ASHTON

- Egy héttel később -

   Az utóbbi napokban Luke nyilvánvalóan kerül engem. Alig beszélünk, sőt, ha nem muszáj, még csak rám se néz. Illetve csak titkon stíröl, és mikor észreveszem, hirtelen elkapja rólam a tekintetét. Annyira aranyos ilyenkor. Viszont legtöbbször csak gyűlölködve méreget. Tudom, hatalmas tapló voltam vele, múltkor a zuhany alatt. De nem tudom mi ez az egész, ami köztünk van. Ez miatt pedig, feszültebb vagyok, ha kicsit szenvedélyesebben csókol meg, vagy ha túlságosan tapad rám. Talán kétségbe vagyok esve, vagy lennék esve, ha kiderülne, hogy tényleg szeret. Így is néha eléggé érződik rajta, hogy valami megváltozott benne, köztünk.
   Mégis igaza lenne, hogy az ilyen „extrás" kapcsolatok sosem végződnek jól? Hogy mindig a szerelemmel érnek csúf véget? Ha belegondolok, van benne valami. És, ha őszinte akarok lenni... magamon is érzem, hogy megváltoztak a hozzá fűződő érzéseim. A szex miatt jobban kötődök hozzá. Néha pedig úgy tekintek Luke-ra, mintha csakis az enyém lenne, senki másé. Rajtam kívül senki sem nyúlhat hozzá. De ettől eltekintve, sokszor meg teljesen alaptalanul bunkózom vele, és ellököm magamtól. Komolyan, magamon se tudok kiigazodni. Nem vagyok tisztába az érzéseimmel.
   Abban viszont teljesen biztos vagyok, ha a kis szöszkém meglátom Wesleyvel, rettenetesen elkap a féltékenység. Ebben az egy hétben Wes már kétszer is volt fenn a szobánkban, igaz csak tíz percre. De már ilyen rövidke idő alatt is meg tudtam volna fojtani. Már csak azért is, ahogy ajak harapdálva méregette a szöszkét. Arról már nem is beszélve mikor éjszaka Luke vissza sem jött tőle. Csak úgy fortyogtam dühömben, mint a láva. De nem értem miért, hisz Luke nem az enyém. Nem járunk, még csak nem is érzek iránta... Jó valamit igen, de ez nem jelenti azt, hogy belé zúgtam. Vagy valami... Csak szimplán rosszul érint a dolog, hogy talált valakit magának. Holott hónapokig csak én értem hozzá. És talán emiatt is kezdek begolyózni. Úgy érzem, mintha kicsit a megszállottja lennék. Eh, nem is tudom. Rettentő furcsa vagyok még magamnak is.
   Luke és Wesley randizása eléggé megvisel. Folyamat feszült vagyok, egy kis pisszenésre vagy rossz nézésre már legszívesebben ütnék. Néha kissé nehézkesen fogom vissza magam, hogy ne üssek le bárkit is körülöttem. És ami a „legjobb", Mike és Cal nem tudják, hogy Luke egy sráccal randizik. Nem tudom, mikor fogja elmondani nekik, vagy, hogy mikor fognak maguktól is rájönni. De ameddig lehet, én titokban tartom. És emiatt is nő a feszültség bennem, így a srácok nem tudják, mi bajom van. Meg nem is mondhatom el nekik, míg Luke színt nem vall a másságáról.
   Luke-on kívül van még egy hatalmas problémám. Ez pedig a „barátnőm". Utóbbi hónapokban egyre jobban irritál. Elvileg már öt hónapja vagyunk együtt, de most jöttem rá igazán, hogy mennyire idegesít. Folyton a nyakamon lóg, szó szerint, és alig tudom levakarni magamról. Kezdetben nem volt ennyire tapadós, most meg? Pár hete azt hiszi, hogy megcsalom. Főként Shelleyt gyanúsítja ezzel. –Mondjuk Shell tényleg gyönyörű lány, vagyis a Winston ikerpár mindkét tagja az. De valahogy nem hatnak meg különösebben. Egy bizonyos szőke, kék szemű szépfiú annál inkább.– Pedig Faye, ha tudná, hogy mindvégig egy pasival csaltam? Pf, lehet még jobban kiakadna. Hisz ez talán még rosszabb, hogy egy sráccal enyelgek, mintha egy másik lánnyal lépnék félre. Bár sosem lehet tudni, kit mi üt jobban szíven. Minden esetre, Faye nagyon az agyamra megy ezzel a folyamatos hisztériáival. Mint valami drámatagozatos, állandóan jön a hattyú halálával. Nevetséges. Jó, tény és való, egy bunkó pöcs vagyok, hisz valóban megcsalom őt. Szinte már a kezdetek óta. Hogy őszinte legyek... marhára nem érdekel.
   Még most sem figyelek rá, ahogy itt egymáshoz bújva ülünk a nappalink kanapéján. Fejét a mellkasomon pihenteti, karjait szorosan derekam köré fonta. Én pedig bal karommal ölelem magamhoz. Hátán pici kis köröket rajzolva. Külső szemlélőként azt hinné az ember, hogy jól meg vagyunk. Pedig nagyon nem. Pláne, hogy a gondolataim még most is a kis szöszkém körül forognak.
   - Ashton... - Faye lassan combomra csúsztatta a kezét. – Kérdezhetek valamit? – kezdte halkan, amire csak egy bólintás volt a válaszom. – Miért vagy ilyen feszült mostanában? – kíváncsian nézett rám, miután percekig csendben voltam.
   - Semmi komoly. – hazudtam. Egy darabig csak méregette az arcom.
   - Egészen biztos? – úgy helyezkedett, hogy rendesen a szemembe tudjon nézni.
   - Persze. – megvontam a vállam, ő pedig közelebb hajolt és ajkamra nyomott egy lágy csókot. Miután elhúzódott, rámosolyogtam, hogy ne legyen feltűnő az „undorom".
   - Esetleg... nem akarsz beszélni róla? Ha kidumálod magadból, sokkal jobb lesz. Enyhíteni fog a feszültségeden.
   - Áh, nem, Faye. Jól vagyok, úgyhogy nincs mit mondanom erről. – megvontam a vállam.
   - Aggódom érted, Ash. – megcirógatta a combom. – Tudod, az utóbbi hetekben rettentően megváltoztál. – értetlenül néztem le rá. – Teljesen el vagy merülve a gondolataidba. Suliban is alig figyelsz oda. Rólam meg nem is beszélve.
   - Hey, most is figyelek rád.
   - Aham, az előbb nem úgy tűnt. – felvontam az egyik szemöldököm. – Mintha nem is lennél itt, hanem... olyan vagy, mint akit elragadott a saját kis világa. Nem tudom, mi zajlik le benned, de elég ijesztő tud lenni.
   - Ijesztő? – úgy fordítottam, hogy a szemébe tudjak nézni.
   - Igen, az. Egyáltalán nem figyelsz, hogy mik zajlanak körületted. Csak elvagy a gondolataiddal. Aztán meg folyamat ideges vagy. Lassan átmész egy idegroncsba, vagy nem is tudom. Folyton idegeskedsz, minden kis dolgon felkapod a vizet. Kiabálsz az osztálytársaiddal, néha még a barátaiddal is. És persze, velem is. – megforgattam a szemeim. – Nem tudom, hogy mitől jött ki rajtad ez az idegesség, de... változtathatnál magadon. Talán, ha beszélnél ró...
   - Mondtam, hogy felesleges beszélni róla, mert nincs miről. – szinte már morogtam.
