ASHTON

Egy éles és hosszú sikítást hallottam meg az egyik szobából. Enyhén szólva volt ijesztő így hajnali három körül. Mire észbe kaphattam volna, még egy sikítás követte az előzőt. Csak ez már sokkal fájdalommal telibb volt. Majd a nevemet kiáltották. Luke. Azonnal ledobtam a kezemben levő törölközőt és rohantam a szobámba. Kábé csak húsz percre hagytam őt egyedül, erre máris ez történik vele. Biztos vagyok benne, hogy egy újabb borzasztó rémálma van.

Mikor beléptem az ajtaján egyből elkapott a deja vu. Három évvel ez előtt láttam ugyanilyen állapotban először, és azt hittem utoljára is. Még mindig mélyen álmodik, ám egész testében remeg, kapálózik és sír. Leültem mellé az ágyra. Először is muszáj lesz felébresztenem. Egyik kezemmel lefogtam a kezeit, nehogy véletlenül megüsse magát, az már más, ha engem is megütne. De jobban aggódok a saját épsége miatt, mint a sajátomért. Megsimogattam az arcát, közben szólongattam őt. Semmi. Továbbra is csak rúgkapál.

- Luke, ébredj fel, baby! Nyisd ki a szemed! – párszor megcsókoltam a homlokát és fejét. Ujjaimmal végigszántottam hosszú haján. – Luke, ébredj fel! – hangosabban szóltam rá és finoman megpaskoltam az arcát.

Lassan kinyitotta gyönyörű kék szemeit. Tekintete ide-oda cikázott arcomon. Majd hirtelen még jobban elkapta a zokogás. Felült az ágyon, hosszú lábait felhúzta a mellkasához. Előre-hátra kezdett dülöngélni, miközben érthetetlenül ugyanazt a mondatot ismételgette. Légzése egyre csak felgyorsult, ahogy a zokogása is erőteljesebb lett. Egész testében remegett, leginkább úgy nézett ki, mint egy halálra rémült kisállat, akire rátalálnak az emberek.

Ami még ijesztőbbé tette a helyzetet, mikor heves légzése miatt kissé fuldokolni kezdett. Hallható volt, hogy nem jut levegő a tüdejébe, hanem szó szerint a torkán akad, hiába vette száján keresztül a levegőt. Pánikrohama van.

Közelebb ültem hozzá. Óvatosan simítottam végig a lábszárán. Tekintetét egyből rám szegezte. Könnyes szemeiben láttam a félelmet és a mérhetetlen fájdalmat. Ha nem teszek valamit képes lesz és elájul itt nekem. Így csak kétoldalt közre fogtam az arcát és ajkaimat hosszasan az övére nyomtam. A kissé váratlan csók miatt egyből lelassult a légzése, illetve a remegése is abba maradt.

Miután lezártam a csókot, szorosan öleltem magamhoz.

- Luke, baby... nyugodj meg. Az csak egy borzasztó rémálom volt. – olyan szorosan fonta körém a karjait, amilyen szorosan csak bírta. Mintha ezen múlna az élete. Egyik kezemmel finoman hátát cirógattam, hátha attól megnyugszik. – Nyugi baby. A rémálmodnak vége. Már minden rendben. Itt vagyok veled, hogy vigyázzak rád. – apró csókokat nyomtam a fejére, miközben édes kis semmiségeket suttogtam neki.

Valamennyire már lenyugodott, ám még mindig halkan sírdogált. Nyilván még nem dolgozta fel a rémálmát. Lövésem sincs mi izgathatta fel ennyire, hogy így kikészüljön tőle. Majd később, kikérdezem. Muszáj tudnom, hogy mitől akadt ki így. Gyűlölöm ilyen kis védtelennek és megtörtnek látni őt. Ha lehet még közelebb bújt hozzám, arcát a nyakamba fúrta. Úgy néz ki, mintha soha többé nem akarna elengedni.

Néhány perccel később álomba sírta magát. Már majdnem számolgattam a légzéseit is, mivel annyira lelassult. Hosszú szőke fürtjeivel kezdtem játszadozni. Imádom, hogy ilyen hosszú a haja. Igazán kiemeli a szépségét.

Amíg a gyönyörű arcát cirógattam, néhány emlék bevillant szemeim előtt. Míg tinik voltunk, jobbára mikor ő 16 volt, rengetegszer voltak rémálmai. Szerencsére nagyon ritkán voltak olyan szörnyűek, mint a mostani. Akkoriban is álmában sikított a fájdalomtól. Majd rögtön utána erős zokogás kapta el, de úgy mintha sosem tudna lenyugodni. Ezt pedig a pánikroham követte. Eleinte a szülei könnyen tudták ezt kezelni. Később pedig egyre nehezebben ment nekik, csak nyugtatókkal tudták elaltatni őt. Ami valljuk be nem éppen a legjobb ötlet egy 16 évesnek.

