Öt hónappal később

-Adam! Kelj már fel!
-Mivan?!
-Beteg a kutya, egész éjszaka a hányását takarítottam mi közben te aludtál! Kelj fel és segíts!
Elegem van, hogy mindig csak utána és a kutya után takarítok. Ha hazajön leül a TV elé és már csak este foglalkozik velem.
-Istenem, hogy ebbe a házba még aludni sem lehet!
-Tényleg?! Tényleg így gondolod?! Tudod mit?! Aludjál csak majd én megoldom!
Kiviharzottam a szobából és egyenesen a kocsi felé vettem az irányt. Menet közben felkaptam Csokit és vigyáztam nehogy lehányjon. Idő közben letettem a jogsit, mert már elegem volt, hogy sehova nem tudtam menni. Eladtam a lakást és ebben a városban lévő házat felújítottuk, kiadtuk. Nem volt szívem megvállni örökre tőle. Ez volt a legjobb. Vissza költöztem Adamhez és néha Tris is meglátogatott minket. Mostanában sokat veszekedtünk Adammel. Nagyon furcsa volt.

Pár órával később

Kapott egy szurit és egy infúziót nehogy kiszáradjon. Hazavittem és betettem az ágyába. Szerencsére nem talaláltam otthon Adam kocsiját. Remélhetőleg elment edzeni. Ajánlom neki.
Úgy döntöttem, hogy elmegyek futni. Ki kell szellőztetnem a fejem. Utáltam vele veszekedni. Nem tudom, hogy mitől romlott el ennyire a kapcsolatunk. Félek, hogy már a végét rugdossuk.
Már vagy fél órája futok amikor megszólalt a telefonom.
-Haló?- szoltam bele.
-Katy?- Egy ismerős hang szolt bele. Nem tudtam megmondani, hogy ki volt.
-Igen?!
-Folt vagyok!- Nagyon furcsa volt nekem..- Történt valami... Adam..
-Mi?
-Olyan részeg, hogy nem tud magáról, haza akar menni, de nem engedem így vezetni. Érte tudnál jönni?
-Persze.
Elmondta, hogy hol vannak aztán bontottam a vonalat. Tudom, hogy szokott inni na de ennyit?
Tíz perc alatt visszaértem. Végig sprinteltem. Kb öt perc alatt odaértem a kocsmához. Láttam Foltot és Adamet ahogy pár fickóval beszélgetnek... Nem tüntek túl barátságosnak.
-Adam!
Felém fordultak mind a négyen.
-Katy! Most azonnal vidd el innen Adamet! Én elintézem!
Láttam ahogy az egyik csávót elkapja a röhögö görcs.
-Jaj Adam, nem is mondtad, hogy ilyen dögös csajod van.
Adamnél eltört a mécses, megfordult és reflex szerűen orrba vágta a csávót. A csávó hátraesett és Adam tovább ütötte
-Adam!
Nem érdekelte, hogy ott vagyok, csak ütötte tovább. A másik csávó is beszállt, de őt Folt ütötte mielőtt elért volna Adamig. Próbáltam megközelíteni annélkül, hogy engem ütne meg.
-Kérlek! Szállj be a kocsiba! Most!
-Katy! Ebbe ne szolj bele!- Dühös volt. Nem is kicsit. Ennek a tetejében még részeg is volt. Nem jó ez a két kombináció.
Két fiatal csávó kijött a kocsmából és meglátták, hogy mi történik rögtön rohantak szétszedni őket.
-Adam mégis mi a faszt csinálsz?!- kérdezte a  szőke hajú csávó. Adam próbált visszamenni, de a szőke és a fekete haju csávók lefogták őt.
-Daemon legalább te engedj el!- Szolt Adam a fekete haju csávó felé.
-Haver, nyugodj le. Nem eresztünk. - Rámnézett a csávó akinek valoszínűleg Daemon volt a neve.- Katy, ugye?- Amikor látta, hogy bologatok folytatta.- Szerintem vidd haza. Melyik a kocsid?
Odamentünk a kocsihoz és Adam beszállt. Szerencsére nem erősködött, hogy a vezető ülésbe üljön. Hazafelé éreztem a szemeit rajtam, de nem törödtem vele. Még mindig baromi mérges voltam rá. Nem akartam vele beszélni. Amikor leparkoltam és kiugrottam a kocsiból megsem várva, hogy ő is kiszálljon.
Bementem a házba és egyenesen a könyvtárba mentem. Mindig oda vonultam el.
-Katy kérlek várj.- Utánam rohant, de nem törődtem vele. Megszorította a karomat mire felszisszentem. Maga felé fordított, de nem voltam hajlandó felnézni rá.- Kérlek kicsim beszélj hozzám! Ne haragudj, ezentúl többet fogok segíteni, kérlek szolj hozzám.
-Eressz el! Bűzlesz az alkoholtól! Így nem fogok veled beszélni. Ha kijózanodtál akkor gyere. Addig nem érdekelsz.
Ezzel megfordultam és elmentem. Nem akartam, hogy olyanokat mondjon amit megbánna vagy olyat ígérjen amit nem tud megtartani. Részegen mindig elakar mondani mindent, ezért nem akarok vele így beszélni.
Már éjfél körül járhatott amikor éreztem, hogy ragad le a szemem. Felmentem az emeletre és bementem a szobába. Adam aludt, nem akartam felkelteni ezért halkan elmentem fogat mosni és utána befeküdtem mellé az ágyba.
-Katy?
-Igen??
-Ugye tudod, hogy nagyon nagyon szeretlek? Nem akartam veled veszekedni.
-Tudom.
Valahogy nem voltam már annyira mérges ezért közel kucorogtam Adamhez és a mellkasába furtam a fejem. Éreztem ahogyan vett egy nagy levegőt majd kifújta azt. Megkönnyebbült.
-Én is nagyon szeretlek.
Belecsókolt a hajamba.
-Jóéjt, kicsim.
-Jóéjt.

