Tiszta ideg vagyok... Adamnek el kellett mennie egy megbeszélére és most péntek van azaz a születénapja azaz csak este későn ér haza. Most hívhattam fel mindenkit, hogy muszáj elhalaszanunk ezt az egészet. Szuper.
Shawnnál már nem akartam variálni, hisz teljesen be van zsongva, hogy ottalszik Tyleréknél. Az előbb tettem le a telefont mi szerint Tyler is nagyon izgatott és Kristen alig bírta rávenni, hogy menjenek edzésre mert csak azt a percet várja, hogy végre játszhassanak.
Szegényeket nem irigyeltem, még szerencse, hogy Nash durván gyerek centrikus.
-Shawn! Mehetünk?- Kiáltottam el magam, hogy a fiam meghallja.
-Egy perc anyu!
-Siess. Minnél előbb elindulunk annál előbb találkozunk Tylerrel.
-Jövök!- tudtam, hogy erre jobban fog sietni.
Két perc múlva én kimentem a konyhából ő meg ott állt egy hatalmas táskával a hátán.
-Ez nem az edző cuccod nemde?
-Ööö, de igen az! Csak még beraktam egy két cuccot!
-Na mutasd csak milyen cuccokat.- Shawn elkezdett hátrálni, de egy idő után falnak ütközött.- Vigyázz picim! Na jó, mind1 gyere menjünk.
Láttam ahogy elkezdtett mosolyogni. Egyszer kétszer legyen ő a győztes.

Az edzőterem előtt ott vártak minket Kristenék. Gyorsan köszöntem és mentem is Adam ajándékjáért.
Ajándéknak egy új órát csináltattam neki amibe az esküvőnk dátuma és Shawn születési dátuma volt belegravíroztatva az óra részében és a hátlapján meg az, hogy Szeretlek örökké. Nehezen tudom az ilyeneket titokba tartani, de ezt most sikerült.
Miután átvettem az órát utána elmentem bevásárolni.
Éppen fizettem ki a kaját amikor kinéztem és a parkolóban Adam egy csajjal beszélgetett. MIAHALÁLOM?! Neki nem megbeszélésen kellene lennie?! Ha mist derül ki, hogy megcsal én összeomlok. Már így is elkezdett remegni a lábam az idegességtől. Szatyorba rajtam a cuccokat és kimentem a kocsihoz. Bebasztam a cuccokat a kocsiba és idegesen elindultam feléjük. A csaj durván tapizta Adamet. Miakurva?! Elmondhatatlanul ideges vagyok. Hogy teheti ezt?! Egy családapa. Egy férj. Képes ilyet csinálni?!
Már a kocsinál voltam amikor Adam felém fordult. Láttam az arcán a meglepődöttséget, de nem érdekelt. Az a kis kurva még mindig rajta mászkált.
-Katy! Te mit keresel itt??
-MOST EN KERDEZEK TE MEG KURVAGYORSAN VÁLASZOLSZ! MIAFASZT CSINÁLSZ ITT EGY ILYEN KURVÁVAL?!- Ordítottam a képébe. Éreztem ahogy a könnyek csípik a szememet.
-Kicsim, ez nem az aminek látszik?
-Adam letagadod a kapcsolatunkat?- Szólalt meg az a kis kurva. Na jó ennél jobb nem lehet.
-Ugye nem gondolod komolyan ezt az egészet?! Szemét alak vagy Adam. Soha nem akarlak többet látni. Pusztulj ki a picsába! Válópert majd küldöm és dugd fel magadnak a többit!
Evvel elindultam, hallottam hogy szól még valmit de nem érdekelt. Kisírt szemmel mentem a kocsiig. Hallottam h a nevemet kiáltja ezért elkezdtem futni. Bepattantam a kocsiba és olyan gyorsan ahogy csak tudtam elmentem onnan.
Belenéztem a tükörbe és láttam a kocsiját mögöttem.
-Hogy az a tetves élet ne basszon meg.
Tárcsáztam Kristen számát és felhajtottam az autópályára.
-Szia Katy!
-Szia! Kérlek Shawnt vidd el messzire és semmiképpen ne add oda Adamnek. Ne vedd fel neki a telefont és kérlek ne engedd, hogy elvegye!
-Mi történt?
-Majd elmondom, kérlek maradjon nálatok egy ideig. Mondd neki, hogy szeretem. Nem bízok senkibe rajtatok kívül, kérlek.
-Persze, de azért csak annyit mondj, hogy minden rendben?
-Nem, nincs.- Elkezdtem sírni újra.- Le kell tennem. Sajnálom
-Várj, Katy.....
Bontottam a vonalat, mert nagy volt a forgalom.
Amilyen gyorsan csak próbáltam elkerülni, hogy közvetlen mögöttem legyen. Miafaszt akar? A tükörbe pillantottam és egy pillanatra láttam az arcát. Dühös volt. Nagyon dühös, de komolyan még neki áll feljebb?! Mit képzel? Minek követ? Mit akar? Velem nem fog beszélni az is biztos, de egyet tudok, lemondhat arról, hogy Shawnt egyszer az életben is lássa. Szegény kisfiam, miért kell ennek megtörténnie? Én csak egy normális életet szerettem volna. Semmi többet. A történelem megismétli önmagát, csak másik formában.
Több mint 200 km/h-val mentem amikor hirtelen elvesztettem a kocsi felett az uralmat és felborúltam. Nem tudtam többet gondolkodni, nem tudtam megmenteni. Semmit nem tudtam csinálni. Mindent elrontottam. Éreztem ahogy a biztonsági övem megfeszül és a kocsi felborul.
Itt a vége? Így kell ennek lennie? Mit tettem? Mi lesz a fiammal? Hogy lehettem ennyire hülye???