LUKE

   Két napja megállás nélkül csakis Ashtonon és a kissé durvább együttlétünkön kattog az agyam. Azóta is „gondjaim" vannak, ha a zuhany alatti szexre gondolok. Kegyetlenül élveztem, hogy nem volt valami gyengéd velem, mint ahogy szokott lenni. Ezzel pedig egy újabb kinkemre derült fény. Egészen eddig nem is tudtam, hogy vannak nekem ilyen vágyaim szex terén.
   De ami még ennél is érdekesebb számomra az az, amit billiárdozás közben művelt velem. Nem elég, hogy végig flörtölt, de még a haverok előtt is rám mászott. Persze, ez is rettenetesen tetszett, csak hát irtó fura, hogy mit sem zavartatva magát, rám mászik a nyilvánosság előtt. Ezzel pedig ismételten sikerült összezavarnia. Megint elhitette velem, hogy van nála esélyem. Aztán rá kell jönnöm, hogy kurvára nem erre megy ki a játék. Szerintem még ő maga sem tudja, hogy mégis mi a faszt akar tőlem. Lehet, magának azt próbálja bemesélni, hogy csak a testem kell neki, de én nem így érzem. Ennél többről van szó.
   A múltkori buli végén, mikor Michael osztotta nekem az észt, eldöntöttem, hogy beszélni akarok Ash fejével. De azóta nem igazán volt erre alkalmam. Ha leakartam állni vele dumálni mindig megzavart valaki. Hol Wesley, hol Zack vagy a többi haver. És persze Michael. Mintha ráérezne, hogy mikor akarok Ashtonnal komolyabb témáról beszélni. Juszt is akkor jött át hozzánk, vagy akkor hívta fel valamelyikünket. Illetve, lehet Ashton is tudja mik a szándékaim, ezért kitalálta, hogy edzőterembe kezd járni. És inkább képes órákat ott tölteni, de csak azért, hogy kevesebb időt legyen velem. Ami szokatlan, pláne azok után, amit két napja művelt velem.
   Most viszont el fogom őt kapni. Nem bírom tovább, muszáj beszélnem vele. Meg kell tudnom, hogy mi jár a fejében.
   Mióta együtt jöttünk haza a délutáni óránkról, azóta nem is szóltunk egymáshoz. Mindketten bevonultunk a saját szobánkba. De én lassan kezdek beleőrülni a saját gondolataimba. Így inkább átsétálok az övébe, hátha szóra tudom bírni.
   Kikecmeregtem az ágyamból, telefonomat zsebre vágtam, amit egész eddig nyomkodtam. Nyitott ajtaját látva egy kis bátorság szállt belém. A küszöbén megállva, felmértem, hogy a göndör hajú szerelmem min is ügyködik. Laptopján szorgosan irkált valamit. Egyből feltűnt, hogy még a szemüvegét is feltette. Istenem, így annyira cuki és szexi is egyben. Imádom, ha viseli a szemüvegét. Egy darabig csodáltam kisfiús vonásait. Kissé telt ajkait, íriszei zöldjét.
   Miután kigyönyörködtem magam benne, finoman kopogtattam az ajtókereten.
   - Hey... - szólaltam meg halkan. Lassan rám emelte tekintetét és egy halvány mosolyra húzta ajkait.
   - Szia. – kíváncsian vonta fel szemöldökét. – Mi járatban?
   - Öh... beszélhetnénk?
   - Persze. – mutatta, hogy üljek az ágyára. Elhelyezkedtem rajta, ő pedig felém fordult. – Miről akarsz beszélni? – hirtelen nem tudtam hogyan kezdjek neki. Így csak elgondolkodva dörzsöltem a tarkóm.
   - Mmm... a tegnapelőtti kis... - éreztem, hogy arcom kezd felvenni egy pirosabb árnyalatot. Ashton pedig szokásához hűen, most is kuncogott rajtam.
   - Tényleg, hogy van a popód? – féloldalasan vigyorgott.
   - Már nem sántítok, ha erre célzol. De a derekam még zöld foltos. – csak beharapta ajkát. Nyilván eszébe jutott erről egy emlék.
   - Viszont, sajnálom, hogy ilyen durva voltam és... valószínű előtte megijeszthettelek, mikor rád „támadtam".
   - Ugyan, Ashy. – biztatóan rámosolyogtam, amit bólintva viszonzott. – De most nem konkrétan arról lenne szó. Hanem... - térdemen levő szakadt folttal kezdtem babrálni.
   - Hanem, miről, Lukey? – közelebb gurult a székével. Combjaink egymáséhoz simultak, ahogy lábaival közrefogta az enyémeket. – Lu... mondd, mi aggaszt? – kezeit combjaimra helyezte és kétoldalt finoman cirógatni kezdte.
   - Két napja... a zuhanyzós szex után... - enyhén megremegett a hangom. – Miért voltál annyira gyengéd velem? – még mindig nem néztem rá. Csak a lábaimat simogató kezeit figyeltem.
   - Nem tudom. – alig hallhatóan suttogta.
   - Rettenetesen összezavartál, tudod? Az a csók is, annyira szenvedélyes és romantikus volt. És, amit utána műveltél? Minden kis érintésed, a közelséged annyira meghitt volt. Mintha...
   - Luke... - egyik kezével állam alá nyúlt és megemelte a fejem. Zöld szemeiben ismét azt a különös csillogást fedeztem fel, amit az említett csók után láttam. – Ne komplikáld túl.
   - Hogy ne reagáljam túl? Ashton... tudatában vagy te annak, hogy mégis mit csináltál velem? Nem elég, hogy a zuhany alatt kibaszott szenvedélyesen csókolóztunk, persze miután megfarkaltál. De még a haverok előtt is rám másztál, ami teljesen úgy tűnt, mintha ott helyben akartál volna egy második menetet. És ráadásul billiárdozásnál végig flörtöltél velem. Ezt követően a folyosón is lesmároltál. De igazad van, ne reagáljam túl. Hisz végül is, ez semmiség, ilyenek megtörténnek barátok között.
    - Baby, nyugodj meg. – picit megszorította a lábaim.
    - Ne babyzz itt nekem. Most kurvára nem va... - hirtelen birtokba vette ajkaim. Én meg automatikusan visszacsókoltam. Majd pár másodperc múlva észbe kaptam, és eltoltam magamtól. – Miért csinálod ezt, Ashton? – szaporábban vettem a levegőt. – Kicseszettül összezavarsz. Azt állítod, hogy ez csak... hogy ez nem jelent számodra semmit. Hát nekem nagyon is. Ha így viselkedsz velem, akaratlanul is arra gondolok, hogy...
    - Luke, rosszul teszed. Nem kellene...
    - Ne gyere nekem megint ezzel! – feljebb vittem a hangom. – Ha nem érzel irántam semmit, akkor miért is csókoltál meg az előbb is? Vagy az elmúlt pár hónapban miért is vagy ilyen gyengéd velem?
   - Így kívánta a helyzet. – megvonta a vállát, nekem meg a döbbenettől is tátva maradt a szám.
   - Hogy mondod? – kurvára nem számítottam erre a válaszra.
   - Nem tudom, miért művelem ezt. Egyszerűen csak...
   - Csak mit, Ashton? – türelmetlenül vágtam a szavába.
   - Túlságosan kívánatos a tested. Ennyi az egész, Luke.
   - Nevetséges. – erőltetetten felnevettem. Ashton pedig értetlenül nézett rám. – Kész röhej, amit csinálsz, tudod? Eljátszod itt nekem, hogy csak a testem kell neked, és csak arra pályázol, mikor vihetsz el egy újabb numerára.
   - Tényleg í... - felemeltem a kezem, hogy a szájára tegyem. De félúton meggondoltam magam. Így arca előtt állt meg a kezem.
   - Ne kezd megint a mesédet. Már belefáradtam újra és újra meghallgatni. Folyton csak ugyanazokat a köröket futjuk, Ash. Tudod, mennyire kikészítesz a hülye hazugságaiddal?
   - Hogy mimmel?
   - Beleőrülök, hogy folyton hazudsz nekem.
   - Mégis miről hazudnék neked, Baby? – felhúztam az orrom a becenév hallatán.
   - Az érzéseidről. – alig bírtam visszafogni magam, nehogy ráüvöltsek.
   - Az érzéseimről? – meglepődve ismételte.
   - Unom már ezt az egészet. Állandóan azt hazudod, hogy nem érzel irántam semmit, és csak a szexre kellek neked. Közben én érzem, hogy ez kurvára nem így van. Csak annyira fafej vagy, hogy még magadnak is baszol bevallani a kibaszott igazságot! – ezt már tényleg kiabálva vágtam a fejéhez. Szemeim megteltek könnyekkel és máris utat akartak törni maguknak. Mérgelődve szabadítottam ki lábaimat a fogásából. Felpattantam, hogy kirohanhassak a szobájából. Alig léptem kettőt, máris elkapta a csuklóm.
   - Várj, mi van? – szembefordított magával.
   - Jól hallottad. – picit lehajtottam a fejem. Képtelen vagyok a szemébe nézni. Pislogtam párat, amitől könnyeim végigcsordultak az arcomon.
   - Lu... - felkarjaimra helyezte kezeit és finoman fel-le kezdte cirógatni. – Nyugodj meg, oké? – egyik kezével letörölte a könnyeimet.
   - Nem tudok megnyugodni. Addig nem, míg be nem vallod, mit érzel irántam.
   - Tényleg nem tudom, Luke.
   - Nem hiszem, hogy olyan marha nehéz lenne rájönnöd. – szipogtam egyet, majd ráemeltem a tekintetem. – Biztos vagyok benne, hogy tudod, mit érzel. Csak valamiért azt hiszed, jobb, ha elfojtod. De miért, Ashton? – szólásra nyitotta a száját, majd be is csukta. Egy pillanatra azt hittem, hogy elmondja, de szemei sötétebb zölden kezdtek csillogni. Vagyis mérges rám.
   - Oh, én valljam be? Ühüm, mert te nem szoktál hárítani, igaz? Te is mindig eltitkolod előlem, hogy mégis mit érzel irántam. Sosem mondod el az igazat, mindig mással magyarázod ki. Ha nem tűnt volna még fel. – szaporábban vette a levegőt. – Ha már itt tartunk, ennyi erővel te is bevallhatnád, nem?
   - Ash, én... Sze... - inamba szállt a bátorság és jobbnak találtam, ha most azonnal lelépek. – Sajnálom. – ezzel vetettem rá még egy pillantást, majd kiviharzottam a szobájából. Nem merem bevallani, hogy szerelmes vagyok belé. Azzal mindent elveszíthetek. És nekem Ashton a mindenem...

ASHTON

   Hangos csattanással zárult az ajtó. Én meg szitkozódva ütöttem az ajtókeretbe. Ezzel felsértettem az amúgy is szétzúzott jobb öklömet. Felszisszenve fogtam a mellkasomhoz.
   - Hogy a faszba fajultak el így köztünk a dolgok? – mérgelődve roskadtam az ágyamra. Levettem a szemüvegem és magam mellé dobtam. Két kézzel megdörzsöltem az arcom, majd elterültem az ágyon. Fekve gondoltam végig ezt az egészet, amit Luke vágott a fejemhez. Mondatai a fejemben visszhangoztak. „Annyira fafej vagy, hogy még magadnak is baszol bevallani." „Azt hiszed, jobb, ha elfojtod." „Ash, én... Sze..."
   - Mégis mit akart mondani? Azt, hogy szeret? – hangosan kimondva még ijesztőbbnek tűnt, mint magamban újra és újra ismételgetni. – De ha szeret, akkor miért is hülyíti Wesleyt? Vagy ez a szeretet nem egyenlő a szerelemmel? Istenem, Luke, mi a fenéért rohantál el?
   Hosszasan kifújtam a levegőt, és újra átgondoltam a ma történteket. Tehát, Luke-ot összezavartam, jobbára összezavarom azzal, hogy gyengédebben bánok vele hancúrozás után. Mondjuk, én sem igazán értem, hogy miért csinálom ezt. Sokszor én is úgy érzem, hogy tényleg félreérthetően viselkedek vele. Néha azon kapom magam, hogy hosszasan bámulom őt. De ez is csak azért van, mert hihetetlenül szép vonásai vannak. Gyönyörű kék szemeiben teljesen elveszek. A mosolyától pedig elolvadok. Na meg persze az egész lénye lenyűgöz, annyira aranyos.
   A legutóbbi szenvedélyesre sikerült csókunk gondolatától most is görcsbe rándul a gyomrom. Ha eszembe jutnak a kissé meghittebb pillanataink mindig valami fura, de mégis jól eső érzés fut végig a gerincemen. Elég csak Luke-ra gondolnom, és a szívem hevesebben kezd verni. Picit ijesztő ez a helyzet, de tényleg jó érzéssel tölt el. Mintha belülről melegítene fel valami. Vagyis a boldogság.
   Viszont, mikor nincs mellettem, vagy ha mással látom, egyrészt frusztrálni kezd minden. De főként elkap a féltékenység. A billiárdos buli után rájöttem, hogy a féltékenység miatt elborult az agyam, és ezért is törtem össze a tükröt. Ezért is erőszakoskodtam Luke-al. Azt hiszem megakartam mutatni neki, hogy ki is az ő „Apucija". Úgy látszik, a betegségem ilyen kitörésekkel jár, és ilyenkor totálisan elveszítem az önkontrollom és a józan eszem. Olyan dolgokat teszek, amiket normális esetben sosem tennék. Sosem tudnám bántani Lucast, képtelen lennék rá. Hisz mindig is azon voltam és leszek, hogy mindentől megvédjem őt.
   De azon az estén pont, hogy én bántottam őt. Átgondolva a helyzetet, olyan, mintha megerőszakoltam volna. Legalábbis amilyen durva voltam vele, eléggé erre utal. De mentségemre szóljon, bele egyezett, mivel ő is akarta, nemcsak én. Bár mondhatni én vettem rá, hogy megdughassam, de...
   És ez az egész a féltékenységemnek köszönhető. Ha nem leszek szemtanúja, hogy a kis szöszkém és a pasija miként is szórakoznak a kocsijukban, mindez nem történik meg. Eléggé felidegesített, hogy az a felpumpált hólyag taperolta és csókolgatta őt. Nem bírom elviselni, ha valaki más nyúl hozzá helyettem. Még belegondolni is rossz, hogy Wesley e pár hét alatt hányszor kaphatta meg őt.
   Azt viszont még mindig nem tudom, hogy nekem miért is esik rosszul, ha Luke-nak van már valakije, aki nem én vagyok. Végig azt mondogattam neki, hogy ez az egész csak a kanosságunk enyhítésére megy ki. Érzelmeknek nincs helye. Ehhez képest, Luke többször is a tudtomra hozta, hogy ő másképp érez irántam. Pontosan nem tudom, hogy mennyire „súlyos", de abban biztos vagyok, hogy ő többnek tekint egy legjobb barátnál. Én viszont nem tudom... Arra már rájöttem, hogy a rengeteg együtt töltött idő, még a gimnáziumi éveket is beleszámítva, ténylegesen megváltoztatott bennem valamit.
   Nem tudom, hogy pontosan mikor, de pár hete ténylegesen érződik kettőnk között egy bizonyos kötelék vagy vonzalom. Mindketten többször jövünk zavarba a másiktól. Többször is nehezemre esik visszafogni magam, nehogy váratlanul megcsókoljam. És ugyanezt érzem rajta is. Sőt, úgy tűnik Luke-nak nem is igazán sikerül visszafognia az érzéseit. Rengetegszer kaptam már azon, hogy szívszemekkel bámul. A csókjain folyamat érzem a szenvedélyt, vagy leginkább szerelmet. Ez pedig rám is elég nagy hatással van. Mert az én szívemet is eléggé megmelengeti.
   Mégis igaza lenne Luke-nak a barátság extrákkal kapcsolatos elméletéről? Hogy sosem végződik jól... Tényleg ez lenne a helyzet? Hogy az egyik, esetleg mindkét fél beleszeret a másikba? És ezzel lőnek a barátságnak. Így sosem lesz már ugyanaz a helyzet a két barát között. Lehet ettől fél Luke is? Tán a kis butus azt hiszi, hogy elveszíthet engem, mint legjobb barátot? Bárhogy is alakuljanak köztünk a dolgok, engem sosem fog elveszíteni.
   Mondjuk, nem tudom mennyivel változna meg a kapcsolatunk, ha... ha gyengédebb érzelmeket táplálnánk egymás iránt. Ennél furább biztos nem lehet, mint ami most van. Általában tényleg olyanok vagyunk, mint a normál barátok szoktak lenni. De egyre többször veszem észre, hogy úgy viselkedünk, mintha járnánk. Ölelkezünk, finoman cirógatjuk egymás hátát vagy kezét, flörtölünk, percekig bámuljuk a másikat és persze rengeteget smárolunk. Vagyis csókolózunk, mert tényleg túl érzelmesek szoktak lenni ezek a csókok. A szexről meg nem is beszélve, persze.
   Lehunytam a szemem, hogy jobban rátudjak hangolódni az érzéseimre. Ha a szöszimre gondolok, tényleg mindig hevesebben kezd verni a szívem. A gyomrom görcsbe rándul. A testemet pedig elönti egy fura, de egyben nagyon jó érzés. Egész nap csak ő jár a fejemben. Bármit is csinálok, bárki is beszél hozzám, ő akkor is ott lebeg a szemeim előtt és semmi másra nem tudok reagálni miatta. Ezzel kiszorítva minden mást a fejemből. Reggel, ha felébredek ő az első gondolatom. Mielőtt elnyom az álom, ő az utolsó. Sőt, volt már olyan, hogy az álmaimba is befészkelte magát. Egyszerűen nem tudok szabadulni tőle. És ami a legviccesebb, nem is akarok szabadulni tőle. Akarom őt. Mindennél jobban akarom Lucast.
   A nap minden egyes percében a karjaimban akarom tartani őt. Szorosan összebújva az ágyon vagy a kanapén, édes kis semmiségeket súgva egymás fülébe. Szőke, enyhén hullámos fürtjeivel akarok babrálni. El akarok veszni gyönyörűen ragyogó kék szemeiben. Puha és rózsaszín ajkait akarom csókolni. Meg akarom számolni nózija körülötti apró szeplőit. Miközben halványan elpiruló arcát cirógatnám. Nyakán levő pirosas szívásnyomaimat akarom tanulmányozni. Amik olyan dögösen mutatnak sápadt bőrén. Egyszóval, gyönyörködni akarok ebben a csodálatos fiúban.
   - Ah, bassza meg! Asszem... azt hiszem, szerelmes vagyok Luke-ba. – bal kezemmel idegesen beletúrtam a hajamba. – Nem, ez nem lehet. Nem lehetek szerelmes belé. – két kézzel megdörzsöltem az arcom. Pedig nagyon is így érzem. Lukeynak ebben is igaza lenne? Tényleg elfojtottam az iránta levő érzéseimet? Tényleg ennyire fafej lennék, hogy magamnak is lusta voltam bevallani, mint is jelent nekem? – Bassza meg... - sóhajtva ültem fel.
   A szívem szaporább ütemben dübörgött a mellkasomban. Mintha ki akarna esni a helyéről. Részben azért, amit a legjobb barátom iránt érzek. Másrészt azért, mert tudom, hogy kurvára elkéstem ezzel. Luke már foglalt, már Wesleyvel kavar. És nagyon úgy néz ki, hogy jól meg vannak együtt. Több mint négy hónapom volt rá, hogy rájöjjek mit is érez irántam. Vagy, hogy én mit érzek iránta. De basztam foglalkozni ezzel. Csakis a farkam vezérelt, hogy minél többször tehessem magamévá. Arra viszont kurvára nem figyeltem, hogy mit is próbált a tudtomra adni. Jó párszor akarta elmondani, hogy mit érez. Hogy számára mit jelent ez az egész „extra" dolog.
   Hogy lehettem ennyire vak és seggfej? Végig itt volt az orrom előtt, de én hülye nem figyeltem az apróbb jeleire. Most pedig, ha bármit is kezdenék ezzel a tudattal, hogy belé zúgtam, nem érnék már semmit. Wesley már elhappolta előlem Lu-t. Ott volt az esélyem, de elcsesztem. És nem én akarok lenni az a faszfej, aki közéjük áll. Luke nálam jobbat érdemel, és inkább a háttérbe szorítom az érzéseim. Ha eddig ment, továbbra is menni fog.
   Éreztem, hogy a testem és az idegeim majd' szétfeszülnek a hirtelen jött dühtől. Rettenetesen dühös vagyok magamra, amiért ilyen segg voltam és... hagytam, hogy más lecsapjon a kis szöszkémre.
   Felpattantam az ágyról és a szekrényemhez léptem. Összeszedtem pár edzéshez való göncöt. Sietősen átöltöztem, aztán a fürdőben kerestem egy tiszta törölközőt, majd a sporttáskámba gyűrtem, plusz vele együtt még néhány fontos kelléket. Muszáj edzeni mennem. Talán ezzel sikerül elterelnem Luke-ról szóló gondolataimat.
   A folyosóra lépve bezártam a szobánk ajtaját. Vállamra dobtam a táskám és a szomszéd ajtóhoz léptem. Mély levegőt vettem és kopogtatni kezdtem. Remélem Calum nyit ajtót. Valahogy nagyon nincs most kedvem Michael képét bámulni.
   - Hey, Ashtooon! – vigyorgott rám a kiwi. Hála az égnek!
   - Szia, Cal. Öh... lenne kedved egy kora esti edzéshez?
   - Hohó, naná, öcsém! – vigyora még szélesebb lett. Csak nehogy szétrepedjen nekem a feje ettől a széles vigyortól. – Mindjárt összeszedem magam. – gyorsan behívott, majd a szobájába sprintelt.
   - Minden rendben, Ashton? – szem forgatva néztem a lilahajúra.
   - Persze, miért ne lenne?
   - Feszültnek tűnsz. – a konyha ajtókeretének támasztotta a vállát.
   - Mindig feszült vagyok. – megvontam a vállam. Furcsállva méregetett.
   - Ha te mondod. – farkasszemet néztünk egymással. Mint aki próbálna olvasni a gondolataimban.
   - Mehetünk? – épp időben ért vissza Calum. Bólintottam, majd megszakítottam Clifforddal való szemkontaktust. Megfordultam, és Calt előre engedtem az ajtóban.
   - Srácok, várjatok. Én is megyek! – egy pillanatra ledermedtem a színes fejű mondatától. Direkt csinálja.
   - Nagyszerű. – felhúztam az orrom.
   - Jól hallottam, Irwin? Szarkazmus, hm?
   - Áh, dehogy is. Örülök, hogy velünk tartasz. – grimaszolva léptem ki az ajtón. Hood pedig jót nevetett rajtunk.