   - Látod, erről hadoválok. Megint kezdesz ideges lenni.
   - Csodálkozol, Faye? – picit összerezzent a kitörésemtől. – Bocsi, nem akartalak megijeszteni. – megsimogattam a hátát.
   - Pedig sikerült. – motyogta és lehajtotta a fejét. Közelebb hajoltam, és megcsókoltam a fejét. Közben elsuttogtam egy „ne haragudj"-ot. – Nem értem, miért lettél ilyen hirtelenharagú. De hogy mindenkivel, még a három legjobb haveroddal is? Irtó fura ez, Ash. Nem csoda, ha Calum is azt mondta, olyan vagy, mintha hetekig menstruálnál. – kuncogva megforgattam a szemem, ami őt is mosolyra késztette. – Mi nyomaszt, Ashton? – mélyen szemeimbe fúrta világos íriszeit.
   - Ajh, Faye... - sóhajtottam. – Mégis hányszor mondjam még el...
   - Ash, ne is próbáld meg tovább tagadni! – förmedt rám. – Ok nélkül nem lesz az ember agyfaszos. Pláne nem te. Szóval, mi a fene történt, ami ennyire kiakasztott? – kissé idegesen túrtam a hajamba.
   - Mégis, mi bajom lehetne? – elég szarkasztikusan jött ki.
   - Nem is tudom, Ashton? – megforgattam a szemeim, ahogy feljebb vitte a hangját.
   - Faye...
   - Ne Faye-ezz itt nekem! Mondd el mi bajod, hátha tudok segíteni. – két kézzel megfogta a kezem. – A családoddal történt valami? – megráztam a fejem. – A sulival? – ismét megráztam a fejem. – Hát akkor? A barátaid?
   - Minden rendben velük. – legalábbis, ami Calt és Mikeyt illeti.
   - Ha minden oké lenne, múltkor nem kiabáltál volna velük annyira. – ismét megforgattam a szemeim. – Ki vele, mit tettek ellened, hogy ennyire megharagudtál rájuk?
   - Semmit.
   - Ashton! – sziszegte. Aztán percekig csak csendben fürkészte az arcom. Mintha olvasni próbálna belőlem. Elég idegesítő ez a szokása.
   - Mi van? – felvontam a szemöldököm.
   - Tudod Ashton, feltűnt nekem valami fura veled kapcsolatban.
   - Igazán?
   - Pár hete már egy dologgal rágom a füled.
   - Már megint kezded? – kihúztam kezei közül az enyémet.
   - Igen, mert biztos vagyok benne.
   - Ugyan kérlek. – arrébb csúsztam tőle.
   - Komolyan mondom. Biztos vagyok benne, hogy megcsalsz. – idegesen felnevettem.
   - Mégis kivel? A kezemmel zuhanyozás közben? – unottan néztem rá.
   - Ha-ha. Nagyon vicces a szarkasztikus éned.
   - És van bizonyítékod az állítólagos félrelépéseimről? – elgondolkodva nézett.
   - Eddig is voltak erre utaló jeleid, vagy tetteid. És mindig hazudni próbáltál erről.
   - Miről?
   - Egy hete is vitáztunk amiatt, nem rémlik? – most én néztem rá elgondolkodva. – Mi is volt a nyakadon az a sötét folt? Illetve a mellkasodon és a hasadon is számtalan ilyen folt volt. – szólásra nyitottam a szám, ám felemelte a kezét, hogy elhallgattasson. – Ne próbálj meg ismét azzal beetetni, hogy kiütésed van egy kajától. Nevetséges és kurvára átlátszó duma, Ash. Teljesen nyilvánvaló, hogy szívásnyomok. Nem vagyok hülye, és ne is nézz annak.
   - És ha azt mondom, hogy azokat te művelted? Tudod, sokszor elfelejted, hogy milyen vadmacska tudsz lenni az ágyban. – rákacsintottam. Jó, ez is elég gyenge hazugság volt. Hisz azokat a foltokat akkor szereztem, mikor Luke megfarkalt. – Erre még nem is gondoltál, mi? – folytattam, miután láttam a meglepett arcát.
   - Lehetséges. Nem tudom... De ne akard elterelni a témát.
   - Tényleg azt hiszed, hogy megcsallak?
   - Nem hiszem, hanem érzem.
   - Áh, hogy érzed? Ez mindent megmagyaráz. – gúnyosan kuncogtam. Ilyen hülyeséget még te sem mondhatsz komolyan. – És most, kit gyanúsítasz? Még mindig Shelleyt? Esetleg a húgát, Dianát?
   - Biztosan volt közötök egymáshoz. Hisz olyan kis bizalmasan viselkedtetek néha.
   - Pfft, röhejes. Shell sosem mozdult rám, ahogy én se rá. Amúgy is, ő mindenkivel kedves. Veled is az lenne, ha nem lennél ilyen hárpia a közelében. – fújtatott egyet.
   - De tudod, most kivételesen nem rá gondoltam.
   - Oh, netán újabb „áldozataim" lennének? Na, ez meglep, Faye. – elismerően bólintottam. – Szabad tudnom a kilétét?
   - Nem voltam annyira biztos be...
   - Sejtettem. – nevetve szóltam közbe, mire finoman megütötte a vállam. – Nos, ki lenne?
   - Tudod, pár hete figyellek jobban, és próbálok valamit megfejteni.
   - Nyomozósat játszunk?
   - Ashton megtennéd, hogy nem szólsz közbe? – védelmezőn tartottam magam elé a kezeimet. – Köszönöm. – szélesen rávigyorogtam. – Szóval, gyanakodni kezdt...
   - Jellemző. – suttogtam, mire megforgatta a szemeit.
   - Gyanakodni kezdtem néhány fura viselkedésed miatt. – térdemre könyökölve támasztottam meg a fejem, és kíváncsian meredtem rá. – Mert a megszokottnál is közvetlenebbül viselkedtél ezzel a személlyel. Olyan nem is tudom, sokkal mélyebb lett a kapcsolatod vele. És először nem gondoltam rosszra. Aztán ahogy telt az idő, többször is hanyagolni kezdtél, miatta. Tudtam, hogy fontos neked, meg minden, ezért nem is szóltam. – összevontam a szemöldököm. – Majd ezzel egy időben sorra kezdtek megjelenni rajtad az újabb szívás-és karmolás nyomok. Amiket baromira nem én hagytam rajtad.
   - Mikor is láttad az első foltjaimat, amit állítólag nem te csináltál? – nagyot nyelt, majd folytatta.
   - Nagyjából, február végén tűnt fel. – akkor már durván másfél hónapja tartott ez az extra kapcsolat a szöszivel. Most pedig április van. – Ezt követően, furcsább lett a viselkedésed. Megfeledkeztél magadról, miközben vágyakozva bámultad őt.
   - Vágyak... mi van? Kit bámultam vágyakozva?
   - Először tényleg nem sejtettem, hogy lehet köztetek bármi is, hisz... - elcsuklott a hangja. – Bassza meg, azt gondoltam, hogy csak abban a pillanatban láttam rosszul. De nem, mert utána még egy csomószor úgy vizslattad, mint aki legszívesebben ott helyben megfektette volna. – ismét beletúrtam a hajamba.
   - És ezen kívül láttál mást is, amiről azt gondoltad, hogy...
   - Ami azt illeti, igen.
   - Oh, mégpedig?
   - Suliból csak úgy eltűntetek. Akkor még nem tudtam, hova mentetek, de csak úgy szó nélkül ott hagytál a folyosón. Holott megbeszéltük, órák után együtt megyünk ebédelni. De gondolom őt vitted helyettem. – meglepődve pislogtam rá. Ugye nem arról beszélsz, mikor Luke-ot rá akartam venni az evésre, és ezért elvittem egy pizzázóba? Jézusom... - Látom, rájöttél miről beszélek. – mély levegőt vettem. Nem tudok mit mondani erre. – Mondanom se kell, hiába kérdeztem rá, hogy miért őt vitted ebédelni... akkor sem kaptam értelmes választ. Gondolom, most sem kell ettől tartanom, igaz? – lehunytam a szemem. – Tudod, sosem hittem volna, hogy köztetek több is lehet, mint... – te tényleg Luke-ról beszélsz?
   - Nem tudom, miről beszélsz. – adtam az értetlent.
   - Mi van közted és Luke között? – szólalt meg hirtelen. Szinte szíven ütött a kérdése. Faye szemeiben pedig könnyek gyűltek.
   - Hogy mi? Luke és én... jézusom! Mi nem...
   - Ne hazudj, Ashton! Tudom, hogy van köztetek valami. És ne merd azt mondani, hogy csak barátok vagytok. Kurvára nem csak ennyiről van itt szó.
   - Nevetséges. Miért kezdenék ki Luke-al? És mióta gerjednék pasikra?
   - Ne tőlem kérdezd, de nyilvánvaló, hogy vele csalsz meg. És ha nem történt semmi köztetek, miért is akadtál ki ennyire? Mikor Shelleyvel gyanúsítottalak meg, fele ennyire nem voltál ideges, mint most. Ez is azt bizonyítja, hogy lefeküdtél Luke-al.
   - Mi? Ugyan már, Faye. Én sosem feküdnék le Lukeyval, hisz a legjobb barátom, és...
   - Ashton, láttam, amit láttam.
   - És mit láttál?
   - Ahogy hosszasan bámuljátok egymást. Mindkettőtök feje fölött szívecskék repdesnek.
   - Jézusom, nem vagyunk szer...
   - Nem-e? Annyira nyilvánvaló, hogy vonzódtok egymáshoz. Ezek a vágyakozó pillantások, meg a finom kis érintések. Ne mondd már, hogy ezek nem erről árulkodnak. A testeden levő szívásnyomokról meg nem is beszélve. Illetve az ő nyakán és kulcscsontján is sokszor látni ilyen nyomokat. És még ki tudja hol?
   - Azt én nem tudhatom, kikkel tölti az éjszakáit, és kik jelölik meg. De biztosíthatlak, hogy nem velem. Hisz egyikünk sem meleg...
   - Ühüm, nyilván. De átlátok rajtad, tudom, hogy vele...
   - Ha ennyire okosan kinyomoztad, van egyéb bizonyítékod arra, hogy Luke-al hancúrozok? Például, láttál minket smárolni? Ha igen, picivel hitelesebb lennél. – keresztbe fontam a karjaim.
   - Igaz, én nem voltam ott, de éppenséggel tudom ezt is bizonyítani.
   - Oh, igen? Figyelek, Faye.
   - Szóval, rémlik ez a kis pizzás randid Luke-al?
   - Az nem volt randi.
   - Tehát, igen, rémlik. Nos, van egy barátnőm, aki pincérként dolgozik abban a pizzázóban, ahova ti mentetek. Felhívott, elújságolni, hogy van egy nagyon édes meleg pár, akiknek ő vitte ki a rendelésüket. – bassza meg! – Az egyik, magas szőke, kék szemű, kissé vékonyabb a kelleténél. A másik pedig, göndör méz szőke, gödröcskés arcú, zöldes barna szemekkel. Ezek akár ti is lehetnétek, nem igaz? – mosolygott, de szemeiben látszott a fájdalom. – Mikor Amy telefonált nekem, hogy beszámoljon erről... a kis párosunk épp cukiskodva etették egymást. Illetve nem sokkal utána látta, hogy még hosszasan csókot is váltottak. – ahogy ezt kimondta, lehajtottam a fejem és ajkamba haraptam. – Sajnos nem tudott képet csinálni róluk... vagy mondjam inkább azt, hogy rólatok? Az arckifejezésedből ítélve, tényleg ti voltatok ez a cuki meleg pár.
   - Faye... - suttogtam, anélkül, hogy ránéztem volna.
   - Ne merd tagadni, tudom, hogy nem te voltál. Hisz később Amy is rájött, hogy te vagy az, vagyis a barátom.
   - És miért vártál ezzel hetekig? Miért nem üvöltötted le a fejem emiatt, ha már aznap megtudtad? Nem, inkább mit csináltál? Elrángattál azzal az ürüggyel, hogy fektesselek meg. Lövésem se volt arról, hogy...
   - Hogy lebuktatok? – összeszorítottam az állkapcsom. – Most már beismered, hogy összemelegedtél Luke-al? És, hogy mindvégig vele csaltál meg? – felemeltem a fejem, hogy ránézzek. – Mióta tart ez köztetek? – szemeiben fájdalom és csalódottság csillant.
   - Cicám... én... - megfogtam a kezét, ám egyből kirántotta kezeim közül az övét.
   - Ne Ashton, erre semmi szükség. – mély levegőt vett. – Mióta baszogatod a haverod? Egyáltalán, hogy... miért nem mondtad, hogy a fiúkhoz is vonzódsz? – megforgattam a szemeim. – Ash, válaszolj már! – csattant fel. – Jogom van tudni, az istenit!
   - Faye... nem is tudom, hol kezdjem. – már tényleg felesleges lenne tagadni.
   - Az elején, Ashton, mégis hol? – szemei szinte szikrákat szórtak. Mély levegőt vettem.
   - Nagyjából még november környékén smároltunk először.
   - Novemberben? – döbbenten nézett rám. – És... miért, hogyan?
   - Nem akartam erről szólni, de biszex vagyok. – mondatom végére lehalkultam.
   - Biszex? Miért nem mondtad el?
   - Mert elítéltél volna?
   - Dehogyis... - megrázta a fejét. – Szóval, ezért is vonzódsz hozzá? – bólintottam. – Ő is biszex, vagy... vagy miért volt vehető erre a csókra?
   - Ő csókolt meg először, mondhatni véletlenből.
   - Hogy lehet véletlenül megcsókolni valakit?
   - Nem tudta, hogy mit csinál. Kissé ki volt akadva, és vigaszra vágyott.
   - Te pedig lefeküdtél vele?
   - Nem, jézusom! Dehogyis. Csak megcsókolt, nem történt semmi egyéb. – azt leszámítva, hogy tapló módon elutasítottam őt. – Ezt követően semmi sem történt, hetekig. – vagyis Luke „harcolt a démonaival", hogy mit is érez irántam, vagy a fiúk iránt. – Majd szilveszterkor együtt buliztunk. Eléggé felöntöttünk a garatra, – hazugság, annyira nem voltunk részegek. – és hát... megfektettem. – ahogy ezt kimondtam, Faye arcán végiggördült az első könnycsepp. Először azt hittem, hogy fel fog pofozni, de ehelyett, csak magába roskadva, némán sírt. Át akartam ölelni a vállánál fogva, de elhúzódott tőlem. Ami érthető is.
