- Nocsak, Mr.Potter... milyen kellemes meglepetés... Minek is köszönhetem ezt váratlan megtiszteltetést?

A férfi hangja ugyan most is, mint mindig csöpögött a gúnytól, de emellett feltűnően érdeklődő is volt, ami meglehetősen szokatlan kombinációnak számított. Harry ritkán hallott tanárától más tónusú megnyilvánulást mint a maró gúny és a fölényesség. Ám most nem is igen tanári minőségében állt előtte a férfi. Legalábbis a fiatal Griffendéles nem volt képes a kialakult helyzetben a megfelelő rangban gondolni az előtte állaóra. A legkisebb mértékig sem, aminek aggasztónak kellett volna lennie, de annyira lekötötte az idegpályáit a férfi látványa, hogy nem is érzékelte a helyzet súlyosságát sem a fenyegető viharfelhőt ami az idősebb tekintetében kezdett gyülekezni. Egyre csak az járt a fejében, hogy mennyire kibaszottul gyönyörű ez a pasi. És Merlin lássa lelkét, erősen próbált nem odanézni de a szokatlan és lenyűgöző látvány egyszerűen vonzza a tekintetét, mintha csak egy mágnes húzná magafelé a fizika törvényeinek leküzdhetetlen erejével békjóba kötve őt.

Elkezdett beszűkölni előtte a világ, mintha valaki egy hatalmas szürke paplant húzott volna rá, ami teljesen elnyomná az érzékeit. Perifériás látása szinte teljesen megszűnt, hallása eltompult és az egyetlen dolog amit látott, vagy érzékelt maga körül az az előtte álló férfi volt... az agya csak Professzorára volt képes fókuszálni, semmi másra. Végig követte tekintetével a most meglepően nyíltnak látszó arc minden egyes vonását, a dús határozott ívű fekete szemöldököt, az élénken vizsgálódó fekete tekintetet, a nagy horgas orrot, az kiálló arccsontot, a hosszú, éles állkapcsot. Majd a fiú tekintete lesiklott a férfi nyakára, amin az erek megvoltak duzzadva és egészen kidomborodtak. Gyakorlatilag látta tanára szívverését, ahogy a szíve gyors ritmusban pumpálja a vérét keresztül a testén. A Bájitalmester vállai szögletesek voltak, és a kulcscsontjának íve olyan határozott és éles, hogy összefutott a nyál Harry szájában. Megcsodálta a feszes mellizmokat és az acélkeménynek tűnő, kidomborodó kockákat a férfi hasán, majd a szálkás hasfalat. Alaposan szemügyre vette az összes tetoválás minden egyes apró részletét, ahogy a fekete tinta egybeolvadt a hidegfehér bőrrel. Megszámolta a hegeket is a másik testén, amiből megdöbbentően sok volt, de valahogy ezek csak még vonzóbbá és egyedibbé tették a megjelenést. És a férfi derekának finom íve csak méginkább lenyűgözte a fiatal fiút... mintha egy anatómia könyv lapjairól sétált volna ki. Majd a Griffendéles tekintete tovább folytatta izgalmas felfedezőútját tanára félmeztelen testén és a V-vonalán állapodott meg... ami olyan határozott és szabályos volt, hogy attól remegés futott végig alhasában. Még sose látott ennyire szépet... A férfi lágyéka arcpirítóan domborodott a kiálló medencecsontjai között, lábai pedig megdöbbentően hosszúnak és izmosak látszottak, még úgy is, hogy tisztában volt vele tanára egy égimeszelő.

Harry Potter minél tovább bámulta az előtte mostmár csak centikre álló tanárát, annál furcsábban kezdte érezni magát. Feje tompán sajogni kezdett és tisztán érezte az ereiben, ahogy szíve egyre gyorsabban lüktet. Tisztában volt szíve minden egyes dobbanásával és a látása kezdett ijesztően elsötétedni, végtagjai pedig eddig soha nem tapasztalt módon kezdtek el zsibbadni.

- POTTER!

A férfi hangja egészen megdöbbentő szinten mennydörgésszerűnek hatott, olyannyira, hogy ennek sikerült megtörnie az ifjú Griffendéles transzhoz közeli állapotát, és egycsapásra elkezdtek tisztulni a fiú érzékei mintha csak felszállt volna az agyát ezidáig borító szürke köd.

- LEVEGŐ Potter! Vegyen levegőt! Ha el mer ájulni, akkor agyonütöm.

Harry látása újra kiélesedett, zsibbadása és fejének lüktetései is egycsapásra megszűnt ahogy tüdejébe éles sípolás közepette szívta be az eddig nélkülözött, éltető oxigént. Amint agyi funkciói újra teljes értékűen működni kezdtek, ijedtében azonnal megkereste tanára éjfekete tekintetét, remélve hogy nem fog egy őrjöngő Bájitalmesterrel szembesülni. Amire nos, minden esélye megvolt...

- Én.. öööm... khm, én...nos...

- Nagyonjó! Végre megtalálta hol van a szemem. Még ha ehhez a csodálatos felfedezéshez alaposan végig is kellett mustrálnia tetőtől talpig. Úgy ötször.

A fiú mélyen elpirult amint lassan ráébredt, hogy Professzora számara mennyire baromira nyilvánvaló is volt, hogy teljességgel elalélt a látványától. Mert sajnálatos módon ez történt, ráadásul még kontrollálni sem volt képes a dolgot. Gyakorlatilag majdnem elájult! És ez rohadt gáz volt.... de mentségére szóljon, teljesen olyan érzése volt, mintha transzba esett volna a férfi láttán. És ha őszinte akart lenni, ez nem is volt csoda hiszen a tinédzser hormonjai éppen százezerrel tomboltak a testében. De az már annál inkább szokatlan volt, hogy pont Piton váltott ki belőle ilyen reakciót. Álmában se képzelte volna, hogy az a sok-sok fekete anyag amit a férfi nap mint nap viselt, ilyen látványos titkokat rejthet.

- Nos, miután kinyáladzotta magát, igazán elárulhatná miért is rontott rám késő este, takarodó után.

- Büntetőmunka.

A fiú úgy érezte nem képes több mindent kinyöszörögni magyarázat gyanánt, az is teljesítménynek számított, hogy zavarában egy szót ki tudott préselni a száraz torkán át.

- Büntetőmunka?

- I-igen, Uram. Elkéstem.

- Hm... nem is tudtam, hogy ennyire szeret büntetőmunkára járni. Talán mazochista alkat? Vagy ez az újdonsült buzgósága csak szerény személyemnek köszönhető?

- Én... én nem értem Uram.

- Péntek van maga tökfej. Csak holnap kezdődik a büntetőmunkája.

Harry alig hitte el azon szavak jelntését amik pár másodperce hagyták el a Bájitalmester ajkait. Ahogy próbálta feldolgozni és helyére tenni a kapott információt csupán néma tátogásra volt képes, miközben őszintén remélte, hogy tanára megkegyelmez neki és nem fogja még ennél is jobban zavarba hozni. Ám a férfi arcán lassan szétterülő rókamosoly és a sötét szemek élénk csillogása nem ezt a jövőt jósolták.

- Óh már értem... azért rontott úgy be, mert azt hitte elkésett és rendesen ki fog kapni érte, ugye?

A fiú megszeppenten bólogatni kezdett nyíltan beismervén korábbi vízióit egy lehetséges fejmosásról, miközben próbálta kibogozni gondolatainak kusza fonalát annyira, hogy képes legyen megszólalni. Alig fért a fejébe, hogy hogyan lehetett akkora hülye, hogy nem nézte meg egyszer sem milyen nap van! Teljesen lejáratta magát Professzora előtt és ez a tény valamiért most sokkal jobban aggasztotta, mint ezelőtt bármikor. Nem akarta, hogy a másik azt gondolja róla, hogy egy figyelmetlen idióta. Bármennyire is annak érezte magát.

- Hmm... értem. Hirtelen milyen szabálykövető fiú lett valaki. És milyen, khmm... lelkes.

Harry zavarának tűzvörös fátylán keresztül halványan érzékelte, hogy Piton mindentudó, galád vigyorral az arcán, finoman az ágyéka felé biccent majd szinte már vidámnak és kifejezetten elégedettnek tűnő tekintete összekapcsolódik az ő smaragdjaival. A fiúban ekkor tudatosult a tagadhatatlan tény, miszerint áll a farka. Mint a cövek. És ez mondhatni szemet szúróan nyilvánvaló volt. Mégis hogy az istennyilába nem érezte eddig??? Tudta, hogy azonnal el kell tűnnie a férfi szemei elől.

- Én akkor itt sem vagyok! Elnézést a zavarásért!

Az ifjú Griffendéles a pánik és a kétségbeesés között libikókázva minden józan gondolatot mellőzve ösztönösen cselekedett, és ahogy csak tudott hátat fordítva Professzorának lendületesen menekülőre fogta a dolgot. Minél hamarabb minél messzebbre akart kerülni attól a kíváncsi és sejtelmes szempártól és lehetőleg elásni magát a kertben szégyenében. SOHA többé nem akart a férfi szemei elé kerülni, mert jól tudta, ezt nem tudja sehogyan sem kimagyarázni. Hogyan is tudná? És már előre vizionálta, miként fogja a Bájitalok mestere ezt felemlegetni neki... miközben rohant, szeme előtt mint egy mugli mozifilm, sorban peregtek le a kínosabbnál kínosabb képkockák.

- Vigyázzon!!!! Nyitva van az....

Harry Potter hatalmas csattanás kíséretében kenődött fel a még nyitott ajtó szélére, a becsapódás erejét orrával tompítva majd gumilabdakent lepattanva róla egyenesen tanára acélkemény mellkasnak csapódott, ami megállapítása szerint egészen forró volt és lehetetlenül bódító illatú. Már amennyit képes volt érzékelni a szédülés és az orrvérzés közepette.

- ... ajtó.

A: Piton eltolja mágától és lekezeli a fiú sebét
B: Piton ellöki magától és kipenderíti az ajtón
C: Piton nem tesz semmit vár Harry reakciójára

Extra tartalmakért kövessetek bátran instagrammon: