🌸10. Fejezet🌸
Sírtál. Méghozzá miattam. Ezért szörnyen megutáltam magam. Csak boldognak akartalak látni, de pont az ellenkezőjét értem el. Váratlanul abbahagytad, nem ütöttél már tovább. A kiabálást is befejezted, s inkább zokogtál. Megszólalt a csengő, a szívem pedig majd kiesett, karod hirtelen kibújtattad szorításomból és erősen eltoltál magadtól. Szemeimbe néztél, majd potyogó könnyek közt elköszöntél. Kirohantál hozzá, s többet vissza már nem néztél. Szószerint...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro