ASHTON

   Reggel, jobbára délben arra ébredtem, hogy a nap sugarai szó szerint a hasunkra sütöttek. A február végi idő miatt a nap halványan világította meg a szobát. Luke halkan szuszogott, ahogy fejét a mellkasomba fúrva, szorosan ölelt magához. Szőke tincsei kócosan és kissé hullámosan hullottak homlokába. Finoman beletúrtam a puha hajába, és néhány tincsével kezdtem babrálni.
   Ujjaimat végighúztam állkapcsán, amit halvány borosta szegett. Így olyan, mintha csak tizenhét lenne. Olyan kis angyalinak és ártatlannak tűnik, ahogy békésen alszik. Először homlokára, aztán arcára, végül aranyos nózijára nyomtam egy-egy lágyabb puszit. Legszívesebben finoman megcsókoltam volna, de azzal csak felébreszteném. Amit persze nem szeretnék. Mivel ki akarom használni az alkalmat, hogy nyugodtan gyönyörködhessek benne. Hihetetlenül szép vonásai vannak. Kellően kisfiús még, – hiába lesz pár hónap múlva 20 éves – de azért már elkezdett férfiasodni. Ami még szexisebbé teszi.
   Nem bírtam visszafogni magam, így szája sarkába nyomtam egy gyengéd puszit. Csak szorosabban fonta körém karjait. Illetve halvány mosolyra húzta telt ajkait, mintha csak érezte volna. Hátára csúsztattam a kezem és lassan simogatni kezdtem.
   Miközben figyeltem, ahogy alszik, egyre inkább csak az járt a fejemben, hogy tetszik, amit látok. Vagyis... őszintén... Baromira bejön Luke, mint pasi. Teljesen megfogott a szép vonásaival, a gyönyörű kék szemeivel, orra körüli halvány szeplőivel, és persze a csókolnivaló rózsaszín ajkaival. Számba haraptam, hogy ne csókoljam meg úgy istenigazából. Pedig folyamat kísért valami vonzás, amiért nem tudok ellenállni ennek a szőkeségnek.
   Oké, elég lesz Ashton! Eléggé úgy hangzott, mintha... Jézusom! Nem gondolhatsz így Lucasra. Verd ki szépen a fejedből.
   Mondjuk, még mindig nem tudom, hogy miért is vetettem fel ennek a barátság extrákkal kapcsolat ötletét. Tény és való, marhára vágytam rá, hogy közelebb férkőzzek hozzá. Az őrületbe kerget a vékony, hosszú és formás lábaival. Ahogy a széles vállaival és a szűk farmereivel. Sőt, ahogy most is figyelem őt, megint csak arra tudok gondolni, hogy mennyire élvezem, ha megfektethetem. Na, és a múlt éjszaka? Jézusom, kibaszott jó vele a szex. Ez volt az eddigi legjobb együttlétünk. Vagy mondjam inkább azt, hogy életem egyik legklasszabb hancúrozása volt ez? Istenem, eddig senkivel sem élveztem ennyire, mint ahogy most vele.
   Már csak a gondolatától is feszülni kezd a boxerem, mikor Luke ráereszkedett a... Fhu, Ashton, lélegezz mélyeket, és tereld el erről a gondolataid. De olyan kicseszett dögös szex közben, jézusom. Hihetetlen, hogy ezen jár az eszem. Hogy milyen jó érzés megdöngetni a legjobb haverom. Ráadásul durván hat év után jutottunk el idáig. Baszki. Vajon mi lenne most velünk, ha pár évvel ez előtt is lefeküdtünk volna egymással? Bele se merek gondolni...
   A másik dolog, ami még mindig marhára fura. Ez pedig a karjaimban alvó szépség. Kíváncsi vagyok, hogy ő vajon miként éli ezt meg. Arra már korábban is rájöttem, hogy ő nem ilyen félvállról veszi ezt az „extra" dolgot, ami kettőnk között van. Mintha neki sokkal többet számítana, mint nekem. Vajon mit érezhet igazából? Annyi biztos, a szexet ugyanúgy élvezi, ahogy én. Ez teljesen meg is látszik rajta, hisz a jóleső sóhajai, vagy, ahogy hangosan a nevemet nyögi, mikor elélvez... Csakis erről árulkodnak. Szóval, ebben egyezünk. De vajon abban is, hogy ez csak szex, semmi több?
   Ja, és az a fura három heg a combján. Kibaszott gyanús ez nekem. Nem tudom elhinni, hogy tényleg csak egy macska az oka. Lukeynál sajnos ezt nem lehet ilyen könnyen elhinni. Tudom, már két éve tiszta, de... Valamiért folyamat olyan érzésem van, hogy bármikor visszaeshet. Hiába látom rajta, hogy jól érzi magát, akkor sem lehetek ebben biztos. Hisz a kis piszok ennyi év alatt megtanulta eljátszani, hogy boldog. Ám, nekem nem tud hazudni. Egyből kiérzem, vagy látom rajta, ha hazudik. Nem-nem, engem nem ver át egykönnyen. Bármennyire is próbálkozik, mindig van egy kis dolog, ami lebuktatja előttem.
   Szóval, lehet, hogy összefutott Dianaval és a cicájával, attól még nem feltétlenül karmolta meg a macska. Mikor észrevettem ezt a három heget, elég gyanúsan hadarta el, hogy azok karmolások. És utána még a piercingjét kezdte harapdálni. Ezzel mindig lebuktatja magát. Na, és a „nagy ígérettételnél" is megremegett a hangja, ami egy újabb buktatót generált. Ejnye Lukey, meg kéne tanulnod jobban hazudni.
   Kezdhetek aggódni Lukey lelki állapota miatt? Jézusom, nem akarom, hogy ismét elkezdje azt az önpusztító „életmódot", amit egykor élt. Beleőrülnék, ha megint szenvedni látnám. Így is már rám hozza a szívbajt, hogy ilyen zombiként tengődik. Beesett az arca, karikásak, pirosak és szomorúak a szemei. Emellett még fogyott is. És ezek nagyon nem jelentenek jót, kicsi Pingvinemnél.
   Ismét megcirógattam az arcát, ahogy a nap sugarai arannyá varázsolták szőke tincseit. Olyan gyönyörű... Közelebb hajoltam hozzá, mélyet szippantottam a tipikus Luke illatból. Ajkaink pár centiméternyire voltak egymástól. Képtelen vagyok megállni, hogy ne tapadjak rá azokra a csodás és puha ajkaira. Lassan ajkaira nyomtam egy édes csókot, és mielőtt ezzel felébreszthettem volna, elhúzódtam tőle.
   Jobb, ha kikászálódok mellőle, mert csak „bajokat" idézne elő. Homlokára nyomtam egy puszit, majd óvatosan lefejtettem magamról ölelő karjait. Lélegzetvisszafojtva másztam ki a takaró alól. Mosolyogva néztem, ahogy egy kis labdává gömbölyödött és átölelte a vállát. Annyira aranyos.
   Kilopóztam a szobájából, és átsurrantam az enyémbe. A szekrényem elé álltam és magamhoz vettem pár tiszta ruhát. Bevonultam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Zuhanyozás közben eldöntöttem, hogy készítek Luke-nak reggelit. Méghozzá palacsintát, ha már az este beígértem neki.
   Miután végeztem a tusolással és megszárítkozással, belebújtam a szürke boxerembe, majd a fekete melegítőbe. Ezután póló nélkül mentem a konyhába. Előkészítettem a palacsintához szükséges alapanyagokat, és neki álltam kikeverni a tésztát. Ahogy kész lettem vele, máris sütni kezdtem.
   Alig sütöttem meg az ötödiket, mikor zajt hallottam a fürdőből. Jól hallok? Átléptem a nappaliba, hogy hallgatózzak. Így tisztábban hallottam, amint Luke zuhanyozás közben énekel. Hm, ezek szerint jó kedve van a kis aranyosnak. Egy darabig hallgattam gyönyörű hangját, amitől borsódzni kezdett a bőröm. Mindig is tetszett, ahogy énekel, de most valahogy még szebbnek tűnik.
   - „Oh baby, look what you started
       The temperature's rising in here
       Is this gonna happen?
       Been waiting and waiting for you to make a move
       Before I make a move

       So baby, come light me up and maybe I'll let you on it
       A little bit dangerous, but baby, that's how I want it
      A little less conversation, and a little more touch my body
      Cause I'm so into you, into you, into you
      Got everyone watchin' us, so baby, let's keep it secret
      A little bit scandalous, but baby, don't let them see it
      A little less conversation and a little more touch my body
     Cause I'm so into you, into you, into you"

   Mosolyogva és elgondolkodva sétáltam vissza a konyhába. Eléggé idepasszol a dal szövege, mintha csak rólunk szólna. Jézusom. Remélhetőleg csak random kezdte ezt énekelni, mert... És mi van, ha tényleg belém van esve? Áh neeem, az lehetetlen. Cöh, Ashton marhaságokat beszélsz. Megvontam a vállam, és egy újabb adag palacsintát öntöttem a serpenyőbe.
   Még jóformán vissza se zökkentem a sütögetésbe, mikor víztől cuppogó lépteket hallottam. Aztán Luke hirtelen, hátulról átkarolta a derekam. Egy hosszabb puszit nyomott a meztelen lapockámra, majd állát a vállamra tette. Meglepődésemben még a tésztát is elfelejtettem megfordítani. Szerencsére még időben észbe kaptam, mielőtt odaéghetett volna.
   - Szép jó reggelt, Ashy. – kissé álmos volt a hangja, de mégis vidáman csengett. Szemem sarkából láttam, hogy kíváncsian figyeli a mozdulataim. Így olyan, mint egy kisgyerek, aki várja a reggelijét.
   - Neked is jó reggelt, Lukey. – rámosolyogtam, miután túltettem magam a „sokkon". – Hallom, valakinek nagyon jó a kedve. – édesen felnevetett.
   - Meglehet. – még szorosabban fonta körém a karjait, és nyakamba puszilt. Felettébb érdekes ez a hirtelen jött jókedv. Hisz az utóbbi időkben eléggé szomorkásnak és levertnek tűnt. Akkor most mi lelte? Boldognak tűnik. Na, és ahogy rám néz? Mintha csak a megtestesült szívszemű emoji lenne. Jézusom, ugye neem?
   Az utolsó tésztát is a halom tetejére csúsztattam. Aztán felvettem a tányért és megfordultam Luke ölelésében.
   - Hey. – fülig érő szájjal vigyorgott rám.
   - Szia, megint. – szórakozottan mosolyogtam. Majd váratlanul megcsókolt. A döbbenettől nem is viszonoztam a csókját. Oké, ez egyre furább. Összevontam a szemöldököm, mikor elhúzódtam tőle. Luke sápadt arca egyből elvörösödött, majd lehajtotta a fejét és elmotyogott egy bocsánatot. Baszki, hát lehetne ennél is cukibb? Szőke haja kissé vizesen és kócosan tapadt a homlokára. Gyorsan végigfuttattam rajta a tekintetem. Ekkor tűnt fel, hogy egy szuperhős mintás boxer és fekete-piros kockás ing van rajta. Ajkamba haraptam, mikor megláttam inge alól kikandikáló szívásnyomokat a mellkasán és a nyakán. Annyira szexi látvány, ahogy hófehér bőrén virít az a jó néhány pirosas-lilás folt. Amik az én jelöléseim. És valamiért teljesen büszke vagyok rájuk.
   Kuncogni kezdtem és orra alá dugtam a tányért, melyen gőzölgött a palacsintatorony.
   - Ha már tegnap elmaradt. – rámosolyogtam, amint felemelte a fejét. – Lu, reggelizel velem? – kérdeztem rá.
   - Persze. – félénk mosoly jelent meg pofiján. Közelebb hajoltam és arcára nyomtam egy puszit. Az előbbi pír az arcáról még csak most kezdett halványodni, de megint élénkebb lett a puszimtól. Imádom, mikor elpirul. Elengedte a derekam és a szekrényhez lépett, hogy elővegyen két tányért, a fiókból pedig villákat.
   Egymás mellé ültünk le az asztalhoz. Mindketten magunkhoz vettünk pár palacsintát.
   - Ugye nem kell megint rád erőltetni az evést? – nagyot nyelve nézett rám.
   - Nem, dehogy. – szórakozottan legyintett.
   - Őszintén, Luke... miért nem eszel? – szólásra nyitotta a száját. – Még mielőtt elkezdenéd, – felemeltem az ujjam. – hiába kezdesz tagadni, tudom, hogy alig eszel.
   - Biztosan te is voltál már vele úgy, hogy nem volt kedved enni.
