~Jungkook szemszög~
Lassan pörög az idő ebbe a nyomorult iskolába. Valami hasznosat is csinálnom kell... Oho! Meg is van mit akarok...
-Kössz.-kapom ki Jin kezéből a telefonját majd nézem is a számokat. Kiszúrom TaeTae számát és kezdem is memorizálni. Muszáj lesz magamnak is felírnom. Iszom szinte a számokat majd gyors kilépek a névjegyzèkből és vissza is adom az illetőnek a telefonját.-Csak megváltozott a számom és jó ha tudod...-mondom elég leszarom stílusba majd indulok is az udvarra.
Előkapva a telefonom felírom a kis cukim számát és mentem is. Igen...

-Figyelj Kook...-jön hozzám Nam elég komoly stílusba. Na ez is megzavarodott?-Tudom, hogy Jin lebukott már, hogy átjárkál. De. Ennyire ne szúrjátok már szemmel...
- Tán féted?-mosolyodom el és a zsebembe csúsztatom a telefonom.
-Nem. Csak na.
-Tudod Nam...-veszek egy jó nagy levegőt.-Majd én szabályzom a dolgokat. És amúgy is Chim van berágva rá. Én még meg se szólaltam.
Csak lesi az arckifejezésem és néz. Bazd meg ilyenkor úgy érzem mintha egy talpig fogyatékossal beszélek. Ezt hogy vették fel ide? Hogyan is?
-Azt akartam elérni, hogy hass Jimin-re mert már nem hallgat senkire.
-Jól teszi. És neked se kéne kiállni az anyuci srácért... Vagy talán?-perverz vigyorom kiül az arcomra.
-Nem... Jungkook!-lök meg és felnevetek.
-Pedig nem lenne szégyen. De azt igazán bevallhatod, hogy volt egy kis valami. Ja és! Ne tagadd le,de...te srácra költöd a pénzed.-nézem azt a zavarodott fejét és kurva jót mosolygok. Belé folytottam a szót. Hát ez tök jó!-Akkor ezt meg is beszéltük...-törlök le a mosolyom és indulok a hülyék udvarához.
Hiányzik a kis TaeTae. Nekem meg úgy is lyukas órám van. Nem tudok most mit csinálni... Tuti órán van, de megoldom, hogy egy kicsit a haverjai nélkül lássam. Belépek a folyosóra és a szekrényéhez is megyek. Látok egy könyvet a földön és fel is veszem. Hm...
Itt is a neve... Kim Taehyung-ízlelgetem ezt az elég szép nevet. És ez egy kémia ami nem kedvenc, de nem is ez a lényeg. Egy kis zaj zökkent ki a gondolkodásomból és fel is nézek. A szekrények végén a kuka felborulva és egy remegő kezet látok. Hát az ki és mi baja? Pár perc után kilép onnan majd jön felém. De hát ez a cukim! Talán lóg az óráról? Vagy csak a könyv...
-A...-kezdi mikor megáll előttem. Dadog...-Elkér...elkérhetem?-bök a könyvre én pedig elmosolyodom.
-Talán kémiád van?
-Sze...szerinted?-böki ki kicsit felindulva, de dadogóssá vál. Istenem valahogy meg kell érintenem, mert kezdek remegni a vágytól. Átadom a könyvet és valahogy mellettem játszik a sors...
Ahogy elveszi hátra lép és a szekrénybe veri a hátát. Cselekednem kell. Hirtelen elé állok és az egyik kezem a feje mellé teszem. Majd a füléhez hajolok. Milyen illata van. Kezd elködösülni a fejem és leszarom most már ki jön erre...
-TaeTae...-suttogom halkan és látom, hogy kirázza a hideg. Ó, igen... -Figyellek...-a nyakánál beszélek és majdnem rá csókolok a testrészre, de még nem! Látom ahogy ez a test , hogy reagál minden szavamra...és ezt élvezem! De piszkosul...
-Félek...-sóhajtja halkan és rászorít a könyvére.
-Helyes.-mosolygok önelégülten.

-Jungkook?-zavar meg egy ismerős hang és vissza is térek. Csak szép lassan távolodom a cukitól és gyilkos pillantást vetek... Sugára? Hogy-hogy bent van? Nem dolga lenne?
-És Jeong Guknak hívnak... Nem csak Guknak...-mondom elég komoran Tae-nak és , hogy tudja is , hogy neki szólt a szemébe is nézek.
-Jól van Kook már így is bőven megijedt. Dolgunk van...-magyaráz Suga. Megfogja a vállam majd elkezd kifelé húzni, de még egy utolsó pilantást vetek Tae-ra. Ez még nincs itt befejezve...

-Nem tudom mire kell neked az a gyerek, de nem ér annyit...-töri meg Suga a csendet mikor sétálunk át a mi részlegünkre.
-Majd én azt tudom...
-Talán össze akarod vonni a 'birodalmad'? -néz rám. Lassan megállok és felé fordulok. Igazából ez még nem jutott eszembe...de hülye terv.
-Csórókból sose lesz gazdag. Meg hülyéből okos se. De te csak ne avatkozz bele a dolgomba... Egyáltalán megcsináltad amire kértelek?-lököm meg, hogy érzékelje kivel beszél és hogyan. Kicsit még el vagyok ködösülve. Istenem ez a Tae... Elveszi az eszem. Szinte nyöszörgött a kezeim közt... Ah...
-Már elintéztem. Jönnek a cuccok a nagyid házához. Csak volt egy kis hökkenő, de minden megoldva.
-Jó gyerek vagy.-veregetem meg a vállát majd indulok tovább. Elég ez a nap is. Már kezdek kifáradni. Pedig még csak a fele van oda... De nem is baj... Majd gyűjtök egy kis erőt a kis cukiságtól. Csak kapjam el még ma... Remélem senki nem fog zavarni minket....

~L~