   - Miért tetted ezt velem, Ash? Miért tettetted, hogy minden rendben van köztünk, hogy nem léptél félre? Ráadásul egy sráccal, aki a legjobb barátod is egyben... Mivel érdemeltem ki, hogy megcsalj? Tudom, vannak hülye szokásaim, de ez még nem jogosít fel, hogy...
   - Nem ezért tettem.
   - Hát akkor? – válaszra várva nézett.
   - Az őrületbe kergetett Luke. – értetlenül vonta össze szemöldökét, ahogy letörölte a könnyeit. – Mármint, a hetek múlásával, egyre jobban vágytam a testére. És akkor már nem bírtam volna megállni, hogy ne...
   - Jézusom! – elképedten meredt rám. – Évek óta, sülve-főve együtt vagytok. Miért pont most jött ki rajtad? Korábban nem vonzódtatok egymáshoz? Egyáltalán ő mit érez?
   - Pár éve is megmozgatta a fantáziám, de valahogy elfojtottam magamban. Gondolom ő is. Hisz még csak egy hete tudatosult benne, hogy meleg.
   - Hogy mi? Luke meleg?
   - Nem lett volna szabad elmondanom, de tudnod kell, hogy emiatt vonzódunk egymáshoz. Míg nem jött rá erre, addig nem értette miért érez úgy, ahogy.
   - Nem hittem volna, hogy... te biszex, ő pedig meleg. Baszki... - megremegett a hangja. – És szilveszteri hancúrozás után mi történt?
   - Biztos akarod tudni?
   - Úristen, ugye nem valami beteges dolgokat műveltek egymással az ágyban?
   - Nem, dehogy! – megkönnyebbülten sóhajtott. – Vagyis, a második alkalommal megállapodtunk, hogy... továbbra is folytatni fogjuk ezt.
   - Megállapodtatok abban, hogy a hátam mögött kufircoltok? Mekkora egy pöcs vagy! – ismét bekönnyezett a szeme.
   - Tényleg az vagyok. – motyogtam. – Röviden, amolyan „barátság extrákkal" kapcsolat lett belőle. – újabb könnyek csordultak le az arcán.
   - Ezt nem hiszem el. Szilveszter óta folyamatosan Luke-ot döngeted?
   - Azért nem folyamatosan. – akaratlanul is féloldalas mosolyra húztam a szám.
   - Ash, ne viccelődj most nekem! – mély levegőt vett. – És ha Amy nem köp be titeket, el sem mondtad volna?
   - Miért mondtam volna el? Nem vagyok hülye, hogy magamra hozzam a bajt.
   - Ezt előbb kellett volna eldöntened. Hja, bocsánat, a kanosságod miatt nem tudsz ép ésszel gondolkodni. – felnevettem a hülyeségén. – És csak Luke-ot kezelgeted vagy mást is?
   - Csak őt, ez legalább jó hír a rosszban.
   - Te nem fogod fel, hogy mit műveltél?
   - Mintha érdekelne. – unottan megvontam a vállam.
   - Miről beszélsz?
   - Különösebben nem zavar, hogy számtalanszor félreléptem Lukeyval.
   - Mi van? Neked semmit sem jelentett a kapcsolatunk? – könnyein át vizslatta az arcom. Pár másodpercig játszottam, mint aki mélyen elgondolkodik a kérdésen.
   - Őszintén... Nem igazán.
   - Akkor mi a faszért jöttél össze velem?
   - Ahogy az előbb magad is mondtad, „a kanosságod miatt nem tudsz ép ésszel gondolkodni". Valószínűleg ezért. – idegesen letörölte a könnyeit.
   - Undorító féreg vagy, Irwin.
   - Mégis ennek az „undorító féregnek" sikítottad a nevét, mikor... - hirtelen jobb tenyere az arcomon csattant. Visszafordítottam a fejem, miközben a fájó pontot dörzsölgettem. Ördögien, jobbára betegesen vigyorogni kezdtem. – És, hogy tudd, kurvára nem bántam meg, hogy ennyiszer megfektettem a szöszkét. Sőt mi több? Rettenetesen élvezem. – felnevettem.
   - Beteg vagy, Ashton.
   - Meglehet, de nem érdekel. Ahogy az sem, hogy ezek után szakítani akarsz. Lehet, már előbb meg kellett volna mondanom ezt, vagy csak egyszerűen kidobni téged. De kellett egy állandó ágymelegítő.
   - Jézusom... Tökre úgy jön le a dolog, mintha én lettem volna az alkalmi szajhád, nem pedig Hemmings. Holott tudtommal, te kértél meg, hogy legyek a barátnőd. És az még bőven az előtt volt, hogy megfarkaltad volna a szőkeséged. Undorodom tőled, Ash.
   - Akárcsak én tőled, Faye. – ledöbbenve nézett. – Tudod, kibaszott nagy erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ne dobjalak ki az első vitánk után. Rettenetesen az agyamra mentél a hülye ragaszkodásod miatt. Úgy tapadtál rám, mint egy rohadt pióca. És még én vagyok a féreg, ugye?
   - Oh, elviselhetetlen volt a ragaszkodásom? Talán azért Ash, mert kibaszottul beléd szerettem! – vállai rázkódni kezdtek a sírástól. – Ha te nem is vetted észre, de baromira beléd zúgtam. Azt hittem, egy aranyos és vicces srác vagy. Aki emellett még ultrahelyes is. De úgy látszik, szimplán színjáték az egész. És valójában e cuki mosoly mögött, egy velejéig romlott srác lakozik. – letörölte a könnyeit. – Nem gondoltam volna, hogy pont te fogsz kihasználni. Hogy hónapokig tartod fenn a látszatot, mintha te is szeretnél. Vagy, hogy hónapokon át félrekeféltél a haveroddal, anélkül, hogy bárki lebuktatott volna titeket. Végtére is örülök, hogy Amy felhívott és beárult titeket. – felpattant a kanapéról. – Így legalább megtudtam, milyen egy undorító fasz vagy! – undorral nézett rám. – Látni se akarlak többet. – szipogott, és az ajtó felé indult. – Remélem, kurva boldog leszel Lucas mellett! – ezzel egy hangos csattanással vágta be maga mögött az ajtót.
   - Hát legalább már nem lesz gondom rá. – vigyorogva néztem utána. Viszont abban már nem lennék biztos, hogy boldog leszek Luke mellett. Hisz... mindegy.
   Szobámba sétáltam, hogy kicsit összeszedjem magam. Mivel Luke ma Wesleynél éjszakázik, így nyugodt szívvel mehetek piálni. Nem szívesen gondolok bele mik fognak történni köztük az éjszaka során. És erről csak egy módon tudnék megfeledkezni, ha leiszom magam a sárga földig.
   Miután átöltöztem, –tehát teljesen feketébe– és bezártam a szobánkat, bekopogtam Michaelékhez. Pár másodperc múlva már nyílott is az ajtó. Mikey hatalmas mosolyával találtam szembe magam.
   - Helló, tesó! – nyújtotta a kezét, hogy lepacsizzak vele.
   - Hey, Mike! – vigyorogtam rá.
   - Mi járatban?
   - Öh, mit szólnál, ha bevetnénk magunkat az éjszakai életbe?
   - Oh, Irwie bulizni akar?
   - Naná! – rákacsintottam.
   - Hűha, baszki, különleges este lehet a mai. – vihogott.
   - Lenne kedved velem jönni?
   - Még jó hogy, öregem! – bólogatott.
   - Calum is jön?
   - Áh, kiütötte magát a szerencsétlenje.
   - Már megint mit csinált?