   Miután az edzőteremben lepakoltuk a cuccainkat, egyből megrohamoztam a futópadot. Kezdetben hallgattam, Calum és Michael beszélgetését. Eleinte mindenféléről dumáltak, majd Michael csak úgy random szóba hozta Luke-ot és Wesleyt. Biztos, hogy direkt csinálja.
   - De most komolyan, valaha is gondoltátok volna, hogy egy pasi mellett fog kikötni? – az előttem levő egész alakos tükörből láttam, hogy engem bámul.
   - Nem, soha. – megvonta a vállát Calum és lejjebb lassította a futópadja sebességét. – Őszintén, sosem néztem volna ki belőle, hogy egyszer csak „bemelegszik".
   - És te, Ashton? Mit gondolsz? – mi a faszért nem hoztam a fülhallgatómat? Picit megráztam a fejem. Jelezvén, hogy semmit nem gondolok erről. – Neked már régebb óta kéne sejtened valamit. Hisz elvégre legjobb barátok vagytok.
   - Ja, tényleg. Csak láttad rajta, hogy megváltozott.
   - És ha láttam rajta, akkor mi van? – mérgesen meredtem a mögöttem ücsörgő színes fejűre.
   - Igaz, nem mintha elmondtad volna nekünk, hogy min ment keresztül Luke.
   - Michael, arra nem is gondolsz, hogy Luke kért meg rá, ne mondjam el senkinek?
   - Oh, megkért rá. Érdekes, azt hittem, mi is a barátai vagyunk. – elgondolkodva nézett a mellettem futóra. – Calum, te nem érzed magad kirekesztve a baráti körből. – az említett rám nézett. Pár másodperc múlva megrázta a fejét.
   - Nem, nem igazán. Barátok között is lehetnek titkok. Ez meg nem olyan, amit azonnal megosztunk a másikkal.
   - Na ugye. – a tükörképére grimaszoltam. – És különben is. Már azt hittem, hogy leakadtál erről a témáról. Másfél hete nem csinálsz mást, csak itt pattogsz nekem. Kezd már kurvára az agyamra menni.
   - Oh, annak örülök. – gúnyosan felnevetett. Én meg csak sóhajtva futottam tovább. – Mi a véleményetek Wesleyről?
   - Még nem is találkoztam vele személyesen. – nevetgélt Cal. – Amit meg Luke-tól hallottam, az alapján normálisnak tűnik. Főleg, hogy ő Luke „sugar Daddy"-je. – hangosan felröhögtek. Még a körülöttünk levők is felkapták a fejüket. „Sugar Daddy" elnevezés hallatán automatikusan megfeszültek az izmaim.
   - És a legjobb barát mit gondol róla? – Michael hangjából némi gúny és kíváncsiság hallatszott.
   - Miért fontos az, hogy mit gondolok a haverom pasijáról?
   - Nem tudom, Ashton. – kérdésként hangzott a válasza. – Nyilván nem örülsz neki. Igaz?
   - Hogy mi van? – megálltam a kocogásban, és felé fordultam. – Mi a fenéről beszélsz? – Calum is lassított, hogy ránk figyelhessen.
   - Hm, talán arról, hogy látszik rajtad, nem igazán nyerte el a tetszésed.
   - Mi közöm lenne ahhoz, hogy Luke kivel randizik? Nem vagyok a bátyja, vagy valami rokona, vagy a...
   - Vagy kije? – felvonta a szemöldökét.
   - Nem szállnál le rólam? – szemem sarkából láttam, hogy Calum egyre értetlenebbül néz minket.
   - Elmondanátok, hogy mégis mi a fene bajotok van egymással? Hetek óta ez megy. Már kezd elegem lenni belőletek.
   - Kérdezd Michaelt. – kicsit megnyomtam az 'l'-t. Hosszasan néztünk egymásra, majd megfordultam és felpattantam a futópadra. A tükörből láttam, hogy tátogva kommunikálnak egymással. Majd Cal megrázta a fejét és ő is visszajött futni.
   - Tényleg, Irwin, mielőtt átjöttél volna hozzánk, veszekedést hallottam a szobátokból. Min kaptatok össze? Megint... - lehunytam a szemem, hogy lenyugtassam magam.
   - Nem tette vissza a tejet a hűtőbe.
   - És ezért akadtál ki ennyire?
   - Én nem... - hangosabban kezdtem a mondatot. – Én nem akadtam ki.
   - Aha, láttam rajtad, olyan nyugodt voltál, mint az épp kitörni kívánó vulkán.
   - Ha így folytatod, az a vulkán ki is fog törni. – összeszorított fogakkal morogtam el. Szemeimet le nem véve a tükörképéről. Önelégült vigyorra húzta a száját. Most legszívesebben letörölném ezt a kibaszott vigyort a képéről. Az öklömmel. De előtte húznék rá egy szögecsekkel díszített kesztyűt.
