Féltem. Rettegtem, hogy kitől eufóriám származik, elveszítem. Soha senkit nem szerettem úgy, mint téged. Soha senkiért nem dobbant meg úgy a szívem, mint érted. Melletted, olyan fényűző volt minden. Mintha, meglőttek volna a szerelemmel. Csodálatos volt. Akárcsak te. Nem akartam hogy ez mind megszűnjön, én még akartam ezt az érzést. Akartalak téged, veled akartam lenni. Mondd, mért mentél el? Mért hagytál itt, miért nem maradtál velem? Gyere vissza kérlek! Gyere és ölelj meg! Ölelj meg, s én úgy szorítalak majd magamhoz, hogy soha ki ne szabadulj. Karjaimban tartanálak védelmezőn, hajadba puszilnék és csak, haloványan elmosolyodnék. Mert a világ, legboldogabb embere volnék. Az voltam. Az voltam... voltam...