Csomószor kapta el pánikroham még a suliban is. Ahol persze csak én voltam, aki segíteni tudott neki. Így gondolták a szülei, ha a rémálmai újabb pánikrohamot váltanak ki belőle, akkor engem fognak segítségül hívni. Rengetegszer hívtak át magukhoz az éjszaka közepén, hogy nyugtassam meg Luke-ot. Így egy csomó éjszakát töltöttem a Hemmingsék vendégszobájában.

Ám éjszaka, ha nem a sikítására ébredtem, akkor két gyenge kopogtatásra. Már meg sem lepődtem, mikor a pingvin mintájú pizsamás Lu ácsorgott az ajtóm túloldalán. A sírástól és a fáradtságtól vöröses szemekkel nézett fel rám, az akkor még bő egy fejjel alacsonyabb fiú. Hihetetlen cuki volt, ahogy kezében egy pingvin plüsst szorongatott. Persze, mondanom se kell, mindig megengedtem neki, hogy velem aludjon. De csak úgy volt hajlandó elaludni, ha hátulról szorosan öleltem magamhoz. Ő pedig karjaimban úgy gömbölyödött össze, akárcsak egy kiscica. És persze, azonnal elnyomta az álom. Akkoriban nem tudtam, nekem miért sikerül olyan könnyedén megnyugtatnom. Most viszont tudom, valószínű, már akkor is szerelmes volt belém. Csak egyikünk sem tudott róla.

- Szeretlek, Luke. – fejére nyomtam egy hosszabb csókot. Elakarom mondani neki, hogy őrülten szeretem őt. De még mindig nem tudom, hogyan tudassam vele. Annyi biztos, a tegnap történtek után úgy érzem, sikerülne hamarosan felfednem előtte a lapjaim. Miután megbocsátott nekem, így visszakerültünk a régi kerékvágásba. Csomó dolog rendeződött köztünk. Igaz, egyikünk sem mondta el, miként is érzünk egymás iránt. Viszont mindketten tudjuk az igazságot. De ez most így pont megfelelő. Talán egy ideig jobb lenne, ha ez az állapot maradna köztünk.

Hogy őszinte legyek... az éjszaka ismét összemelegedtünk. Olyannyira, hogy az ágyamban kötöttünk ki. Néhány hónap elteltével ismét megkaptam őt. Őrülten jó érzés volt újra a karjaimban tartani őt. Kegyetlenül hiányzott az érzés, ahogy pucér testünk egymáséhoz simul. Jeez... rettenetesen hiányoztak forró és vadító csókjai. Már csak a gondolatától is egy jóleső bizsergés fut végig rajtam, ha felidézem, ahogy telt ajkai nedves és lágy csókokat hagytak a mellkasomon és nyakamon. Hiányzott hallani édes nyögéseit és az apró kis zajait, amiket én váltottam ki belőle, mikor testünk egyként forrt össze. Nagyszerű érzés volt finom puha bőrét tenyereim alatt érezni. Arról se feledkezzek meg, mekkora lökést ad az egómnak, hogy az élvezettől jó párszor végigkarmolászta a hátamat. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá. Azt meg végképp imádom, ha hangosan nevemet nyögve élvez el. Teljesen megőrjít vele.

Mikor összefontuk ujjainkat, akkor tűnt fel igazán, milyen tökéletesen illik a keze az enyémbe. Mintha csakis nekem készült volna.

Ami a legjobban hiányzott, az a gyönyörű arca és dögös testének látványa. Akár órákig is képes lennék testének minden egyes kis porcikájában gyönyörködni. Imádom ilyen közelről vizslatni az arcát. Így legalább megcsodálhatom nóziján és arcán szétterülő szeplői ezreit. Egyszerűen imádom Lu-t bámulni. Ő egy igazi mestermű, amit vétek lenne nem alaposan szemügyre venni.

De ennél is csak egy dolgot imádok jobban. Ez pedig, ahogy meseszép mélykék szemeit az enyémbe fúrja. Az már eddig is feltűnt, hogy a szenvedélyesebb csókok után mintha még kékebben ragyognának szemei. De most már nem fél kimutatni miként is érez valójában. Így csak a színtiszta szerelmet látom megcsillanni bennük. Ami még gyönyörűbbé varázsolja őt. Teljesen legyengít, mikor szerelemittasan néz rám. Illetve gyomromban is pillangók milliói kelnek szárnyra.

