- Ahj, milyen meleg van! -levettem a pólóm és az asztalra helyeztem, majd feléd fordultam. Kikerekedett szemekkel, elnyílt ajkakkal és egyre vörösödő ábrázattal bámultál rám. Pimaszul elmosolyodtam, aztán közelebb léptem hozzád. Tenyeremet a derekadra csúsztattam és úgy húztalak közelebb magamhoz. Gyönyörű voltál, órákig csak bámultalak volna.

- M-mit csinálsz Chanyeol? -dadogva kérdezted, amire nem válaszoltam semmit. Beleharaptam alsó párnámba, amitől még vörösebb lettél.

- Istenem, annyira aranyos vagy! Hogy bírsz ilyen vonzó lenni? -közelebb hajoltam hozzád, s ajkaink már majdnem összeértek. Alig választott el minket pár milliméter.

- De Ch-Chan... Nem is csi-csinálok semmit... -lepődtél meg.

- Szeretlek. -mondtam, majd megszüntetve köztünk azt a picinyke távolságot, ajkaim az ajkaidra tapasztottam. A csókomat készségesen viszonoztad, nyelvem bejutásért esedezett, amit rögtön megis kaptam, így érzékszervemmel azonnal kényesztetni kezdtem a tiédet. Egyre érzékibben csókoltalak, nyelveink pedig gyors táncot jártak. Nem tehetek róla, nem tudok betelni a csókjaiddal. Olyan finomak és puhák... Mikor azokat kóstolgatom elmondhatatlan érzés kerít hatalmába. Mintha csak a mennyországba csöppentem volna.

Elváltam tőled, szempárodba néztem, amik megteltek könnyel. Nem tudtam mire vélni, azt hittem megbántottalak... De mikor közölted velem, hogy most igazán boldog vagy, megkönnyebülten repdestem az örömtől. Végre egyszer az életben, miattam érezted jól magad. Végre sikerült elérnem, hogy boldog légy, így én is az vagyok. Ráadásul meg tudtam az előbb, hogy nincs köztetek semmi Kai-val, amitől hatalmas kő esett le a szívemről. Látok esélyt arra, hogy megszeretessem veled magam, ahogy arra is, hogy a tenyeremen hordozzalak. Azt akartam, hogy velem légy, és hogy mindig csak rám gondolj, senki másra. Csakis rám. Mert szerettelek Baekhyun. Mindennél, s mindenkinél jobban ezen a földön.