Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2.1

Miért rohan ennyire gyorsan a világ? Miért kell ilyen gyorsan elvesztenünk mindenkit? Hova sietünk? A gyerekek, gyorsan felakarnak nőni, de persze, hogy a szüleik azt akarják, hogy örökké kisgyerekek legyenek.
Visszaemlékeztem mindenre az elmúlt 7 évben. 3 nagy esemény maradt meg bennem. Lánykérés, esküvő és Shawn születése.
Most itt állunk 3an az iskola előtt. A kis Shawn első osztályba megy.. Nem hittem, hogy ennyire szalad az idő.
Shawn annyira ideges volt. Tiszta apja. Kis kezével szorította a kezemet.
Bementünk ebbe a hatalmas épületbe. Ugyan oda írattuk be ahova Adam is járt. 

Adam azt mondta, hogy ha Shawn nagyobb lesz akkor megmutatja majd neki, hogy hogy lehetett könnyen meglógni a suliból. Tudtam, hogy csak viccel, mert sosem tanítaná rosszra Shawnt.

Akárhányszor is mondtam Adamnek, hogy fejezze már be a versenyzést nem hagyta abba. Folyton veszekedtünk ezen, mert az egyesületen kívül versenyez illegálisan. Utáltam. Mostanában elkezdte ezt a ketrecharcos dolgot és annak végképp nem örültem. Volt már olyan, hogy úgy jött haza, hogy Nem látott az egyik szemére. Nem akartam, hogy nagyobb baja essen, azt meg főleg nem akartam, hogy Shawnt belevigye ebbe. Elkezdett már boxolni, de versenyezni nem engedtem soha. Ő az egyetlen gyerekem és nem nagyon akarok még egyet. Adam eléggé féltékeny a saját fiára. Tudja, hogy semmi oka rá, de régen csak vele foglalkoztam, most meg, mivel van egy fiunk vele is kell. Imádom ezt a gyereket. Soha nem bántam meg.

-Anyu, mehetünk?- Nézett fel rám Shawn.

-Persze, kicsim. Adam, bejössz vagy megvársz a kocsiban?- Nem ő volt a tanárok kedvence és mivel azért egy tanár képes 100 évig tanítani és emlékezni a dolgokra nem tartottam annyira jó ötletnek, hogy bejöjjön.

-Még szép! Köszönni akarok Mrs.Darcy-nak. Ő volt a kedvenc tanárom.- Mondta és a hangjában enyhe szarkazmust érzékeltem. Mesélt már erről a tanárról. Ha jól emlékszem fizika tanár.

-Ömm hát oké.

Nagy fájdalommal, de elköszöntem a fiamtól. Miután kiértünk a suliból Adam megkérdezte, hogy menjünk e el ebédelni.

-Inkább vigyük el magunkkal és ha ma nincs sok dolgod akkor kettesben lehetünk otthon.

-Ömm szerencsédre, most teljesen szabad vagyok. Csak a tiéd vagyok.

-Már majdnem 8 éve.

-Pontosan.

Elmentünk kínaiért majd hazamentünk.

-Na és mihez van kedved?- Kérdezte Adam egy kicsit perverz hangon.

-Hát tudod arra gondoltam, hogy megesszük a kaját és utána fürödhetnénk.

-Hmm jól hangzik.

-Tudom.

-És utána?

-Utána? Talán te mondhatod meg, hogy mit szeretnél csinálni.

-Ohh én veled sok mindent szeretnék csinálni.

-Na inkább  együnk majd később talán nem csak a fantáziáddal játszhatsz.

-Neee ne csináld Katy!

Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Láttam, hogy elszomorodik, de én csak gonoszan vigyorogtam. Gonosz vagyok és ezt jól tudom.

Miután befejeztük az ebédet felmentem és megengedtem a vizet. Adam még csinált valamit a szobában, majd bejött utánam a fürdőbe. Levettem az aznapi ruhámat majd felé fordultam.

-Na mi lesz? Levetkőzöl vagy segítsek?- Megnyalta az alsó ajkát majd közelebb lépett.

-Igazából nagyon örülnék ha segítenél nekem.

-Hmm nem is tudom.- Közelebb léptem én is majd levettem a pólóját. Majd elfordultam és betettem a szennyes kosárba.- Úgy néz ki, hogy többet már nem segíthetek.

-De gonosz vagy...

-De azért szeretsz.

Ledobta gyorsan a gatyáját és hirtelen felkapott és vadul elkezdett csókolni. Nekinyomott a falnak és éreztem az egyre jobban növekvő erekcióját. Miután már egyikünknek sem volt levegője elváltak az ajkaink egymástól, de még mindig a falhoz szorított. Oda hajoltam a füléhez és elkezdtem suttogva beszélni.

-Tudod, ki fog hűlni a víz.

Lerakott majd elindult a kád felé. Beszállt és megvárta ameddig én is beülök. Neki dőltem a mellkasának, majd elkezdtünk mindenről beszélgetni. Rájöttem, hogy nekem van a legszebb családom és senkinek semmiért nem adnám ezt az egészet. Az élet egy ajándék csak te döntöd el, hogy hogy bánsz vele.





Végre sikerült megírnom a 2.évad első fejezetét. Tudom, hogy nem lett valami hosszú, de most lesz majd ilyen "külön kiadás"-os fejezet. Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem tetszett. Puszi:**


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro