Reggel hamarabb keltem mind Adam ezért eldöntöttem, hogy reggelit csinálok. Ma a tojás és pirítós mellett döntöttem. Ameddig főtt a tojás addig legalább kitudtam vinni Csokit. Nagyon látszott rajta, hogy mérges mert felkeltettem, de nem akartam, hogy bepisiljon.
Ahogy visszaértem megtöröltem Csokit és lassan kész is volt a tojás. Csoki kért kaját, ezért adtam neki egy konzervet. Nagyom hangosan zörgött a táljával ami azért volt rossz mert hallottam, hogy Adam felkelt. Pont kiraktam a tányérokra a kaját amikor hallottam, hogy jön le a lépcsőn.
-Katy? Lenn vagy?
-Szia! Igen a konyhában!
-Mit csinálsz?
-Reggelit. Hmm finoman hangzik.- mögém lépett, átkarolt és megpuszilta a nyakamat. Pont egy érzékeny pont volt ezért felugrottam.
-Gyere együk meg!
A reggeli után eldöntöttük, hogy kimegyünk fürdeni, mert nagyon meleg volt. Természetesen Csoki is velünk akart jönni. Azt megengedtük, hogy a kertben kinn futkosson, de nem akartam, hogy megutálja rögtön a vizet.
Nekem baromi hamar süllyedt mert alacsony voltam. Miközben Adamnek derékig ért nekem csípőig. Persze még mindig jobb mintha fordítva lenne. Egyszer csak valahonnan előkerült Csoki és szó szerint belerohant a vízbe. Szegény szerintem nem vette észre, hogy az nem talaj. Meg is lepődött amikor belekerült a vízbe, de lelkesen oda úszott hozzánk.
-Csoki!! Hát te mit csinálsz itt?- Olyan aranyos volt ahogy úszott és közben csóválta a farkát. Felvettem és éreztem, hogy még mindig csóválja a farkát. Odajött hozzánk Adam és megpuszilt először engem utána Csokit.
-Szia kis pajtás! Hát te milyen aranyosan tudsz úszni!

Egy ideig még benn voltunk, de Csoki kiment és elkezdett a medence körül futkosni. Amikor bementünk a házba gyorsan lezuhanyoztunk és utána eldöntöttük, hogy elmegyünk a városba sétálni. Nagyon meleg van ma, úgyhogy egy rövidgatyát egy egyszerű pólót, converse cipőt és Adam pulcsiát vettem fel.

-Katy! Készen vagy?- Adam már lenn várt rám a nappaliban mert én még sminkelni akartam.
-Egy perc.
-Fél órája is ezt mondtad.
-Szívem, fél órája jöttünk ki a zuhany alól.
-Siess!
Gyorsan felvettem a pulcsit és lementem. Nem értem, hogy mit panaszkodik, hisz a tv előtt ül és focit néz. Tipikus.
-Miért olyan jó felhúni a cuccaimat?
-Baj?
-Nem, sőt kifejezetten teszik csak kérdeztem.
-Nos, ez esetben azért mert így jobban érzem az illatodat.
Kikapcsolta a tv-t felállt és megállt előttem.
-Az alsó gatyámat nem akartad felhúzni?
-Ki tudja, hogy mit hoz a sors.
Lábújjhegyre álltam és megcsókoltam. Imádtam ahogy az ajkai tökéletesen illeszkednek az enyéimhez. Nem bánom, hogy nem volt elötte barátom, így jó. Nagyon szerettem őt. Az illatát, a haját, az arcát a modorát és mindebben az volt a legszebb, hogy belsőleg ő volt a legcsodálatosabb ember akit ismertem. Bármit megtettem volna azért, hogy ne veszítsem el.
Kézenfogva mentünk be a városban és úgy nézett ki, hogy Adamet elég sokan ismerték, így egy picit kínosan éreztem magam mert ő mindenkinek bemutatott, hogy igen én vagyok a barátnője. Meg sem tudtam jegyezni a neveket annyian voltak. Mindegyikük mosolygott, de láttam a szemükben a féltékenységet.
-A suliban ennyire népszerű voltál?
-Hát cica, figyelj engem mindenki szeret, nem lehet tagadni.
Beleboxoltam a karjába, de ő csak mosolygott.
-Hova megyünk?
-Egy helyre ahova mindig is elakartalak vinni.
Egy fél óra séta után elértünk egy erdőhöz, amit nem értettem, hogy miért nem jöttünk kocsival. Az ösvény ki volt taposva, de nem indultam meg Adam után.
-Katy! Gyere.
-Nem szeretem a sötét erdőket.
-Én megvédelek! Semmi nem történik majd! Gyere!
Nem Adamtől féltem hanem a sötét helyektől. Azóta van ez az egész amikor megtámadtak. Hirtelen egy kövér könny csepp szaladt végig az arcomon. Reméltem elég sötét van ahhoz, hogy Adam ne lássa meg. Nem akartam, hogy lássa ahogy sírok, mert már elég sokszor miattam kellett egy csomó mindenről lemondania. Nem akartam, hogy ebbe is belerondítsak. Éreztem ahogy a könnyeim utat eresztenek és már nem lehetett megállítani őket. Adam odajött hozzám és átölelt.
-Úristen Katy! Ne Haragudj! Akkora egy barom vagyok. Sajnalom!
Hozzábújtam mert érezni akartam ahogy a testem átveszi az ő illatát és a teste melegét. Akármilyen meleg is volt a kezeim nagyon gyorsan jégcsapokká váltak. Mindig én rontok el mindent. Soha nem fogom túltenni magam ezen az egészen. Nem akartam Adamet miattam korlátozni a dolgaiba. Amire most gondoltam az lesz életem egyik legrosszabb döntése. Nem akaram ezt csinálni, de miatta muszáj volt.
-Gyere menjünk haza!- Átölelte a vállamat és visszamentünk a kocsihoz. Nem szoltam semmit hazafelé, de Adam keze még mindig a combomon pihent. Annyira fog eg az egész hiányozni, de idő kell nekem ehhez az egészhez.
Amikor hazaértünk felmentem a szobába összerendeztem a dolgaimat és átöltöztem pizsomába. Csoki dolgait is összeszedtem mert nem akartam itthagyni. Sikerült még az előtt összerámolnom, hogy Adam bejött volna. Befeküdtem az ágyba és egy 10 perc mulva éreztem ahogy besüpped az ágy a súlya alatt. Odabújt mellém és elkezdte puszilgatni a nyakamat. Éreztem, hogy tényleg ez a legrosszabb döntés, de nem tudtam mit tenni.

Olyan hajnali 5 körül sikerült felkelnem. Nagyon halkan lépkedtem a házba nehogy felkeljen. Csoki elég mérges volt amiért felkeltettem, de sajnos nem akartam itthagyni. Adamnek írtam egy levelet.

Adam!
Szeretném, hogy tudd nem azért megyek el mert valami rosszat tettél hanem azért mert nem hagylak normális életet élni. Nem akartalak befolyásolni a döntéseiddel kapcsolatban, de látom, hogy mennyi dologról mondasz le miattam. Szeretném, hogy éld az életed! Szeretném ha boldog lennél! Kérlek ne keress sehol, mert az csak jobban fájna mindenkinek. Szeretnék saját lábra állni. Remélem azért még találkozunk! Szeretlek!
                                                   Katy

Ennél nehezebb döntést még soha nem hoztam meg. Kimentem az ajtón és éreztem azt az ürességet ami  körül vesz. Haza nem mehetek, mert ott keresne először. Legalább is nem lakhatok otthon. Remélem találunk valami megoldást erre az egészre. Szerencsére nem volt sok cuccom ezért könnyen elbírtam mert láttam, hogy Csoki nem akar sétálni ezért kézbe vittem hazáig.
Amikor haza értem olyan 6 körül lehetett. Nem nagyon számított, mert a nagyi mindig hajnali 5 körül fennvolt már. Csokit letettem a földre, mert ahhoz képest, hogy pici volt elég jó súlyban volt. Bementem a házba és  egyenesen a konyhába mentem. Tudtam, hogy a mamit ott találom.
-Szia!
-Katy! Hát előkerültél?
Csoki elkezdte szagolgatni a nagyi lábát amikor a mama felugrott ijedtében.
-Hát ki ez a cukiság?
-Mama ő itt Csoki. Adamtől kaptam.
-Tényleg és ő hol van?
-Beszélnünk kell! Nincs sok időm ugyhogy szerintem elkezdtem.
-Mi történt?
Leültem a székre és láttam a nagyi  tekintetén, hogy nagyon aggódik.
-Szóval, a balesetem óta nem tudtam beletörődni abba, hogy nem csinálhatok semmit csak otthon ülhetek. Adam vette nekem Csokit amivel sokkal jobb lett mert most csak nézz rá! Nagyon szeretem Adamet, de láttam, hogy miattam nem élheti a teljes életét.
-Ezt miből gondolod?
-Sehova nem jár el és velem sem tud olyan helyekre menni ahova akarná, mert még mindig félek a sötétben azóta is. Nem akartam, hogy emiatt ne érezze jól magát. Most éreztem úgy, hogy el kell mennem. Nem maradhattam. Tudom, hogy itt keresne először szoval mindjárt megyek, csak még nem tudom, hogy hova.
-Jaj, Katy! Szerintem nincs igazad! Adam nagyon szeret téged és én nem úgy ismertem meg, hogy ha nem tetszik neki valami akkor azt annyiban hagyja. A te döntésed. Segítsek valamiben?
-Nem tudod, hogy hova tudnék menni?
-Vissza hozzá.
-Nem úgy értettem.
-Nem akartam elmondani, de van egy lakásunk egy másik városban. Jelenleg üresen áll, de a nagyapád azt mondta, hogy tartsuk meg mert még szülségünk lesz rá.
-Köszönöm.
Elköszöntem tőle és ő megmondta hogyan jutok oda. Szerencsére nem volt messze. Rákerestem és elég jónak tünt. Sok munkalehetőséggel. A mami csomagolt kaját, mert tudta, hogy nem volt az a lakás használva így nem is volt kaja. Szóval új élet egy új városban. Egyetlen egy valami hiányzott és az Adam volt.