... ŦĦ...

-Jimin ! -fordulok felé a halat pedig vissza engedem.-Nem lesz gond?-kap el a félelem érzet.
-Még mindig Jungkook? Istenem az a kölyök... Nem lesz. Nem fog megrakni téged ha erre gondolsz.-pimasz mosoly kúszik az arcára.
-Jimin!-ütöm vállon. Igazából durcáznék, de most nem megy. Félek... Előkapom a telefonom ès meglesem.
Csak egyszer hívott. Már megunt? Még az elején vagyunk tudom, de...-Én most sietek ha nem baj... Köszönöm, hogy...
-Ne menj már el! Majd jön ő. Most félsz Tae?-simít az arcomra.-Fiatalabb nálad... Ne szablya már meg Ő, hogy mit csinálj.
-Nem szablya. Csak látni akarom.
-Ha menni akarsz akkor menjünk.-sóhajt egyet és rám mosolyog. Amilyen gyorsan tudok fordulok sarkon és sietek haza. Jó ellógtam. Igazolásom lesz.
Annyira pedig nem is volt rossz ahogy elhittem. Jimin szerintem...agy beteg vagy valami ilyesmi... Mikor az utcámba érek a követő Jimin felé fordulok.
-Innen egyedül szeretnék haza menni. Jó? Nem...
-Nehogy már! Hát elhívtalak. Nehogy már Jungkook!-kapja fel a vizet.-Nem az anyád vagy olyasmi... Tae.-fogja meg a kezem amire le is nézek.-Ne szarjál már. Semmi baj se lesz.-mosolyog rám.
Mondom, hogy semmi se oké ezzel se.
-Jó, de menjünk már!-húzom ki a kezem az övéi közül és ahogy megfordulok egy érdekes mozdulatot vègző Jungkook szemezik velem.

Csak nyelek egy nagyot... Csak vitát ne... Semmit.
-Csá Jimin!-emeli pacsira a kezét átnyúlva rajtam és vigyorog. Jimin csak fintorogva belevág.-Kössz, hogy végre megtaláltad hol lakik. Remélem jó volt ellógni, de majd hozd neki az igazolást.
Puszi a fejedre.-mellém lép majd a kezemre fog és rám mosolyog.-Mehetünk TaeTae?
Csak kussba bólintok és lassan elindulunk. Semmi se volt... Vagyis...
-Holnap találkozunk Tae!-ordít utánunk Jimin. Ennek is meg kell szólalni.

-Max a koporsójával...-morog Jungkook mellettem.-Na és milyen volt a napod?
-Elég jó...-mondom halkan. Majd hirtelen megállok ezzel megállítom őt is.-Figyelj több ilyen nem lesz. Tudom zavar, hogy nem szóltam és ellógtam Jiminnel. De valami békülős baráti programokon töri magát.
-Békülős baráti?-néz rám majd felnevet.
-Nincs semmi rossz szándéka szerintem.
-Ne védd, mert ismerem! Jimin a legnagyobb köcsög ezen a világon... És szeretném ha nem spanolnál le vele.
-Hát jó.-válaszolok neki majd vágog egy elég érdekes fejet. Most ilyen kedvem van...

Jungkook ahogy látja csak felnevet és kapok egy arcra puszit.
-Ennyire érdekel amit mondok?
-Mi? Nem. Ez csak jött magától.-simítok a tarkómra és vigyorgok. Enyhítsük... Az ajkaira támadok majd egy finom csókba hívom. Jó, hogy ezzel el lehet lazítani. A derekamra simít majd közelebb húz magához és mélyíti is a csókot. Nem tudom hogyan...de szerintem kurva jól csókolok.
Egyszer rá kéne kérdeznem vagy nem is tudom..

-Szóljatok ha végeztetek. De hamar kéne , mert a matek házim még sehol.-morog Changkyun? Muszáj ennek is most jönnie? Lassan engedjük egymást és dacosan nézek a barátomra.
-Mennyi az idő te kis...
-Csitt nem is vagy beteg!-mosolyog rám.-Jó volt lógni?
-Inkább csináljuk azt a matekot.-próbálok terelni majd elengedem Jungkook kezét és kedves barátom vállára fogok. Majd ahogy tolom a házam felé Jungkooknál még megállok egy kis puazira.-Később még találkozunk. Csak gyors a matek.
-De hát nem...
-De úgy volt, hogy veled leszek, de majd átugrok pár óra múlva.-mosolygok rá. Adnák még egy csókot Jungkooknak, de Changkyun húz el és csak bocsánatkérően meg zavarodottan mosolygok Kookie-ra.
Bepótoljuk még, de most ez az okos van...

-Na akkor irány a matek házi! Kis szarházi!-rugom be Changkyunt a házam ajtaján és röhögve csukom be magam után a bejárati ajtót. Csórókám meg kóstolja a padlóm.
-Addig se nyalakodsz Jungkookkal. És hátha megértek valamit. Talán nem lesz egyes a tz.-pattan fel és lesöpri magát.
-Akkor pont jó, hogy hozzám jöttél, mert akkor együtt próbálunk megmenekülni a karótól.-mosolygok rá.
-Te okos vagy matekból ne szopass.
-Nem szopatlak tényleg értem. De! Csak a mostanit. Úgy, hogy ezt megúsztad. Meg addig se vagy edzésen.

Így kezdődött egy érdekes pár óra Changkyunnal és a matekkal...

~L~