- Istenem, kicseszettül szerelmes vagyok beléd, Baby. – a füléhez közel hajolva suttogtam, mielőtt megcsókoltam volna az arcát. Állkapcsán finoman végighúztam ujjaim. Még mindig alig hiszem el, hogy visszakaptam őt. Ha úgy istenigazából nem is lehet az enyém, de legalább ismét ugyanolyan közel vagyunk egymáshoz, mint eddig. Bár, már előre tudom, meg fogja bánni, hogy lefeküdt velem. Hiába tudom, hogy ugyanúgy élvezte minden egyes kis pillanatát, ahogy én. De én azért büszke vagyok, hogy én voltam az, akivel megcsalta Wesleyt.

Az éjszakai hancúrozás után mindenféléről jókedvűen beszélgettünk. Mondanom se kell, akkor még mindig pucéran bújtunk egymáshoz. Ah, isteni érzés, ahogy meleg és puha bőre hozzásimul az enyémhez. Feje a mellkasomon pihent, miközben én egyik szőke tincsével babráltam. Míg másik kezünket szorosan összekulcsoltuk. Viszont, az a pillanat nagyon romantikus és cuki volt. Imádok ilyen közel lenni hozzá. Nagyjából most is ugyanígy fekszünk, csak annyi különbséggel, hogy van rajtunk némi ruha. Az éjszaka közepén, mielőtt kimásztam volna mellőle az ágyból, akkor adtam rá a pólómat és a boxerét. Ekkor már mélyen aludt, így fel sem tűnt neki, hogy felöltöztettem. Én pedig csak a boxeremet vettem fel.

Mellkasomon át éreztem, ahogy lassan ver a szíve. Szorosabban öleltem magamhoz és még jobban ráhúztam a takarót. Hátára apró mintákat rajzoltam. Puha fürtjei közé fúrtam az arcom. Mélyen beszívtam hajának enyhén kókuszos illatát. Mellkasomat újra és újra elöntötte a karjaimban alvó gyönyörű fiú iránt érzett szerelmem.

.....

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de arra eszméltem, hogy a nap már lassan kezd felkelni. Habár azt tudom, hogy nem aludtam valami sokat, max csak néhány percet. A nap halvány narancssárgára és rózsaszínűre festette az eget. Igazán szép látvány. De semmivel sem tudja felülmúlni azt a csodát és gyönyörűséget, akit egész éjszaka ölelgettem. Karjaimban alvó fiúra néztem. Annyira édes, mikor alszik. Mosolyogva cirógattam meg az arcát.

Lassan mocorogni kezdett a karjaimban. Egyik kezével dörgölni kezdte a szemét. Mozdulataiból láttam, hogy nagyon fáradt még. Elfojtott egy ásítást is. Végül kinyitotta szemeit, amik vörösek és kissé duzzadtak voltak a sírástól. De még így is hihetetlenül cuki és helyes.

- Hey... jó reggelt, gyönyörűm! – halkan üdvözöltem, pici puszikat nyomtam a halántékára.

- Szia. – ásított egyet, majd halványan mosolygott rám. Közelebb bújt hozzám, ha még lehetséges egyáltalán. Felé hajoltam, hogy arcára nyomjak egy puszit, de elfordította a fejét, hogy gyengéden megcsókoljon. Amint telt ajkai az enyémhez tapadtak egy gyors és jóleső bizsergés futott végig a gerincemen. Ezzel felébresztve bennem az iránta érzett szerelmet. Füle mögé simítottam arcába hulló tincsét, hogy elmélyíthessem a csókot. Halkan belenyögött a csókba, mikor nyelvem lassan átfurakodott a szájába.

Mielőtt túlzottan felhevült volna a pillanat, Luke picit elhúzódott tőlem. De még néhány apró csókot nyomott ajkaimra. Tarkóján beletúrtam göndör hajába, és mélyen szemeibe fúrtam az enyémeket. Gyengéd mosolyra húzta ajkait, ami újra megdobogtatta a szívem. Szemei megint igazán kéken ragyogtak, és beszédesebbek voltak a szavaknál is. Ki sem kell mondania, tudom, mi jár a fejében.

- Jeez... annyira gyönyörű vagy. – suttogtam. Arca erős rózsaszínű árnyalatot vett fel, majd arcát a nyakamba fúrva rejtette el. Nevetve simogattam meg a karját. Nyakamat csiklandozták hosszú szempillái, ahogy pislogott párat. Mellkasomhoz öleltem és megpusziltam feje tetejét. Majd ismét a szőke tincseivel kezdtem játszadozni.

Mély levegőt vettem, hogy kérdezzek valamit. De inkább nem szólaltam meg. Nem tudom, hogyan hozzam fel a rémálmáról szóló témát. De ha sokáig agyalok rajta, azzal sem leszek előrébb.