   - Egész nap tanult, és egy órája be is aludt rajta. Nem akarom felébreszteni, mert így is rettenetesen fáradt.
   - Akkor kénytelenek vagyunk ketten menni.
   - Miért, a szőkeség merre van? – most erre mit mondjak? Nem mondhatom, hogy a pasijával van –vagy mije Wes.
   - A szüleivel skype-ol. – hazudtam.
   - Jaj, de kis édes. – nevetett. – Akkor mehetünk?
   - Hát persze.

....

   A másfél óra alatt, amióta itt iszogatunk egy klubban, Mikey rákérdezett, hogy miért is akartam ennyire lerészegedni. Eleinte nem akartam beavatni ebbe, végül pedig a sok sör meghozta a hatását. Így elmondtam neki, hogy összevesztünk Faye-el, és utána szakítottunk is. Michael szerint jól tettem, mert nem bírta elviselni a csajt. Plusz hozzátette, hogy Cal és Luke sem. Luke-ról tudtam eddig is, hogy gyűlölte Faye-t. De hogy Calum és Mike is? Na, ez már meglepett. Az összeveszésünk tárgyát nem teljesen árultam el neki. Csak annyit, hogy félreléptem. Erre pedig csak kaptam egy büszke hátba veregetést. Vajon akkor is így reagált volna, ha tudná, hogy Luke-al csaltam meg a csajom? Nem hinném. Jézusom, lövésem sincs mit lépnének erre. Biztosan már attól sokkot kapnának, ha kiderülne, Luke melegsége, és az én biszexségem. A „barátság extrákkal" dologra meg végképp nem tudom, miként reagálnának. Remélem, sosem bukunk le előttük.
   Miután kibeszélgettük magunkat, mindketten elmentünk táncolni. Mikey azonnal talált is magának egy zöldeskék hajú lányt. Tökéletes választás neki. Én is elvegyültem a tömegben, hogy keressek magamnak valakit. Bár így is tudom, hogy képtelen lennék –még a rengeteg sör után is– bárkire is rámozdulni, hiszen nekem csakis az én pici pingvinem kell.
   Amint telt az idő, azt vettem észre, hogy egy srác már vagy fél órája bámul. Eléggé rosszallóan méregetett, mintha valami bűnözőféle lennék. Kezdem unni ezt a bámészkodást, és inkább arrébb sétáltam, hátha leakad rólam.
   Még jóformán két perc sem telt el, ismét rám akaszkodott. Mi a fenét akarsz baszki? Megvárjam, míg idejön, vagy én menjek oda hozzá? Rettenetesen idegesít, hogy folyamat bámul. Hátat fordítottam neki, hogy ne lássam a hülye képét. Ám pár perc múlva egy erős kezet éreztem a vállamon, ahogy maga felé fordított. Nem ért váratlanul, tudtam, hogy ez a tökfej az.
   - Kedvesebben is fel lehet kérni egy táncra. – felnevettem, ő pedig megforgatta a szemeit. – Hja, csakhogy tudd, diszkrétebben is lehet ám stírölni a másikat. – arcomra erőltettem egy mosolyt.
   - Akkor nem, ha már eleve fel akartam vonni a figyelmed. – grimaszolt.
   - Tán ismerjük egymást valahonnan, csak nem rémlik a képed?
   - Ami azt illeti, igen, valamilyen szinten ismerjük egymást. – elgondolkodva tanulmányoztam. Picivel magasabb nálam, kopaszra nyírt fejű, kissé széles állkapoccsal. Szálkás karizmai megfeszültek, ahogy keresztbe fonta karjait. Szemei viszont tényleg ismerősnek hatottak. Valahol láttam már ezeket a világos szemeket. Baszki... - Ha még nem esett volna le, Faye bátyja vagyok, te pöcs.
   - Még jó hogy nem hasonlít rád a húgod. – megint felnevettem.
   - Ne kötekedj Irwin. – sziszegte.
   - Miért, mi lesz, Matthews?
   - Beverem a képed. Így is kijárna neked, amiért félrekeféltél.
   - Jaj, hát elpanaszolta bátyuskának, hogy megcsaltam szegényt? Rettenetesen sajnálom. – szívemre tettem a kezem.
   - Inkább te vagy szánalomra méltó, amiért egy pasival hemperegsz, te...
   - Na ne, jobb ha már most leállítod magad.
   - Nem értem, Faye miért nem látta meg korábban benned a buziságod.
   - A buziságom? Nem tudom melyikőtök a hülyébb, aki nem tudta megjegyezni, hogy biszex vagyok, nem pedig meleg.
   - Mintha lenne különbség.
   - Közted és egy birka között sem látok sok különbséget. – gúnyosan vigyorogtam a képébe, ökölbe szorította kezeit.
   - Idefigyelj, Irwin, ne arcoskodjál...
   - Te jöttél ide, baszod. Senki sem mondta, hogy be kell ugatnod a húgod exének. Ez kettőnkre tartozik, nem pedig rád, seggfej. – arrébb léptem tőle. Mielőtt elmentem volna, még visszafordultam hozzá. – Üzenem a drágalátos kis hugicádnak, ha valami baja van, velem beszélje meg, és ne küldje rám a „félelmetes" bátyját. Nevetséges... - ekkor megindult felém Brian. És mielőtt az ökle az államon landolt volna, erősen löktem rajta egyet. Így hátrébb tántorodott tőlem. – Ne idegesíts fel. – próbáltam lenyugtatni magam, hisz így is forrófejű vagyok.
   - Csak ennyit tudsz? Igaz, nem is vártam sokat, hisz egy buzinak nem... - na, most telt be a pohár. Jobb kezem egyből ökölbe szorult. Közelebb léptem, és ököllel orrba vágtam. Ismét hátrébb lépett, hogy visszanyerje az egyensúlyát. Az orra pedig egyből vérezni kezdett. Féloldalas mosolyra húzta a száját. Majd mindenféle ocsmány dolgot hadovált, hogyan is fektettem meg Luke-ot. Többek között, miként vonaglott alattam, vagy mennyire voltam durva vele. És persze milyen pózokban dugtunk.
   - Ne merj így beszélni Luke-ról. – összeszorított fogaimon keresztül mordultam rá.
   - Miért, mi lesz? Megütsz, Irwin? Esetleg lecumizol?
   - Csak szeretnéd, pöcsfej. – ezzel ismét állba vertem. Ezt követően már ő is visszaütött, miközben még több marhasággal hergeltük egymást. Persze, a körülöttünk levők egy kisebb kört alakítottak ki, ahogy nézték a kisebb bunyót.
   Aztán torkon ütöttem, amitől a padlón kötött ki, majd ráültem és úgy öklöztem tovább, ahol csak értem. Az agyamat teljesen ellepte az eddig felgyülemlett dühöm, és most végre kiengedhettem magamból. Nem érdekelt, hogy engem is értek ütések, hogy az arcom több sebből is vérzik. Csak az számított, hogy minél erősebbeket üssek rajta.
   - Jézusom, Ashton! Hagyd már abba! – egy ismerős hang üvöltötte túl a zajt, illetve az agyamban tomboló vadállatot. Majd ez a valaki hátulról átkarolt és úgy rángatott le Brianről. Oldalra fordítottam a fejem, és ekkor láttam meg Michael zöld és ijedt szemeit. Szorosabban fonta körém a karjait. Zihálva kapkodtam a levegőt, és rúgkapáltam, hogy kiszabadíthassam magam a „fogságból". – Ashton, térj már észhez, bassza meg! – kiabált a fülembe Michael.
