Lánykérés
Adam szemszöge
El sem hiszem, kurvára ideges vagyok. Ma szeretném megkérni Katy kezét. Nagyon szeretem és tudom, hogy fiatalok vagyunk, de akkor is megszeretném tenni. Beszélnem kell előtte Daemonnal. Még senkinek nem mondtam, hogy mit tervezek. Szerencsére Katy elment futni, így nem kell lepleznem az idegességem. Tárcsáztam Daemon számát és egy örökkévalóságig tartott mire felvette.
-Csá haver!- szolt bele a telefonba.
-Na végre! Azt hittem, hogy sosem veszed fel!
-Jézusom nyugi, tudod te, hogy hány óra van?
-Passz, 8-9?
-Majdnem. Na mind1 mit akarsz?
-Tudnánk talalkozni? Sürgős.
-Ömm persze! Fél óra mulva a parkban?
-Nem jó, Katy arra felé fut... Az autópálya melletti benzinkút?
-Haver! Ne már! Ott akarod kiszedni a szerveim, mi?
-Jó akkor a pláza! De siess!
-Értem, sietek főnök.
Bontottam a vonalat, a kezembe vettem a kulcsaim és irtam egy cetlit Katynek, hogy elmentem Daemonnal.

Fél óra múlva már ott is voltam ahol megbeszéltük. Amint megláttam Daemon dusterjét kiszálltam a kocsimból és megindultam felé.
-Na mizu?- Szállt ki a kocsijából Daemon.
-Beszélnünk kell.
-Minden rendben??
-Ha az lenne akkor ennyire sürgetném, hogy találkozzunk?!
-Jó nyugi, inkább mondd h mivan.
-El akarom venni Katyt. Megakarom kérni a kezét.
-És ez miért baj?
-Ha nemet mondd??
-Nem fog.
-Honnan veszed?!
-Adam, nem láttam az évek során olyan lányt aki ennyire szeretett volna. Gondolj bele..
-Igazad lehet.
-Na és a gyűrű már megvan?
-Meg. Este akarom megkérni, de faszom, semmi ötletem, tudod, hogy nem én vagyok a romantika példaképe.
-Ebbe tudod, hogy nem tudok segíteni. De ha bármi van hivj.
-Kösz haver.
Beszéltünk még egy kicsit majd elindultam haza. Valószínűleg Katy már hazaért. Ha jól időzitettem akkor most fürdik és én is beszállhatok.
Hazaértem és igazam volt. Katy fürdött. Nála egy tusolás fél óra egy zuhanyzás meg kettő.
Felmentem az emeletre egyenesen a fürdőbe.
-Szia kicsim.- Odamentem, bahajoltam a kádba és megcsókoltam.
-Szia, merre voltatok?
Elkezdtem levetkőzni, közben ki kell találnom, hogy mit mondjak. Nem én voltam az aki a plázába szokott járni úgy hogy valami mást kellett mondanom.
-Daemon elcseszett valamit a kertben és segítettem neki.
Katy előrébb húzódott és beültem mögé.
-Olyan furcsa vagy.
Belecsókoltam a hajába és mégjobban magamhoz húztam.
-Csak fáradt vagyok.
-Te beszélsz? Most futottam vagy 10 km-rt.
-Igazi kis harcos vagy.
-Szeretlek.
-Én is, Katy.
Elüldögéltünk még olyan negyed óráig aztán meguntam és kiszálltam. Megtürülköztem, aztán Katy is kiszállt. Fura szokása, hogy megvárja míg a víz majdnem teljesen lefolyik majd utána szál ki. Voltak ilyen apró dolgok amikre odafigyeltem, de ő nem tudja, hogy ezeket megjegyzem. Odaadtam neki a türülközőjét, majd magára hagytam és bementem a szobába. Felöltöztem majd lementem valami kajáért.
Mire kitaláltam, hogy mit egyek Katy is lejött.
Teljesen fel volt öltözve.
-Hova mész?
-Csokinak elfogyott a kajája meg nincs fürdőhab meg ilyenek. Ja meg kaját is kell vennem. Gondolom nincs nagyon kedved, úgyhogy én megyek is.
-Elmennék én, de éhes vagyok.
-Tudom szivem, egyél majd jövök!
Elindult az ajtó felé de még utána szoltam.
-Hé Katy!
-Hm??
-Szeretlek!
-Én is.
Hallottam, hogy becsukódik az ajtó és pont akkora melegedett meg a kajám is. Kivettem a mikróból és elkezdtem gondolkodni. Mindig kajálás közben jönnek a legjobb ötletek.
Akadt egy tök jó tervem ami még romantikusnak is hathat. Gyorsan összekészíettem a dolgokat ami kell és felhívtam Daemont, hogy segítsen.
Katy olyan 6 körül ért haza. Szerencsére én már  előbb otthon voltam.
Amint meghallottam, hogy hazaért rohantam, mert nem szerettem, ha ő cipeli a cuccokat.
-Szia!
-Várj segítek.- Kivettem a cuccokat a kezéből és megcsókoltam.
-Köszi.
Bementünk és gyorsan elpakoltunk.
Fel 8ra kellene odaérnünk a partra, mert akkor kezd lemenni a nap és egy naplementének ki nem örül.
-Katy! Gyere megyünk?
-Várj, hova?
-Meglepetés! Gyere.
-Tudod, hogy utálom a meglepetéseket.
Megfogtam a kezét es beinvitáltam a kocsiba.
Negyed óra mulva meg is érkeztünk a parkhoz.
-Miért jöttünk a partra? Hideg van már a fürdéshez.
-Ne hisztizz! Gyere.
Megfogtam a kezét és sétálnunk kellett egy picit mire odaértünk a pavilonhoz.
Tökéletesen minden megvolt csinálva. Lámpafüzér volt felrakva lepedő leterítve és egy piknikkosár rajta. Amikor én elmentem csak a füzér volt felrakva a többit Daemonra bíztam.
-Adam?
Felmentünk és megfordultam. A zsebemben szorítottam a kis dobozkát.
-Tudod Katy, életem legszebb időszaka ez. Amikor megismertelek már tudtam, hogy veled szeretném leélni az életem. Abban a pillanatban amikor megláttalak a szivem mintha kiugrott volna a helyéről. Életem végéig védelmezni akarlak, óvni mindentől ami rossz. Mindent megszeretnék neked adni ami csak lehetséges. Én akarok lenni az egyetlen az életedben mint féfi.- Szünetet tartottam és letérdeltem.- Te vagy életem szerelme, mindennél jobban szeretlek. Barmit megadnék azért, hogy mosolyogni lássalak. Katy Tailor, lennél a feleségem?- kinyitottam a dobozt amibe a gyűrű lapult. Láttam, hogy Katy szemébe könnyek gyültek de bólogatott.
-Igen! Ezerszer is! Felhúztam a kezére a gyűrűt, felálltam és megcsókoltam. Magamhoz húztam és tudtam, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb ember.