   - Baby, ez nem kedv kérdése. – tudálékosan pislogtam rá.
   - Baby? – meglepve vonta fel szemöldökét.
   - Most ne ezen legyél fenn akadva, hanem azon, hogy miért nem eszel.
   - Jó, csak kissé meglep, hogy lebabyzel. Azt hittem, csak szex közben hívsz így, vagy ha épp előjön az „Apuci éned". – ördögi mosolyra húztam ajkaim.
   - Ha zavar, abbahagyhatom. – tiltakozásképp megrázta a fejét. Előrébb dőltem, így az asztal alatt könnyedén combjára tudtam csúsztatni a kezem. Érintésemtől picit megugrott, majd nagy szemekkel nézett rám. – Jó fiú. – ajkamba haraptam, és belecsíptem formás combjába.
   Kissé félénken hajtotta le a fejét és a tányérja tartalmát kezdte vizslatni.
   - Amúgy, nincs semmi a mögött, hogy miért nem eszem. Ha erre vagy kíváncsi. – levágott egy falatot a palacsintájából és enni kezdett. Igaz, először nehézkesen tette a szájába a villát, majd lehunyta a szemét. Pár másodperc múlva hümmögni kezdett. – Baszki, Ashton... ez kegyetlen finom. – előbb a tányérjára, utána felém bökött a villájával.
   - Hm, lehet, hogy a „Kiss the cook" kötényemet kellett volna felvennem? – a szöszi arcán egy féloldalas csábos mosoly jelent meg.
   - Ha engem kérdezel, anélkül is megcsókolnám a szakácsot. – rám kacsintott, és tovább evett.
   - Feltűnt. Hisz már előre megkaptam azt a csókot. – mélyen néztem a kék íriszeibe. – De ez nem jelenti azt, hogy nem kaphatok egy újabbat. – felcsillantak a szemei, miközben ajkai picit elváltak egymástól.
   - M-most ugye csak viccelsz?
   - Úgy nézek ki, mint aki viccel? – komolyan néztem rá.
   - Nem igazán. – félénken elmosolyodott. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen dögös külsővel rendelkező srác, rettenetesen magabiztos. Hát Luke-nak hiába volt meg ez a külseje, néha nagyon is önbizalom hiányos és félénk tud lenni. De talán ez teszi még imádni valóbbá.
   Lábaimat egyik bokája köré fontam, így rám emelte hihetetlen kék szemeit. Amiben mintha boldogság csillant volna. Ajkamba haraptam, és jól láthatóan végigfuttattam rajta a tekintetem. Ezzel is próbáltam kissé zavarba hozni, vagy éppen flörtölni vele. Nagyot nyelt, mikor tekintetünk újra találkozott. Majd rákacsintottam.
   Aztán villámmal levágtam egy kis darabot a tésztából és a számba vettem. Lassan nyaltam le a villára ragadt szirupot, miközben mélyen a szöszke szemeibe néztem. Élesen szívta be a levegőt, és egyik kezét hirtelen csúsztatta az asztal alá. Ördögi mosoly jelent meg az arcomon.
   - Ash, ne csináld.
   - Miért ne? Hisz az éjszaka még élv...
   - Ne merd folytatni. – szólt közbe. Lehunyta szemeit és piercingjébe harapott. Látszott rajta, hogy felelevenedtek az élmények a buksijába. Lábaimat szorosabban fontam lábszára köré. Talán ezzel ki tudom belőle csikarni a kérdéseimre a választ. Meg akarom tudni, hogy végül is honnan vannak az új hegei. Illetve, hogy mit is érez irántam.
   - Tudod, Lukey, az éjszaka óta foglalkoztat valami. – nagy szemekkel nézett rám a szöszke. – Nemcsak azon nem tudom túltenni magam, hogy mennyire élvezetes volt így veled a szex... - meglepődésében picit elváltak ajkai. – Istenem, az eddigi legjobb. – suttogtam. Halvány mosolyából ítélve hallhatta, amit mondtam.
   - Komolyan? – felcsillant a szeme. – Ko-komolyan úgy gondolod, hogy ez volt az eddigi legjobb? – kíváncsiskodott.
   - Hát... - megnyaltam a szám. – Tényleg így gondolom. Kibaszottan élveztem. Remélem, te is, Babe. – arca felvett egy világosabb rózsaszín árnyalatot. De kis aranyos már.
   - De még mennyire. – villájával zavartan kezdte böködni a palacsintát.
   - Khm... Szóval, tegnap óta azon agyalok, hogy az a három friss heg, honnan a fenéből került a formás combodra. Hm?