- Babe... nem akarsz beszélni a rémálmodról? – halkan kérdeztem végül.

- Nem igazán. – megértően bólintottam, habár úgysem látja. – Vagyis... Akarok... de nem tudok.

- Csak mondd el, ha úgy érzed kész vagy rá, oké? – most ő bólintott. – Nagyon borzalmas lehetett, ami azt illeti. – mellkasomon igazgatta a fejét. – Tudod, elég ijesztő volt megint így látni téged, hogy a pánikrohammal küzdesz.

- Sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam.

- Luke, ugye tudod, hogy bármi áron meg akarlak védeni és támogatni téged? – nem válaszolt. – Nem tudom szavakba önteni, milyen kibaszottul fontos vagy nekem, Lu. Akár meg is halnék érted, ha azzal biztonságban tudlak.

- Ne merészelj ilyet mondani. – elcsuklott a hangja. Majd eltolta magát tőlem, hogy szemeimbe tudjon nézni. Melyek ismételten fájdalommal teltek meg. Nem tudom mi válthatta ki ezt belőle. De minden esetre elég furák a hangulat ingadozásai. – Ne mondj ilyeneket ezek a szarságok után.

- Miről beszélsz, baby? A rémálmoddal kapcsolatos? – megint nem válaszolt, csak meredten nézett a szemembe. – Luke, bocsi... nem akartalak megbántani. – felé nyúltam, de elhúzta a fejét.

- Megölt téged... - alig hallhatóan motyogta.

- Kiről beszélsz?

- Megölt téged. – picivel hangosabban ismételte. Majd bevillant, hogy az éjszaka is ugyanezt ismételgette egymás után. – Kibaszottul kinyírt téged! – magasabb lett a hangja. Látszott rajta, hogy a sírás kerülgeti. Mély levegőt vett, hogy nyugtassa magát. De szemei máris megteltek könnyekkel.

- Ki ölt meg, babe? – mindent tudni akarok, ami a rémálmában történt.

- We-Wesley... elv-elvágta a torkod. – nyöszörögte, majd úrrá lett rajta a zokogás. Egyből elkerekedtek a szemeim az infó hallatán. – Azt akarta... azt akarta, hogy... hogy nézzem, ahogy... kivégez téged. – remegve dadogta.

- Jézusom. – akkor tűnt fel, milyen erősen vontam köré a karjaim, mikor pólóján keresztül éreztem, ahogy szíve zakatol a mellkasában. – Nem akartalak felzaklatni. Sajnálom, hogy rákérdeztem. – fülébe suttogtam. Majd bőrömön éreztem langyos könnyeit. Megpusziltam a haját, aztán a halántékát is.

Nem nagy cécó rájönni miért is borult ki ennyire az éjszaka. Ha tényleg szerelmes belém, akkor... Kibaszott szörnyű és sokkoló lehet végignézni, ha a szemed láttára ölik meg a szerelmed. Úgyhogy nem vagyok meglepve, ha a valóságban is rátört a pánikroham.

Néhány perc eltelte után lenyugodva kezdett babrálni az ujjaimmal. Összekulcsoltam az ujjainkat, és a fejére nyomtam egy hosszabb puszit. Mellkasomon éreztem, amint elmosolyogja magát.

- Ashton? – hangja lágyan csengett.

- Hm, Babe? – felé fordítottam a fejem. Ő továbbra is kezünket tanulmányozta.

- Tegyük fel... tegyük fel, ha randiznánk, a nyilvánosság előtt is felvállalnád, hogy velem jársz?

- Természetesen, Lu. – meglepődve nézett rám. Látszott rajta, hogy nem akarja elhinni.

- Akár egy felvonuláson is?

- Akár még ott is. – rámosolyogtam. – Ha ténylegesen járnánk, mindenkivel tudatni akarnám, hogy milyen gyönyörű az én fiúm. – hirtelen nem kapott szikrát. Egyre csak vörösebb lett az arca. De édes. – Sőt, ha felvonuláson lennénk, vagy vidámparkban, vennék neked egy hatalmas vattacukrot. – mosolyogva vontam magamhoz. Mondandómat hallva kissé elkomorodott.

- Álmomban is vettél nekem vattacukrot. – hangja halk volt és szomorkás. Tekintetét is inkább az összekulcsolt ujjainkra vezette.

- Tehát jártunk? – csak bólintott. Ajkamat beszívva képzeltem el, milyen is lenne ténylegesen randizni Luval.

- Olyan édes és tökéletes volt minden. Igazán jól éreztem magam veled. – sóhajtott. – Tudod, annyira valósnak tűnt az egész álom. Minden érintésedet, csókjaidat éreztem. – végre találkozott a tekintetünk. – És ami a legrosszabb, hogy azt a mély és leírhatatlan fájdalmat még most is itt érzem. – mellkasára, pontosabban szívére tette a kezét. – Kibaszott nagy űrt hagyott maga után. El nem tudod képzelni milyen borzasztó érzés volt végignézni, ahogy meghalsz.

