9 hónappal később

-Katy! Be kell mennünk a kórházba! Most!

-Rendben.- Az utolsó egy hólapban Adam minden fájdalmamra azt hitte, hogy szülni fogok, de most érzem, hogy be kell mennem. Volt összecsomagolva egy bőrönd az ajtó mellett amit a 9. hónap elején -Adam kérésére- becsomagoltam. Beültem a kocsiba és visszaemlékeztem arra a napra amikor Adammel összeházasodtunk. Tris volt a tanúm, Adamnek meg Daemon. Adam időközben alapított egy egyesületet- természetesen küzdősport egyesületet- és szinte mindig elkísértem Adamet, szint mindig ott vagyunk. Csoki lett az úgy mondd kabalánk. Nem akartuk megtudni, hogy fiu e vagy lány.
Úgy érzem, hogy fiú, mert elég erőseket rúg. Hát igen, volt kitől örökölni. Mindenképpen szeretni fogjuk ez biztos.
Amint Adam leparkolt a korház előtt, próbáltam kiszállni de mire kinyitottam volna az ajtót Adam már a karjába fogott. Nem tudom, hogy lehet ilyen gyors vagy csak én lassultam be.
-Adam, tudok járni.
-Abba hol az élvezet?
Nem hiszem el, hogy még itt is képes felvágni. Komolyan fitoktani kell, hogy mekkora ereje vagy mie van?
Beültettek a toló kocsiba és éreztem, hogy szédülök. Betudtam annak, hogy ideges vagyok. Mindenképpen természetes úton szerettem volna szülni és ha meghallják, hogy valami bajom van nem engednék.
Egyezer csak Dr.Styles jelent meg mellettem.
-Szia Katy! Hogy vagy?
-Egész jól.
-Na akkor menjünk.- Elfordult tőlem és a nővérhez kezdett beszélni.- Egyenesen a műtőbe vigyük. Kicsit sápadt. Emiatt aggódok.- Most odafordult Adam felé.- Sajnálom, de nem jöhetsz most be. Kinn kell megvárnod őket.
Láttam ahogy Adam elsápadt. Közvetlenül utána láttam ahogy a kezét ökölbe szorítja. Elég közel voltam hozzá ezért rátettem a kezemet az övére és rámnézett.
-Nem lesz semmi baj.- mondhattam volna kész litániát ide, de láttam, hogy megérkeztünk a műtőhöz, így csak egy szót mondtam még.- Szeretlek.
Megállt, le volt sokkolva. Mind azt hittük, hogy be jöhet. Legyünk túl rajta és kész. Nagyon fáradt vagyok.
-Na Katy, készen állsz?
-Igen.
Mindenki sürgött-forgott a műtő vagy szülőszoba vagy hogy hivjamba és én éreztem, hogy egyre jobban kezdtek szédülni.
-Gyerünk Katy! 3-ra nyomjon! 1..2..3!
Amilyen erősen tudtam nyomtam de egyszercsak el sötétült előttem a világ, már csak azt érzékeltem, hogy mindenki körülöttem nézi, hogy mi a baj.

Adam szemszöge
Amikor meghallottam, hogy nem mehetek be lesokkoltam. Megálltam az a hely előtt ahova Katyt betolták és fel-alá járkáltam.
Egyik percről a másikra nővérek kezdtek ki-be jönni a szülőszobából és éreztem, hogy van valmi baj. Próbáltam megállítani valakit, de mintha levegő lennék.
Egyszer csak kijött az orvos mögötte Katyvel a hordágyon.
-A műtőbe! Azonnal!
-Mi történt?! Valaki rohadt gyorsan mondja el!
Láttam, hogy Katy nincs magánál, majdnem elsirtam magam. Az én gyönyörű feleségem itt fekszik eszméletlenül.
-Adam kérem jöjjön át a műtőhöz. Ott várakozhat, de most sietnünk kell!
Mindenki bevonult a műtőbe én meg azon gondolkodtam, hogy felveszek egy nővér ruhát és bemegyek, de valószínüleg lett volna dolgom úgyhogy inkább összeszedtem minden erőmet és maradtam.