   Visszanéztem a padlón fekvő srácra, és eléggé ledöbbentett a látvány. Ezt tényleg én csináltam? Bal szeme lilás volt és teljesen bedagadt. Orrából és szájából folyt a vér, ahogy arcát és homlokát is megannyi vérző seb keresztezte. A tömegből kilépett egy srác, aki segítette felülni. Könyökére támaszkodva meredt rám Brian, ahogy a padlóra köpte a vérét.
   - Mi a fasz ütött beléd, Ash? – kiabált Mike, ahogy próbált arrébb rángatni Matthewstól. Még mindig ki akartam szabadulni a fogásából, de ő egyre jobban szorított rajtam. – Megvagy őrülve, baszod?
   - N-nem tudom... - értetlenül meredtem magam elé, ahogy próbáltam lassítani a légzésemen. Ezt látva, elém lépett színes hajú barátom.
   - Mi volt ez az egész, hm? – aggódva és kissé rémülten mérte fel az arcom. – Baszki, szépen elintéztek. – finoman közrefogta a fejem. – Had nézzelek. Uh... - szörnyülködött, ahogy ujjait végighúzta a számon. Ekkor tűnt fel, hogy vér ízét érzem a számban, ugyanis az alsóajkam jócskán felrepedt. Mike mondta, hogy még a bal szemöldököm is.
   Pár perc sem telt el, mire megjelentek a rendőrök és a mentők. Briant egyenesen a kórházba szállították, míg engem a rendőrök kihallgattak. Szerencsémre Mikey azzal magyarázta ki, miért is vertem péppé Briant, mert Faye küldte rám, hogy ő verjen szarrá, amiért szakítottunk. Pedig ha tudná, hogy főként azért ruháztam meg, mert undorítóan beszélt a kis szöszkémről.
  Miután a zsaruk elengedtek, Mike mindenáron be akart vinni a kórházba, lekezeltetni a sebeimet. Nem igazán figyeltem a körülöttem zajló dolgokra. Ugyanis a fejemet teljesen ellepték a gondolataim. Azt sem tudom, hogyan kerültünk be a kórházba. Talán taxival?
   Michael valahonnan kerített nekem egy orvost, aki leápolta a sebeimet. Illetve percekig kérdezősködött a verekedésről és egyéb kirohanásaimról. Ezt követően, valami tesztet is lefuttatott. Nem is értem, miért volt erre szükség, de csak türelmesen hagytam, had végezze a dolgát.
  
   Talán egy órán át várakoztunk a folyosón, mire megjelent a doki egy halom papírral a kezében.
   - Kövessetek fiúk. – ennyit mondott, mi pedig követtük őt az irodájába. Miután mindhárman helyet foglaltunk, elgondolkodva tette fel a szemüvegét. – Nos, Ashton, azt mondtad, hogy az utóbbi időben túlzottan ideges vagy, és emiatt többször is „eldurrant az agyad". Igaz? – csak bólintottam, Mikey pedig idegesen dobolt a lábával. – Azt kell mondjam, nem véletlenül, és nemcsak a stressz miatt. Többről van itt szó.
   - Éspedig? – türelmetlenül szóltam közbe.
   - A tesztek eredményei alapján egy kisebb betegséget diagnosztizáltunk nálad. – elkerekedett a szemem, Michael pedig élesen szívta be a levegőt.
   - Miről beszél, doktor úr? – aggódva dőlt előre Mike.
   - Nem kell aggódni, nem súlyos, feltéve, ha rendesen kezeljük. Dührohamaid vannak, ami picit hasonló eredményeket produkál a bipoláris zavarhoz. De mivel nem vagy depressziós, és nincsenek erre való hajlamaid, ezért tényleg kizárhatjuk ezt a súlyos betegséget. – megkönnyebbülve sóhajtottam. – Viszont, ha nem kezeljük a dühödet, elég végzetes következményei is lehetnek. Erre a mai verekedés a példa. Ha Michael, vagy valaki más nincs ott, hogy leállítson, még akár...
   - Meg is ölhettem volna? – suttogtam, mire csak bólintott a doki.
   - Épp ezért még időben kezeljük. Kapsz gyógyszereket is. És negyed- esetleg félévente vissza kéne járnod ellenőrzésre. Rendben? – bólintottam, míg Michael idegesen futtatta végig combjain a kezeit.
   Dr. Jameson elmagyarázott pár tudnivalót a gyógyszereimről és a betegségemről. Mikey sokkal idegesebb volt, mint én.
   - És azt lehet tudni, hogy mi okozhatta ezt, Ashtonnál? – érdeklődött a punk.
   - Nyilván a túlzott stressz. Illetve olyasvalami történhetett, amitől nem tudja kontrollálni a dühét. – picit elhallgatott, ahogy a papírjaimat rendezte. – Történt valami mostanában, ami igencsak nyugtalanít?
   - Valószínű az egyetem. – nem egészen. Egyértelmű, hogy Luke iránti vonzalmam az oka.
   - Főként ez is. De lehetséges, hogy még ehhez hozzákapcsolódnak más dolgok is. – mélyen a szemeimbe nézett, mintha megtalálná benne a választ. Inkább lehajtottam a fejem, hogy megszüntessem a szemkontaktust.
  
   Még negyed órán át magyarázott, aztán elengedett minket. Viszont Michaellel megígértette, hogy figyelnie kell, tényleg beveszem-e a gyógyszereimet. Ugyanis az ilyen betegek hajlamosak arra, hogy nem szedik be. Szóval, ezentúl lesz egy „őrangyalom", aki figyelni fogja a lépéseimet is? Hát ez marha jó.
   - Te, miről beszélt a doki? Mi történt veled, amiatt nem tudod kontrollálni magad? – kérdezősködött, miután elhagytuk a kórházat.
   - Mondtam, az egyetem. – megvontam a vállam.
   - Ugyan már, Ash, nem versz át. Tudom, hogy többről van itt szó. Hisz nem vagy hülye, hogy kifogjon rajtad a kibaszott tanulnivaló.
   - Pedig nagyon úgy néz ki, hogy ez a bűnös.
   - A lófa...
   - Mike... - sóhajtottam, ahogy szembe fordultam vele. – Ne komplikáld túl a dolgokat. Helyre fogok jönni, szóval, ne parázz. – megszorongattam a vállait. – Oké?
   - Persze, csak... eléggé kiborító a helyzet. Hogy pont te vagy dühkitöréses, aki világéletében egy nyugodt srác volt. Előbb lehetnék én az agyfaszos, hisz úgyis zizzent vagyok. – nevetett, ami engem is mosolyra késztetett. – Hogy fogod elmondani Luke-nak és Calumnak?
   - Ki mondta, hogy elmondom nekik?
   - Miért ne mondanád el, Ash? Joguk van tudni, hisz a barátaid. Mi több, Luke a legeslegjobb, úgyhogy őt elsőbbségi jogok illetik. Nem titkolhatod el előlük, baszki.
   - Képtelen lennék elmondani.
   - Akkor majd beavatom én őket, aminek nem hiszem, hogy baromira örülnél. – megforgattam a szemeim. – El kell mondanod, még ma.
   - De...
   - Nincs semmi „de", Ashton. Elmondod, és kész. Meg fogják érteni, nem fog érte egyik sem basztatni. Ha ettől félnél, esetleg.
   - Jól van, elmondom, csak ne nyaggass már.

......