- Belehalnék, ha nekem kéne végignéznem a halálod. – könnyes szemei ide-oda cikáztak az enyémek között. Valószínűleg nem tudja feldolgozni, hogy mennyire fontos nekem. – Őrülten fontos vagy nekem, Lu. Ha hiszed, ha nem... de te vagy életem fénye. Rád ezerszer jobban vigyázok, mint magamra. Téged mindentől és mindenkitől védenélek. – közelebb vontam magamhoz. Szemeiben egyre csak gyűltek a könnyek. Nyilván meghatódott.

- Lehet a megszállottság és a függőség teszi ezt velem... vagy akár a szűnni nem akaró szeretet, amit irántad érzek. De... - mosolyogva töröltem le az első legördülő könnycseppjét. – Először szó szerint beleőrülnék, végül pedig belehalnék, ha végig kéne néznem, ahogy testedből elszáll az élet. Tudom, hogy egy percig sem bírnám ki nélküled. – füle mögött beletúrtam a hajába. – Te vagy a mindenem, Luke. – mélyen a szemeibe nézve mondtam. Habár hangom nem volt több egy suttogásnál. De tudom, hogy ő tisztán hallotta. Könnyeit már egyáltalán nem tudta visszafojtani, így elárasztották szeplős arcát. Miközben, arcán egy széles és boldog mosoly terült szét. Hihetetlenül elbűvölő így. Szó szerint még szebbé varázsolja, ha mosolyog, vagy ha boldog.

- Szeretlek, Ashton. – bökte ki váratlanul. Még időm se volt reagálni, mikor nyakamra csúsztatta a kezét és hosszasan megcsókolt. Egy másodpercet sem hezitáltam, máris viszonoztam a csókját. Egyszerűen nem tudok ellenállni puha és telt ajkainak. Teljesen ujjai köré csavart ez a gyönyörűség.

Egy finom mozdulattal hátára fektettem, míg én fölé tornyosulva, fél kézzel támasztottam meg magam. A csókot néhány apróbb csókkal zártam le. Luke szemei ismét kékebben ragyogtak, ami újból megdobogtatta a szívem. Szabad kezemmel eltűrtem homlokába hulló tincsét.

- Kibaszott gyönyörű vagy. – halvány pír jelent meg arcán. Tudom, hogy most nem ezt hallotta volna szívesen. Hanem, hogy szavakkal is viszonozzam az érzéseit. De valamiért képtelen vagyok rá, hogy kimondjam. Szívem mélyén tudatni akarom vele, hogy őrülten szerelmes vagyok belé. De... egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy a szemébe mondjam. Többek között azért is, mert hát mégiscsak egy másik sráccal randizik.

Ujjaimmal mélyebbre szántottam szőke fürtjei között. Mélyen a szemeibe néztem. Az óceán kék egybeolvadt a zöldes barnámmal. Átkarolta a derekam. Ajkain egy megbabonázott mosoly tündökölt.

- Tudom, hogy mit vársz tőlem, baby. De... Félre ne érts. Nem akarlak megint kikosarazni. Isten ments! Tudatában vagyok annak, hogy mit is érzek irántad. Mert...

- Ne magyarázkodj, Ashy. – tenyerembe hajtotta a fejét, mint valami kiscica. – Érzem, hogy már nem fojtod magadba az érzéseidet irántam. Csak még mindig félsz kimondani őket. Megértem, ha korainak és helytelennek érzed. – alsóajkammal kezdett babrálni. – A lényeg, hogy legalább rájöttél és bevallod magadnak is, hogy mit érzel irántam. Amiken keresztül mentem emiatt, nekem már annyi pont elég, ha érzem rajtad, hogy szeretsz.

Majd' elolvadok a mosolyától, annyira édes. A boldogságtól szinte ragyog az arca. Lélegzetelállítóan gyönyörű, akárcsak egy földre szállt angyal. Főleg, ahogy a nap megvilágítja szőke fürtjeit és meseszép arcát.

- Ez semmit sem változtat azon, hogy őrülten beléd szerettem, Ash. – egy apró csókot nyomott a számra. – Tudom, hamarosan te is viszonozni fo... - meg se vártam, hogy befejezze, máris birtokba vettem ajkait. Ebbe a csókba sűrítettem az érzéseimet, a szenvedélyem, amit Luke iránt érzek. Éreztetni akarom vele, hogy mindennél jobban szeretem őt. Bár lövésem sincs, hogy ennyikével mit fog kezdeni.

