LUKE

Mint ahogy az utóbbi két napban, így most is Ashton izmos karjaiban ébredtem. Ashtonnal töltöttem az egész hétvégét, de holnaptól vissza kell térnem a régi kerékvágásba, vagyis Wesleyhez. Még mindig nem döntöttem el, hogy szakítsak-e vele vagy sem. Hiába vagyok őrülten szerelmes Ashtonba, valamiért mégis szükségem van Wesleyre is. Kicseszett bonyolult ez az egész.

Fejemet picit arca felé fordítottam, de továbbra is fedetlen mellkasán pihentettem azt. Ujjaimmal apró mintákat rajzoltam mellkasára, majd a kulcscsontjával kezdtem babrálni. Aztán finoman végighúztam éles állkapcsán. Óvatosan végigcsókolgattam mellkasától egészen a nyakáig. Szerencsére nem ébresztettem fel vele.

Szemei még mindig le voltak hunyva. Arcizmai ki voltak simulva, így megint 17-nek tűnik. A borostát leszámítva, ugyebár. Hihetetlenül gyönyörű pasi. A pisze nózijával, a kissé ívelt szemöldökével és persze a csókos ajkaival igazán megőrjít. Határozott vonalú állkapcsa pedig egyenesen kikészít. Szívesen ébrednék mellette minden egyes reggel, csakhogy mindig megcsodálhassam elképesztően helyes vonalait.

- Nem gondolod, hogy kissé zavaró, ha egy alvó embert bámulsz? – hangja enyhén rekedtes volt, de kibaszott szexi. Teljesen elvesztem a róla szóló gondolataimban, és a gyönyörködésében, így meg is ijesztett a váratlan megszólalásával. Pláne, hogy szemei még mindig csukva vannak.

- Oh, bo-bocsánat... nem tu... elf-elfeledkeztem m-magamról. – dadogtam. Éreztem, ahogy arcomat elönti a pír. Mielőtt megmozdulhattam volna szorosabban vont magához. Lassan kinyitotta szemeit. Azonnal egy széles mosolyra húzta ajkait, amint megpillantotta elpirult arcomat.

- Kicseszett édes vagy. – vigyorgott tovább, majd tarkómra csúsztatta a kezét, hogy egy csókot nyomjon ajkaimra. – Jó reggelt, Baby. – vigyorogva túrt a hajamba.

- Neked is, Ashy. – arcára nyomtam egy puszit mielőtt fejemet ismét nyakába fúrtam volna. – Nem akartalak felébreszteni, csak...

- Már fent voltam. Csupán hajtott a kíváncsiság, mit fogsz csinálni. – hangjából ítélve mosolyoghatott.

- Oh... - ismét elpirulva bújtam hozzá, amint eszembe jutott, hogy mikor végigcsókoltam a mellkasát, valójában ő ébren volt. Tehát, tudja, hogy mit műveltem. Valamiért totál kínosnak érzem ezt az egészet. Te jó ég! Jobb kezével végigcirógatta a karom, majd ujjainkat összefűzte. Ashtonnal töltött három nap alatt szüntelenül pillangók repdesnek a gyomromban. Szívem csomószor kihagy egy ütemet, ahogy a légzésem is szaporábbá válik. Ezek csakis egyetlen dologra adnak magyarázatot: elmondhatatlanul szerelmes vagyok belé.

- Lu? Baby... elkalandoztál. – szabad kezével elsöpörte arcomba hulló tincseimet.

- Mondtál valamit? – felé fordítottam a fejem. Amint találkozott tekintetünk, gyomrom összerándult, ajkaim pedig résnyire elváltak egymástól.

- Csak azt, nehogy elfelejtsük: ma hétfő van, így tíztől óráink lesznek.

- Ja, persze... - halványan elmosolyodtam. Tarkómnál fogva húzott közelebb egy újabb csókra. Ami már sokkal hosszabb és szenvedélyesebb volt, mint az előbbi. Még ennyi idő alatt sem tudtam hozzászokni nagyszerű csókjaihoz. Mindegyik alkalommal azt a tipikus „tűzijátékszerű robbanást" érzem a gyomromban, mintha csak ez lenne a legelső csókunk. Végignyalt az alsóajkamon, majd a piercingemmel kezdett játszadozni. Párszor belenyögtem a csókba, mivel baromira imádom, ha ezt csinálja.

Picit feljebb másztam, ő pedig még jobban elmélyítette a csókot. Nyelve egyből átfurakodott a számba, már-már ledugta a torkomig. Két kezével közrefogta a derekam, majd egy laza mozdulattal az ölébe húzott. Egy halkabb sóhaj szökött ki a számon, mikor megéreztem magam alatt a keményedő férfiasságát.

- Kicseszett gyönyörű vagy. – suttogta, miután kiegyenesedve néztem le rá. Szemei a felkelő nap sugaraiban igazán zöldnek hatottak. Egyszerűen lenyűgöző.

- Te sem panaszkodhatsz. – vigyorogtam rá. Egyik kezével beletúrt szőke fürtjeimbe.

- Imádom, hogy ilyen hosszú a hajad. – megbabonázva vizslatta hullámos tincseimet. – Meseszép vagy, akár egy tündér. – hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni. Ám arcom ismét felvett egy rózsaszínűbb árnyalatot.

- Köszönöm, Ashton. – beszívtam a szám, képtelen vagyok visszafogni az egyre csak szélesedni kívánó vigyorom. Egy gyengéd csókot nyomtam ajkaira. Majd kitört belőle a nevetés, ahogy néhány tincsem az arcába hullott. – Ne nevess! – játszottam a sértődöttet, ő pedig izmos karjait körém fonva ölelt magához. Miközben továbbra is nevetgélt. Az imádott nevetését hallva engem is nevetésre késztetett. – Imádom a göndör kacajod. – válaszként vigyorogva csókolt meg.

Egy pillanat alatt felforrósodott körülöttünk a levegő, ahogy hevesebben smároltunk tovább. Nyelveink szexi táncot jártak egymással. Majd ismét az ajakkarikámmal kezdett játszadozni. Finoman alsóajkamba harapott és picit meghúzta azt. A csókba nyögve jeleztem, mennyire tetszik, amit csinál.

Ashton kezeit a pólóm – vagyis Ashtoné, amit ismételten kölcsön kaptam – alá helyezte. Amint tenyere hozzáért a bőrömhöz egyből kirázott a hideg, libabőrt képezve karjaimon. Gerincemen is végigszáguldozott egy áramütéshez hasonló jóleső bizsergés. Kezei egyre feljebb haladtak a hátamon, ezzel együtt pólómat is feljebb gyűrte. Egy könnyed mozdulattal kibújtatott a sötétkék anyagból. Ash ajkába harapva, alaposan végigmérte immár fedetlen felsőtestem. Kezeit végigvezette az oldalamon, majd a derekamon állapodott meg.

- Hihetetlenül gyönyörű vagy. – mosolyogva néztem rá. Egyik ujjamat végighúztam mellkasától a köldökéig. Mélyebbeket lélegezve nézett a szemeimbe. Hogy még egy picit kínozzam, így lassan ringatni kezdtem a csípőm. Mellyel egy halkabb sóhajt sikerült kicsikarnom ebből az ultrahelyes pasiból. Beletúrtam a hajamba, majd ujjaimat végighúztam a nyakamtól egészen a kulcscsontomig. Majd gyorsítani kezdtem csípőm mozgásán, ezzel összedörzsölve ágyékunkat. Éreztem, ahogy egyre keményebbé válik férfiassága.

- Luke... - sóhajtotta. Ártatlan pillantást vetettem rá, ahogy alsóajkamat babráltam az ujjaimmal. – Direkt csinálod, mi? – szempilláim alól néztem le rá, továbbra is játszva az ártatlant, mintha nem tudnám, mit is váltok ki belőle.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve óvatosan kivettem ajkamból a fekete fém karikámat. A cirka négy év alatt eddig sosem váltam meg a karikámtól. Imádtam, hogy picit vagányabbá varázsolta a külsőm. De most ki akarok valamit próbálni. Vetettem rá még egy hosszabb pillantást – mondhatni búcsút intettem neki–, majd az éjjeli szekrényen levő telefonomra tettem a piercinget. Ashton ajkába harapva figyelte mozdulataim.

- Te jó ég... kicseszett rég láttalak nélküle. – felkönyökölt az ágyon. Fülem mögé csúsztatta a kezét, hogy hüvelykujjával megcirógassa ajkamon a karika helyét. – Gyönyörű vagy, Lu. – alig mosolyodtam el, máris birtokba vette ajkaim. Egy halk nyögés tört fel mindkettőnkből, miután éreztük a hűvös fém hiányát. Isteni érzés úgy csókolózni, hogy nincs útban a karika.

Fél kézzel, mellkasánál fogva nyomtam vissza az ágyra. Csókjaimmal áttértem nyaka kényeztetésére. Párszor meg-megharapdáltam nyakán levő gyengepontját. Ugyanezt eljátszottam a kulcscsontjával és egészen le a hasáig. Néha erősebben megszívtam a bőrét, hogy később pici pirosas foltokat hagyjon rajta.

V-vonalához érve felpillantottam, éreztem, ahogy minden egyes mozdulatomat kíváncsian és „éhesen" lesi. Szemeiben lobogtak a vágy lángjai. Combjaira csúsztam, majd tenyeremmel finoman végigsimítottam igencsak meredező hímtagján. Egy halkabb sóhaj hagyta el száját, amitől egy féloldalas mosolyra húztam ajkaim. Ujjaimat beleakasztottam boxerébe. Ajkamba harapva kezdtem lejjebb húzni boxerét. Ash szemeibe néztem, melyek a tágra nyílt pupilláitól sötétebbnek tűntek. Csípőjéhez hajolva apró csókokkal halmoztam el felforrósodó bőrét. Majd combja közepéig toltam az alsóját. Amint meredező farka kiszabadult a boxere fogságából finoman végighúztam rajta ujjaim. Ashton torka mélyéről felszakadt egy jóleső nyögés. Ami ismételten vigyorgásra késztetett.

