Éppen ezzel a bolond Changkyun-nal indultam felfedező útra a suliból kifele menet. Hogy miért is? Mert fogadásba raktam a fejem... Így is hülye vagyok meg úgy is. Legalább bátor legyek már.
   -Na jó ez hülye fogadás.-áll meg haverom a suli udvar felénél.-Tudod, hogy az a tér a beképzelt anyuci,apuci okosoké!
   -Csak ezt a rohadt repedést kell átlépni...-mutatok le a betonra.-...És utána a kaput kell megkeresni.
   -De hát nem is erre lakom...
   -És?-lépem át a vonalat és rá mosolygok.-Úristen!-ordítok fel és a torkomhoz kapok.-Meghalok, mert átléptem! Istenem a más levegő...!-térdelek le.-Megfulladok!
   -Ez nem vicces.-lökne rajtam egyet, de eszébe jut a vonal és vissza húzza a lábát.
   -Rajtad anyukád se segít.-állok fel fejrázva és lassan elindulok az okosok udvarán. Igen említenem kell, de! Nem mondtam el senkinek se, hogy ismerem a gazdag körből Kim SeokJin-t és Min Yoongit, becenevén Sugát. Jó fejek a maguk módján, de egy kicsit komolyak.    Na jó nagyon... Vagy csak én nem értek hozzájuk néha.
   -Te már megint itt?-lép ki a kanyarba a fa mögül Jimin. Ch a törpe Park Jimin...
   -Csak átfutok itt és itt sem vagyok...
   -Majd én segítek.-egy dörmögő hang szólal meg mögülem és a táskámnál elkapva kezd el vinni a kerítésig. Oké most már tuti beijedtem... VALAKI! És mintha valaki hallgatná a 'kiáltásom'...
   -Nam majd én elintézem a gyereket...!-szólal meg Jin.
   -Pff te??-nevet fel.
   -Múltkor is én intéztem...
   -Ja szép anyukásan és azóta is átsétál...-és ahogy befejezi át is vág a kerítésen és szépen a beton járdát puszilom.
   -KIM NAMJOON!-ordít Jin, a másik gyereknek meg csak a röhögését hallani. Gyorsan felállok, majd lesöpröm magam. Tessék bátorság.    Már az orrom se érzem. A kezem pedig iszonyatosan bevertem... Ilyen nincs...    Lélektelen csírák. Még jó, hogy   
   Changkyun nem jött velem. Elindulok szép lassan a sarokig. A környezetről meg ne is beszéljek...dugig vannak a parkolók jobbnál jobb járművekkel.   
   Csak egyszer ide ne tévedjek egy fújó festékkel. Jó buli is lenne. De ennyit se érnek. Ahogy lefordulok balra a nevemet hallom, hogy kiáltozzák. Istenem Jin ha 'Leakarsz tagadni a haverjaid előtt' akkor legalább ne ordítozz már a suli környékén.-Ugye nem lett semmi bajod?-ahogy beér már halkan is kérdez.
   -Csak fáj mindenem. De amúgy semmi...-biggyesztem le az ajkam.-Amúgy... Nem fogsz lebukni?
   -Nem érdekel. Már megtörtént. Egyik nap lopakodott utánam Jimin, de már nem érdekel.-csak fecseg és nem is figyelek rá. Valahogy most nem birom követni... Biztos azèrt, mert repültem egy jó nagyot. Nyomorult. Ezen fognak majd röhögni pár hétig a haverjaim...
   -Tae!-fogja meg Jin a vállam és visszahúz. Ekkor jövök rá, hogy piros a lámpa.-Jobban figyelj oda! Most mi a baj amúgy?
   -Átvágtak egy kerítésen!-támadom le elég indulatosan.-Szerinted mi a bajom Eomma?!-majdnem ordítok, de mégse.
   -Bocsánatot kértem már a hülye gyerek miatt. Máskor pedig gyere körbe a sulin ha nem akarod ezeket látni.-indul el át a zebrán meg se várva.   
   Lehet, hogy nem kellett volna így kikelnem magamból.
   -Eomma!-ordítom és futok utána. Ahogy be is érem feltartott fejjel sétál rám se figyelve.-Nem figyeltem és nem akartam semmit. Ne légy ilyen.. Öreg anyám!-szólítom, de nem figyel. Igen ő valójában ilyen mint most csak velem más.-Bocsánat...-morgom halkan.
   -Helyes, hogy öreg anyádnak szólítottál.-mosolyodik el. Fú hála.-Máskor pedig amott gyere...-áll meg a házunk kapujánál. Már itt vagyunk?
   -Jó ott fogok. De mit is akartál mondani?
   -Ja, hogy sok lesz a kézi óra és nem hiszem, hogy ráérek találkozni veled.
   -Akkor mindenki keményen készül a versenyre...-szúrok ki a betonba egy pontot és el is bambulok. Remélem ő nem fog elenünk játszani, mert ha még is akkor az nekem rosszul fog esni.
   -Tae..!-hallom ahogy szólogat. De semmi... Amikor meglök akkor eszmélek fel.
   -Hétvégén ráérek. Meg szerintem Suga is.
   -Üm nekem is sok lesz a kézi úgy, hogy most fújjuk... Na, de majd találkozunk még.-ölelem át elég gyors. Csak úgy random mint mindig.
   -Szia Tae.-veregeti meg a hátam, de nem engedem.-Hallod Tae. Erre lakik az egyik haverom ha...
   -Ha meglát... Tudom...-engedem el szomorúan majd nyitom a kaput és megyek is be...-Csá.-intek és csukom is a kaput. Sóhajtok egy nagyot és indulok is a bejárati ajtóhoz. Eommától ez nem szép dolog... Meg lebukott már. Akkor meg minek is titkolni? Ahogy a szobámba érek az üres házba, mert a szüleim nincsennek is itthon, észre veszek egy elég fényes méreg drága autót elgurulni az utcába és srégen tőlünk parkol is le...
   Várjunk..!! Mit mondott?? Itt erre lakik valamelyik haverja??!! Hogyan?! Mióta?! Ezt ki kell majd derítenem...

~L~