A csók után ismét szerelemittasan nézett szemeimbe. Egyre csak szélesedni kezdett a mosolyom. Közelebb bújt hozzám, és finoman kezdte cirógatni a mellkasom és a nyakam.

- El nem tudod képzelni, hányszor de hányszor álmodoztam erről a pillanatról. Hogy egy nap majd bevallhatom neked az érzéseim, anélkül, hogy visszautasítanál.

- Én már bánom, hogy nem vallottam be előbb magamnak, mit is érzek irántad. – egyetértően bólogatott.

- És komolyan, mindez a féltékenységi rohamaidnak köszönhető?

- Valószínű. – arcára nyomtam egy puszit, amitől kuncogni kezdett. – Gyűlölöm, ha valaki más karjaiban látlak. – apró puszikkal halmoztam el a nyakát és a vállát.

- És akkor most mi legyen?

- Hogy érted? – felegyenesedve néztem rá.

- Ha nem bírod, ha mással kell látnod... akkor holnaptól mit fogsz tenni, mikor visszamegyek Wesleyhez? – picit ledöbbenve álltam a tekintetét.

- Gondolom, majd csendben szenvedek. – megvontam a vállam. Majd lemásztam Luke-ról.

- Ashton... - szorosan húzódott mellém. – Lövésem sincs, hogy mit tegyünk. Át kéne gondolnunk, hogy mi lenne a legjobb mindkettőnknek.

- Nem tarthatlak vissza a pasidtól. Nem akarok közétek állni. Hisz már így is...

- Nehogy azt hidd, hogy megbántam, amit az éjszaka műveltünk. – kezei közé vette az enyém. – Sosem tudnám megbánni, ha lefekszem veled. Örülök, hogy megtettük. – szájához emelte a kezem és egy lágy csókot nyomott rá. – Őrülten szerelmes vagyok beléd. Mégis hogy a fenébe tudnám ezt megbánni? – csak megvontam a vállam. – Ashton, figyu... - finoman maga felé fordította a fejem. – Szeretlek, bármi is történjék, én szeretni foglak.

- Luke... - megráztam a fejem. – Nem léphetsz le egyik napról a másikra Wesleytől. Tudom, hogy jól meg vagytok, akkor miért kéne eldobni azt a kapcsolatot?

- Talán mert téged szeretlek? – felvonta szemöldökeit. – Kibaszott nagy hiba volt egyáltalán belemennem abba a kapcsolatba.

- Teljesen érthető. Milliónyi kis darabkákra törtem a szíved. Természetes, ha vigaszt kerestél egy másik srácban.

- De Ashton... nem kérheted tőlem azt, hogy ezek után simán visszamenjek Weshez. Most, hogy már tudjuk, hogyan is érzünk egymás iránt... én... Ash, nem lenne fair veled szemben sem. – mélyet sóhajtott.

- Lu... - ujjaival kezdtem babrálni. – Nem fogok közétek állni. Hiába rendeződtek köztünk a dolgok... ennyit nem ér...

- Ennyit nem ér? – szemeiben csalódottság csillant, ahogy belevágott a szavamba. Még mielőtt meg tudott volna szólalni, finoman befogtam a száját.

- Hallgass végig, Babe. – csak bólintott. – Nem tudom, hogy egy ilyen kapcsolat hogyan szokott működni. Elvégre azt mondják, hogy barátságból szövődő szerelemnek sosincs jó vége, igaz? – hevesen megrázta a fejét, így szájáról levettem a tenyerem.

- Nehogy nekem megint azzal gyere, hogy ez nem működne köztünk!

- Luke... értsd meg, nem dobhatod csak úgy azt a srácot, akivel már hónapok óta jársz... Csak azért, mert javult köztünk a helyzet.

- És már miért ne?

- Mennyire mélyült el a dolog köztetek?

- Még nem tartunk a „szeretlek"-nél. Ha erre gondolsz.

- Ettől függetlenül sem adhatod ki az útját, csak így a...

- És ha mondjuk kábé még egy hétig tartanám fenn a látszatot? És utána szakítanék vele?

- Luke, babe... ez nem megy ilyen könnyen.

- Megint csak keresed a kifogásokat, igaz? – tekintetén átsuhant a fájdalom.

- Nem, dehogy! – tarkóján beletúrtam hosszú fürtjeibe. Mélyen kék szemeibe fúrtam az enyémeket. – Te vagy a mindenem, Luke. – derekánál fogva húztam közelebb magamhoz. – Én is olyannyira akarok randizni veled, mint ahogy te velem.

- Hát akkor? Mi a kibaszott akadálya? – egy darabig nem válaszoltam, csak néztem az előttem ülő gyönyörű fiút. – Ashton? Miért nem akarsz engem?