Finoman rámarkoltam hosszára és lassan mozgatni kezdtem rajta a kezem. Ajkamba, jobbára piercingem helyébe harapva néztem fel Ashtonra. Közelebb hajoltam a farkához, majd lágy csókokat nyomtam a hegyére. Mellyel újabb jóleső nyögéseket váltottam ki ebből a gyönyörű pasiból. Egyre szaporábbá vált Ashton légzése. Akárcsak az enyém is, hisz belül kissé reszketek. Ugyanis ez az első alkalom, hogy ezt művelem vele. Mindenáron le akarom őt nyűgözni, szóval érthető, ha kissé izgatott vagyok emiatt.

Még egy ideig így kényeztettem Ashtont, miután meguntam végignyaltam a hosszán. Ashton tarkómon egyből rámarkolt a hajamra. Ebből tudtam, mire is vágyik igazán. Szempilláimon át pillantottam fel rá, ajkaimat kissé dögösebben nyaltam meg, hogy még inkább az őrületbe kergessem. Rámarkoltam farkára, majd megcsókoltam a hegyét, aztán csókjaimmal és nyelvemmel kínoztam kicsit.

- Luke... - rekedtesen nyöszörögte. Végig álltam a tekintetét, miközben számba vettem férfiasságát. – Baszki... - torkán akadt a levegő, ahogy egyre mélyebbre haladtam rajta. – Te jó ég... - sóhajtozta. Mintha valami olyasmit is motyogott volna, hogy dögösen festek a farkával a számban. De nem vennék rá mérget, hogy jól hallottam-e.

Lassan mozgatni kezdtem rajta a fejem. Ő pedig egyre erősebben markolászta a hajam, ahogy nyögései is egyre sűrűbben törtek fel torkából. Kezem mozgatásával segítettem be, ami már nem fért be a számba. Párszor farka a torkomat ütötte, ami köhögésre késztetett. De folytattam tovább szerelmemen való ügyködést.

Egyre sűrűbben sóhajtozta a nevem, illetve szemem sarkából láttam, ahogy a lepedőt erősebben markolászta. Csípőjét feljebb nyomta, ezzel farka erősebben megnyomta a torkom. Szemeim is egyből bekönnyeztek a kellemetlen érzéstől. Megköszörültem a torkom, mellyel egy újabb nyögést váltottam ki belőle.

Éreztem, hogy nem sok van vissza, hogy elérje a gyönyört. Így végignyaltam a hosszán, majd rámarkoltam és mozgatni kezdtem rajta a kezem. Ismét felpillantottam rá. Ajkai résnyire elváltak egymástól. Szemeiben továbbra is a vágy csillogott. Illetve lenyűgözve tanulmányozta az arcom. Félénken mosolyogtam rá. Aztán férfiassága hegyét kezdtem apró csókokkal ellepni, az élvezettől feje hátrahanyatlott. Majd ismét számba vettem hosszát és mozgatni kezdtem rajta a fejem.

- Jeez... Kibaszott szexi vagy így. – sóhajtozta. Most már biztosra veszem, hogy jól hallottam az előbb is. Hamarosan, hangosan nyögve élvezett a számba. Kicsit fintorogva ugyan, de lenyeltem azt. Farkát kihúztam a számból, ismét végignyaltam hosszán. Végül még egy csókot nyomtam a hegyére, mielőtt elhúzódtam volna. Kézfejemmel töröltem meg a szám. Majd ismét a combjaira ülve húztam fel rá a boxerét. Miután félig ülő helyzetbe helyezkedett, egyik kezével fülem mögé tűrte arcomba hullt tincseim. Hüvelykujját párszor végighúzta alsóajkamon.

- Elképesztően jó vagy még ebben is, baby. – halvány mosolyra húztam érezhetően megduzzadt számat. Mielőtt bárhogy is reagálhattam volna, hosszasan megcsókolt. A csók pedig egy finom lassú, de mégis érzéki csókolózásban végződött. Kiélvezve a pillanatot, ahogy ajkaink összhangban mozognak egymáséval. Illetve ahogy nyelveink dominanciáért harcolnak egymással.

Mielőtt túlságosan elragadtathattuk volna magunkat, zárásként egy apró csókot nyomott ajkaimra. Szemeimet továbbra is lehunyva hagytam. Ám ez a csók, és eme pillanat heve ismét felébresztette bennem Ashton iránti szerelmem. Mellkasom szinte már feszít a túlcsorduló érzelmeimtől.

- Szeretlek, Ashton. – böktem ki váratlanul. Csupán néhány másodpercbe telt, mire rájöttem, mit is mondtam. Szemeim egyből kipattantak. – S-sajnálom... én nem... nem ak... - Ashton egy csókkal fojtotta belém a szót.

- Ssh... - egy újabb csókot nyomott ajkaimra, amit automatikusan viszonoztam is. – Kicseszett cuki vagy, mikor zavarodban össze-vissza habogsz. – széles vigyorától arcán kirajzolódtak a gödröcskéi.

Hogy őszinte legyek, kissé csalódással tölt el, hogy sosem mondja vissza azt a szót. Tudom, ez neki még nem megy, nincs felkészülve rá. De... Nem is tudom. Én meg így egy bolondnak tűnhetek. Legalábbis elég hülyén érzem magam emiatt, hogy tudja rólam, kibaszottul megőrülök érte. Tudja, hogy teljesen az ujjai köré csavart, és ő pedig nem képes viszonozni az érzéseimet. Annyira reménytelen és fájó ez az egész.

Valószínű érezhette a hirtelen közénk telepedett feszültséget, mivel közelebb vont magához. Arcomat két hatalmas tenyere közé vette, így kénytelen voltam szemeibe nézni. Ajkain egy bájos mosoly játszott. Egyik kezével beletúrt hajamba, majd ujjait végighúzta állkapcsomon és alsóajkamon. Arca közeledni kezdett felém. Először azt hittem ismét meg fog csókolni, ám csak nóziját dörgölte az enyémhez. Majd, hogy oldja a feszültséget, arcomat ahol csak tudta apró csókokkal borította be. Ez persze akaratlanul is nevetésre késztetett. Pláne, hogy bevetette az imádott göndör kacaját is.

- Ashton, ne már! – nevettem fel. Ő pedig, ha lehet még közelebb vont magához, ahogy ölébe húzott. Nyaka köré fontam karjaimat, ő meg szorosan ölelte át a hátam. Homlokomat az övének támasztottam, és egyenesen szemébe fúrtam az enyémeket.

- Őszintén, meg tudnám szokni, ha minden reggel ilyen kényeztetéssel ébresztenél. – suttogta, ajkain pedig egy ördögien huncut mosoly jelent meg. Arcom egyből elvörösödött, ő pedig csak egy jót kuncogott rajtam.

Még egy darabig ölelkezve ücsörögtünk az ágyon. Persze azért néhány csók ismét elcsattant köztünk.

Miután Ashton telefonján megszólalt az ébresztő, akaratlanul is, de ki kellett kászálódnunk az ágyból. Lemásztam Ashtonról, majd az ágy mellett állva nyújtózni kezdtem. A szobám felé vettem az irányt, mire Ash megragadta a karom és egyenesen a fürdőbe húzott maga után. Szinte még át se léptük a küszöböt, máris az ajtóhoz szorított. Kezeit a fejem mellé helyezve támasztotta meg magát. Élénk zöld szemeit a kékségeimbe fúrta. Tekintetében volt némi huncutság és persze dominancia. Kaján vigyorra húzta csókos ajkait. Szívem szaporábban kezdett kalapálni a mellkasomban, mikor közelebb hajolt hozzám. Állkapcsomra nyomott néhány csókot, majd fülemen éreztem a leheletét.

- Legszívesebben most rögtön megfarkalnálak. De ha nem akarunk elkésni, akkor... - finoman harapdálni kezdte a fülcimpám, amitől kiszökött számon egy jóleső sóhaj.

- És mondta valaki, hogy nem késhetünk? – próbáltam kontrollálni a hangom, nehogy megremegjen.

- Mmm... ezt már szeretem, Baby boy. – a becenév hallatán éreztem, hogy fülig elvörösödtem. Még néhány csókot nyomott fülem mögötti kis gödröcskébe. Elfordítottam a fejem, hogy megcsókolhassam. A csók végén alsóajkába haraptam, amit enyhén meg is húztam. Egy határozott mozdulattal eltoltam magamtól Ashtont. Csibészes féloldalas mosollyal az arcomon léptem el a kissé leblokkolt sráctól. A zuhanykabinhoz lépdelve picit megringattam a csípőm, mivel végig fenekemen éreztem Ashton tekintetét. Hogy még inkább magamra vonjam a figyelmét, direkt neki háttal álltam meg. Majd jól kinyomtam a fenekem, miközben letoltam a boxerem. A kelleténél mélyebbre hajoltam, ahogy kibújtam az anyagból. Miután a többi szennyes közé dobtam az alsóm, vállam fölött Ashtonra pillantottam. Aki még mindig mozdulatlanul ácsorgott az ajtónál, miközben lenyűgözve bámult engem.

