Egy hét telt el azóta, hogy hazajöttem. Nem voltam képes visszamenni. Egész nap fel-alá járkáltam a házban. Kiderült, hogy több mint 4000$ életbiztosításuk volt a nagyszüleimnek. Hirtelen nem tudtam vele mit kezdeni, de egy valamit tudtam. Ebből a pénzből rendesen megcsinálom a sírjukat. Megérdemlik. Megint a kezembe van a papa levele. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért. A levélben bennevolt anyám telefonszáma, de nem hívtam fel. Nem is fogom. Nem éreztem soha, hogy szeretnek. Ez be is igazolódott. Sokkal jobb így, hogy nincs benne az életemben.
Úgy terveztem, hogy ma elmegyek futni. Elfutok az edzőteremig, hisz olyan hirtelen eltüntem, hogy senkinek nem mondtam semmit. Remélhetőleg Adam nem lesz ott hisz ő általában csütörtökön nincs ott.
Egész úton gondolkodtam. Észre sem vettem, hogy Csoki mindjárt szomjan hal. Szerencsére hoztam neki vizet. Megálltunk pihenni. Legalabb egy öt perc kellett mire ujra visszatért belé az erő. Futás közben az ember általában nem gondolkodik. Nekem néha megy, néha nem. Iszonyatos fájdalmat érzek. Senkim nincsen Csokin kívűl. Hiányzik a mama, papa Adam és Tris. Ők voltak a családom. Nagyon hiányoznak.
Amikor odaértem az edzőteremhez felvettem magahoz Csokit. Tudtam, hogy Cameron szereti a kutyákat így nem bánná ha velem jönne.
-Jónapot!
Cameron edző felnézett az asztala mögül és nagyon meglepettnek látszott.
-Katy?- Hallottam a hangjában némi örömöt.- Gyere! Ülj le!
-Köszönöm!
-Hát, te mi járatban?
-A mamám meghalt. Haza kellett jönnöm és bocsánatot is szerettem volna kérni amiért csak úgy elmentem.
-Őszinte részvétem. Nem is tudtam. Most hol dolgozol? Vagy mit csinálsz?
-Egy étteremben. Nagyon hiányzik minden, de sajnos még mindig nem csinálhatok semmit.
-Szereted azt amit csinálsz?
-Nem volt nagyon választásom. Nem ez volt a tervem, de így alakult. Nem olyan rossz azért. Szeretem.
-Katy. Nekem nem kell játszanod magad. Lehet, hogy most csak a nagymamád miatt vagy szomorú ennyire, de látszik, hogy nem vagy jól.
Azért ennyire rosszul nem titkolom, de teljesen átlát rajtam.
-Nem tudom, hogy mennyire vagy jártas ebben a témában, de Adammel szakítottam. Azért is mentem el másik városba. Úgy éreztem, hogy miattam nem csinálja azt amit szeret. A napja abból állt, hogy dolgozott és hazajött. Nem volt semmilyen dolog amit szeretett volna csináni. Mindennap ugyanaz.
-Na várjunk csak! Te tényleg azt hiszed, hogy Adam nemcsinálta azt amit szeret? Téged mindennél jobban szeretett. Talán még a húgánál is jobban. Ne tudd meg, hogy milyen állapotban volt. Bejött ide és úgy nézett ki mint egy élőhalott. Többször megverette megát, hogy elviselje a fájdalmat. Olyankor haza kellett küldenem. Nagyon hiányzol neki. Adam soha nem csinált olyat amit nem akart volna.
Erre nem tudtam mit mondani. Nem gondoltam volna, hogy ennyire elcsesztem mindent.

Annyira elbeszéltük az időt, hogy már teljesen besötétedett mire kiértem a teremből. Kutyát nem engednek fel buszra úgyhogy maradt a rémálom út. Miközben jöttem idefelé nem arra mentem ahol az a barom megtámadtott. Azzal az volt a baj, hogy 2km plusz kerülő. Így is Csoki a kezembe alszik mert ilyenkor már ágyban szokott lenni és eléggé makacs ahhoz, hogy tartsa a napi ütem tervet. Cameron hazavitt volna de még volt egy késői edzés a hobbistáknak.
Azon gondolkodtam, hogy valamelyik lakást el kellene adnom és leteszem az edzői vizsgát. Sajnos hamar el kellett vetnem az ötletet. Egy edző feladata nem csak abból áll, hogy dirigálsz a többieknek és megy magától. Ha lenne egy segédedző aki segitene az úgy még oké de senki nincs. Jelen pillanatban az volt a legnagyobb problémám, hogy minnél előbb sérülés nélkül haza érjek.
10 perc mulva egy fekete BMW behajtott elém és kipattant valaki a kocsiból. Egyből tudtam, hogy ki az. Adam tiszta feketében volt. Megindult felém és amint odaért hozzám esélyem sem volt semmire mert megcsókolt. Ez volt az eddigi legszenvedélyesebb és legvadabb csókunk. Képtelen voltam elhúzódni tőle. Nem is akartam, de Csoki megmozdult a karomba és felébredt. Amint meglátta Adamet kiugrott a kezemből, szerencsére még időben elkapta Adam.