   - Most már tényleg nyugodjatok le a picsába. Mindketten az idegeimre mentek. – förmedt ránk Calum. – Mikey ha nagyon unod magad, menj és emelgess egy kilós súlyzókat. Minket meg hagyj futni, az isten szerelmére. – megrázta a fejét. Olyan, mint egy apa, aki csalódott a két fiában.
   Mike elővette a telefonját és azt kezdte el nyomkodni. Én pedig a futásra és a légzésemre figyeltem. Egy darabig Cliffo hülyeségeire fókuszáltam. Amitől elkapott a méreg, de legalább a futással kiadtam magamból a hirtelen jött dühöt. Talán egy jó húsz percbe tellett mire lenyugodtam Mike marhaságaitól. Úgy érzem, kezd hatása lenni a futásnak. Mintha kitisztítaná az agyam, ahogy szerettem is volna.
   Egy újabb félórás, huzamosabb és erőteljesebb futással sikerült mindent kizárnom a fejemből. Vagyis majdnem mindent. Egy valaki kivételével.
   Megint csak Lucas körül kezdtek forogni a gondolataim. Mi lenne, ha nem járna Wesleyvel? Vajon mit tenne, ha elvinném egy igazi randira? Vagy ha bevallanám az érzéseimet neki? És ő is az övéit?
   Attól ismét ébredezni kezdett bennem a feszültség, hogy ráébredtem, sosem fogom ezeket megtudni. Mivel Wesley sajnos az útban van. Miatta nem tudok mit kezdeni ezzel az új felfedezéssel, hogy szeretem Hemmot. És mindezért csakis magamat okolhatom. Senki mást. Én voltam a vak és idióta, hogy elbasztam a lehetőségem vele. Bassza meg...
    Gyorsítani kezdtem a tempómon, ami amúgy sem volt valami lassú. Szívem majd' kiszakadt a helyéről, tüdőmben hol benn rekedt a levegő, hol kiszorult. Az oldalam is szúrt már. A fejem is kezd kótyagos lenni. De mindez nem érdekelt. Csak futottam tovább. Mintha ezzel a gondjaim elől is sikerülne elfutnom.
   Aztán a következő lépésnél megszédültem, és a futópadba kapaszkodva tartottam meg magam. A mellettem kocogó Calum egyből leugrott a gépéről, hogy a segítségemre siessen. Cal segítően fonta körém a kezeit, miközben zihálva léptem le a gépről.
   - Jézusom, Ash, minden rendben? – aggódva mért végig. – Kibaszott sápadt vagy.
   - Jól vagyok. – levegő után kapkodtam és a szúró oldalamra tettem a kezem.
   - Nem úgy néz ki. – szólalt meg mögülünk Michael.
   - Pihenned is kéne ennyi futás közben. Túlhajszolod magad, te gyagyás. – szavai keményen hangzottak, de barna szemei továbbra is aggodalmasak voltak.
   - Tudom, mit csinálok, Cal.
   - Nem hinném, Ashton. – megforgattam a szemeim, és arrébb sétáltam Mike-tól. Picit megremegtek a lábaim, így Calum a mellettünk levő padra ültetett. Majd odaadta a törölközőmet. Nyakamba raktam és törölgetni kezdtem magamról az izzadtságot.
   - Fújd ki magad, te lüke. Ha bármit is csinálsz, itt esel össze, baszki. – magyarázta.
   - Mondtam én, hogy totál idegállapotban vagy. És tudom is az okát.
   - Oh igazán? Akkor avass be, légy szíves, mert én nem tudom.
   - Kurvára egyértelmű, hogy mitől... vagy inkább kitől vannak bajaid. – Cal megint értetlenül nézett minket.
   - Miről van szó, srácok?
   - Ashton legjobb „barátjáról". – macskakörmöket mutatott a barát szóra.
   - Luke-ról? – kikerekedtek barna szemei. – De... de miért? – Mike csak rám nézett. – Ash, miről beszél? Mi bajod van Luke-al?
   - Nem Luke-al van bajom. Hanem ezzel itt.
   - Á-á. Nem én vagyok a főproblémád, barátom. – nevetett. – Hanem, a szőkével... vagy inkább a pasijával?
   - Most már végképp elvesztettem a fonalat. Mi ez az egész, hm?
   - Luke és Ashton barátsága kissé macerásabb, mint azt hisszük.
   - Michael, nem fognád be a szádat? – mordultam rá. Féloldalas mosolyra húzta ajkait és megadóan maga elé tartotta kezeit. Még mielőtt bármit is mondhattak volna, felpattantam a padról és a súlyzók felé sétáltam.