   - Már mondtam, Ash. – rám emelte gyönyörű kék szemeit. – Diana macskája karmolt meg. Először még csak észre sem vettem. Ha nem szólsz, igazából fel sem tűnik.
   - Nah... - megráztam a fejem. – Tudod, nagyon sántít a dolog. Valamiért arra gondolok, hogy azok a te műveid. Nem pedig egy négy lábon járó szőrcsomóé.
   - Ashton, mi a fenéről beszélsz? – meglepődve nézett.
   - Arról, Baby, hogy felvetődött bennem a gondolat, miszerint megint vagdosod magad. – ajkába harapva sütötte le a tekintetét. Érzem, hogy igazam van.
   - Nem értem, Ash, hogy miért nem tudod elhinni, amit mondok. A macskát hibáztasd, ne pedig engem gyanúsítgass olyasmikkel, amikre nem lennék képes.
   - Hogy nem-e? – feljebb vittem a hangom. – Baszki Luke, ne csodálkozz, hogy meggyanúsítottalak. Hisz... - mély levegőt vettem, hogy nyugtassam magam. Kezdek bepöccenni, és nem akarok pont most kiabálni vele. – Figyelj, szöszim, a te esetedben persze, hogy rögtön erre gondol az ember. Sosem lehet tudni, hogy mikor van visszaesési hajlamod.
   - Ugyan már, Irwie. Tudod, hogy két éve tiszta vagyok.
   - Így van. Viszont nálad itt van a „nagy De!" – kíváncsian vonta fel a szemöldökét. – Régen is sokszor megjátszottad, hogy boldog vagy. Tudod, a felépülésed kezdetén. Aztán legközelebb azon kaptalak, hogy épp a csuklódhoz szorított pengével ülsz a fürdőkád szélén. – elkapta rólam a tekintetét, és csak csendben hallgatta mondókám. – Nem egyszer játszottuk el ugyanezt. Ahogy azt sem, hogy színlelted a jólléted. Csak egy bökkenő volt és van ezzel. – ismét rám nézett.
   - Mégpedig?
   - Az, hogy kurvára jól ismerlek már. Tudom, mikor hazudsz és mikor őszinték az érzéseid. Már legalább egy hónapja hazudsz nekem, és eltitkolsz előlem dolgokat. Azt hitted, nem veszem észre, hogy teljesen magadba zárkóztál? Vagy azt, hogy nem eszel, kialvatlan, fáradt és legfőképp szomorú vagy? Mindennap látom rajtad, hogy bánt valami. Azt még nem tudtam megfejteni, hogy mi a kibaszott oka ennek. De... - hadartam. – Miért nem beszélsz velem erről? Tudod nagyon jól, hogy rám mindenben számíthatsz. Baszki, azért vagyok, hogy legyen, kire rábízd a személyesebb problémáidat. Luke, azt hittem, ezért vagyunk legjobb barátok, hogy elmondd nekem, mi bánt, mikkel van bajod, miért örülsz... Nem beszélve arról, hogy a depressziód alatt is végig melletted voltam, támogattalak, segítettem ahol csak tudtam. A kedvedben jártam... Vagy tán ezeket elfelejtetted?
   - Dehogy felejtettem el. Hálás is vagyok érte, hogy még mindig itt vagy nekem. – alig hallhatóan motyogta. Szemei pedig bekönnyesedtek.
   - Hát akkor, Lukey baby, mi az akadálya, hogy beszélgess velem? Ha a sze...
   - Nem a szex az oka. – fejezte be helyettem.
   - De ugye tudod, hogy nem a szexszel kéne levezetned a feszültséget? Beszélgetnünk is kellene néha a hancúrozás mellett.
   - Meglehet, de valahogy a szex sokkal jobb veled, mint a beszélgetés. – meglepve pislogtam rá.
   - Értenem kéne ennek a miértjét, vagy sem?
   - Nem hiszem. – megrázta a fejét.
   - Mindegy is. A lényeg, hogy aggódom érted, Lu. Úgy érzem, megint itt lebeg körülötted az a sötét felhő, ami a depressziós korszakod idején is. Nem akarom, hogy ugyanaz megismétlődjön. Borzalmas volt látni, ahogy szenvedsz. – megfogtam asztalon nyugvó kezét. – Rettenetesen féltelek, Pingvinem. Nem hagyhatom, hogy megint felülkerekedjenek rajtad a démonjaid. – legördült egy könnycsepp az arcán. Gyorsan átöleltem és hátát simogattam, ahogy nyakamba fúrta a fejét. – Nem akarom, hogy megint szenvedj, Lukey. Ígérd meg, hogy nem fogsz hülyeségeket csinálni, vagy megint vagdosni magad. – szipogott egyet. Bólintott, és elmotyogott egy „ígérem, Ashy"-t.