- Nem erről van szó, Lu. Kibaszottul akarlak, baby, mindennél és mindenkinél jobban. – ajkaimat finoman az övéire tapasztottam. Ám most kivételesen nem csókolt vissza. Meglepve néztem rá, szemeiben értetlenség, némi harag, de legfőképp csalódottság csillogott.

- Ha ennyire akarsz, ahogy mondod, akkor miért nem jössz össze velem?

- Mert van valakid, Luke. Tudom, hogy te is érzel Wesley iránt valamit, ahogy ő is beléd bolondult. Ami baromira nem meglepő, hisz bárkit könnyedén magadba bolondítasz az édes mosolyoddal. – megcirógattam az állkapcsát. – De nem dobhatod őt csak úgy. Olyan lenne ez, mintha megunnád az egyik régebbi pingvin plüssöd. És csak azért süllyesztenéd a szekrényed mélyére, mert kaptál egy új pingvint. – halvány mosolyra húzta csinos ajkait. – Megőrülök érted, Luke, ezt te is nagyon jól tudod. De... - homlokomat az övének támasztottam.

- Mondj egy jó okot, hogy miért akarsz állandóan lepattintani. – lehunyta szemeit.

- Nem... én nem akarlak. – mély levegőt vettem és átgondoltam a mondandóm. – Nem várhatom el tőled, hogy egy ilyen magamfajtával randizz. – egyből kipattantak a szemei. Tekintetéből sütött az értetlenség.

- Miről beszélsz?

- Hát nem egyértelmű? – megrázta a fejét. Látszott rajta, hogy rengeteg gondolat fut át az agyában. – Csak fájdalmat okoznék neked, Luke. Ha nem is rögtön, de később biztosan megutálnál miatta, és... Nem bírnám elviselni, ha miattam lennél szomorú. Vagy ha összetörtnek kéne látnom téged.

- Megutálni? Ashton, én sos... - látszott rajta, hogy hirtelen összeállt a kép. – Te most a betegségedről beszélsz? – lassan bólintottam. – Te jó ég! Nem gondolhatod komolyan, hogy amiatt másképp viszonyulnék hozzád? Vagy, hogy amiatt megutáljalak? Jézusom. Semmit sem tudna változtatni azon, amit érzek irántad. – ölembe mászva karolta át a nyakam. Automatikusan dereka köré fontam a kezeim. – Kibaszottul beléd szerettem Ash. Úgy szeretlek, ahogy vagy. Baromira nem számít, hogy alkalomadtán dührohamaid vannak, és hogy olyankor egy teljesen másik éned veszi át feletted az irányítást. – hadarta el. Szívem hevesen kezdett verni. Mellkasomat pedig elöntötte egy jóleső meleg érzés. – Nem félek megküzdeni ezzel a feladattal. Semmiképp sem érezném nyűgnek, vagy nem kívánt problémának. Nem, ezt verd ki a fejedből, babe. Mindenben támogatlak és segítek átvészelni a nehezebb napokat. Ahogy te is tetted, mikor a kibaszott depresszióm mély gödrében vergődtem évekig. – kissé szaporább lett a légzése, ahogy egyre gyorsabban beszélt. – Te vagy életem szerelme, Ashton. – amint ezzel befejezte mondandóját, szorosan öleltem magamhoz. Olyan hevesen csókoltam meg, hogy szinte már fájt, milyen erősen tapadtam ajkaira.

Ujjaim Luke pólója – vagyis az én pólóm – alá vándoroltak. Éreztem, ahogy érintésemtől libabőrössé vált meleg bőre. Imádom tenyereim alatt érezni finom, puha bőrét. Pólója alatt hátára csúsztattam a kezeim és így öleltem magamhoz. Olyan szorosan, hogy még a szabálytalan szívverését is éreztem.

- Szeretlek, Ashy. – suttogta, miután egy apró csókkal zárta. Homlokát az enyémhez nyomta és úgy nézett a szemembe. – Csak, kérlek, adj egy esélyt, hogy bebizonyíthassam, nem fulladna kudarcba a kapcsolatunk.

- Babe... - hangom szomorúan csengett.

- Kérlek. – hangja már-már esedező és kétségbeesett volt. Annyira szeretném, ha gond nélkül randizhatnék vele. Ha ténylegesen az enyém lehetne, és én pedig az övé. Ha semmi sem akadályozna minket ebben. Ha végre viszonozhatnám az érzéseimet vele. Úgy érzem, hamarosan felemészt, hogy nem tudathatom vele, mennyire szeretem őt. Mintha széttépnének az érzéseim, ahogy próbálom visszafojtani őket.

