Mennyi az idő? Valahol a hajnali 6 és 7 között lehet. Valaki kopogott a bejárati ajtón. Ki keresne minket ilyenkor??
Úgy nézek ki mint akit máglyán égettek volna el egy 2 perce. Kinyitottam az ajtót és Adam állt ott.
-Öö te mit keresel itt?
-Jó reggelt neked is!- Meg puszilta az arcomat és autómatikusan bement a konyhába.
-Még egyszer. Te mit csinálsz itt hajnali fél hét kor?
-Reggelit csinálok és reméltem, hogy csinálsz nekem egy olyan isteni kávét.
-Én nem vagyok a reggelek embere úgyhogy csinálj amit akarsz, de én vissza fekszem aludni.-Tudom, hogy nem vagyok kedves, de komolyan reggel ki az?
Felrohantam a lépcsőn becsuktam az ajtót és megpróbáltam vissza aludni.
Már éppen vissza aludtam volna amikor kopogtak az ajtómon.
-Aludni akarok! Ne gyere be!
-Pedig csináltam neked reggelit! Banános palacsintát. Tudom, hogy az az egyik kedvenced!- Benyitott és megcsapott a friss palacsinta illat. Ennek nem tudtam ellenállni. A palacsintánál csak a pogácsát szeretem jobban. Azért még ölni is tudnék.
-Adam, értem, hogy szeretsz főzni, de miért pont nálunk? Én aludni szeretnék!
-Megbántam amit multkor csináltam és megfogadtam, hogy hiperszuper kedves leszek csak, hogy megbocsáss. Neked én vagyok az első barátod-és remélem az utolsó-ezért nem szeretném ha valami rossz élmények lenne.
-Ez aranyos.- Tényleg az volt.- De nem lehetne, hogy máskor mondjuk olyan 10 felé jössz?
-Én is szeretek aludni, de csak miattad keltem fel ilyen korán, na meg azért mert a hülye húgomnak a pasija nálunk aludt és úgy horkol mint egy medve.
-Nekem ez egyszerre nagyon sok. Tegnap megtudtam, hogy a húgod végzős most meg azt, hogy baratja van?
-Nem tudtad? Általában úgy mutatkozik be, hogy Hello Tris vagyok és van barátom.
-Ha-ha. Engem nem is így köszöntött. Ez rosszat jelent?
-Nem, ezt azt jelenti, hogy csíp téged.
-Oh az jó.
Ezután nem nagyon beszéltünk. Megettük a palacsintát utána lementünk és elmosogattam.
-Mondtam, hogy ne gyere értem vissza! 13 éve buszozok nem halok bele.
-De ha itt a lehetőség? Ráadásul velem lehetsz egy kocsiban!
-Ez fantörpikus, de nem kell.
-És ha hozok pogácsát?
Most szórakozik? Pont a gyenge pontomat támadja?
-N-nem kell. De aranyos vagy.
-Frissen sütöttet hoznék. Tudom, hogy az a kedvenced!
-Csábító ajánlat, de vigyázzon kell a vonalaimra, ha nyáron jól akarok kinézni.
-Jaj ne csináld már! Jól nézel ki és ezt te is tudod!
-Nem! Jó a busz és kész!
-Rendíthetetlen vagy!
-Hát ez van.- Odajött és átölelt. Neki volt a legjobb illata. Olyan erdei fenyő egy kis férfi illattal keverve. Isteni!
-Na jó nekem el kell mennem. Délután találkozunk!- megpuszilt és utána elengedett. Kikísértem az ajtóhoz már csuktam volna be amikor megfogott felemelt és megcsókolt. Most nem hagyott ott, de amikor befejezte nagyobb mosoly volt a száján mint amit valaha láttam. A gödröcskéit meg egyszerűen imádtam. Haláli cuki volt.
-Szia!

-Katy! Légyszi gyere ide!- Úgy látszik felkelt a nagyi.
-Jövök!
-Nem akartam zavarni, de Adam volt itt?- Imádta Adamet. Mindig róla kérdezett ha elment két perc mulva megkérdezte, hogy mikor jön újra.
-Igen, csinált reggelit, meg beugrott egy kávéra.
-Mikor találkoztok újra?
-Edzésen.
- Mondd meg neki, hogy puszilom.
-Okés.
Amióta Adamet ismerem minden sokkal könnyebbnek tűnik. Nem látom azt a sok negatív dolgot és nem úgy kelek fel mindennap, hogy jaj mi lesz, hanem csak lesz ami lesz.

Ebben a két hétben minden a legjobb volt. Adam olyan kedves volt és ahol tudott ott segített. A nagyi is felépült és én is vissza mehettem dolgozni.
Most éppen vacsorát főzök magamnak és Adamnek. A nagyit elküldtük bingózni. Azóta nem volt amióta volt a balesete. Megbeszéltük, hogy majd elmegyünk érte.
Ha Adam nálunk volt a mama nem hagyott minket kettesbe. Mindig ott volt mert nagyon megkedvelte Adamet.
-Szia! Hiányoztál!- mondtam Adamnek erre ő átölelt és megcsókolt. Hát igen ez is egy kedvenc elfoglaltságom lett.
-Szia szívi, nekem is.
-Gyere, kész a vacsora.
-Hmm mit eszünk?
-Ananászos csirkét és van valami meglepetésem számodra!
-Hmmm.- Úgy mentünk be a lakásba, hogy átfogott és nem engedett addig ameddig be nem értünk a konyhába.
Vacsora után behoztam a tortát.
-Ez mi?
-Oreo torta. Nem tudom, hogy szereted-e de nagyon finom.
-Az oreo az egyik kedvenc sütim. Te mindig meg tudsz lepni!
-Remélem finom lett!
-Az biztos, hogy nagyon jól néz ki!
Felvágtam a tortát és egy nagy szeletet leszeltem neki.
-Hmmm. Ez nagyon finom! Miért tudsz ilyen finoman főzni????!
-Te sem panaszkodhatsz!
A desszert után elkezdtem pakolni amikor hirtelen felkapott és bevitt a nappaliba, s lefektetett a kanapéra. Akkor még nem tudtam, hogy mire készült. Egyszer csak elkezdtett vadul csikizni. A gyenge pontom!
-Adam! Léégyszii hagyd abba! Nem bírom!!-Még egy pár percig csikizett aztán leült mellém. Én felületem és láttam, hogy valamiért nincs jó kedve.
-Mi a baj?
-El kell neked valamit mondanom.- Ebben a pillanatban mindenre gondoltam.
-Mit?
-Behítak a seregbe. Régen ott szolgáltam és most egy hónapra vissza kell mennem. Anno megígértem magamnak, hogy nem megyek vissza. Nem tehetek semmit. Vissza kell mennem.
Akkor abban a pillanatban le sokkoltam. Nem bírtam megszólalni. Bemegy? És ha nem jön vissza? Mi lesz ha nem kapom őt vissza?
-Katy, kérlek mondj valamit. Bármit! Tudom, hogy ez nehéz, de kérlek mondj valamit!
Erre nincsenek szavak. Csak felé fordultam és átöleltem. Úgy mintha most ölelném át utoljára.
-Mikor kell bemenned?
-Egy hét mulva.
Jó szóval van egy hetünk. Ez semmire sem elég, de még mindig jobb mint a semmi.
-Indulnunk kell a mamáért.

Mikor a mamával hazaértünk már nem bírta ki.
-Katy, mi történt? Bántott?
Nem bírtam tovább. Elsírtam magam.
-Elmegy.
-Mi? Hova?
-Visszahívták a seregbe.
A mama ugyanúgy le sokkolt mint én.