Amikor reggel felkeltem ugyanabba a pozícióba voltunk mint ahogy elaludtunk.
-Jóreggelt!
-Neked is!
Felnéztem rá és láttam ahogy rámmosolyog. Imádtam ezt a mosolyt. Öszinte mosoly.
-Mit szeretnél ma csinálni, szivem?
-Hmmmm aludni.- Elkezdtett nevetni.
-Most keltél fel és máris aludnál?
-Ha mellettem vagy akkor igen.- Kicsit feljebb mentem és megcsókoltam. Adam hanyatt feküdt és magára húzott.
-Tudod, ennél tökéletesebbet nem is mondhattál volna.- A mosolyánál jobban a reggeli erekcióját szerettem jobban. Felültem és levettem a pólómat, jelezve, hogy mit szándékozok tenni.- Gyönyörű vagy. - Lehajoltam, hogy megcsókoljam, ő megfordult és most én kerültem alulra. Beletúrtam a dús hajába és éreztem ahogy a szája egyre lejjebb megy. Elkezdte ingerelni a mellbimbóimat nekem meg megfeszült a gerincem. Érzetem, hogy már nem bírom sokáig ezért elkezdtem lehúzni az alsóját. Értette a célzást ezért segített lerúgni magarárol az alsót és utána nekem is lehúzta a bugyimat.- Sokkal egyszerűbb lenne ha meztelenül aludnál. Nem de?
-Adam!- Elkezdtem nevetni majd felhúztam magamhoz, hogy megcsókoljam.- Szeretlek.
Válasz ként belém csusszant. Várt egy kicsit majd elkezdett mozogni. Egy pár másodperc mulva a tesünk felvett egy ritmust és én éreztem, hogy a csúcson vagyok. Meghúztam Adam haját majd pár lökés után ő is rám rogyott.
-Én is szeretlek, kicsim. Mindennél jobban.
Mindketten ziháltunk. Vártam amíg a lélegzésem lecsillapodjon majd oldalrafordultam mert időközben Adam legurult rólam.
-Mi lenne ha itthon maradnánk? Egész nap csak pihennénk?
-Hmm remekül hangzik.
-Éhes vagy?
-Te most a fejembe olvasol?
-Nem, csak ismerlek.
-Istenem, de imádlak.