- Ashton... kérlek, ne lökj el magadtól, újra. Pláne nem azok után, hogy végre elmondhattam miként is érzek irántad. – megremegett a hangja. – Rettenetesen örülök, hogy rendeződött köztünk a dolog. De ennél jobban már csak egy dolog tenne boldoggá.

- Hidd el én is azt szeretném, Lu. – orromat finoman összedörgöltem az övével. Melytől halványan mosolyogni kezdett. – De nem tehetem. Még nem...

- De miért nem?

- Talán egy párhuzamos univerzumban mindenféle akadály nélkül lehetünk egymáséi. Ahol boldogan élünk, ahol nem kell visszafojtanunk egymás iránti szerelmünk.

- Ashton, ne mondj ilyet. Ebben a világban is megadhatnánk, amire a legjobban vágyunk.

- Most még nem jött el a mi időnk, baby. – egyik kezemet kihúztam a pólója alól, hogy beletúrhassak szőke fürtjei közé. – Hidd el, én is mindennél jobban szeretném, ha összejönnénk. De sajnos nem valami könnyű a helyzet. Így türelmesen várunk kell, mikor kaphatjuk meg egymást.

- Ashton... kérlek. – ha lehet még közelebb bújt hozzám. – Veled akarom leélni az életem. Melletted, a karjaidban akarok ébredni minden reggel.

- Én is szeretném, ha ez bekövetkezne. – fedetlen combjára csúsztattam a kezem. Picit megmarkoltam, mintha csak ezzel akarnám tudatni magammal, hogy ez a valóság. Hogy tényleg az ölemben ül ez a gyönyörűség. Hogy tényleg ennyire közel van hozzám, hogy még a forró leheletét is érzem az arcomon és a nyakamon.

Meseszép kék szemei csak úgy ragyogtak, ahogy kissé bekönnyezett. Tekintetünk összefonódott egymáséval. Ajkain egy fájdalmas mosoly játszott. Gondolom, az enyém is ugyanezt tükrözi vissza. Olyan szorosan öleltük egymást, mintha bármelyik másodpercben elillanhatna ez a szívmelengető pillanat.

Alig tudtam visszafogni, nehogy kibukjon belőlem egy „szeretlek, Luke". Muszáj még türtőztetnem magam. Mert ha kimondom, azzal még nehezebben tudnám őt elengedni. Bár tudom, hogy nem leszek képes rá távol tartani magam tőle. Túlságosan megszállottja vagyok ennek a szőke szépségnek. De egyelőre még muszáj külön utakat járnunk. Míg ki nem agyaljuk, hogyan tovább.

Ami meg Luke rémálmát illeti, nyilván azért álmodta ezt, mert hát, mégiscsak megcsalta a pasiját. És talán attól fél, hogy ha netán kitudódna, milyen következményekkel járna ez. Nem tudom... Baromira nem bízom ebben a pasiban. Jobb vele vigyázni, és nem váratlanul kihúzni nála a gyufát. Ráadásul Luke rémálma kissé belém ültette a paranoiát. Simán kinézem Wesleyből, ha a bosszú kihozná belőle a pszichopatát. Elég eszelősen tud nézni, nem valami bizalomgerjesztő egy fickó.

Illetve, nem tudom, mennyire gondolta komolyan, amit a legutóbb mondott nekem, de azóta még inkább ki nem állhatom. Mi van, a tényleg csak kihasználja Luke-ot? Mi van, ha tényleg csak a szex miatt van vele? Annyira rá vallana, ha csak Lu testéért lenne oda és semmi mást nem akarna tőle.

Luke finoman cirógatni kezdte a nyakam. Ekkor vettem észre, hogy én combjával teszem ugyanezt. Nyakamba fúrta az arcát. Egyik kezével átkarolta a derekam, amitől úgy érződött, mintha még közelebb kerültünk volna egymáshoz. Hajába dugtam az orrom, hogy magamba szívjam samponja csodás illatát. Lehunytam a szemem, hogy még jobban átjárjon ez a nagyszerű érzés, ami Lu közelsége vált ki belőlem.

Nem tudom miként lesz tovább, de abban biztos vagyok, hogy kicseszettül nem lesz egyszerű egymásra találni.

---------------------------------------------

Hey!

So mint az kiderült, Ashton nem halt meg, csupán Luke rettenetes rémálmában.

Tudom, nagyon kiszámítható volt, de elvégre rémálomról kéne szólnia, ha már a címében is benne van, right?

Um, előre szólok: innentől kezdve még inkább bonyolódni fog Luke és Ashton kapcsolata. So bullshits are going down soon. És ha eddig nem is volt annyira, de most még inkább jönnek a kiakasztó részek. Sorry, not sorry.

Love y'all
-Niki