- Apuci, te nem jössz? – kérdőn felvontam egyik szemöldököm. Ashton arcát látva enyhén szólva meglepődött a becenevet illetően. Szerintem totálisan váratlanul érintette, hogy nemcsak szex közben hívom így. Egy önelégült mosollyal az arcomon léptem a zuhanykabinba. Megnyitottam a forró vizet, és beálltam alá. Amint a kellemesen forró víz végigszáguldott a bőrömön, halkan hümmögtem magamnak. Fél percet se kellett várnom, máris két izmos kar fonódott derekam köré. Mellkasa a hátamhoz simult, és apró csókokkal halmozta el a vállam. Egy jóleső nyögés hagyta el a szám, amint csókjaival egyre lejjebb haladt a gerincemen. Néhány helyen megszívta vagy megharapdálta a bőröm. Neki szorított a hűvös csempés falnak, melyen két kézzel támasztottam ki magam. Majd egész testében hozzám simult, így éreztem, amint keményedő férfiassága a hátsómhoz nyomódik. Halkan felsóhajtott, lehelete tarkómat csiklandozta. Semmi kétség, hogy nekem is kezdenek gondjaim akadni odalent.

- Gyönyörű vagy, Luke. – suttogta a fülembe. Kissé rekedtes hangjától végigfutott rajtam a hideg, libabőrössé téve karjaimat. Kezeivel végigsimított az oldalamon, és a csípőmön állapodtak meg. Lehunytam a szemeimet és ajkamba haraptam nehogy egy hangosabb nyögés hagyja el a számat, mikor hozzám dörgölte ágyékát. Újból csókokkal halmozta el a hátam és a vállaim. Éreztem, ahogy néha egy-egy vízcsepp útvonalát követi ajkaival, vagy éppen a nyelvével. Remegő sóhajokat váltva ki belőlem. Egyik kezét fenekemre csúsztatta, majd jó erősen bele is markolt. Torkomból felszakadt egy nyögés, amint fejem is hátrahanyatlott, pontosabban a vállára hajtottam.

- Ash... - nyöszörögve akartam megfordulni, ám ő még mindig a falnak szorított. Megragadta az állkapcsom és maga felé fordította fejemet. Egy forró csókot váltottunk. Nyelveink szexi táncot jártak egymáséval. Ismételten meg akartam fordulni, de továbbra is a falhoz szorított. Igaz, már lazábban, de mégis gyengének bizonyulok hozzá képest.

Levegő hiányában megszakítottam a csókot. Ashton bájosan rám mosolygott majd szorosan körém fonta karjait. Vállamba fúrta állát, ahogy szorosan ölelt magához. Először csak meglepődve néztem le mellkasomat átfonó izmos karjaira. Talán fél percnyi fáziskéséssel ugyan, de belekaroltam karjaiba, fejemet pedig oldalra billentettem, így arcom súrolta az övét.

Kicsit meglep ez a hirtelen „arculatváltás", hisz az előbb még úgy tűnt, hogy durván fog magáévá tenni. De ehelyett úgy ölel át, mint egy szeretetéhes kiskutya. Őszintén, igazából én sem tudom, melyiknek örülnék most jobban. Egy „utolsó" vad hancúrozásnak, mielőtt visszatérnék a pasimhoz. Vagy pedig egy cuki és meghitt összebújós búcsúnak. Ha a szívemre hallgatok, akkor az utóbbit választanám.

Nem tudom meddig ácsoroghattunk így ölelkezve a még mindig csobogó zuhany alatt. De minden egyes pillanatát imádtam. Ahogy Ashton szorosan ölelt magához, miközben nedves mellkasa a hátamnak nyomódott. Párszor nyomott arcomra vagy halántékomra egy-egy puszit. Arcát többször is a nyakamba fúrta, amitől halkan kuncogtam.

Még egy hosszabb puszit nyomott az arcomra mielőtt elhúzódott volna tőlem. Bár mellkasa még mindig hátamhoz simult. Néhány másodpercre rá hűvös folyadékkal kezdett mintákat rajzolni a hátamra. Amint megéreztem a vaníliás illatot, máris tudtam, hogy ez Ashton tusfürdője. Vállamra is rajzolt valami mintát, amiről megmernék esküdni, hogy egy szívecske forma az. Akaratlanul is mosolyogni kezdtem, amint elképzeltem Ashtont flakonnal a kezében mintákat nyomkodni a hátamra. Mindkét kezével lassan kezdte elkenni a tusfürdőt. Majd vállaimat még picit meg is masszírozta. Mellyel néhány jóleső nyögést váltott ki belőlem, ahogy ujjait finoman belenyomta a vállaimba.

Lassan megfordultam, kezeimet egyből derekán fontam össze. Bevetettem a legbájosabb mosolyom, hogy levegyem a lábáról. És mint sikerült, ugyanolyan széles mosollyal viszonozta enyémet. Még akkor sem húzódott el, mikor közelebb hajoltam egy csókért. Sőt pont az ellenkezője. Hosszasan tapadtunk egymás ajkára. Mit ne mondjak, nagyon is szenvedélyesre sikerült. Kellően lassú volt, és édes, ahogy ajkaink szinkronban mozogtak egymásén. Nagyszerű érzés puha ajkait az enyémen érezni. Két kézzel karoltam át Ashton nyakát, hogy még közelebb vonjam őt. Karjai azonnal derekam köré fonódtak. Minden egyes csók után egyre többet akarok. Mintha csak nem tudnám elszakítani magam ettől a csodás pillanattól és érzéstől. Bár ez ugyanúgy igaz Ashtonra is. Mindketten totálisan függők lettünk egymás csókjaitól.

Néhány apró csókkal zártuk a percekig tartó édes csókolózást. A csókot követően ugyanúgy öleltük át egymást, mint az előbb. Lassan kinyitottam a szemeimet és egy gyönyörű zöldes szempárral találtam szembe magam. Ajkain egy bárgyú mosoly játszott, mintha csak le lenne nyűgözve a látványomtól. Egyik kezemmel végigsimítottam az állkapcsán, majd alsó ajkával babráltam.

- Szeretlek, Ashton... - alig hallhatóan suttogtam. Először azt hittem, hogy a zuhany zaja kellően elnyomta a motyogásom, de tévedtem. Mivel Ashton szemeiben némi bűntudat csillant meg. Nyilván azért, amiért ő nem mondja vissza ezeket a szavakat. Komolyan nem értem, miért csinálja ezt. Ha állítása szerint tisztában van az érzéseivel, akkor miért esik nehezére bevallania nekem? Ergo ebből csak arra tudok következtetni, hogy mégsem akar engem...

- Sajnálom, baby... - suttogta vissza, mintha csak gondolataimban olvasott volna. Majd szorosabbra fonta körülöttem a karjait. Fejét az enyémhez nyomta, ahogy átölelt. Ajkai picit súrolták a fülem. – Babe, később majd megérted most miért nem viszonzom ezt veled. – elkapott a sírhatnék, de erősnek kell maradnom. Így csak megértően bólogattam, annak ellenére, hogy baromira nem értem miről beszél.

Mielőtt bármit is mondhattam volna, épp csak annyira húzódott el, hogy szemeimbe tudjon nézni. Egyből elvesztem gyönyörű zöldes barna íriszeiben. Még ajkaim is picit elváltak egymástól. Hirtelen síri csend telepedett közénk. Csak a víz csobogását és a remegő légzéseimet lehetett hallani, ahogy számon át vettem a levegőt. Ebben a pillanatban már nem volt szükség beszédre, hisz szemei tökéletesen tükrözik érzelmeit. Ashton tekintete ezerszer beszédesebb volt a szavainál. Íriszeiben rengeteg érzelem kavargott, köztük aggódás, remény, megszállottság, de főként szerelem.

Mikor arcomat kezei közé fogta, akkor tűnt fel, hogy légzésemet egy ideig visszafogtam. Miután lassan kifújtam a levegőt, szívem szaporábban kezdett verni. Jobb kezével fülem mögé tűrte a víztől csöpögő hajam, majd hüvelykujjával cirógatni kezdte az arcom és állkapcsom. Lehunytam szemeimet, hogy jobban átérezzem az érintését. Majd azt vettem észre magamon, hogy mosolyom egyre csak szélesedni kezd. Főleg akkor, mikor Ash megcsókolta a homlokom. Aztán orromra is nyomott egy cuki puszit. Majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra, amit azonnal viszonoztam is.

Nem győzöm hangoztatni, mennyire belebolondultam Ashtonba.

......

Zuhanyozás után, amint felöltözve –persze most is Ashton ruháit viselem, azaz egyik kockás ingét és egy boxerét– kiléptünk a fürdőből Ashton combjaimnál fogva emelt fel és a vállára dobott. Nevetve kérleltem, hogy tegyen le, de ő csak kacagva cipelt tovább. A konyhába érve a pultra ültetett. Egyből lábaim közé állt és úgy csókolt meg, amit persze rögtön viszonoztam is. Nyaka köré fontam a karjaimat, ő pedig combjaimra csúsztatta hatalmas kezeit. Ajkai finoman érintették enyémeket. Imádom, mikor ilyen gyengéden csókol. Szívem többször is kihagyott egy-egy ütemet. Testemet pedig végigjárta egy jóleső bizsergés.

Kezeimet végigfuttattam csupasz hátán, ujjaimat néhol belesüllyesztettem a bőrébe. Melytől belehümmögött a csókba. Egyik kezével átkarolta a derekam és hirtelen húzott előrébb a pulton. Így még közelebb tudott hozzám férkőzni. Lábaimat dereka köré fontam, ezzel máris összedörgölve ágyékunkat.