   Pár percig ölelkezve ücsörögtünk. Mikor elhúzódott tőlem, mélyen a szemembe nézett. Egyből elvesztünk egymás tekintetében. Közelebb hajoltam hozzá, így ajkaink csak pár centire voltak egymástól. Majd Luke szüntette meg kettőnk közti távolságot. Finoman tapadt ajkaimra, én pedig viszonzom az édes csókját.
   - Ashy, bo-bocsi, hogy... - mentegetőzni kezdett, miután lezárta a csókot. Csak megsimogattam az állát.
   - Ha már itt tartunk... Kérdezhetek valamit? – hezitálva bólintott. – Mit érzel irántam, de úgy isten igazából? – még a levegő is a torkán akadt. Rendesen sokként hatott rá a kérdésem.
   - Öh... hát mit, Ashton? – nagyot nyelt. – Tudod, hogy kedvellek, nagyon is. Hisz elvégre a legjobb barátom vagy. És... - kockás inge szegélyével kezdett babrálni. Inge alól kikandikáltak combján levő friss hegek. Mely kissé elrontja szexisségének összképét. – Szer... szeretlek, de mint csak havert. Vagy mintha a bátyám lennél. – elkapta rólam a tekintetét. Ismét egy újabb hazugság.
   - Lukey. – bátorításképpen megfogtam a kezét. Egyből rám emelte óceán kék szemeit. Melyek beszédesebbek voltak, még a szavaknál is. Szerelmesen csillogtak, pont úgy, mint reggel, mikor hátulról átölelt. Tehát ez azt jelenti... Jézusom! Luke tényleg belém van zúgva? Ugye nem? És ez csak valami hülye félreértés. Luke nem lehet szerelmes belém, hisz... nem ez helytelen...
   Hirtelen felpattant a székéről.
   - Bocsi, de képtelen vagyok erről beszélni. – zavartan fonta keresztbe karjait. Így olyan kis sebezhetőnek és esetlennek tűnik. Mielőtt kiléphetett volna a konyhából, mögé szökkentem, és megragadtam a csuklóját. Magam felé fordítottam, hogy szemeibe tudjak nézni.
   - Ki vele, Hemmo, mit érzel irántam? – csak hallgatott, és nem mert rám nézni. Kiszabadította magát a fogásomból, és ismét elindult az ajtó felé. Ám sikerült elállnom az útját. – Baby, kérdeztem valamit. – megrázta a fejét. És ahelyett, hogy válaszolt volna, ismét szökni próbált. Derekánál fogva húztam magamhoz, hogy ne tudjon elmenni. Továbbra sem méltóztatott rám nézni. Én annál is inkább szemügyre vettem tökéletes vonásait. Elképesztő milyen helyes. A kissé hegyes, nyomkodni való nózijával, az ívelt szemöldökével, a szép formájú gyönyörű kék szemeivel, és a határozott vonalú állkapcsával. Na, és persze a csókolnivaló, rózsaszín telt ajkairól nem is beszélve. Egyszóval, gyönyörű ez a srác.
   - Hihetetlenül szép vagy, Lukey. – suttogtam. Majd alsóajkán végighúztam ujjaimat, aztán állkapcsa vonalán is végigsimítottam. Lehunyta szemeit és arca belesimult a tenyerembe. Szaporábban vette a levegőt. Mellkasa az enyémhez simult, így könnyedén éreztem, hogy szíve eszeveszett tempóban ver. Egy újabb ok, ami alátámasztja, hogy Luke igenis többet érez irántam szimpla barátságnál.
   Ahogy figyelem őt, elkapott egy furcsa vonzó érzés, hogy megcsókoljam. Így álla alá nyúltam, és lassan nyomtam ajkaimat az övére. A csókom nem volt követelőző, hanem puha és gyengéd. Kellemes bizsergés járta át a testem, mikor Luke is hasonló szenvedéllyel csókolt vissza. Most hirtelen nem tudom hova tenni ezt az érzést. Minden esetre baromi jó. Olyan mintha belülről elöntene a melegség. Gyomrom pedig furcsa módon görcsbe rándult. Eddig nem igazán tapasztaltam ilyet egyik csókunknál sem.
   Épp szorosabban karoltam át a derekát, mikor mellkasomnál fogva, váratlanul eltolt magától. Értetlenül néztem rá.
   - Ne csináld ezt velem, Ash. – meg sem várta a reakciómat, máris sarkon fordult és a szobájába rohant. De még jól láthattam, hogy szemei könnybe lábadtak.
   Mielőtt bármit is mondhattam volna, fekete farmerét és Converse-ét magára cibálva lépett ki a szobájából. Majd felvette a bőrkabátját és már el is viharzott a szobánkból. Hatalmas erővel csapta be maga mögött az ajtót.
   Leblokkolva meredtem utána. Idegesen túrtam a hajamba. Egyáltalán nem értem, mi a fene volt ez a kirohanása.