Dr.Styles szemszöge
Sosem értettem, hogy a 20 év alattiak miért vállalnak gyereket. Nem csak azért mert fiatalok és felelötlenek, hanem azért, mert fiatalabbaknál sokkal több a komplikáció. Nem akartam elveszíteni Katyt. Mindent meg kell tennem, hogy életben maradjanak mind ketten.
Sajnos nem volt könnyű. Összevissza volt a pulzusa és a szívverése sem volt egyenletes. Muszáj volt megkezdeni, mert ha nem szedjük ki a babát, akkor ki tudja, hogy túléli e. Legalább az egyik maradjon életben. Életemben nem sok embert vesztettem el, mert mindig minden a kezembe volt. Sosem engedtem, hogy kicsússzon bármi is az irányításom alól. Ezért volt az, hogy nem engedtem be hozzátartozókat a szülőszobába. Mindig csak akadékoskodnak, veszekednek meg ilyenek.  

Fél óra múlva:

Mire feleszméltem Dr.Styles jött ki a műtőből. Mosolygott, hál istenek. 

-Gratulálok! Sikerült mindent helyre hozni és mindketten életben vannak. 

-Lány vagy fiú?

-Miért nem nézi meg maga? Egy pár perc és Katyt a szobájába visszük. 

-Oké.

Dr.Styles még elmondott egy pár dolgot és utána elindultunk a kórterem felé. Már nagyon izgultam. Olyan voltam mint egy kisgyerek aki most kapja meg a karácsonyi ajándékát.

Dr.Styles magunkra hagyott én meg először odamentem Katyhez, hogy adjak neki egy puszit. Még kába volt meg lehet, hogy nem is volt magánál. Elfordultam és megláttam a fiamat. Gyönyörű volt. Hát igen a sármját olt kitől örökölnie. Volt rajta egy kis karszalag amire a nevét kellett volna ráírni, de nem volt rajta semmi ezért csodálatos logikával kitaláltam, hogy Katy még nem mondta meg az orvosoknak a nevét. 

Leültem Katy mellé és megvártam ameddig felébred. Addig értesítettem a többieket, hogy fiunk lett, persze mindenki kiakadt, hogy miért nem szóltunk, hogy a kórházban vagyunk. Éppen Trissel beszéltem amikor Katy elkezdett ébredezni. 

-Tris most le kell tennem!

-Adam ne merészeld! MÉG nem fejeztem be!- Nagyon kiakadt, hogy nem szóltam.

-Szia!

Evvel letettem a telefont és Katy felé fordultam. 

-Szia kicsim!

-M-mi történt?

-Nem emlékszel semmire?

-Csak annyira, hogy elájultam   és utána csak a fájdalmat. 

Erre a fiam elkezdett sírni én meg Katyre néztem ő meg bólintott. Felvettem a fiunkat és odaadtam neki.

-Istenem, de gyönyörű! Mi a neve?

-Hát gondoltam megvárlak evvel. Te mire gondoltál?

-Shawn.

-Tökéletes. Pont mint te.

Katy szemszöge:

Egy hét után végre hazaengedtek. Ez a hét alatt szinte alig voltunk egyedül a fiammal. Tris hazajött egy időre amire Adam mérges volt, hogy addig nem megy be az egyetemre. Tris csak legyintett és azt mondta "majd bepótolja". Itt volt Folt és Cameron is. Mindenki hozott valamilyen kisállatot, de Shawn szeme egy box kesztyű plüssön akadt meg. Hiába a vér nem válik vízzé.

Rájöttem, hogy az élet túl rövid kis dolgokon nem kell fennakadni. Az élet egy pillanat alatt el megy ha nem élvezed. Miden pillanatát ki kell élvezni. Mindenki megtalálja előbb vagy utóbb azt a dolgot amit véghez szeretne vinni. Soha nem szabad hagyni, hogy bárki is az utadba álljon. 

________________________________________________________________________________

Sziasztok! Hát ez lenne a vége! Gondolkodtam azon, hogy legyen e egy olyan második évad amibe Shawn a főszereplő. Ha szeretnétek ilyet akkor komiba jelezzétek! Köszönöm, hogy velem tartottatok!