Egész éjjel fent voltam miattad, egy percre sem tudtam lehunyni a szemeim. Mindig azon járt az agyam, hogy mi van köztetek. Vajon tényleg éreztek egymás iránt valamit, vagy csak én gondolom túl ezt az egészet? Lehet, hogy valójában nem is vagytok többek, mint barátok csak én látom máshogy? Bárhogy is volt, akkor is zavart ha vele voltál.

Elérkezett egy újabb nap. Reggel mikor megláttalak titeket Kyunggal a nappaliban egy takaróba bugyolálva tv-t nézni, elkapott a méreg és urrá lett a féltékenység. Minden kérdésetekre, vagy mondandótokra ami hozzám szólt, bunkón válaszoltam és lenézően pillantottam. Igazából ezzel nem téged akartalak megbántani, de valahogy mégis sikerült. A nap végén mikor már nem bírtad tovább a viselkedésem, odaállítottál elém és kiabáltál velem. Nem bírtam ha így beszéltek velem, ezért is nagyon kiakadtam. Már ott tartottunk, hogy sértő szavakkal illettük meg a másikat, s véletlen kicsúszott egy igazán bántó mondat ajkaimon.

- Te beszélsz Baekhyun? Mondd, mégis ki viselkedik kettőnk közül úgy mint egy ribanc? Előbb Kai, most meg Kyungsoo. Ki lesz a következő? Sehun? -tárt karokkal, dühösen meredtem rád, mire könnybe lábadt a szemed. Egy pillanatra elgondolkodtam azon amit mondtam, de mikor bocsánatot akartam kérni, már késő volt. - Baekhyunnie ne haragudj, nem úgy értettem... Én nem akartam, csak... Csak kicsúszott. -mondtam az ajtód előtt állva és jó párszor kopogtatam, de te nem válaszoltál, s nem is jöttél elő.

Eltelt egy hét. Azalatt, egy árva szót nem beszéltél, se velem, se senkivel. Gyakran a szobádban tartózkodtál és csak ritkán jöttél ki onnan. Fájt. Nagyon fájt, hogy így megbántottalak. Nem akartam, bocsánat. Míg te szomorkodtál, én folyamatosan gyötrődtem. Már egy hete nem aludtam semmit, ha mégis, az fél óránál tovább nem tartott, mert állandóan csak rémálmaim voltak veled kapcsolatban. Mostanában csak ez van...

Ez az éjszaka is pontosan így telt el. Le sem hunytam a szemeim, de már rosszat álmodtam veled. Onnantól kezdve nem tudtam tovább feküdni, kezdenem kellett magammal valamit. Csak elakartam felejteni minden bajom, s veled lenni. Csak ennyit kérnék, ez olyan nehéz?
Kikászálódtam a puha ágyamból és kitrappoltam a konyhába. Keresgélni kezdtem valami löttyöt, piát, ugyanis tudtam, mindig van itthon a leaderünk miatt. Nem rég történt, hogy Yixing kilépett a bandából, ez Junmyeon-t elégé megviselte. Egyre többet járt el itthonról, hogy a sárga földig igya magát. Gyakran jött úgy haza, hajnalok hajnalán, ami miatt az összes akkori fellépésünket le kellett mondani. Holtrészeg volt és olyankor mindig a fejünkhez vágott jó pár ronda szót. Nekünk, többieknek persze nem tetszett amit csinált, példát kellett volna mutatnia mégis az ellenkezőjét tette. Bár, valamilyen szinten meg tudtam érteni. Nem lehetett könnyű elveszíteni azt, akiért már évek óta oda van... Egyik nap összegyűltünk és beszéltünk a fejével. Nagy nehez ugyan, de sikerült rábírni, hogy ne igyon többet. Igaz, Suhoval foglalkoztunk, de fél szemmel akkor is téged néztelek. Nem bírtam levenni a tekintetem rólad, egyszerűen megbabonázott a jelenléted. Már akkor is simán el tudtad volna csavarni a fejem.