Levegő hiányában picit elhúzódtam tőle, majd csókjaimmal nyakát kezdtem kényeztetni. Néhány helyen hosszasan megszívtam bőrét. Muszáj megjelölnöm őt, elvégre ez az utolsó lehetőségem erre. És emlékeztetni akarom őt az együtt töltött három napra. Halkabb sóhajok szöktek ki belőle, mikor harapdálni kezdtem a kulcscsontját. Egyik kezével beletúrt a hajamba, majd rámarkolt a tincseimre. Így fejemet picit hátrahúzta, hogy ismét ajkaimra tudjon tapadni. Most sokkal hevesebben és szenvedélyesebben csókolt, mint eddig. Finoman harapdálni kezdte alsóajkamat, jobbára a piercingem helyét.

- Imádtam, ha a hűvös fém csók közben a számhoz ért. – ajkaimra suttogta. – De így még istenibb érzés, ahogy telt ajkaid teljesen az enyémhez tapadnak. – forró lehelete perzselte a bőröm, melytől szaporább lett a légzésem is. Újra megcsókolt, szexin végignyalt alsóajkamon. Majd, amint számat résnyire kinyitottam, nyelve azonnal átfurakodott a számba. Kezeimet ismét nyaka köré fontam, miközben vállaimmal a falra szerelt konyhaszekrénynek dőltem. Ashton lassan elkezdte kigombolni az ingem, majd egyik kezével végigsimított felsőtestemen. Torkomon akadt a levegő, mikor hirtelen boxeremen keresztül rámarkolt a hímtagomra. Csókjaival áttért a nyakamra, így egy hosszabb nyögés hagyta el a számat, mikor lassan simogatni kezdett odalent. Fejemet nyöszörögve támasztottam a szekrénynek.

Csókjaival egyre lejjebb és lejjebb haladt rajtam. Majd egy újabb remegő nyögést váltott ki belőlem, mikor mellbimbómat kezdte ajkaival és nyelvével kényeztetni.

- Asht-ton... - tarkóján beletúrtam a hajába. Ajkamba harapva próbáltam visszafogni hangosodó nyögéseimet. Nem lepődnék meg, ha a három nap alatt az ajtónk előtt elhaladva netán megint meghallhattak minket.

Amint Ash ujjai befurakodtak a boxerem alá, egyből kitisztult a fejem. A vágy és a rózsaszín köd hirtelen elillant, és ráébredtem, mire is készülünk. Megragadtam a kezét, és finoman kihúztam az alsóm alól. Értetlenül nézett rám, én pedig megráztam a fejem.

- Ne most... - suttogtam. – Kérlek. – megértően bólintott. Szorosan fonta körém izmos karjait, arcomra nyomott egy lágy puszit, majd hosszasan magához ölelt. Orromat a nyakhajlatába fúrtam, és magamba szívtam vaníliás és friss illatát.

Ölelkezés közben elmondta, hogy ezt még valamikor mindenképp bepótoljuk. De most reggelit fog készíteni. Úgyis van majd' egy óránk, hogy beérjünk az egyetemre. Ajkaimra nyomott egy puszit, majd összeszedte a reggelihez való kellékeket. Egy darabig a pulton ülve néztem, ahogy sürög-forog. Párszor megkérdeztem, hogy segíthetek-e neki, de persze csak bájosan rám vigyorogva rázta meg a fejét. Egyszer még azt is hozzátette, inkább fésülködjek meg, mert szétbarmolta a hajam. Mondjuk ez tényleg igaz, de ha lehet, akkor inkább csak csendben bámulom őt.

Figyelmesen vizslattam végig a megfeszülő hátizmait. Kegyetlenül szexi. Izmos fenekére vándorolt a tekintetem. Automatikusan ajkamba haraptam formás feneke és izomkötegektől vastag combjai láttán. Még jó hogy csak egy fekete boxer van rajta, így legalább könnyedén csodálhatom őt. Ezernyi mocskos gondolat cikázott át az agyamon, hányféleképpen tudna megd...

- Ohohó... - nevetett fel Ashton. – Baby, te aztán nem tudod ám türtőztetni magad. – még azt sem vettem észre, mikor fordult felém, annyira belemélyedtem a bámulásába. – Nehogy elcsöppenj! – hüvelykujjával megcirógatta alsóajkamat, mintha csak letörölné a kicsordult nyálam.

- Nem tehetek róla, hogy a pas... khm... hogy ennyire dögös vagy. – jeeez, majdnem a pasimnak szólítottam Ashtont! Ashtont... a pasimnak! Nem vagyok normális! Éreztem, ahogy arcom mély vörössé vált, akárcsak egy homár. Már vártam Ashton reakcióját, ahogy kissé leoszt emiatt. Az viszont jól látszott rajta, hogy egy rövidke pillanatra leblokkolt, de szerencsére csak egy bájos mosolyt villantott rám. Majd közelebb hajolt és lopott tőlem egy édes csókot.

Ezután figyelmét újra a reggeli készítésére fordította. Én pedig lehajtott fejjel, fejben átkoztam magam, amiért majdnem kicsúszott a számon a „pasim" szó. Baszki, komolyan nem hiszem el, hogy ennyire hülye vagyok!

- Baby... - Ash combomra csúsztatta egyik kezét. Kicsit közelebb lépett. – Hey... Semmi gáz. Hallod? – arcomra nyomott egy lágy puszit, majd fülemhez hajolt. – Ne aggódd túl, oké? – fülembe suttogta. – Örülnék, ha egyszer ténylegesen ennek szólíthatnál. – szabad kezével állam alá nyúlva picit megemelte a fejem. Így kénytelen voltam a szemébe nézni. Hirtelen ajkaimra nyomott egy hosszabb csókot. A meglepettségtől vissza se csókoltam. – Ne érezd rosszul magad emiatt. Oké? – combomat finoman simogatta a hüvelykujjával. Lassan bólintottam. Majd vigyorogva megnyomkodta az orrom.

Újra a serpenyőben sülő tojások felé fordult. Talán fél percig csodáltam ezt a gyönyörű srácot. Majd leugrottam a konyhapultról és hátulról köré fontam a karjaim. Éreztem, ahogy a hirtelen öleléstől Ashton izmai megfeszültek. Néhány másodperc múlva kuncogva fordította felém a fejét. Halántékomra nyomott egy puszit, mielőtt vállába fúrtam volna az arcom. Mély levegőt vettem, hogy magamba szívhassam isteni illatát.

- Hogy kéred a tojást? – hangja bársonyos volt.

- Félig lágyan. – motyogtam. Hangomat kissé elnyomta, ahogy a nyakába beszéltem. Ashton a pultra készített tányérokra tálalta a két-két tükörtojást és a bacon szeleteket. A tojásokat finoman megszórta sóval. Totálisan nem zavartatva, hogy mindvégig úgy csüngtem rajta akár egy koala. Kicsit bizarr, hogy úgy viselkedünk, mintha járnánk. Nem tehetek róla, de csak erre tudok gondolni. Az együtt töltött hétvége csakis kettőnkről szólt. Milliószor csókolóztunk, többek között igazán érzelmes és szenvedélyes csókokat váltottunk. Volt, hogy órákon át csak szorosan összebújva ücsörögtünk a kanapén, vagy az ágyban, miközben mindenféléről beszélgettünk. Rengeteget nevettünk együtt, hosszú idő után most ténylegesen boldognak éreztem magam. Hát hiába, Ashton az a személy, aki teljesen boldoggá tesz.

Mintha most sokkal közelebb kerültünk volna egymáshoz, mint eddig bármikor. Lehet azért, mert mindketten felfedtük egymás előtt a lapjainkat, de... De ez most egész jó. Habár számomra mégis keserédes, mivel Ashton egyszer sem mondta vissza, hogy szeret. Folyton a miértjén töröm a fejem, hogy vajon miért is nem mondja vissza azt a pár szót. Talán, mert korainak érzi? Vagy, mert Wesleyvel vagyok együtt? Vagy tényleg nem érez irántam többet szimpla barátságnál? Vagy talán úgy gondolja, ha kimondja azt a néhány szót, azzal „megpecsételné" az érzéseinket? Vagyis onnantól kezdve tényleg komolynak és hivatalosnak tűnne minden? Lövésem sincs...

- Babe, ki fog hűlni. – tányérral együtt felemelte egyik kezét. Kuncogni kezdett. Még mielőtt elengedtem volna kissé szeplős vállára nyomtam egy hosszabb puszit.

Reggeli közben Ashtonnal rengeteget cukiskodtunk, meg nevettünk. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy önfeledten érezhettem magam a társaságában. Hogy amikor csak akartam megcsókolhattam, vagy hozzábújhattam, anélkül, hogy megbánnám, amit tettem. És ami a legjobb, láttam rajta, neki is tetszik ez. Így nem csoda, hogy full jókedvűen indultunk az egyetemre.

Út közben párszor „véletlenül" hozzám ért a válla, vagy éppen a karja. Illetve néha leheletnyire hátamhoz érintette a kezét, miközben sétáltunk. Nekem meg szinte már viszketett a tenyerem, hogy megfogjam a kezét és összekulcsoljam az ujjainkat. De sajnos ezt semmiféleképpen nem tehetem meg. Egy, Wesley a pasim. Kettő, nem biztos, hogy Ashnek is tetszene ez. Három, nem akarom megbotránkoztatni az arra járókat. És négy, baromira nem akarom leleplezni magam az egész egyetem előtt, hogy meleg vagyok.

- Oh, te jó ég! Most komolyan jól látok? Vagy megint vacakol a szemem? – Michael finoman ütögetni kezdte Calum mellkasát, mikor közeledtünk feléjük az egyetem folyosóján.

- Nem-nem. Totál jól látsz, tesó. – vigyorgott ránk Calum. – Mikor is láttuk őket együtt? Egy hónapja? Kettő?

- Ne beszéljetek úgy rólunk, mintha nem hallanánk. – Ash nevetve pacsizott le velük. Engem pedig hosszasan megöleltek.