   Alig kezdtem el fekve kinyomni a súlyt, mikor magamon éreztem valaki tekintetét.
   - Nézzenek oda! Kit látnak szemeim? – ismerős ez a rekedt hang. – A kis pöcs, aki pasikkal kufircol. – lehunytam a szemem, egyből rájöttem, honnan volt ismerős ez a hang. Nem hiszem el, hogy ez a gyökér is pont ebbe az edzőbe jár.
   - Mit akarsz Brian? – lassan a helyére emeltem a súlyzót, és felültem. Végigmértem a kopaszt. A bunyónkból apró hegek maradtak az arcán.
   - Még mindig azt a kis szőke fiúkát dugod?
   - Tán zavar?
   - Mondjuk, nem lep meg, hogy faszikkal kavarsz.
   - Irigykedsz, mi?
   - Túlságosan nagy a pofád. Tudnám mire. Undorító vagy, ahogy a fajtád is.
   - A fajtám? Hm, csakhogy az én „fajtám" sokkal többre való, mint a tiéd. Attól, hogy biszex vagyok, semmivel sem vagyok rosszabb, mint te. Sőt...
   - Igazán? Én legalább nem pasikat farkalok meg, vagy azok engem. – undorodva húzta fel az orrát.
   - És téged ez mit zavar, hogy kikkel szórakozok, hm? Vagy tán ennyire kíváncsi vagy, milyen vagyok az ágyban? De mivel nem vagy az esetem, kurvára nem fogod megtudni. Hacsak nem kérdezed meg a drágalátos húgodat... vagy Luke-ot.
   - Ne merj a húgomról beszélni.
   - Ahogy te se Luke-ról.
   - Ennyire megszállottja vagy a kis cafkádnak?
   - Hogy minek nevezted?
   - Cafkának. Vagy a szajhát jobban kedveli? – szélesen vigyorgott. Amivel még inkább csak felhergelt. Hirtelen előtte torpantam meg és elkaptam a pólója nyakát.
   - Ha még egyszer így beszélsz Luke-ról, én esküszöm... - összeszorított fogakkal beszéltem.
   - Juj, mit fogsz csinálni, Irwin?
   - Nem tanultál a múltkoriból? Most is simán be tudnám zúzni az undorító pofád, te pöcsfej.
   - És mi tart vissza?
   - Ne idegesíts fel. – ennél jobban már ne. Elfordultam tőle, hogy visszamenjek Calumékhoz.
   - Csak nem megfutamodsz, te kis buzi? – megtorpantam, kezeim ökölbe szorultak. Majd gyorsan megfordultam és ezzel a lendülettel egyenesen az orrába öklöztem. A vére azonnal folyni kezdett az orrából. Az erőtől Matthews hátrébb tántorodott. – Ennyi? Ennyi telik tőled? Igaz, egy buzitól nem is számítottam többre. – nevetve törölgette a vérét.
   - Nevetséges vagy, baszd meg. – megráztam a fejem, és megint indulni készültem.
   - Nem nevetségesebb, a ténynél, hogy pasikkal baszakodsz. Főleg, hogy képes vagy egy szép csajt is félre dobni a szőke buzid miatt. Szánalmas. – öklöm ismét a pofáján csattant. Felrepedt a szája, amiből szivárogni kezdett a vér.
   - Csakhogy tudd, az a szőke „buzi" sokkal dugni valóbb, mint Faye.
   - Ennél undorítóbb nem is lehetsz. – lenyalta szájáról a vért. – Jobban belegondolva, a kis buzid még nálad is undorítóbb. Mivel jobban élvezi, ha benne van egy fasz, minthogy az övé lenne másban. – és ezzel betelt a pohár. Nem tűröm el, hogy bárki is így beszéljen az én Luke-omról.
   Agyamat teljesen ellepte a köd és a méreg. Szinte neki rontottam Briannek. Torkon vágtam, amitől elterült a padlón. Egyből vérszemet kaptam és a combjaira ülve ütni kezdtem a fejét, ahol csak értem. Védekezni is alig tudott már, látszik rajta, mindjárt elájul. Nyakára tettem a kezem és fojtogatni kezdtem.
   - Jézusom, Ashton! Mi a faszt csinálsz? – két erős kéz rángatott le erről a mocsokról. Bal karján levő tetoválásokból rájöttem, hogy Calum az. Zihálva rúg-kapálni kezdtem, hogy kiszabadítsam magam a fogásából. Közben folyton csak az járt a fejemben, hogy ki akarom csinálni a padlón fetrengő férget.
   - Eressz el, baszki! – üvöltöttem Calre, mikor elhúzott Briantől. Egyenesen a zuhanyzóba vonszolt, kisebb-nagyobb sikerrel. Ugyanis végig küzdöttem. Belökött az egyik zuhany alá, megnyitotta a csapot és a hidegvizet a fejemre nyomatta. Hangosan felmordultam, ahogy a jéghideg víz eláztatott.
    - Ettől talán lenyugszol.
   Pár percig tartott a hideg vizes „kínzás". Calum miután látta, hogy tényleg lenyugodtam elzárta a vizet. Lihegve próbáltam összeszedni magam. Egy pillanatra magamra hagyott és a törölközőmmel tért vissza.
   - Baszd meg, mégis mi a fasz ütött beléd? – hallottam meg Michael hangját. – Normális vagy? Megint ebbe a faszfejbe kötöttél bele?
   - Én kötöttem bele? Mi lenne, ha leszállnál rólam és nem baszogatnál állandóan? Kurvára elegem van a faszságaidból, Michael. – hajamat dörgöltem a törölközővel. Majd a vállaimra terítettem. – Kösz, Cal, hogy ilyenkor is józanésszel tudsz gondolkodni. – biztató mosolyt küldött felém.
   - Neki legalább nem borul el az agya, és nem viselkedik úgy, mint akit megszállt egy kibaszott démon. – felpattantam a padlóról és megindultam Mike felé. Aki egyből hátrálni kezdett.
   - Ashton... Ashton! – kiabált rám a kiwi és karjaimnál fogva fogott vissza. – Most aztán kurvára nyugodjatok le. – felváltva nézett ránk. – Ash... - elém lépett, jobbára Mike és közém. – Rendesen szeded a gyógyszereidet? – megvontam a vállam. – Ez meg mit jelentsen?
   - Néhány napja nem szedem. Azt hittem...
   - Mit, hogy csak vicc az egész, és csak szívatnak a betegségeddel?
   - Nem egészen erre gondoltam, Cal.
   - Hát akkor mire?
   - Azt hittem... jobban vagyok, hogy most nincs szükségem a bogyókra.
   - De Ash... sosem tudhatod mikor ér váratlanul valami kiborító, amitől bedühödhetsz.
   - Hidd el, tudom én. De...
   - Ez nem játék, muszáj szedned azokat a szarokat. – lesütöttem a szemem, mert igaza van.

.....

   Miután elrendeztük az edzőteremben a verekedés miatti galibát a tulajdonossal és persze Briannel, hazamentünk. Szerencsére nem lett belőle rendőrségi ügy, mint a múltkori klubban.
   Ahogy a kollégiumba értünk, persze Caltől megkaptam a fejmosást. Ismételten olyan volt, mint egy csalódott apa. Próbálta megértetni velem, hogy miért fontos szednem a gyógyszereimet. Ezeket magamtól is tudom.
   Nem tudom mennyi idő telhetett el, de arra lettem figyelmes, hogy Mike halkan szitkozódik Calum mögött.
   - Vedd már fel, baszd meg! – rákiabált a telefonjára. Úgy néz ki, nem most először hívta fel ezt a valakit.
   - Kit hívsz? – érdeklődve néztem rá.
   - Mit gondolsz? – flegmán válaszolt.
   - Ugye nem?
   - De képzeld, igen. Talán ő tud hatni a tökfejedre.
   - Felesleges Luke-ot iderángatnod. - és nem is biztos, hogy látni akar.
   - Nem tenném, ha nem lennél ilyen segg. – megfeszült az állkapcsom és már épp azon voltam, hogy beszóljak neki.
   - Eszedbe ne jusson. Nyugodj le az istenért! – mordult rám Calum.
   - Na, végre, Luke! – szólalt meg Michael. Nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. – Igen, máris gondoltam. És bocsánat... Tudom, Hemmo. Bocsánat, hogy megzavartam a cukormázas pillanatod Wesleyvel. De... Ashtonról van szó. – sóhajtotta Mike. – Öh... Kihangosítalak.
   - Mi van vele? Mi van Ashtonnal? – hangján hallatszott az aggodalom. Amitől összeszorult a szívem.

---------------------------------

Heyho!

Bocsi, h ilyen sok időt vett igénybe, de közben nem is volt kedvem írni. Eszti tudja, h volt egy kisebb Lashton válságom. 😐 Nem vészes, már helyre állt a dolog.

Plusz közben rákattantam 'Eyewitness'-re. Ezzel együtt Tyler Youngra, és Philkasra, ami az új shipem tárgya. Hah. 😍😍

De visszatértem egy újabb fejezettel. Remélem tetszeni fog. 😊

Um, a misztikusba nem tudom mikor lesz újabb fejezet. Azzal is nagyon el vagyok havazva. Sorry és igyekszem azzal is. 😉

Comment in the section below or vote for it. Thanks. 😉

Love y'all! ✘✘
- N