott.

- Hát ha ő így gondolja, akkor bassza meg! Egy ilyen nagyszerű és édes fiút, mint amilyen te vagy, vétek lenne eltitkolni vagy letagadni. – megint rámosolyogtam, ő pedig elpirulva csókolt meg. Mielőtt elhúzódott volna, füle mögé tűrtem a haját és jól szemügyre vettem boldogságtól csillogó szemeit. – Annyira gyönyörű vagy. – suttogtam.

- Köszönöm Ash, hogy ennyire figyelmes vagy, és hogy folyton azon vagy mivel tehetnél boldoggá, vagy mivel csalhatnál mosolyt az arcomra.

- Lu, ez csak természetes, hisz elvégre te vagy életem fénye. – ajkaimhoz emeltem a kezét és egy lágy csókot nyomtam csontos kézfejére. Luke zavartan mosolygott, miközben arca szinte lángolt a pírtől. – Menjünk, nehogy feltűnjön Wesleynek, hogy elkóricáltál. – vigyorogtam rá. Kezemet a hátára téve indultunk át a zebrán.

A visszamaradó úton továbbra is lazán összekulcsoltuk ujjainkat, valamikor pedig csak a kisujjainkat fontuk össze. Ez pedig láthatóan jobb kedvre derítette Luke-ot. Imádom, mikor ilyen boldognak láthatom, már csak egy ilyen apró dolog miatt is.

Mikor megérkeztünk Wesley utcájába, néhány házzal odébb álltunk meg, hogy még véletlenül se lásson meg minket. Luke elé léptem és derekára tettem kezeimet, ő pedig mellkasomra helyezte övéit.

- Ash, elmondhatatlanul köszönöm ezt a csodálatos éjszakát és délelőttöt. Fogalmad sincs róla mennyire boldoggá tettél ezzel, és hogy ez mennyit jelent nekem. Hálás vagyok, hogy ennyire törődsz velem. Azért meg pláne, hogy mindig azon töröd magad, hogy engem boldoggá tégy. De amivel még inkább boldoggá tettél, az az, hogy bevallottad, te is ugyanúgy szeretsz, ahogy én téged. Sosem gondoltam volna, hogy ezt egyszer hallani fogom, főleg nem ilyen gyönyörű módon, ahogy tetted.

- Ahogy már korábban is mondtam, érted és a boldogságodért bármit, de bármit megtennék. Te vagy az életem értelme, Baby. – tarkójára csúsztattam a kezem és úgy húztam közelebb egy hosszú és érzelmes csókra. Luke még a lélegzetét is visszatartotta, és csak azután fújta ki, mikor egy édes csókkal lezártam a csókot. – Ne feledd, én a tiéd, s te az enyém.

- Lehetetlen lenne elfeledni, hogy mostantól mondhatni hivatalosan is járunk. – rám mosolygott. – Még mindig alig hiszem el, hogy tényleg megpróbáljuk. – vigyorgott. – Na, de most jobb, ha megyek, mielőtt lebukunk. – ajkaimra tapadva csókolt meg.

Mikor elhúzódott tőlem, alig akartam elengedni a kezét, és láttam rajta, ő sem akarja ezt megtenni. Majd nagy nehezen mégis sikerült elengednünk egymás kezét. Luke néhány lépést tett, mielőtt visszafordult volna. Gyönyörű kék szemei könnyektől csillogtak, széles mosolya ellenére láttam, hogy valójában szomorú.

- Egyébként... én is szeretlek, Ashton! – mosolya, ha lehet még szélesebb lett, szinte már szemei is mosolyogtak. Mint ebben az együtt töltött idő nagy részében. Én is egy széles mosollyal viszonoztam az övét, majd sarkon fordult és elviharzott. Gondolom, nehogy idő előtt meggondolja magát és visszafusson hozzám.

Egy ideig utolsó szavai visszhangoztak a fejembe. „Én is szeretlek, Ashton!" Beletelt néhány percbe, míg leesett miért épp így mondta ezt. Bassza meg! Ugye ez nem azt jelenti, hogy ő mindvégig ébren volt, mikor ezt reggel kimondtam? És csak tettette, hogy alszik? Uramisten... Beletúrtam a hajamba, hogy nyugtassam magam. De ha belegondolok, igazából tegnap már úgyis bevallottam neki, hogy szeretem őt, így nem is akkora probléma ez. Legalábbis azt hiszem.

-----------------------------

Halihó!

Ezer éve nem jártam már errefelé, és rettenetesen sajnálom is, h fél évvel később rukkolok elő ezzel a kissé nyomi fejezettel. Nagyon nem gondoltam volna h ennyire el fog rohanni az idő, pedig ezen is már vagy több hónapja dolgoztam. Illetve volt egy angol lashton one shot-om is, amit a youngblood (dal) ihletett, de végül annyi időn át szenvedtem vele, h inkább abba hagytam.

Közben a gépem is beszart, így 3 hétig nem is tudtam átmenteni a fanficjeim egy másik helyre. Azóta is nővérem laptopját bitorlom, mert most nem tudok venni egy másik gépet, mivel nyár végén még költöztünk is. So most minden szar összejött elég rendesen, így még inkább nem tudtam írással (és rajzolással) foglalkozni.

Ami meg a másik 3 fic-et illeti... meeehhh. A szellemesbe rengeteg új ötletem van, de vmiért úgy érzem h át is alakítanám egy picit. Méghozzá a fiúk (főleg Lu) külsejét. Vhogy nem passzol az elképzelésembe a 2016os kinézetük, sokkal közelebb áll most már hozzám a 2018as külsejük. So lehet h egy időre le kéne vennem a sztorit és átfogalmazni/ átalakítgatni az eddigi fejezeteken néhány dolgot.

Aztán a vámpír!lashtonba szintén egy éve nincs új fejezet, amit szégyellek is, mert szerettem azt írni. Safety pin epilógusra ismét egy éve vártok már, és ez kicseszettül feldühít h egyszerűen nincs időm írni. Blah... ez a hátránya ha az ember dolgozik, nincs akkor és annyi szabadsága amikor szeretné.

A lényeg, h ismét hoztam egy kissé gagyi fejezetet ide, de a szándék megvolt, és ez sztem fontosabb! So Lashton is rising here yaaayy!! Ezt egyébként eredetileg marhára nem terveztem bele, és lövésem sincs h ez mennyivel fog másabb végkifejletet hozni mint amit terveztem. De jaa, Lashton titokban fog ezentúl randizni. Jeeeeeez...

Love y'all
- Nik