--------------------------------

Hi guys!

So egy hét után sikerült megírnom ezt a részt is. Hihi.. :33

A következő fejezet sztem nagyon király (nem, neem volt egoista. nehhem *smirks*) lesz. És bízom benne, h nem lesz nagyon kiszámítható a történés. :D

Éééééés, ezt a napot is megértük:

ASHTON FLETCHER IRWIN BETÖLTÖTTE A 22. ÉLETÉVÉT!!

Édes istenem, el se hiszem, h már 22 éves (és h egy évvel fiatalabb nálam. xD) az én kis cukiságom. Omergggaaaaawd. Hihetetlen basszus. Nem fogom sokáig ragozni, mit imádok benne, és h miért vagyok ilyen kicseszetten büszke rajongója.

Egyszerűen, lenyűgöző a személyisége:

- rettenetesen kedves és jószívű
- nagyszerű a gondolkodásmódja
- hihetetlenül vicces és jópofa
- odaadó a rajongókkal –rengeteg kis videóban/ tweetben adja a tudtunkra, h mennyire imád minket. awwhie –
- imádni való a nevetése és maga az egész lénye
- kibaszott tehetséges dobos és énekes
- és ehhez még egy cuki pofi is társult. 😍😍

PERFECTO

So még egyszer BOLDOG SZÜLINAPOT ASHY!! 💖💖

Ezzel a rajzzal köszönteném fel, amit már egy hete megalkottam, but nevermind:

Plusz még néhány kedvenc képem a szülinaposról 😍😍:

So if ya liked this chapter comment in the section below or vote for it. Thanks. ;)

Love y'all! ✘✘