Két héttel később
Arra keltem, hogy ki kell rohannom a wc-be ha nem akarom lehányni a padlót. Mostanában nagyon nagy a hányinger érzetem és szinte minden kijön belőlem.
Amint megint kijött aminek kellett leültem a csempére. Szédülök.
Hallottam Adam lépteit közeledni.
-Kicsim, minden rendben?
-Igen, persze.- Nem akartam, hogy aggódjon. Fogalmam sincs, hogy mit szedhettem össze.
Felálltam, de megszédültem. Adam utánam kapott még időben mert különben nagyot koppantam volna.
Felkapott és bevitt a szobába. Letett az ágyra majd befeküdt mellém.
-Talán be kellene mennünk a korházba. Nagyon aggódok.
Nem akartam pánikot kelteni, de ma megyek nőgyógyászhoz. Nem hiszem, hogy ez egy egyszerű betegség. Valahogy el kellene neki mondanom.
-Szivem, szerintem ez nem egy szimpla betegség.
-Várj, mi?
Nem tudtam elmondani, hogy mire gondolok mert megint elkapott a hányhatnék ezért visszarohantam a fürdőbe. Adam jött utánam, de az ajtóban megállt. Tudta, hogy nem szeretem ha benn van amikor éppen az életemet is kihányom.
Felültem a kád szélére és felnéztem rá. Nem tudtam megszólalni. Odajött és legugolt elém.
-Mi az amit nem mondasz el?
-Nem tudom, hogy ez igaz vagy sem, de ma megyek nőgyogyászhoz.
-Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy terhes vagy?
-Igen, nem akartam, hogy kiakadj de mostanában sok a reggeli rosszullét. Egy betegség nálam 2 napnál tovább nem nagyon tart....
-El-Elkísérhetlek?
Mindenre számítottam, csak erre nem. Azt hittem, hogy kiabálni fog vagy mérges lesz mindenre számítottam csak erre nem.... Ránéztem és elmosolyodtam.
-Megtennéd?
-Hogy kérdezhetsz ilyet? Máshol nem lennék szívesebben!
-É-én csak azt hittem, hogy mérges leszel.
-Ennél tökéletesebb nem is lehetne. Istenem Katy, miért gondoltál rá, hogy nem örülnék?!
-Csak mert nem terveztük...
-És?  Azt hiszed, hogy ettől majd kevéssbé jobban szeretlek?
-Nem tudom..

Felöltöztem és elindultunk az orvoshoz. Boldog voltam. Adam nem reagált úgy ahogy gondoltam. Sokkal jobb volt.
-Melyik orvoshoz megyünk?
-Dr.Styleshez. Állítólag ő a legjobb.
-Oh...

-Miss Tailor?
-Igen!
Bementünk a rendelőbe és Mr.Styles ránk mosolygott.
-Üdvözlöm. Dr.Harold Edward Styles vagyok.  De kérem szólítsanak Harrynek.
-Én Katy Tailor és ő a barátom Adam Lawson.
Kezet ráztak majd intett, hogy üljünk le.
-Nos miben segíthetek?
-Azt hiszem, hogy terhes vagyok. Nem vagyok biztos benne, de nagyon sok a reggeli rosszullétem és a menstruációm is késik.
-Rendben. Akkor kérem feküdjön fel és megnézzük egy ultrahanggal.
Felfeküdtem és érztem ahogy egyre idegesebb vagyok. A doktor úr leült a székre és felhajtotta a pólomat. Valamilyen krémet kent a hasamra és elkezdte az ultrahanggal keresni a babát (már ha van).
Egy pár másodperc mulva megszólalt.
-Hölgyem, úram gratulálok. Nem tévedett. Ön terhes.
Ránéztem Adamre és láttam, hogy mosolyog. Nagyon mosolygott. Én elsirtam magam ennek láttán. Istenem tényleg megtörténik. Attól a férfitől lesz gyerekem akit teljes szívemből szeretek. Adam odajött és megcsókolt.
-Szeretlek életem.
Mr.Styles letörölte a krémet és kinyomtatott valamit. Visszaült az asztalához és elkezdett irni valamit.
-Gondolom szeretne vitaminokat szedni ami megelőzi, hogy a gyereknek bármi baja legyen. Ezek a legjobbak. Megbeszélünk egy időpontot és akkor talán már megtudjuk mondani, hogy fiu-e vagy lány.
Ránk mosolyogott és atnyújtott pár receptet. Megbeszéltük a kovetkező vizsgálat időpontját majd felálltam és megköszöntem mindent és elindultam kifelé.
-Mr. Lawson?
-Igen?
-Egy pár pillanatra rabolhatnám az idejét?
-Persze.- felémfordult.- Kicsim, addig várj meg a kocsiban.

*Harry és Adam beszélgetése*
-Igen, doktor úr?
-Csak szeretném elmodnani, hogy mi vár magára ebbe a pár hónapban. Mivel látom, hogy nagyon fiatalok mind a ketten ezért mindennek nagy a kockázata. Egy a lényeg. Ebben a pár hónapban minden legyen úgy ahogy Miss.Tailor szeretné. Kerülje a veszekedést meg a streszt. Nem szeretném ha a kisasszonynak bármi baja legyen ezért minnél többet pihenjen. Kerüljön minden fizikai munkát.
-Köszönöm!

-Na, mi volt?
-Semmi érkeses.
-Adam!
-Csak mondta, hogy vigyázzak rád.
Mielött elindultunk volna megcsókolt. Életem legszebb napja.

________________________________
Ez a rész most elég hosszúra sikeredett. Renélem tetszeni fog nektek. A következő rész az már az epilógus lesz. Ennek a történetnek is egyszer vége kell, hogy legyen. Remélem tetszett!