Katy Tailor

Az elmúlt időben szinte semmire nem emlékszem. Azt sem tudom, hogy mennyi ideje vagyok itt és, hogy mi történt. Annyira emlékszem, hogy megláttam Adamet egy csajjal ennyi ami megmaradt. Semmi több. Aprópó Adam, van képe idejönni? Ez normális?!
-Őszintén, miért jöttél?
-Mert szeretlek.
-Gondolkodtál volna az előtt mielőtt megcsalsz kis barátocskám.
-Katy, hányszor mondjam el, hogy nem csaltalak meg??
-Ja persze, mindenki ezt mondaná, de én láttam ahogy tapizott ahogy fogdosott. Undorító egy alak vagy.- Éreztem, hogy megy fel bennem a pumpa, de tudtam, hogy le kell nyugodnom, mert nagyon fájt mindenem. Egy hirtelen mozdulat és szerintem ott halok meg.
-Kérlek, halgass meg!
-Ha van benned még egy kis becsület is akkor elmész. Semmit nem akarok tőled. Kérlek menj el!- Elfordítottam a fejemet és éreztem ahogy a könnyek megint elkezdenek áradni.
-Tényleg ezt akarod?
Nem, nem ezt akartam. Azt akartam, hogy felkeljek ebből a szörnyű rémálommá vált valógágból. Adam karjai közt akarok ébredi, de tudom, hogy ez már nem lehetséges. Elvesztette a bizalmamat.
-Igen.- Remegett a hangom. Nem bírtam ki. A holdfénybe bámultam és csak sírtam. Hallottam ahogy Adam feláll és kimegy a szobából. Rohadtul fájt mindenem, de nincs az az isten, hogy én a katéterbe pisiljek.
Megnyomtam a nővérhívót és pár perc múlva egy aranyos vörös nő jött be.
-Valami gond van Mrs.Lawson?
-Kérem, csak Katy. Nagyon kell pisilnem.
-Benn van a katéter.
-Érzem, de én semmi pénzért nem szeretnék belepisilni. Kérem, had menjek ki a mosdóba.
-Hölgyem, nem szabad felkelnie.
-Kérem.- A lehető legaranyosabb arcomat elővettem hátha.
-Ezt nem lenne szabad, de rendben legyen, de akármikor ki kell mennie a mosdóba szol, rendben?
-Rendben.
Kiszedte a nővér a katétert és óvatosan felálltam. Éreztem, hogy fájdalom nyilal a lábamba. Felszisszentem és a nővér utánam kapott.
-Vigyázzon!
-Elnézést.- Rámmosolygott és elindultunk a mosdo felé.
Elég nehezen, de sikerült és megkönnyebbültem. Visszafeküdtem aztán el is aludtam.

Reggel iszonyatos fájdalommal keltem. Fájt mindenem és hianyzott a családom. Körbe néztem a szobába és egy hatalmas virágcsokor volt. A táskám az asztalon volt, megpróbáltam felkelni és lassal elkúszni érte.
Visszamentem az ágyhoz és leültem. Csoda, hogy minden megmaradt. Egyszerűen még mindig nem tudom, hogy mi történt. Kivettem a telefonom. Csodás le volt merülve teljesen. Töltő meg nem volt nálam.
Leraktam a táskám és visszafeküdtem. Semmit nem tudtam csinálni. Csak gondolkodni. Annak semmi értelme nem volt mert csak az emlékek jöttek elő. Mindegyik a családomhoz fűződik. Csoki és Shawnnal a sok közös emlékek, minden.
Olyan 10 körül bejöttek az orvosok és megvizsgáltak.
-Úgy néz ki, hogy rohamosan javul az állapota, ez azt jelenti ha minden jól megy holnap hazmehet.
Ennek örültem is és nem is. Hova haza? Nincs otthonom. Nem tudok sehova menni. Se kocsim, se otthonom. Semmim nem maradt.
Az egyik nővértől kértem egy telefon töltőt és felraktam a telefonom töltőre.
Az a nővér bejött hozzám aki éjjel segített.
-Hogy érzi magát Katy?
-Nem is tudom.
-Tudja, nagyon ritka az az ember akit egy ilyen súlyos baleset után ilyen hamar hazaengednek.
-Ez mind szép és jó, de nincs hova mennem.
-De hisz a férjével nem laknak együtt? Vagy nem értem.
-Elég bonyolult, a lényeg, hogy nem, most vagyunk éppen válóperben.
-Ezt nagyon sajnálom. Nézze, ameddig ön nem volt eszméleténél el sem mozdult magától, 3 embernek kellett a vizsgálatoknál kirángatnia, nem mozdult el, alig ment valahova. Nem az én dolgom én csak megfigyelő vagyok.
-Én ezt értem, de azt a dolgot amit ő tett az megbocsálthatatlan.

Még beszélgettünk egy ideig aztán elment, mert szoltak, hogy volt valami súlyos baleset.
Bekapcsoltam a telefont és csak úgy özönlöttek az üzenetek. Még péntekről volt sok.
Adam: Katy, kérlek beszéljük meg.
Adam: kérlek állj meg a kocsival!
Adam: Szeretlek, kicsim, kérlek ne csinálj hülyeséget. Csak elszeretném mondani, hogy semmi nem történt.
Ezen kívűl még 6x hívott és üzenetet is hagyott a rögzitőn.
Lehet, hogy tényleg meg kellett volna hallgatnom, hogy mit mondd, de már úgy is mindegy hisz elrontottam.
Gondoltam elmegyek inkább kinyitom az ablakot. Tök ügyesen eljutottam odáig, hogy kinyissam, majd visszafelé megszédültem és hirtelen minden elhomályosodott körülöttem.

Adam Lawson

Amint hazaértem nem bírtam magammal. Örjöngtem. Nem bírtam elviselni, hogy Katy tényleg nem hallgatott végig én meg voltam olyan hülye, hogy otthagyom.
Egész nap szenvedtem. Gondoltam, hogy elmegyek Shawnért, de akkor mint mondanék az anyjáról? Most Csoki Trisnél van, mert pénteken hazajött és megkértem, hogy addig vigye el.
Fel alá járkáltam a házban. Sehol nem volt kedvem lenni, mindenről Katy jutott eszembe.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
-Haló?
-Mr.Lawson?
-Igen, tessék?
-A korházból hívom önt. A felesége, összeesett és most eszméletlen. Betudja jönni hozzá? Ön az egyetlen hozzátartozója akit megtaláltam az adatbázisban.
-Mi? Persze. Azonnal megyek.
Meg sem vártam, hogy kit mondd már a házon kívül jártam. Nem szabadott volna otthagynom, megint miattam van az egész.
Negyed óra mulva már a korház bejáratánál jártam és mentem a kórterem felé.
Amint beértem a szobába egy nővér ott volt Katy körül.
-M-mi történt?
-Valószínűleg elment kinyitni az ablakot és elvesztette az egyensúlyát és elesett.
-U-ugye jobban lesz?
-Persze, de attól tartok, hogy nem mehet haza holnap. Túlságosan is labilis az állapota ehhez.
-Istenem.- Lerogytam a székre és az arcom a kezembe temettem.
-Szerintem, leginkább most nyugalomra és szeretetre van szüksége. A lelkiállapota is sokat segíthet vagy ronthat az állapotán.
Ez után kiment a szobából. Megfogtam a feleségem kezét és az úrhoz szoltam. Nem vagyok valmi vallásos, de régen nagyobb meccsek előtt is kértem az úrtól, hogy ne essen nagyobb bajom, most azért szoltam hozzá, hogy Katy rendben legyen és az én bűnöm miatt ne ő szemvedjen.
Több mint egy órája itt ülök és a kezét simogatom észre vettem apróbb dolgokat amik most szembetűnőbbek. Rettenetesen lefogyott ez a pár nap alatt, a keze szinte csont és bőr. Sosem volt valami hű de husos lány, de most kifejezetten csontsovány volt. A keze nem csak vékony, hanem sebes is volt.
Ahogy az arcára néztem rájöttem, hogy ez a leggyönyörűbb látvány amit valaha láttam. Most annyival rosszabb, hogy még ott is sebek borították Katyt. Baromian aranyos volt ahogy aludt vagy mem tudom milyen állapotnak lehetett ezt nevezni.
Ahogy az arcát fürkésztem egyszer csak megrebbentek a szempillái.
Elvettem a kezem az övéről, mert tudtam, hogy úgy is el kell mennem.
Kinyitotta azokat a gyönyörű szemeit és felém pillantott.
-M-mi történt?
-Azt mi sem tudjuk.
Elfordította a fejét és nem szolt semmit.
-Kérlek, hallgass meg!
-Ha indokokat keresel, hogy miért tetted, bele se kezdj!
-Nem, én csak elakarom mondani, hogy mi volt.- Nem szolt semmit így folytattam.- Az a lány akivel megláttál, az sem a szeretőm se senkim. Ő egy lány aki megpróbált megfenyegetni. Mindennel elkezdtett zsarolni amivel csak lehetett. Nem akartam, hogy tudjál erről, mert tudtam, hogy csak kiakadnál, de azt sem akartam, hogy ez legyen. Én voltam a hülye, hogy hagytam, hogy zsaroljon. Olyanokat mondott, hogy megkeres titeket és elmondd mindent az én és az ő vele való kapcsolatomról. Ami azért vicces, hogy még csak nem is ismerem. Amikor megkeresett, utána néztem és valami drogos csaj, aki csak pénzt akar mindenkiből kicsikarni. Aznap amikor azt mondtam, hogy megbeszélésem lesz, nem hazudtam, csak arról, hogy mikor ér véget. Megakartam mondani, hogy velem nem játszhat ilyeneket és nem vagyok vevő ezekre a szarokra. Amikor elkezdtett fogdosni annyira lesokkoltam, hogy miaszart csinál, hogy mielőtt leállithattam volna te megjelentél és inne már tudod. Nagyon nagyon nagyon sajnálom, sosem akartam, hogy ez legyen.
-Erre nem tudok mit mondani.
-Nem is kell, nem te hibáztál. Csak szerettem volna, hogy tudd mi az igazság, ha ezek után is akarod, hogy elmenjek csak mondd és elmegyek, de egydolgot ne feledj! Szeretlek. Csak téged, senki mást!
-Adam, miért akarnám, hogy elmenj? Életem legrosszabb pillanata volt amikor megláttalak titeket és, az, hogy nem is próbáltad levakarni az fájt a legjobban. Én szeretlek, de nem akartam, hogy a közelembe legyél tudva, hogy megcsaltál.
-De nem tettem!
-Mostmár tudom.- Végre rámmosolygott, nem a hamis kamu mosolyával, hanem avval az igazival smit annyira imádtam.
-Kérlek bocsáss meg!
-Sosem tudnál olyat tenni amitől nem szeretnélek ugyanúgy.
Kinyújtotta a kezét, hogy megfogja az enyémet. Nagyon szerettem ezt a nőt. Nem tudok nélküle élni és nem is akarok.

Guys! Most asszem megvagyok elegedve magammal! Elegge hosszu lett most. Remelem tetszett❤️ ha igen kerlek vote es komi puszi😘😘❤️