   Luke-al csak másnap az egyetemen találkoztam. Nem igazán szóltunk egymáshoz, hisz épphogy nem késett el az első óráról. Tipikus. Viszont óra közben odasúgtam neki, hogy beszélnem kell vele, mikor mindkettőnknek lesz egy órányi szünete. Csak meglepetten nézett rám, majd bólintott. Előre érzem, hogy elég necces lesz mindenbe beavatnom őt. Szerencsére tegnap Cal nagyon megértő volt, pedig hajnali kettő után mondtam el neki. Mivel felébredt az éjszaka folyamán, ahogy Mikeyval a nappalijukban beszélgettünk.
   Harmadik óra után az udvar egyik eldugott sarkában vártam a szöszire. Ezt a padot két nagy lombú fa veszi körül, és így nem igazán lehet idelátni. Nagyjából tíz perc múlva meg is jelent. Egy halvány mosollyal ült le mellém, táskáját pedig a lábai között tette le a fűbe. Meg kell hagyni, nagyszerűen néz ki ebben a fekete-szürke csíkos pulóverben, melynek ujjait ráhúzta kézfejére. Olyan kis aranyos így. Fején egy fekete baseball sapka van, méghozzá hátrafordítva. Hosszú lábait térdnél szakadt fekete farmerbe bújtatta. Kibaszott dögös.
   - Szia. – köszöntem rá.
   - Hey. – biccentett, majd maga elé meredt a fűbe.
   - Mondanom kell valamit a tegnapról. – csak bólogatott, de nem nézett rám. – Tegnap délután szakítottunk Faye-el. – mozdulatlanná merevedett, aztán rám emelte gyönyörű kék szemeit.
   - Most komolyan mondod? De... miért? – szemei feltérképezték az arcom. – És, miért van felrepedve a szád meg a szemöldököd? – aggódóvá vált a tekintete. Elnevettem magam a kíváncsiságán.
   - Egyszerre csak egyet, Hemmo. – rávigyorogtam, de azért ügyeltem a sebemre, hogy ne szakadjon fel ismét.
   - Szóval, mi történt, míg nem voltam veled?
   - Faye megint előállt az elméleteivel, miszerint megcsalom.
   - Lényegében azt is tetted.
   - Tudom, de nem érdekel különösebben. – csak összevonta a szemöldökét, de csendben maradt. – Viszont most nem Shelleyvel gyanúsított.
   - Tán a húgával?
   - Nem. Én is meglepődtem, mikor felvázolta az elméleteit. Elmesélte, hogy miért kezdett el gyanakodni, hogy megcsalom. Vagyis állítása szerint valakihez sokkal jobban kezdtem el vonzódni, mint ahogy azt „kellett" volna. Úgy érezte, hogy sokkal mélyebb lett ezzel a valakivel a kapcsolatom, mint eddig. Pedig azt hitte, hogy köztünk nem lesz, vagy leginkább nem lehet semmi. – Luke figyelmesen hallgatta végig mondandóm. – Aztán ezzel egy időben kezdtek megjelenni rajtam a szívásnyomok, amikre határozottan emlékszik, hogy nem tőle voltak. Illetve, látta rajtam, rajtunk, hogy egyformán vonzódunk egymáshoz. Állítása szerint mindkettőnk feje felett kis szívecskék repkedtek. – halkan kuncogni kezdett. – És persze vágyakozva pillantottunk egymásra, meg finoman érintettük meg egymást, satöbbi.
   - Tehát, többször is látta veled az illetőt?
   - Aham.
   - Jó, de ezzel még nem bizonyít semmit, hisz akár véletlen művei is lehetnek ezek a...
   - Éppenséggel, volt rá bizonyítéka. Én is vártam arra, hogy rukkoljon elő egy bizonyítékkal, mert addig én sem hittem el neki semmit. Próbáltam menteni magam, de hiába.
   - Ezt hogy érted? – maga alá húzta bal lábát, hogy teljesen felém fordulhasson.
   - Öh... emlékszel, mikor elvittelek pizzázni, mert majdnem elájultál a suliban? Tudod, amire azt hitted, hogy...
   - Egy randi volt. – ajkába harapott, ahogy lesütötte szemeit. Istenem, legszívesebben az ölembe húznám és megcsókolnám. Annyira édes és kis ártatlan, ahogy most kinéz. Térdére csúsztattam a kezem, és picit megszorongattam, hogy ne érezze ennyire kínosnak a helyzetet.
   - Szóval, elmondta, hogy aznap felhívta egy barátnője, aki abban a pizzázóban dolgozik. És elújságolta Faye-nek, hogy van egy „cuki meleg pár", akiket ő szolgált ki. Hozzátette azt is, hogy még cukiskodva etették is egymást. Majd hosszasan csókot vál...
   - Hogy mi? – elkerekedett szemekkel meredt rám. – Ash, ugye nem rólunk beszélt? – szemei az ijedtségtől még kékebbnek hatottak.
   - De, tényleg rólunk beszélt.
   - Baszki, baszki, baszki... - levette a sapkáját, és idegesen túrt a hajába. Sapkáját pedig maga mellé tette a padra.
   - Nyugi, Lukey. – nyakára tettem a kezem, és tarkóján finoman beletúrtam a hajába. – Végy mély levegőt. Már nem kell aggódni.
   - Hogy ne aggódnék már? Baszki, Ashton, lebuktunk!
   - Luke, nézz rám. – erősebben fogtam a tarkóját, másik kezemet pedig derekára csúsztattam. Amit finoman fel-le simogattam. – Nem hiszem, hogy ezek után bárkinek is elmondaná Faye, hogy mi ketten...
   - Miért vagy ebben biztos? – érezhető, hogy érintésemtől kezdett ellazulni.
   - Nem hinném, hogy azzal „dicsekedne", hogy a pasija egy másik sráccal csalta meg. Részben ezért is.
   - Másrészt?
   - Majd később rátérek. Ígérem, oké? – bólogatott. – Jól van. – elengedtem a tarkóját, majd ujjaimat végighúztam az állkapcsán, melyet finom borosta szegett. Ami pedig még helyesebbé varázsolja arcát. Nagyot nyelve húzódtam el tőle.
   - Szóval, ezért szakítottatok? Mert megtudta, hogy velem...
   - Igen, ezért. Kénytelen voltam elmondani neki, hogy mi van köztünk. Remélem, nem haragszol?
   - Képtelenség lett volna letagadnod, hisz a pincérlány látott minket. Tudta, hogy te vagy Faye pasija? – bólintottam. – Akkor meg pláne felesleges lenne tovább hazudni. – csalódottan nézett a kezére, ami lassan megtalálta az enyém, és összefonta az ujjainkat. Szívem furcsa módon hevesen kezdett verni. – És, hogy reagált? – továbbra is a kezünket tanulmányozta. Hüvelykujjával finoman cirógatta a kissé véres öklömet, ami a verekedéstől felhorzsolódott. Olyan édes, ahogy keze elveszik az enyémben. Hogy lehet valaki ennyire cuki?
   - Elég szépen kiakadt, nem pofozott fel, mint azt vártam. Legalábbis nem ezért. – elmeséltem neki, hogy Faye miért pofozott meg, és miket vágtunk egymás fejéhez. Türelmesen és kíváncsian hallgatta mondandóm. Párszor halvány mosolyra húzta csókolnivaló ajkait. Ismét nagy erőfeszítésembe került nem rátapadni azokra a csodás ajkakra. Pedig annyira csábítóak.
