Már 2 napja 3 órája és 30 perce várok, hogy az orvosok azt mondják, hogy nem kell tovább mesterséges kómában tartani.
Az elmúlt két napban a poklok poklát jártam meg. Végig ittvoltam a szeremem mellett. Kristen végre felvette a telefont de olyan hideg volt a hangja, aztán elmondta, hogy mit mondott Katy... Aztán én is elmagyaráztam a dolgokat... Shawn sokat akarart beszélni az anyukájával, mindig ugyanavval a kifogással nem beszélt vele. A szívem majd megszakadt, de nem mondhattam el, hogy a korházban vagyunk és az anyukája az életéért küzd. Ezt Katy sem akarná.
5 óra van ami azt jelenti, hogy mindjárt vizit. Harry egy párszor volt benn nálunk. Megnézte párszor a kórlapot, de nem szolt semmit. Minding annyit mondott, hogy "kitartás". Ez sosem jelentett jót.
Bejött az orvos és pár nővér.
-Mr.Lawson?
-Igen.
-Őn ennek a hölgynek a férje?
-Igen.
-Nos, úgy látom, hogy lassanan "felébresztjük" a kómából. Ameddig magához tér az lesz egy kicsi idő, de nem szükséges már a mesterséges kóma állapot.
Mondott valamit a nővéreknek, majd megkért, hogy menjek ki ameddig a szükséges vizsgálatokat elvégzi.
Elmentem egy pohár kávéért és felhívtam Trist.
-Helló bátyus, na mi a helyzet?
-Tris, félek?
-Még mindig semmit nem csináltak?- Hallottam a hangján, hogy nagyon aggódik.
-Most vizsgálják és azt mondták, hogy már nem kell kómába tartani. Félek, hogy nem ébred fel, félek, hogy Shawnnak nem lesz anyukája félek mindentől. Hiányzik ahogy a nevemet mondja, az ölelése, egyszerüen minden hiányzik.
-Adam, fel fog épülni.
Még beszéltünk pár szót aztán visszamentem. Egy nővér várt a kórterem előtt, először azt hittem, hogy van valami baj, de aztán láttam, hogy mosolyog és egy picit kevésbbé féltem.
-Mr.Lawson, már csak a feleségén múlik, hogy mikor akar felkelni.
Ennyit mondott, rámmosolygott majd bólintottam és elment.
Bementem Kathoz és leültem a székbe ahol mostanában a napjaimat töltöttem.
-Kicsim, kérlek, ha egy pici akaraterő is maradt benned, kérlek kelj fel! Szeretlek! Sosem csalnálak meg! Te vagy életem szerelme, azóta amióta megláttalak. Kérlek ne menj el.- Könnycseppek futottak végig az arcomon, nem érdekelt, hogy ki mint gondol én igen is sírok, mert szeretem a feleségemet és félek, hogy elveszítem.- Kat kérlek kelj fel!
Egy picit még simogattam a kezét majd rámjött az álom. Lehajtottam a fejem Kat kezére és elaludtam.

Hajnali 1 óra

Hirtelen mozgásra lettem figyelmes. Felemeltem a fejem és a holdfényben láttam, hogy Kat keze elkezdett mozogni. Felnéztem a szemére és megláttam, hogy próbálta kinyitni a szemét. Amikor sikerült a szemével felém tekintett és abban a pillanatban újra boldog voltam, hogy azokkal a gyonyörű szemével néz rám.
Valami furcsa volt vele. Nem avval a szokásos szeretettel teli nézéssel nézett felem. Szó szerint áradt belőle a gyűlölet.
-Kat?
-Te mit keresel itt?- Hallottam a rekedt hangján, hogy próbálja megtalálni az ideális hangsúlyt.
-Te élsz!
-Örültél volna ha meghalok? Na kösz. Miért jöttél?
-Mi? Dehogy is! Katy el sem mentem mellőled! Miért akarnám, hogy meghalj?
- A házba már beköltözött az a kis kurva?
-Kat! Te hallod magad?? Hogy gondolhatsz ilyet?
-LÁTTAM AMIT LÁTTAM! Ugyhogy mit akarsz? Mégegyszer belém rúgni? Közölni, hogy milyen jó avval a kis csitrivel a szex?!
-Sosem csaltalak meg! Nem az volt amit hiszel! 
-Nem? Tényleg?! Na akkor mesélj!

Gyerekek! Én már hulla vagyok, de megpróbáltam mindent. Remélem azért így is tetszett. Tudom, hogy a vége megint nem a legjobb lett, de megpróbáltam eleget tenni a kéréseteknek és minnél előbb hozni ezt a részt.❤️ remélem azért tetszett❤️