- Üdv újra köztünk, öregem. – vigyorgott Calum, ahogy vállamat nyomorgatta egy kicsit.

- Ti is őrülten hiányoztatok nekem. – mosolyogtam rájuk. Majd valamiért Ashtonra pillantottam, aki édesen mosolygott rám.

- Na, akkor szent a béke köztetek? – Mike felváltva nézett rám és Ashtonra.

- De még mennyire. – Ash átkarolta a vállam és picit megához húzott. Én pedig továbbra sem tudtam levenni róla a szemem. Túlságosan frissen él még bennem a ma reggeli boldogság áradat, amit neki köszönhetek. Zöldes szemeiben láttam, hogy legszívesebben megcsókolna, akárcsak én őt.

- Akkor végre visszaköltözöl a Sugar Daddydtől, hogy együtt csapathassunk az év végi záró bulikon?

- Nincs is daddy kinkem! Ergo Wesley nem a sugar daddym. – hisztiztem, amin a többiek jót mulattak.

- Pedig olyan fajtának tűnsz, akinek vannak ilyen vágyai. – magyarázta a színes hajú.

- Ne már... mondom, hogy nincsen. – mellkasom előtt összefont karokkal duzzogtam. Hoh, de még mennyire, hogy van. Irwie már csak tudja.

- Olyan aranyos vagy ilyenkor. – Ashton finoman megpöckölte az orrom, miközben fülig ért a szája. Nem tehetek róla, még ettől is el tudtam volna olvadni. Őszintén, a bókja és a flörtölései miatt rá se merek nézni két haverunkra. Ha Cal nem is, de Mike biztos egyből kiszúrta ezt a két apró dolgot is.

- Hohó! Valami fura rajtad. – mutatott rám Calum, majd alaposan szemügyre vett. – Az még oké, hogy most „rock sztárba" nyomatod ezzel a hosszú lobonccal. De van itt még valami fura.

- A piercing. – súgva segített be neki Michael.

- Oh baszki, a karika! – hangoskodott Cal. – Hova tűnt?

- Ugh... hirtelen jött ötletként kivettem. – megvontam a vállam. – Nincs különösebb magyarázatom rá, hogy miért untam meg. – Michael ismételten gyanakodva méregetett.

- Minden esetre fura még. De majd megszokjuk. – vigyorgott Cal. – Viszont ami jobban érdekel... - felváltva nézett rám és Ashtonra. – Na de komolyan, minden oké köztetek? – kérdezősködött Calum. – Egyáltalán mi volt a gáz? – ajj baszki, nem találtunk ki semmilyen alibit! Egymásra néztünk Ashtonnal. Vártam, hogy kitaláljon valami frappáns magyarázatot.

- Igazából csak szimpla rövidzárlat. – megvonta a vállát.

- Nekem valahogy nem tűnt olyan rövidkének. – sejtetősen nézett ránk Michael.

- Leginkább csak Wesleyvel akartam tölteni az időt. Ennyi. – hazudtam. Cliffordon ismételten látszott, hogy nem hisz nekem. Így megint Ashre néztem. – Jó, egy picikét tényleg összevesztünk.

- De az nem adott volna okot arra, hogy elköltözz. Igaz? – érdeklődött Calum. Ashton mélyen kékségeimbe fúrta zöld szemeit.

- Pontosan. Szóval mi is volt a cécó? – faggatott Michael is. Most már elkaptam a tekintetem Ashről.

- Mondtam, csak Wesleyvel akartam lenni. Ennek semmi köze ahhoz, hogy Ashyvel volt egy kis nézeteltérésünk a suli miatt. – megvontam a vállam. Calum megértően bólintott, mint aki tényleg bevette a mesém. Viszont ez nem volt igaz színes hajú haverunkra. Kételkedve csóválta meg a fejét. Láttam Ashtonon, hogy legszívesebben hozzáfűzne Michael reakciójához valamit, de inkább csendben maradt.

Nem tudom, mit és mennyit tudhat Michael, de már kezd egyre inkább érdekelni. Kíváncsi vagyok, meddig bírja még magában tartani a sok eszmefuttatását. Arra meg pláne, hogy mikor fogja egyszerre ránk zúdítani.

Az órák meglehetősen gyorsan teltek, még azok is, melyek nem voltak közösek Ashtonnal. Biztos azért éreztem így, mert végre hosszú idő után jókedvű vagyok. Amit persze megint csak Ashnek köszönhetek, hisz ma –jobbára az utóbbi három napban– nagyon is kitett azért, hogy felvidítson. Illetve az is boldogsággal tölt el, hogy újra összeállt a négyes fogat. Nagyon rég volt már, hogy ennyire ráakaszkodtunk egymásra. Persze, ez részben az én hibám is, hogy valamilyen szinten megszakadt a kapcsolatunk, de... most az a fő, hogy újra egymásra találtunk. Habár néha magamon éreztem Michael kíváncsiskodó és gyanakvó pillantásait, ahogy Ashtont és engem vizslat. De mint mindig, így most sem fűzött hozzá semmit.

Épp Ashtonnal volt közös az utolsó órámnak, amiről már nagyon, de nagyon mehetnékem van. Már délután negyed hat is elmúlt, így egyre inkább szabadulni akarok, akárcsak a többiek is. Megbeszéltük a srácokkal, hogy órák után az egyetem előtt találkozunk, és együtt elmegyünk valami kajáldába. Nagyon ránk fér egy kis együtt lógás. Kicseszett régen csináltunk bármit is így négyen. De most végre úgy érzem, hogy még azt is figyelmen kívül tudnám hagyni, ha Clifford kóstolgatni próbálna minket, mindenféle pikáns és gyanús kérdésekkel.

Ash óra közben a pad alatt többször is megmarkolta a combom, vagy éppen csak finoman cirógatta azt. És reggel még nekem mondta, hogy nem tudom türtőztetni magam. Hát akkor most ő mi fenét csinál, ha nem azt? Szerencsére a mellettünk ülők nem igazán vették észre. Remélhetőleg egyáltalán nem. Illetve a 90 perces óra felét a bámulásommal töltötte. Baromira nem zavartatta magát, hogy percekig gyönyörködött bennem. Mondjuk, ez lehet feltűnőbb volt másoknak is, mint a combom markolászása.

Amint véget érte az óránk, mindenki egyből megrohamozta a kijáratot. A tanárral az élen. Mivel mi a hátsó sorban ültünk, és ráadásul az ablakfelőli oldalon, így meg kellett várnunk, míg az egész sor kikászálódik mellőlük. Persze, hogy mi maradtunk majdnem a végére. Amint kiléptem volna az ajtón, Ashton megragadta a karom, és visszahúzott a terembe. Megvárta, míg mindenki eltűnt, majd abban a pillanatban derekamnál fogva húzott magához, és máris rátapadt ajkaimra. Hosszú és mély csókot váltottunk. Nem mondom azt, hogy nem epekedtem ez után egész nap, de most mégis váratlanul ért. Ráadásul a suli egyik termében vagyunk, ahová bárki bármikor beléphet. De úgy látszik, őt ez kevésbé zavarja. Ennek ellenére is sikerült felpezsdítenie a vérem.

- Mmm... ezt mire fel kaptam? – kérdeztem, miután néhány apró csókkal zártuk a vadító csókot. Fülemhez hajolva kezdett suttogni.

- Folyton csak az jár a fejemben, milyen nagyszerű munkát végzel a puha ajkaiddal. – érzékien suttogta, miközben hüvelykujjával megcirógatta az alsóajkam. Borsódzni kezdett a hátam, ahogy felelevenedtek az emlékeim erről. Azonnal el is vörösödtem, amin Ashton csak kuncogott.

- Ne nevess, baszki! – játékosan megütöttem a mellkasát.

- Pedig irtó cuki vagy, mikor elpirulsz. – arcomra nyomott néhány puszit. Vigyorogva forgattam meg a szemeim.

- Inkább menjünk, nehogy meglásson valaki. – mielőtt elindultam volna, Ash még egy csókot lopott tőlem. Mikor hátat fordítottam neki, erősen rásózott a fenekemre, amitől meg is ugrottam. Egy gyilkos pillantást vetettem rá, hisz baromira égett a hátsóm. Persze ő csak jót mulatott az egészen.

Amint kiléptünk a teremből furcsa érzésem lett, mintha valaki bámulna minket. Vállam fölött hátra pillantottam, de senkit nem láttam. Léptünk még néhányat, így ismét hátranéztem. Ekkor az ajtó mögül kilépett egy vékony alak, kapucniját mélyen a fejébe húzva. Bassza meg! Mi van, ha végig hallott minket? Uramisten! Egy nagyon rövidke pillanatra találkozott a tekintetünk. Világoskék, már-már jég kék szemei ismerősnek hatottak.

- Lu? – Ashton finoman hátamra tette a kezét, miután megtorpanva bámultam a kapucnis alak után. – Mit láttál?

- Azt hiszem lebuktunk.

- Tessék? – hangja kissé magasabb lett.

- Azt hiszem, valaki végig az ajtó mögött hallgatózhatott.

- Micsoda? – értetlenül nézett rám, én még mindig a folyosó végét bámultam, ahol eltűnt az a valaki. – Luke, baby... biztos vagy benne, hogy jól láttad?

- Teljesen biztos vagyok benne, Ash. Miután kijöttünk, éreztem, hogy valaki bámul minket. És ekkor láttam meg, ahogy kilopózott valaki az ajtó takarásából. Ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy hallhatott minket, míg smá...

- Shh, nem tudhatod. – egyik mutatóujját számra tette.