-Hogy kerülsz ide?
Próbáltam előadni, hogy nagyon dühös vagyok de alig álltam a lábamond ezek után.
-Katy, kérlek adj egy percet! Csak egyet.
-Rendben. Mit akarsz?
-Én, én nem tudom, hogy mit képzeltem...Nagyon hiányzol. Amint Cam felhívott, hogy itt vagy mindent otthagytam és reménykedtem, hogy megtalállak. Amikor felvetted nekem a telefont el sem akartam hinni, hogy tényleg megtetted. Nem tudom, hogy mit mondjak. Nagyon szeretlek. Soha nem tudlak elfelejteni.
Elkezdtem sirni. Tudtam, hogy nem csinálhatom meg vele. Nagyon fáj kimondanom, de hazudnom kell neki. A férfi akit szeretek annak kell hazudnom.
-Sajnálom Adam, én már nem.
-Mi? Katy?!- Láttam, hogy elkezd ő is sirni. Soha nem láttam még sirni. Egyre jobban elkezdtem sirni. Nem birom. Neki így a legjobb. Miattam ne éljen olyan életet amit nem akar.
-Ez lesz a legjobb.
-Katy, ezt te sem gondolhatod komolyan. Kinek jó így?! Nekem aztán nem. Azt..azt hittem, hogy... Még mindig szeretsz. Naiv vagyok és hülye.
-Adam, kérlek ne mondd ezt. Egyszerűen nem akarom, hogy olyan életet élj amit nem akarsz.
-Azt hiszed, hogy miattad nem éltem olyan életet?! Ugye most csak viccelsz?! Te vagy életem szerelme. Egyszerűen minden nélküled töltött idő felesleges.
-Kérlek ne nehezítsd meg. Elég nehé ez így is.
Nem birtam tovább. Mind a ketten szenvedünk. Kivettem a kezéből Csokit és leraktam a földre. Utána Adam szemébe néztem és lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam. Nem tudom, hogy mit miért csinálok. Nem bírok tovább nélküle lenni. Képtelen vagyok rá. Tudom, hogy önző vagyok, de nem érdekel. Adam szorosan magához húzott és miután végetért a csók a mellkasára hajtottam a fejem.
-Adam? Most nekem kell valamit mondanom. Hazudtam. Hazudtam amikor elhagytalak, csak magamat akartam becsapni avval, hogy nem szeretlek. Most is. Egyszerűen nem volt olyan nap, hogy ne gondoljak rad. Nagyon szeretlek.
-Én is, Katy.
Még egy 5 percig így álltunk majd elhúzódtam.
-Nálad aludhatok ma? Nagyon üres a ház.
-Persze, miért hol van a nagyid?
Képtelen voltam válaszolni. Nem ment. Kitört belőlem a sírás. Adam mintha a gondolataikban olvasott volna.
-Katy nagyon hülye vagyok! Sajnálom!
Magához húzott és próbált megnyugtatni. Simogatta a hátam és puszilgatta a fejem.
Amikor Csoki elkezdte kaparni a lábamat elhúzódtam és felvettem.
-Menjünk?
-Persze.

Nem sokat beszélgettuk hazafelé. Néha lopva ránéztem és láttam, hogy ideges. Folyanatosan úgy szorította a kormányt mintha az élete múlna rajta.
-Tris ottvan?
-Nem, elköltözött. Elment egyetemre az ország másik végébe. 
-Oh, értem.
-Katy?
-Hmm?
Leállitotta a motort a ház elött, de nem szállt ki. Felém fordult és mondta.
-Miért hiszed azt, hogy olyan életet élek amit nem akarok? Nekem te vagy a mindenem. Sosem csinálok olyat amit nem akarok. Én így akartam. Azt akartam, hogy ha hazajövök a gyönyörű barátnőm várjon otthon. Azt akartam, hogy minden reggel a te arcodat lássam. Én, én csak azt akartam, hogy velem legyél. Azt nem akartam, hogy elmenj. Ez a pár hónap baromi nehéz volt nélküled. Senki nem mondott rólad semmit. Nem tudtam, hogy mi van. Kérlek máskor inkább vágj pofán minthogy elmenj. Nagyon szeretlek.
-Adam. Nem akartam. Nekem is nagyon szörnyű volt ez a pár hónap. Amikor megláttalak avval a nővel az utcán újra összetört a szívem. Azt nem értettem, hogy miért hivogattál amikor egy másik nővel találkozol.
-Ki?- Gondolkodott egy picit majd eszébe jutott, hogy kiről beszéltem.- Jaaa, már megvan. Megkért, hogy a fiával foglalkozzak. Box. Letettem az edzőit és gondolkodok azon, hogy legyen saját egyesület. Azért jártam azon a környéken. Megnéztem a termeket. Semmi nőügyem nem volt utánad. Mindig rád vártam.
Akartam valamit mondani, de Csoki hirtelen felélénkült így be kellett mennünk mielőtt a kárpitot szétszedi.