   Ezután rátértem a bulira, végül pedig a bunyóra. Itt kíváncsisága átcsapott aggodalomba. Néha erősebben szorította meg a kezem, ahogy magyaráztam neki mennyire vertem össze Faye bátyját. Először alig akarta elhinni, hogy tényleg én tettem. De aztán rájött, hogy ezért van felrepedve a szám és a szemöldököm. Ezzel egy időben finoman végighúzta ujjait a hegeimen. Ajkamon tovább is elidőzött. Szemeiben vágy lobbant. Majd tekintete szemeim és ajkam között cikázott. Közelebb hajolt, orrunk picit összeért, ahogy ajkainkat is csak milliméterek választották el. Számon éreztem forró leheletét. Legszívesebben megszüntettem volna azt a pici távot is, de muszáj lesz elmondanom neki a betegségem. Így csak ajkammal megcirógattam az övét, majd elhúzódtam. Megköszörültem a torkom, mielőtt megszólaltam volna.
   - Még el kell mondanom valamit, ami nagyon komoly és fontos lenne. – értetlenül ráncolta a homlokát.
   - Miről beszélsz, Ash. – hangján érződött mennyire meg van ijedve.
   - Nos, miután a rendőrök kihallgattak, Mikey mindenáron le akarta kezeltetni a sebeimet. Így elmentünk a kórházba. Miközben a doki leápolta a fejem, folyamat kérdezősködött, hogy mi hogyan történt, meg minek köszönhető ez a dühkitörés. Aztán a tudtom nélkül elvégzett néhány tesztet. Majd egy órányi várakozás után, visszatért egy halom papírral a kezében. Kiderült, hogy a stressz és az elfojtott dühöm miatt dühkitöréseim vannak. – szó szerint leesett az álla.
   - Hogy mi? És eddig miért nem vettem észre?
   - Nem tudom, biztosan csendben tromfoltam. – megvontam a vállam. – A lényeg, hogy gyógyszeres kezelést kapok, és tényleg oda kell figyelnem, mennyire száll el az agyam, ha mérges vagyok.
   - Baszki Ash... - suttogta. Szemei megteltek könnyel, melytől nagyon sebezhetőnek tűnt. Hirtelen fonta körém a karjait és erősen ölelt át. Picit leblokkoltam tőle, majd visszaöleltem. – Annyira féltelek, Baby. – motyogta a vállamba. – Olyan hihetetlen ez az egész, hogy... - szipogott. – Hogy pont veled történik ez. Nem akarom, hogy...
   - Sshh... - finoman simogattam a hátát, mikor halkan sírni kezdett. Felsőm lassan magába szívta könnyeit. – Alapjáraton azért nem olyan vészes, mint amilyennek tűnik. A doki szerint hasonlít a bipoláris zavarhoz. De még koránt sem tartunk ott.
   - És akkor mi van, ha... ha nem szeded a gy-gyógyszereid? – ha lehet még szorosabban bújt hozzám.
   - Abból komolyabb problémák is adódhatnak.
   - Például? – picit eltolta magát, de még mindig öleltük egymást.
   - Ha nem rángatott volna le Brianről Mikey, valószínűleg durvábban vertem volna szét a fejét. És akár a sürgősségi helyett az intenzíven kötött volna ki.
   - Istenem, Ashy... én... - megint hozzám bújt. – Én annyira sajnálom.
   - Ugyan már, nem a te hibád, Pingi. – pedig részben a tiéd is, Babe.
   - Ebben n-nem lennék annyira biztos. – szipogott párat, majd elhajolt, hogy a szemembe tudjon nézni.
   - Miért mondod ezt? – értetlenül vontam össze a szemöldököm.
   - Mert... az utóbbi időben a szokásosnál is jobban az idegeidre megyek.
   - A francokat, Lu. – megcirógattam az arcát. – Sosem mentél az idegeimre, és nem is tudsz. – szélesen rámosolyogtam. Az már más kérdés, hogy az érzelmeink eléggé bizonytalan lábakon állnak. Letöröltem a könnyeit, amin elmosolyogta magát.
   - Olyan vagyok, mint egy bébi, folyamat bőgök.
   - Dehogyis. – kuncogva ráztam meg a fejem. – Ez csak azt tükrözi, mennyire aggódsz értem.
   - Tényleg, rettenetesen aggódom érted, Ashy. Nem ezt érdemled, hogy bármilyen betegséged legyen. Hisz számomra mindig is egy halhatatlan és sebezhetetlen hős voltál. – megmosolyogtatott ez a mondata.
   - Komolyan, a hősöd vagyok, mint valami szuperhős?
   - Igen, tudom béna és dedós, de... - csak megvonta a vállát. – Végtére is, két éve te mentetted meg az életem. – félénken mosolygott rám. Viszonoztam a mosolyát, hisz tényleg így volt. És bármikor képes lennék feláldozni az életem, hogy az övét mentsem. – Képtelen vagyok elhinni, hogy ez történt. – ismét a sebeimet méregette. Tarkómra csúsztatta a kezét és lejjebb húzta a fejem, hogy megpuszilja a homlokom, majd a szemöldökömön levő sebet. Ezt követte az orrom, végül a szám szélén levő heg. Jóleső borzongás futott át rajtam, ahogy ajkai finoman érintették az enyém.
   Picit elhajolt tőlem, óceán kék szemeit az én zöldes barnámba fúrta. Halvány mosolyra húzta csodás ajkait. Majd tarkómnál fogva húzott közelebb magához. Számon éreztem a leheletét. Mire reagálhattam volna, ajkait gyengéden nyomta az enyémekhez. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam. Lassan és szinkronban mozogtak egymásén ajkaink. Melytől gyomrom görcsbe rándult. Mellkasomat pedig egy furcsa melegség árasztotta el.
   Szorosabban fontam köré karjaim, miután az ölembe húztam őt. Így lovagló ülésben ült az ölemben. Átkarolta a nyakam és úgy húzott közelebb magához. Egyik kezemmel finoman simogattam a hátát. Ujjait tarkómon hajamba vezette, melytől belehümmögtem a csókba. Már egy hete nem érezhettem a csókját, vagy az érintését. Rettenetesen vágytam már erre. Szinte megőrülök a hiányától.
   Finoman végignyaltam alsóajkán, bejutást jelezvén. Ám ekkor zihálva tolt el magától. Majd hirtelen lepattant az ölemből. Felkapta a táskáját és a sapkáját. Arca kipirult, ajkai pedig picit megduzzadtak a heves csókoktól.
   - S-sajnálom, de... - picit megállt, nyilván valami ürügyet talál ki éppen. – Órára kell rohannom. – Bocsi, Ashy. – zavart és bocsánatkérő volt a pillantása. Mielőtt megszólalhattam volna, már el is viharzott. Értetlenül meredtem a szőkeség után.

------------------------------------

Hello there!

Yeap, még élek és virulok, so nem köll aggódni. (na nem mintha bárkit is érdekelt volna 😆)

So ikken, Ashynek lesznek ilyen problémái, i guess. De nem kell beparázni, annyira nem fog átmenni pszichóba. Pff, that will be never ever gonna happen in my story. 😆
Lehet szidni meg minden, h „hogy merészeltem ezt művelni Ashyvel?", hát így. But, lesz ennél még durvább is. Itt most nem feltétlenül Ashtonról van szó. Ssooo... khm... 😏 😀

Comment in the section below or vote for it. Thanks. ;)

Love y'all! ✘✘
-N