- Ne nézz hülyének, Ashton. Láttam, amit láttam baszki! – felvittem a hangom. Majd hirtelen tüdőmből kiszorult a levegő és kissé köhögni kezdtem. Fejemben milliónyi gondolat cikázott, hogy most tényleg lebuktunk-e vagy sem. Mennyi időbe fog telni, míg szárnyra kap ez a pletyka, miszerint Ashton és én smároltunk az egyik teremben? Vagy milyen hülyeséggel lesz még megspékelve ez az egész, hogy még szaftosabb pletyka legyen belőle? Vajon, mindenki fülébe fog jutni, hogy meleg vagyok?

Köhögésem egyre csak erősödni kezdett, már-már fuldokoltam. Egyáltalán nem kaptam levegőt. Mintha a tüdőm szándékosan nem engedné bejutni a levegőt. Próbáltam levegőhöz jutni, de sehogy sem ment. Zihálni kezdtem, vert a víz, egész testemben remegtem. Térdre roskadva kapkodtam némi levegő után. Könnyeim is megeredtek, mivel csak arra tudtam gondolni, hogy ismét sulis bántalmazások áldozatává válhatok. Akárcsak 16 évesen is. Csak most a melegségem miatt, nem pedig a súlyom miatt.

- Luke, baby, nézz rám! Hallod? – az imádott zöld szempárral találtam szembe magam, mikor Ashton elém térdelt. Aggódva fürkészte az arcom, ahogy két kézzel közrefogta a fejem. – Lu... nézz a szemembe és kezdj el velem lassan mélyeket lélegezni. Baby, kérlek, tedd, amit mondok. – mélyeket kezdett lélegezni, én pedig tettem, amire kért. Már amennyire csak bírtam.

Néhány lélegzetvétel után kezdtem lenyugodni, és normálisan venni a levegőt. Mindezt Ashtonnak köszönhetem, ahogy végig mélyen a szemeimbe nézett és, ahogy egyik kezével nyugtatóan simogatta az oldalam.

- Jó fiú... - derekamnál fogva ölelt magához és fejemre nyomott egy puszit. – Ügyes vagy, Lu. – arcomat a nyakába fúrva bújtam hozzá.

- Köszönöm, Ash, hogy mindig számíthatok rád. – nyakába motyogtam.

- Nincs mit köszönnöd, babe. – suttogta. Hangjából ítélve mosolyoghatott. Arcára nyomtam egy hosszabb puszit, mielőtt elhúzódtam volna tőle. Bár legszívesebben megcsókoltam volna. Egymásra mosolyogtunk, mikor ismét találkozott a tekintetünk. Hirtelen minden olyan feszültté és kínossá vált köztünk. Valószínű neki is ugyanaz a gondolata támadt, mint nekem. Vagyis ő is vágyik egy újabb csókra. – Khm... Gyere, ideje mennünk. – zavartan mosolygott és derekamat átkarolva segített fel.

Calum és Michael a megbeszélt helyen vártak ránk. De nekem ezek után már baromira nincs kedvem velük lógni. Leginkább csak hazamennék, ágyban fekve, nyakig bebugyolálva bámulni a tévét.

- Na, merre kóricáltatok? Majd éhen halunk! – vinnyogott Cal, amint megálltunk előttük. Ashtonnal egymásra néztünk. Lövésem sincs, hogy elmondjam-e nekik vagy sem. Nem is tudják, hogy az utóbbi időben ez már legalább az ötödik pánikrohamom. Egyáltalán nem szóltam nekik, hogy visszatértek a rémálmaim és ezzel együtt a pánikrohamom is. A vagdosásról meg nem is beszélve.

- Öh, én inkább passzolnám ezt a kajálást. – mindhárman meglepve néztek rám. – El kéne ugranom Weshez rendet rakni, meg minden.

- Miért te? Tán te vagy a takarítónője vagy mi? – értetlenkedett Michael.

- Dehogy csak... pár napja nincs otthon és kicsit szétbarmoltam a lakást. Holnap fog érkezni, szóval...

- Ja, és a hardcore bulikra meg se hívtál minket? Szégyelld magad. – dünnyögött Cal.

- Megnyugodhatsz, semmilyen bulit sem tartottam. Hisz rajtatok kívül nincsenek is itt barátaim. Illetve nagyrészt otthon se voltam. – Ashton elkerekedett szemeit látva döbbentem rá, hogy mit is mondtam.

- Miért, akkor merre jártál? – persze Cliffordnak is egyből feltűnt.

- Könyvtárban, meg kávézókban tanulgattam a vizsgákra. – látszott Calumon, hogy legszívesebben majd' elnevetné magát. A színes hajú meg gyanakodva méregetett. – Most mi van? Muszáj tanulnom, ha nem akarok megbukni. És az a baszott nagy ház meg kissé ijesztő, ha egyedül vagyok.

- Azt ne mondd, hogy még mindig félsz a sötétben, Lukey pukey? – Cal eddig bírta ki röhögés nélkül.

- Haha, képzeld, te is összefosnád magad, ha egyedül kéne ott éjszakáznod.

- Miért? Valami horror tanyán laktok? – beszállt a viccelődésbe Michael is. Ashton pedig csak hitetlenkedve ingatta a fejét.

- Igen baszod, méghozzá egy félig rothadó fejű múmia a szomszédom. – olyan erővel forgattam meg a szemeim, hogy csoda, még nem ékelődött bele az agyamba. Ashton pedig ezen nevette el magát.

- Na, elég, srácok! Hagyjátok szépen Lut, és inkább lóduljatok meg valami kajálda felé. Én majd később csatlakozom, oké? – értetlenül és meglepve néztünk Ashtonra. – „Haza" kísérlek. – rám emelte a tekintetét.

- Ugyan már, Ash, nem kell. Egyedül is oda találok ám. – rámosolyogtam.

- Ragaszkodom hozzá, ba... Lukey. – anélkül is tudom milyen fejet vághat Michael, hogy ránéztem volna. Biztosan kihallotta, hogy Ashton majdnem babynek szólított.

- Jól van, akkor ketté oszlik a banda. – Calum tuti érezte a hirtelen közénk telepedett feszültséget, így próbálta valami viccel enyhíteni azt. – Biztos meg akarod nézni miféle fényűzésben éldegél Luke a Sugar Daddyjével, mi? – vigyorgott Cal.

- Hányszor mondjam még, hogy nem a sugar daddym? – megjátszott flegmasággal válaszoltam.

- Tudom ám, hogy ez mindenféle titkos vágyad. – felnevetett, én pedig finoman vállába öklöztem.

- Nagyon nem vicces, Hood. – gyilkos pillantást vetettem rá, amin Ashton csak jót kuncogott.

- Na, mi akkor megyünk is. Srácok, megkérhetlek, hogy rendeltek nekem is valamit?

- Persze öregem. – bólintott Michael. – Viszont, ha nem bánod, a kaját inkább elvisszük a koliba, oké?

- Az úgy még jobb. Köszi. – hamarosan elköszöntünk tőlük, majd elindultunk az ellenkező irányba.

- Tényleg nem kellett volna elkísérned. – Ashtonra néztem, miközben sétáltunk.

- Biztosra akartam menni, hogy jól vagy-e.

- Hála neked, igen. – aranyosan mosolygott rám. – De komolyan... megint csak megköszönöm neked, hogy mindig mellettem vagy. – vállam picit súrolta az övét.

- Tudod jól, hogy érted bármit megtennék. – egy pillanatra belém fagyott a szó is.

- Köszönöm, Ash. – egy újabb édes mosolyt villantott rám, amivel engem is mosolygásra késztetett.

- De azért örülök, hogy Calumnak is sikerült picit felvidítania. Pláne azok után, amik nem sokkal előtte történtek

- Ja-ja, szerencsére. – magam elé meredve bámultam a járdát, miközben a mostani pánikrohamomról néhány emlékfoszlány bekúszott szemeim elé. Ashton valószínűleg megérezhette mik jártak a fejemben, mert csak átkarolta a vállam és úgy húzott magához. Hálás mosolyra húztam a szám.

Miután elengedett valamiért beugrott valami.

- Tudod, Michael miatt még mindig aggódom. – hosszan kifújtam a levegőt. – El tudom képzelni róla, hogy minden egyes egymásnak intézett kis pisszenésünket feljegyzeteli. Csak azért, hogy nyomon tudja követni, mik lehetnek félreérthető dolgok, és mik azok, amik tényleg csak barátiak. – Ashton hangosan felnevetett.

- Ne is mond. – beletúrt rövid tincseibe. – Tényleg leste minden egyes kis szavunkat, mikor egymáshoz szóltunk. És a legviccesebb az, hogy egyre többször szóljuk el magunkat. Feltűnt már?

- Szerencsére reggel nem volt a közelben, mikor majdnem a pasimnak szólítottalak. – megint felnevetett.

- Na, az biztosan kicsapta volna a biztosítékot nála. – bárgyú mosoly ült ki arcomra, mikor meghallottam az édes göndör kacaját.

- Szerinted meddig tudja még magában tartani a gondolatait?

- Remélem, örökké. Nagyon nincs a hülyeségeihez már türelmem. Baromira felidegesít vele, ha kettőnkről faggat. Az meg pláne, hogy mindenféle teóriát kitalál. – megforgatta szemeit.

- Belegondoltál már abba, hogy mit lépne, ha egyszer véletlenül lebuknánk előtte?

- Szerintem azt üvöltené, hogy „baszd meeeg, én annyira tudtam! Tudtam, hogy ezek ketten kavarnak!". – felnevettem, ahogy Michaelt utánozta.

- Tényleg, szerinted Calum sejt valamit?

- Na látod, ezt nem tudom. Talán igen, talán nem. Sosem lehet tudni. – megvonta a vállát. – Annyi biztos, ha netán rosszallva néznének ránk ezután, kurvára nem érdekelne. – ujjait finoman összefűzte enyémmel. – Csak az számít, amit egymás iránt érzünk. – a döbbenettől egyből megtorpantam. Nagy szemekkel néztem rá. Fülem mögé csúsztatta szabad kezét, ahogy szembe fordult velem. – Szavakba sem tudom önteni, pontosan mit is érzek irántad. Azt tudom, hogy kibaszottul az ujjaid köré csavartál. – mosolyom egyre csak szélesedett. – Az őrületbe kergetsz ezzel a mosolyoddal, ugye tudod? – hevesen bólogattam. Szívem szinte csak úgy dübörgött a mellkasomban. Ajkamba haraptam, hogy visszafogjam lassan fülig érő vigyorom. – Megveszek érted, baby. – derekamra helyezte a kezét és úgy húzott magához. Szaporábban vettem a levegőt, ahogy arca közeledett az enyémhez.

- Csókolj meg! – suttogtam. A szavak alig hagyták el a szám, ajkai máris az enyémhez nyomódtak. Finoman és lassan csókolt, pont úgy, amire vágytam. Ajkaink tökéletes szinkronban mozogtak egymáséval. Szabad kezemet mellkasára helyeztem, ujjaimmal kulcscsontját babráltam. Egész felsőtestemmel simultam hozzá, így leginkább ő tartotta meg kettőnk egyensúlyát is.

- Jujj! Nézd már milyen cukiiiik! – nem messze tőlünk sikongott egy lány, gondolom a barátnőjének. Így reflexből elhúzódtam volna Ashtontól, ám ő szorosabban fonta derekam köré a kezét. Mikor találkozott a tekintetünk, éreztem, hogy mélyvörössé színeződött az arcom. Amin persze megint csak mosolyogni kezdett. Mielőtt elengedett volna még egy apró csókot nyomott ajkaimra. – Neeem, te kérdezd meg. – vinnyogott megint az előbbi lány.

- Nem én! Miattad rebbentek szét. – nevetett a másik, feléjük fordulva mértem fel a két lányt. Az egyiknek zöldeskék volt a haja, a másik pedig szőkésbarna. Ashton szorosan kulcsolta össze az ujjainkat. Én pedig automatikusan hozzá bújtam védelmet keresve.

- Mit szeretnétek kérdezni? – Ashton bájosan mosolygott rájuk.

- Ugh... mondjuk elég nyilvánvaló. – összenéztek, majd megint ránk.

- Kicseszett cuki pár vagytok. – válaszolta a nyugodtabbnak tűnő lány, vagyis a kék hajú. Most mi néztünk össze.

- Igazából... nem vagyunk együtt. – elsőként én szólaltam meg.

- Még. – tette hozzá gyorsan Ash. Meglepődve néztem vissza rá, ő meg csak egy ultraédes mosolyt villantott rám.

- Oh, pedig irtó édesek vagytok. – mindketten elmotyogtunk egy köszönömöt. – Remélem, hamar egymásra találtok. – ránk mosolygott a szőkésbarna.

- Ja-ja, sok sikert. – vigyorgott a másik is. Majd vetettek ránk egy hosszabb pillantást, aztán nevetgélve tovább haladtak. Meglepődve, de azért vigyorogva néztem utánuk. Vajon tényleg sikerül összejönnünk? És mikor jön el annak az ideje? Ha eljön egyáltalán.

Ashton arcomra nyomott egy puszit, amivel egyből kizökkentett a gondolataimból. Mosolyát látva egy halvány mosolyra húztam a szám. Nem tudom miért, de kissé furán érzem magam.

- Min gondolkodsz? Nagyon elkalandoztál.

- Öh... nem fontos. – el akartam indulni, de visszahúzott magához.

- Babe, látom, hogy valami gáz van. – próbáltam kerülni a tekintetét. Tudom, hogy egyből ki tudná olvasni szemeimből a gondolataimat. – Lu, mi bánt? – finoman cirógatni kezdte az oldalam.

- Semmi, minden oké. – megráztam a fejem.

- Zavar, amit a lányok mondtak? Vagy az, hogy...? – befejezetlenül hagyta mondatát. Én pedig csak hanyagul megvontam a vállam. – Ajh, baby. – egyik karjával ölelt magához, ujjainkat pedig még szorosabban kulcsolta össze. – Hidd el, majd annak is eljön az ideje. Teszek róla, hogy egyszer egymáséi legyünk. – fülembe suttogta. Szavaitól még a hideg is kirázott. Egyszerre megnyugtató, de mégis keserédes. Mivel tudom, hogy szinte sosem fog ez bekövetkezni. Fülem mögötti kis mélyedésbe puszilt, aztán halántékomra is nyomott egy gyors puszit.

- De ne is tegyél le rólam... rólunk. – szemeibe nézve motyogtam. Hevesen bólogatott. – Megígéred?

- Megígérem, Lu. – egy édes csókot lopott tőlem. Mondhatni, csókkal pecsételte meg az ígéretét. Így picit hihetőbbnek tűnik, hogy be is fogja tartani. Mielőtt elhúzódtam volna tőle, majdnem kicsúszott a számon egy újabb „szeretlek". De még időben vissza tudtam fogni magam.

Út közben elengedtük egymás kezét, nehogy megvető pillantásokat kapjunk a járókelőktől. De azért párszor így is lazán összekulcsoltuk ujjaink végét. Ash néha finoman hátamra tette a kezét, vagy éppen vállamhoz dörgölte az övét. Úgy tűnt, hogy ez valami kényszeres tevékenység volt nála. Mintha nem tudná visszafogni magát, nehogy hozzám érjen. Persze, mindennek baromira örülök.

Nem tudom hogyan, de végül a parton kötöttünk ki. Ami egyébként már nincs messze Wesley házától. Egymás mellett sétálgattunk a homokban. Baromi csodás látvány, ahogy a lemenő nap sugarai narancssárgásan megcsillannak a vízen. Egy pillanatra megálltam csodálni az elém táruló lenyűgöző látványt.

- Gyönyörű, nem igaz? – kérdeztem Ashtől, bár nem biztos, hogy meghallja, mivel pár lépésnyire áll mellettem.

- Igen, rendkívül meseszép. – mögém lépve karolt át. Ekkor láttam meg, hogy kezében van a telefonja. Épp instagramon postolt egy fotót. Ledöbbenve bámultam a képre. Mivel én vagyok rajta, ahogy a naplementében gyönyörködök, persze azért a tengerből is látszott egy kis részlet, nemcsak én. Ráadásul a képhez elég félreérthető szöveget is kapcsolt, „Lenyűgöző kilátás". Tehát, Ash nem a tájra mondta, hogy meseszép, hanem rám értette? Elpirulva pillantottam Ashtonra. – Tényleg gyönyörűbb vagy a tájnál, baby. – suttogta, és egy apró csókot nyomott arcomra.

- Köszönöm, Ashy. – összekulcsoltam az ujjainkat. A másikat, melyben a telefonja volt, szorosan körém fonta. – Te pedig kicseszett jóképű vagy ezzel a rövid hajjal.

- Köszi, babe. – kuncogott. Nem telt el öt perc mióta feldobta azt a képet rólam, azóta megállás nélkül rezeg a telefonja. Valószínű tízesével kapja az értesítéseket róla.

Még egy darabig ácsorogtunk, majd a vízhez közel leültünk a homokba. Ashton szorosan ült mögém és úgy ölelt magához. Izmos combjai közrefogták az enyémeket, ahogy felhúztam őket. Hátam mellkasához nyomódott, mikor fejemet a vállára hajtottam. Megfogtam ölemben pihenő kezét, majd ujjaival kezdtem babrálni.

Végignéztük a naplementét, melyről Ashton készített még néhány fotót és rövidke videókat. Persze, lőtt pár képet magunkról is. Kettő különösen tetszett, egyik fotón én puszilom meg az arcát, a másikon pedig ő az enyém. Még a képeken keresztül is lehet érezni mennyire jól érezzük magunkat egymás társaságában.

Mikor újra találkozott a tekintetünk, egyből elragadt minket a pillanat és elcsattant egy hosszabb, érzelmekkel átitatott csók. Szenvedélyesen, de mégis vadul csókolóztunk. Egyszerre volt édes és vérpezsdítő. Imádom finom és puha ajkait, ahogy tökéletes összhangban mozognak enyémmel. Amint résnyire nyitottam az ajkaim, nyelve máris átfurakodott a számba. Kezét nyakamra csúsztatta, majd fülem mögött beletúrt a hajamba.

Mielőtt felforrósodott volna köztünk a levegő, lezárásképp néhány apró csókot nyomtam ajkaira. Széles mosolyra húzta kissé telt ajkait, amivel engem is mosolygásra bírt.

- Ash... - kezdtem bele majd' egy percnyi intenzív szemezés után. – Köszönöm ezt a pár csodálatos napot, amit kettesben tölthettem veled. Őszintén, minden egyes pillanatát imádtam.

- Akárcsak én, Lu. Őrülten hiányoztál már, és most végre visszakaptalak. El nem tudod képzelni mennyit jelentesz nekem. Arról meg nem is beszélve, mennyire örülök neki, hogy megbocsájtottál és, hogy még ezek után is boldogan velem töltöttél egy egész hétvégét.

- Ha akarnék, se tudnék nemet mondani neked. – ismét ajkaira nyomtam egy rövidke csókot. Szorosan ölelt magához, állát nyakamba fúrta. – Nem maradhatnék veled még egy napig?

- Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam. – nyakamba motyogta.

- Ash, kérlek... - kérlelve néztem rá. Picit elhajolt tőlem, hogy szemeimbe tudjon nézni.

- Hidd el, baby, én is mindennél jobban ezt szeretném. De... előbb végig kell gondolnunk mit is akarunk.

- Nagyon egyszerű, Ashton. Én téged akarlak, és elvileg te is engem. Tehát, csak szakítanom kéne Wesleyvel és minden probléma megoldódna.

- Lu, ez nem ilyen egyszerű.

- És miért nem? Mások is biztosan jártak már így.

- Nincs rá garancia, hogy...

- Ne kezdd már megint. – mérgesen sóhajtottam egyet. – Ha nem akarsz velem lenni, akkor csak mondd a szemembe és ne kertelj. Elegem van már ebből, tudod? – kikászálódtam karjai közül és felpattantam. Jobb vállamra dobtam a táskám, majd elindultam Wesley háza felé.

- Luke! Ne haragudj rám, kérlek. – mentem tovább, mint aki meg sem hallotta. – Baby... - derekamnál fogva fordított maga felé és azonnal birtokba vette ajkaim. Ellenkezni próbáltam, de a szívem totál megadta magát, és hagyta, hogy Ashton elmélyítse a csókot. Nem törődve azzal, hogy bárki megláthatott minket a parton, immár sokadszorra csókolózni.

- Tudod, hogy ezért nagyon utállak? – Ash csak önelégülten vigyorgott, miután megszakítottam a csókot.

- Nem-nem, babe. Imádod, hogy nem tudsz ellenállni nekem. – vigyorgott tovább. Játékosan megütöttem a mellkasát.

- Csak a szerelem totál hülyét csinál belőlem. – motyogtam.

- Ugye, még fogunk együtt lógni?

- Remélem. – gyenge mosolyra húztam a szám. – Csak egy speciális szavadba kerül, és azonnal visszaköltözök hozzád a koliba. – nagyot nyelve nézett rám. Megfogta mindkét kezem.

- Dolgozom rajta, hogy mielőbb kimondjam azt az egy szót. – édesen mosolygott rám, majd vállaimnál fogva ölelt magához. Én is automatikusan fontam dereka köré a karjaimat. Nem tudom miért, de szemeim kezdtek könnybe lábadni. Pislogtam párat, hogy eltüntessem a könnyeimet. – Addig is, te derítsd ki, hogy mit érzel a fiúd iránt. – még a hideg is kirázott, ettől a jelzőtől, amivel Wesleyt illette. Nagyon bizarr pont az ő szájából ezt hallani.

- Még mindig nem hiszem el, hogy ennyire hülyék voltunk. – hitetlenkedve ráztam meg a fejem. – Mindketten képesek voltunk valami hülye játékot kitalálni egymás ellen. És láss csodát, mindketten elég rendesen szívunk miatta. Csak mert... mindegy.

- Csak mert? – kíváncsian vizslatott.

- A karma egy fasz. – halkan felnevetett. – Nem vicces, de így van. A saját bosszúm büntet meg. – láttam rajta, hogy nem tudja, miről beszélek. Legszívesebben megkérdezné, de tudja, úgysem fogom elmondani.

Végigsimított az oldalamon, majd egyik kezét derekam köré fonva indultunk el ismét.

A házhoz közeledve egyre inkább kezdett tudatosulni bennem, hogy megint el kell engednem őt. Már-már gyűlölöm, hogy állandóan rövidebb időkre el kell veszítenem őt, vagyis a boldogságom. Nem tudom megérteni, hogy miért pont nekünk kell megszenvednünk a szerelemért.

Mikor megtorpantam a hatalmas villánál, Ashton hosszan füttyentett, ahogy alaposan felmérte az egész telket. Az óriási megvilágított medencét, a jacuzzit, magát a két emeletes házat, illetve a garázst, melyben 3 autó állt.

- Ejha, ti aztán tudtok élni. – nevetett. - Versenybe se tudnék szállni vele.

- Ugye ezt most nem mondtad komolyan? – unottan néztem rá. Irwie csak nevetve vonta meg a vállát. Szembe fordult velem és a fülemhez hajolt.

- Tudod, mi jutott eszembe? – válaszként csak megráztam a fejem. – Egyszer muszáj lesz ebben a jacuzziban vagy a kurva nagy medencében megdugjalak. Vagy akár a ház minden egyes szobájában. A márvány konyhapulton, a kádban, a fürdőszoba padlóján, a kanapén, a kedvenc fotelében. – utóbbi mondatának, minden szava után nyakamra nyomott egy-egy csókot. – Illetve a legdrágább szőnyegén foglak keményen magamévá tenni, hogy az élvezeted többször is jól beterítse az egészet. Akárcsak a hangos nyögéseid fognak visszhangozni az egész lakásban. – fülcimpámat kezdte harapdálni, amivel egyre inkább megőrjít. – Végül pedig, a flancos ágyában fogok egy egész éjszakán át, szenvedélyesen szeretkezni veled. – hirtelen még levegőt is elfelejtettem venni.

- Baszd meg Irwin. – tettetett morcossággal néztem rá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem indított be mindezzel.

- Majd meg is foglak, baby boy. – nyakamat kezdte csókjaival ellepni. – Durván, de mégis gyengéden, pont ahogy szereted. Hátulról négykézláb, miközben könyörögni fogsz, had élvezz el. Utána pedig az ölembe mászva fogsz meglovagolni.

- Ashton... - sóhajtottam, majd ajkamba harapva próbáltam visszafogni a nyögésem. – Hagyd abba, kérlek. – hangosan felnevetett, tudja jól, hogy teljesen megőrjített. – Te tényleg beteg vagy.

- Nem mondtál vele újat. – nevetgélt. – De komolyan is gondolom, amit mondtam. És be is fogom tartani, erre mérget vehetsz. – meglepve és kíváncsian néztem rá. Közelebb hajoltam hozzá.

- Már alig várom, hogy a forró jacuzziban, durván megfarkalj, Daddy. – finoman végignyaltam a nyakát, amitől felmordult.

- Ne játszadozz velem, Lukey fiú. – kuncogva hajoltam el tőle. – Te kis... - elnevette magát. Aztán ajkaimra tapadva húzott közelebb magához. Egy hosszú és szenvedélyes csókot váltottunk. Érezhető volt, hogy ebbe belevittünk minden érzelmünket. A már-már elviselhetetlen vágyat, a szerelmet és a búcsút. Karjaimat nyaka köré fontam, így egész felsőtestemmel hozzá simultam. Ő pedig derekamat átkarolva ölelt magához.

- Ashy, nem akarlak elengedni.

- Én is szívesen maradnék veled, baby. De nem akarom, hogy lebukjunk. – nóziját az enyémhez dörgölte, amitől egyből fülig ért a mosolyom. – Pláne azért, mert kurvára nem bízom benne. Tudod, a rémálmod miatt még inkább nem. Értem én, hogy az csak egy rettenetesen elbaszott rémálom volt, de... Simán kinézném belőle, hogy hasonlóan el tudna kattanni az agya. – bármennyire nem akarok igazat adni neki, de be kell látnom, halványan én is így érzem.

- Megígérem, amint tudok, azonnal találkozni fogok veled.

- Reméltem is, hogy ezt fogod mondani. – édesen mosolygott rám. Egy apró csókot nyomtam ajkaira, ám ő azonnal el is mélyítette.

- Már most baromira hiányzol. – sóhajtottam. – De bármi is történjék... Ash, ne feledd, őrülten szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban. – láttam rajta, hogy kissé váratlanul érte és eléggé meghatotta a vallomásom. Így egy hosszabb, és érzelmes csókot váltottunk. Ami olyannyira elgyengített, hogy szemeim is bekönnyeztek.

- Oh, baby. – mosolyogva tűrte el a hajam. – Lu, ez nem a végső búcsú, szóval, ne sírj. – hangja picit megremegett. Kínomban elnevettem magam. Torkomat kaparni kezdte a sírás, ahogy egy gombóc nőtt benne.

- Szeretlek, Ashton. – egy gyors csókot nyomtam ajkaira és máris elfordultam tőle. Sietősen kapkodtam a lábaim, míg az ajtóhoz nem értem. Tudom, ha tovább maradok ott vele, tényleg elsírom magam. És valószínűleg nem tudtam volna elszakadni tőle.

Mielőtt beléptem volna az ajtón, Ashtonra vetettem egy hosszabb pillantást. Tudom, hogy ő is ugyanúgy memorizálja arcom, ahogy én is az övét. Egyszerre mosolyodtunk el. Csücsörítettem, mintha egy csókot fújnék felé, amitől még szélesebb lett a mosolya. Intett egyet, én pedig eltátogtam egy „szeretlek"-et.

Amint magam mögött becsuktam az ajtót, hátamat neki vetettem és hagytam, hogy eluralkodjon felettem a sírás.

--------------------------------

Jeeeez de régen hoztam már részt. Meg úgy egyáltalán, nagyon régen írtam már bármelyik sztorimba. Meeeeeh, ebből is látszik, kurvára nincs időm erre se. :'(

Viszont, egyre inkább gondolkodom az angol nyelvű Lashton ficemen. Nagyon de nagyon neki szeretnék állni. De mivel az még időigényesebb, mint ezek, így félő, h értelmetlen lenne az egész nyüstölés. Brühüüü, pedig nagyon szeretném. Pláne, h nagyjából már tudom, miről fog szólni. Fun fact: 'English love affair' ihletett meg már 2 éve, so most már nagyon ideje lenne kezdeni vele vmit. xD

Mindegy, addig is itt van egy kis cuki Lashton. 😍

Don't forget i still love Lashton so damn much.💙

Love y'all. Kisses and hugs

-N